2014. április 19.

Műlegyes visszanézés

A Zagyvás vesrenyre tartva Streaman-nel beszélgettünk. Olyan ismerkedős féle beszélgetés, ki mit csinál, hány gyerek van, mióta legyez, stb... Megmondom őszintén nem tudtam pontosan mikor is-, hány éve is annak, hogy legyes botot először vettem a kezembe. Három? Négy? Na, de végül is ez a blog deklaráltan azért van, hogy vissza tudjak tekinteni, mi mikor történt.

Kérem szépen utánanéztem a saját blogomban, majdnem pontosan négy éve történ, hogy belekóstoltam a legyezésbe. Igaz a legyesbot kézbefogása és az első legyes hal kifogása között eltelt majd két hónap. Azóta meg már nem is ugyanaz a világ van. Jöttek és mentek vizek, botok, halak, évszakok.

Streaman mondta, hogy a saját fejlődését a korábbi éveivel tudja összehasonlítani és így látja a saját fejlődését. Ez a gondolat nálam is befészkelődött és bizony valamiféle fejlődést én is látok magamon. Ez jó és öröm. Viszont mindennek van másik oldala, így egyúttal azt is elmondhatom a legyes önmagamról, hogy a magabiztos halfogásnak még csak a szélét karcolgatom, alig-alig birtoklom csak.

Ez csak akkor jön el, amikor egy adott fajta halat, akkor fogok ki, amikor csak akarok, mert tudom épp mit és miért csinál a vízben, mit és hogyan kell kínálni neki. Nagy és igazán összetett tudás ez.

Lehet a horgászatot kiherélt vadászösztönünk megnyilvánulásának tekinteni, de csak csodálni tudom azoknak a tudását, akik a pici vízfelszíni rezdülésekből és pontosan tudják mi is a helyzet odalent.

Ha elég sokat élhetek, és adódik lehetőség horgászatra is közben, akkor talán valamit még birtokolhatok ebből a tudásból.
Adja az Ég.

0 hozzászólás: