2014. március 2.

Tavasz mindenfelé

Sió volt tervben, közösen Zooldel és Palival, meg ami útközben beesik.
Kaptam okos tanácsot is, szürke cdc légy formájában. Ilyenem nem volt, úgyhogy péntek délután kötni kezdtem. Felütöttem a Zinternetet, majd az első olyannál, ami jól nézett ki, le is ragadtam. Anyag épp akadt mindenféle szükséges. Illetve a csütörtöki beszerzés egyik darabja épp jól jött.

Egy-másfél (?) évvel ezelőtt vettem valamelyik hobby boltban egy kis zacskó fekete gyapjút. Egyszerre vannak benne puha és sprőd szálak is. Nagyon szeretem, szinte a legtöbb tegzesnél ezt használom. Most belebotlottam ugyanolyan (vagy nagyon hasonló, ki emlékszik már?) gyapjúba, így rögtön vettem fehér (inkább cream), narancs és zöld színekből. Merinó gyapjú. Mennyisége egy életre elég, ahogy szokták mondani. Persze nem, de azért jó sok.

Volt még egy beszerzésem, ami szintén csütörtökön futott be. McFly emlegette meg ezt a könyvet. Lehetőség is adódott egy kedvezményes beszerzésre, amivel éltem is. Érdekes és értékes tartalmú könyv. Nem bánom érte a kifizetett talicska pénzt.



Pénteken, az indulást megelőző este a hírekben volt, hogy eresztik a Balatont. Vattafa!? Mi van? SMS ment, majd másnap reggel megegyeztünk abban, hogy mégis elindulunk arrafelé, ha már úgyis csak 50 centit emeltek a Sión.
Hiábavaló reménykedés volt. Ugyan a víz gázolhatónak nézett ki, és az is volt, de a minősége.. Van itt kép róla. 20 centis látótávolság, komoly növényi törmelék és talaj/meder hordalékkal. Ilyen, amikor kimosnak egy medret.

Dobáltunk egy fél órát becsületből, de aztán kijöttünk. Érdekes, hogy mindkettőnkben (Zoold és én) tudat alatt dolgozhatott valami félelem egy ránk nyitott cunamival kapcsolatban, mert úgy éreztük, hogy azalatt a fél óra alatt is emelkedett a víz. Pedig a mérce szerint nem így volt. Csak most, vasárnap délben eresztettek rá megint 50 centit.

Átnéztünk Palihoz, aki a híradások hatására (?) inkább Balaton felé vette az irányt.
Jaj ez a Balaton! Ez gyönyörű! Újra és újra levesz a lábamról. Főleg ezt a tavaszi-, mégsenkisemfürdikbenne formáját szeretem.
Jegy hiányában, felszerelés nélkül kibickedtünk egy kicsit Palinál, de ottlétünk alatt egy halat sem fogott. Valószínűleg a mi hibánkból.

Elindultunk hazafelé. Ránéztünk több patakra, de teljes halatlanságot találtunk, bárhova mentünk. Mindegy. Gyönyörű tavaszi időt kaptunk és jót beszélgettünk. Még egy ilyen betlis nap is elég jó arra, hogy kiszellőztessük a "tél" alatt felgyűlt feszültséget.

Ma viszont nem bírtam magammal. Kellett a hal  horogra. Kellett a fejrázás érzése a legyesbotba. Rengeteg dolgunk volt, de - gondolom látva a kitekeredett nyakamat minden kis vizecske felett elhaladva - a család adott egy kis időt pecázni. Mármint úgy, hogy ők ott vártak a parton a kocsiban. Aztán persze csatlakoztak is hozzám.

Hááát, nem egy leányálom úgy horgászni, hogy tudja az ember, hogy várnak rá. De most ez sem - és a később láb alatt tébláboló lánykák sem - akadályozott meg abban, hogy hamar meglássam a halat, rádobjak a nem szürke nem cdc legyemmel és gyönyörű leszedéses kapással halat fogjak.
Kicsit, de kettőt is. Jessssz!!

Nosza itt a sbs a nem-cdc és nem-szürke légyhez.
Alapanyagok a képen. Pár hozzáfűzni való azért akad. A cérna Uni 8/0-ás, ez nem látszik. A farok gyöngytyúk szárnytoll, három szegmens. A test krém színű merinó gyapjú. A kész légy szárazlegyes olajjal átitatva, megszárítva.
Működik.

Hála és köszönet a két szép napért.




0 hozzászólás: