2014. szeptember 24.

Pergettem

Pergettem és nahát! Nem is vagyok soviniszta műlegyes! Még magamat is megleptem..
Pergető ismerőseim/fórumtársaim hatása? Valószínűleg az, nagy százalékban. Különben is, varietas delectat, ahogy a művelt franciák mondanák. :-D

Na szóval beszerződött egy bot, orsó, zsinór és hozzá egy alap készlet műcsali. Ezekről majd később.
Irány a Balaton! Persze amíg erre várni kellett, tűkön ültem. Óriás csukákról álmodtam éjjel, meg hatalmas sügérekről.. Nem alaptalanul, de sajna azok nem az én fogásaim voltak.

A Balaton gyönyörű tiszta, de nagyon magas. 135 centi. Volt olyan hely, ahol a nádfal előtt már nem tudtam elmenni mellesben. Tükörvíznél még csak-csak, lábujjhegyen, de most volt szél és hullámzás is. Hiába eresztik a vizet a Sión át (valami 50 m3 másodpercenként) már több, mint két hete. Ráadásul csúcsra járatva az eresztést, mert pl. a Balatonkiliti mércén az 1996-os eddigi legnagyobb vízszintet megtoldották még hat centivel... De a Balaton nem adja magát. Az eresztés kezdete óta 13 centivel emelkedett a vízszint!! Ami nem csoda, mert egyedül a Zala 38 m3/s víztömeget táplál be. Az adatok szerint a többi befolyó simán többet táplál be, mint a (Sió 50m3/s - Zala 38m3/s = ) maradék 12m3/s. Nem vagyok szakember, de a logika azt diktálja, hogy még hosszú ideig fennmarad ez az eresztés a Sión. Ha tippelnem kellene, akkor hónapokra is simán tenném a voksom. Szóval mostanában nem tervezek Siós pecát.

Hívtak viszont egy kiscsoportos, pár napos pecára, amit - ha az egészségem és lehetőségeim engedik - ki nem hagynék. A csapatban én lennék a "csak legyes", így ez is motivált kicsit a pergetés el(újra)kezdésében. Lényegében az alapoktól.

Vissza a Balatonhoz... Végigjártam (vízben-parton) pár kilométert - el is fáradtam rendesen. Természetesen mikor máskor, mint az időm végéhez közeledve találtam meg azt a részt, ahol a balinok elég sűrűn szétcsaptak a kishalak között.
Ja, a védett részeken komoly csapatokba összeverődve jönnek-mennek a kishalak. 10-12 centis, ezüst-zöldes halak, amihez a Thrill 7 RBL (két thrillem van csak) jól illet. Feltettem és azzal dobáltam.

A legyezésben szerzett gyakorlatra fogom, de egész jól sikerült dobnom pergetve is. Mármint nem el-, hanem célba, távra. Sikerült jól felmérnem a nádfalak távolságát és előttük lefékezni a különböző tömegű csalikat. Oké, tudom - ez nagy, nyitott vízfelület.. Nem szállok el, mert tudom, hogy sok-sok gyakorlás kell ahhoz, hogy ezeket a pergető-eszközöket is a halfogás szolgálatába állíthassam. Csak annyit akartam mondani, hogy rosszabbra számítottam.

Fél óráig tartott a rablás sorozat a környékemen. Jó helyen voltam, jó időben, jó eszközzel és csalival. Sikerült többször is rablás közé-közelébe dobni aztán tekerni ezerrel. Sajnos egyik sem adott halat, de - mint már sokan elmondták, persze nem ezekkel a szavakkal - a balinok ügyesek.
Én meg még nem. De majd alakul.

Egy gébet azért fogtam (nem tudom, el kellett volna pusztítanom?). Több sügér-lekövetést sikerült elérni, de ennyiben maradtunk elsőre a pergetéssel. Természetesen lesz folytatás és a legyezést sem fogom hanyagolni. Nem tűnik rossz célnak a legyes-pergető kettősség (egység) elérése. Láttam már erre jó néhány példát.

3 hozzászólás:

Legyezni jó, pergetni jó. Dönteni meg (legalábbis én) nem tudok. Nem is akarok, elférnek egymás mellett. :)

Honnan tudod, hogy jó volt a csali, ha nem fogtál? ;)

Igaz. Tudni nem tudhatom. Inkább csak hihetek benne. Ebben az esetben a hit egyrészről a tapasztaltabb pergetők elmondásaira épül. Másrészről a jelenlevő kishalak színének-méretének megfigyeléséből. Úgy hiszem, hogy nem volt hiba a csaliválasztásban.