2014. május 2.

Nádban cserkelős

Balatont dobott a sors. Elsőként gyerekpeca volt a nagylánnyal. Rakat naphalat és kisebb rakat sügért fogott spiccbot-giliszta cuccal. Az apanyúzós viselkedést próbáltam terelni önálló csalizás, horogszabadítás irányába. Halvány sikerrel.

Aztán mire mehettem volna egyedül, kitört az égi háború. Vizes lehettem a Balatonban, két dobásig jutottam, illetve a vízben elejtett (hihetetlen bénaság) orsót mentettem - majd irány haza villámok közepette.

Elállt a zivatar, így mehettem vissza. Másik helyre mentem, ahol ritkásabb nádast dobálgattam. Az egyik beugró szélén nagy tolóhullámmal leszedte valami a Vyca-t, majd fordultában meg is tépett. Hűha! Kivert a víz rendesen.

Nagyon magas a víz, kb a melles pereme -15cm-ig ért. Ezért egyre jobban a nádszélben kellett mennem. Aztán ez is kevés volt, be kellett mennem a nádasba. Óvatosan mozogtam, mégis többször zavartam szét halakat. De milyeneket! Olyan hullámokat toltak, ahogy szétriadtak! Bosszantott, mert semmit sem láttam belőlük, hogy milyen halak is lehettek.

Levitáció
Egyre lassabb és óvatosabb mozgással próbálkoztam. Sikerült. Két bothosszra sikerült megközelíteni egy halat, de így is csak a hátát láttam. Mondhatom, nem az én ligámból való hal volt. Az én halképemhez képest óriási méretű hal állt egy méter széles nyílásban, és keresztben kitöltötte!
Kettőt rádobtam, de csak lassan elúszott. Helyére jöttek a vörösszárnyúak. Nem fogtam semmit közülük sem, de remek volt újra látni őket. Azt meg külön élveztem, hogy gyalog sikerült becserkésznem őket. Hasonló csak a kajakkal mozogva történt velem.

Ezután jött még a ráadás. Egy kb harmincas hal (hogy milyen, nem tudom - megfejtéseket várok, hehe) a lábam mellett úszkált fel-alá. Lassan elő tudtam venni a fényképezőt is. Húztam még egy kártyát: belógattam elé a legyet is, hátha.. Ő nem úgy gondolta, de így is elképedtem az eseten. Még akár a merítővel is kifoghattam volna.

Jött a következő zivatar fordulója. Záporesőben mentem haza. Ekkor derült ki, hogy mennyire hideg volt a Balaton vize, mert végig borzongtam, dideregtem, pedig neoprénben voltam. Otthon pokrócba tekeredtem és lassan kiengedtem.

Betli volt, de teljes elégedettséggel jöttem haza. Remek volt cserkelni.
Azoknak a ritka alkalmaknak az egyike, amikor bántam, hogy a legyes cucc helyett nem más volt nálam. Úszós cuccal valószínűleg több esélyem lett volna.

0 hozzászólás: