2014. április 14.

Zagyva Party 3.

(Túl) sok gondolkodás után elmentem a Zagyva Partyra. Annyi minden szólt ellene: ott a Sió, tökéletes, hívogat; meg egyáltalán minek versenyezzek..?

Ennek ellenére mentem a Zagyvára. Kétség ne essék, nem bánom. Orbitális betli volt ismét, de a Zagyva kiváló terep. Még nem nőttem fel hozzá, vagy épp nem voltunk párban, de egyetlen snecit fogtam száraz léggyel, illetve egy szép méretes hal lekövette a legyem, beállt mögé, majd elmerült a növényzetbe. Ez van.

Iszonyatos módon elfáradtam. A szombatot a kerti munka töltötte ki. Nem is akárhogy. Ilyen tempóval ritkán dolgozom ott, mert a kert a kikapcsolódásé (még munkával is). Most viszont rohamtempóval igyekeztem mindent elvégezni. Ebből a helyzetből indult másnap a verseny.

Vasárnap hajnalban ébredtem magamtól. Volt még egy órám, amit légykötéssel töltöttem. Nem is sikertelenül, mert a nagyhalas lekövetés az egyik ilyen légyre volt.

Streaman jött értem - telekocsival mentünk. Végigdumáltuk az utat. Beöltözés, nevezés, irány a víz.

Szép a Zagyva. Bedőlt fák, álomszép tartások mindenhol, behajló fák, vízi-növényzettel fedett szakaszok, gyors-lassú, de legfőképp kristálytiszta víz. Álomszép. Pont emberi méretű. Nagy halakat tartogat. A méretéhez képest talán túl nagyokat is. Persze ez nem igaz, mert a Természet jobban tudja. Csak a szememnek idegen, mert ha ez az arány érvényes lenne a Dunára, akkor hajaj. Persze a több méteres Vizáknak volt helye a Dunában annak idején, de még azok is snecik lennének ehhez az arányhoz.

A délelöttöt megúsztam egy snecivel. Streaman terepet váltott, és milyen jól tette. Egy (?) szép jász lett a jutalma.

Ebéd. Ruhaváltás: gázlóról utcaira, mert gázolni amúgy sem lehetett, de a hajnali harmat bőséges volt. Délutánra viszont már huszon fokok voltak, így nem volt értelme gázlóban aszalódni.

Rengeteg rovar rajzik a víz felett. Újra meglep a Zagyvának ez az oldala. Párzás közben repülő szitakötők, szúnyogfélék, molyok, méhek. A barkás fák csak úgy zsongtak a méhektől.

Délutáni forduló. Alig bírom a karom, viszont remek a pálya. Itt már lehet halat is látni. Szépeket.
Feltámad a szél néha, így nagyon oda kell figyelni a dobásokra. A nyolc órás dobálás végére meglepő helyekre is be tudok dobni. Persze legyeket is vesztek ezerrel. Végigpróbálom szinte az összes legyemet, de nem tetszik nekik egy sem. Vagy csak én bénázok.
Versenyzáráskor még dobok párat. Ahogy 50 méterrel alattam egy másik legyes is. Neki jön hal, nekem nem. Frusztráló.

Sebaj. A rossz érzés egy óra múlva elillan.
Szép hely a Zagyva. Vissza kellene még jönni.
Egyszer csak megnyílik nekem is. Az oviból átjutok általánosba.

0 hozzászólás: