2014. október 19.

Gemenci túra

Zoolddel és barátjával, Matyival közös túrára mentünk Gemencbe, vagyis jobban mondva a Sió Dunai torkolatához. A Sió a Balaton eresztés miatt egy hömpölygő barna lé volt, így ez nemigazán játszott, de a Duna azért kárpótolt minket. A Sió annyira sáros volt, hogy a Dunát is széles sávban bebarnította. Megdobáltam tisztességből, de halmozgás nemigen látszódott benne.

Szombat hajnali indulás, napkeltekor már a Sió torkolat feletti Dunaparton álltunk, leginkább a bokáig érő iszapban. A szállásunk alatti szakasz a Duna külső ívű kanyarja, ahol jó öt méter mélységbe szakad le a part közvetlen a szélénél. Sok kövezés van keresztben, mindkét oldalon.

Az idő tökéletes volt, a vízállás remek, habár kicsit apadó. Talán ennek lehet betudni, hogy mindhármunknak csak délelőtt volt hala. Pár sügér, néhány kis balin, aztán néma csend naplementéig. A vacsora és egy kevés jó bor után előkerültek a feeder-botok, pár komoly bebólintás (botok és horgászok is) után az este is haltalanul zárult.

Számomra az este "fény"pontja egy általam már harminc éve nem látott jelenség, a Tejút volt. A gyerekeimnek csak mesélni tudok erről, sajnos otthon látni nem láthatják. Már csak ezért megérte elmenni a Gemenc gyönyörű tájára. Vannak akik azt mondják, hogy az emberiség öntudatának a gyújtószikráját a Tejút látványa és az abból fakadó miértek adták. Ez volt az egyetlen mozi akkoriban. Nem túl színes, de szélesvásznú és a mindenféle Star-ocskák valódi és változatos reality show-t adtak nap, mint nap..




Másnap naplemente előtt a vízparton voltunk. A társaim a spiccet vallatták, én az előző nap reggelén több balint is adó - egy kövezés alatt létrejött zátony - sziget felső végét választottam.
A szombati nyerő csali a Spinmad Amazonka (5g) sügérmintás vasai voltak. Az iszonyatosan "vergődő kishalra" a lábam alatt vertek oda a balinok. Vasárnap reggel egy nagyobb balint adott. Kicsit áradt a Duna, gondolom ez javított a fogható halak méretén.
Egy helyen - ahol előző nap tuti nem volt semmi akadó - egy kicsi megtorpanás után bebólintott a bot (ET Perch Blade 180 - az újabb szerzemény). A hatos nano azonnal szakadt és a jobbik színű spinmad-em bennmaradt. Feltettem a másikat, dobáltam párat, majd a nagy forgó sodrásában ugyanoda tévedtem, ahol korábban szakadt a zsinór. Most is, a második is, ugyanúgy beszakadt. Feltettem egy drótelőkét és egy másik vasat, egy decathlonos 2-es körforgót.
Ja, egy megjegyzés a kritikusoknak: a múltkori esetem után lenyomtam az összes horgom összes ágának összes szakállát. Egyelőre ennyi tellett tőlem.

Szóval dobtam és most szándékkal belevezettem az akadóba. A bot bólint, aztán nagy rángatások közepette megszólalt az orsó fékje is. Nagy ribillió nem volt, fél percen belül szákoltam egy 65 centis, 2,5kg-os csukát.
Pali tudja, hogy mekkora csuka fogásaim voltak eddig. Khm ez volt életem harmadik csukája.. A kis Perch Blade nagyot nött a szememben, mert ha korábban kellett volna fogadnom, akkor egy forintot nem tettem volna arra, hogy ekkora halat tudna kezelni.

Kilenckor véget ért a horgászat és vele ez a kiruccanás is. Csomagoltunk és jöttünk haza.



Paksi vízmérce: 63-65 cm / 15.4°C

0 hozzászólás: