Pere-lízis

Hernád ismét - három napban: első, második és harmadik nap...

Délegyháza délig

Délegyházi bellyzés a nyári kánikulában...

A szépséges Ipoly

Első találkozásom az Ipollyal...

Hosszú horgász hétvége Hernádon

Közösségi horgász esemény saját szemszögből...

Balaton Hal-A-Ton

Egy nyaralás emlékképei..

Hajnali balinozás a Dunán

Egy hétköznap hajnali rövid lengetés..

Balatoni Bahamák

Egy kis nagyvilági életérzés idehaza..

I. Zagyva Party - Műlegyes verseny

Trópusi dzsungel az ország közepén..

I. Sió Műlegyes Kupa

Az első versenyélmény..

2014. november 13.

Almaleves, sült pisztráng krumplis-rizzsel, fokhagymás szósz

Gondoltam megosztom az alábbi menüt. A vendégeim állítása szerint "egész ehető" kategória.
Pisztrángos. A pisztrángok a visegrádi pisztrángos tavakból származnak.

Fahéjas almaleves
· 4-6 db alma
· 1 l víz
· 300 ml tej
· fél tasak vaníliás pudingpor
· 4 ek cukor (vagy több, ízlés szerint)
· 1 kk fahéj

Az almákat hámozás után felvágjuk. A vizet a cukorral és a hozzáadott almával feltesszük forrni. A pudingport csomómentesre keverjük a tejjel a habaráshoz. Kb. 10 perc forrás után hozzáadjuk az almákhoz a habarást. Hozzáadjuk a fahéjat. Újra összeforraljuk és kész is.

Egészben sült pisztráng krumplis-rizs ágyon, fokhagymás-tejfölös öntettel
· 30-45 dkg krumpli
· 30-45 dkg rizs
· 1 kg pisztráng (érdemes úgy, hogy ahány fő, annyi hal, kb 20-30 dkg elég egy főre)
· Kis fej hagyma
· Margarin (vaj, vagy olíva olaj)
· Leveskocka
· Só, bors (sáfrány, majoránna)
· Fokhagymakrém vagy granulátum
· Pár csepp citromlé
· Zöld-fűszerek (rozmaring, bazsalikom, oregánó, snidling, stb)

A megtisztított, kockára vágott krumplit félig megfőzzük. Ezzel egy időben a rizst is elkészítjük, de ezt sem kell tökéletesre főzni.
A lecsepegtetett, félkész rizst és krumplit egy kivajazott jénai edénybe öntjük. Villával összetörjük a krumplit és egyúttal belekeverjük a rizst és az apróra vágott kis fej hagymát is.
Margarin darabkákat teszünk a tetejére, és a még meleg keverékbe hagyjuk beleolvadni. Lehet helyette vaj vagy olíva olaj is.
Egy csészében 1 dl vizet és egy (v. több) húsleveskockát forralunk mikróban. A jénaiban levő keverékre öntjük. Az egészet fűszerezzük: só, bors, sáfrány, majoránna… ízlés szerint. A bors kötelező elem. Újra átkeverjük az egészet és elsimítjuk a jénai edény alján.
A sütőben 200°-on, hőlégkeveréssel, a jénait/tepsit lefedve (alufólia, vagy jénai tető) elkezdjük sütni, kb 15-20 percig.
Ezalatt pácot készítünk: fokhagymakrém, olíva olaj, pár csepp citromlé, zöld-fűszerek és halas fűszerkeverék. A megtisztított (kiolvasztott) pisztrángok belsejét megtöltjük ezzel a páccal, és kívül is átkenjük vele.
A jénaiba, a krumplis-rizs tetejére tesszük a halakat. Lefedjük és 15-20 percet sütjük tovább. A végén még tíz percig fedő nélkül pirítjuk.

Fokhagymás szósz
· Fokhagymás-zöld-fűszeres fűszersó (Kotányi, ha jól emlékszem)
· Tejföl (140 vagy 320g)

Ezt a szószt nehéz elrontani.. Persze nem lehetetlen.







2014. november 9.

A Kácsás szigetesítése

Úgy tűnik, hogy Battán az eddigi kellemes állapot megszűnik, de legalábbis megváltozik.

Tegnap jártam arra. Meglepődve láttam, hogy a Kácsás szinte teljes északi részén kidöntötték a fákat. Érdekes mód a törzsek össze-vissza feküdtek, némelyik vízbe borítva. Sok veszélyes (korhadt, félig kidőlt) fa meg ott maradt. Ki érti ezt?! Én nem, na de nem is vagyok hozzáértő. A szóbeszéd szerint az északi részt kikotorják és átvágják jobban. A Kácsás újra állandó szigetté válhat.
Az emberi beavatkozás miatt csak a kis "patakot" sajnálom, ami eddig friss vízzel látta el a kotort öblöt. Olyan szép kis gyöngyszem volt.

Egy nagy(obb) hal lakik a Kácsás egyik tartásán, és ezt szerettem volna becsapni valamelyik csalival. Vettem hát tíz darab blade bait csalit. Spinmad Hart (9g), Amazonka (5g) és Ukulejka (2.5g) - hogy minél több helyzetet le tudjak fedni velük. A "valamelyik csali" közülük került volna ki, de sajnos a vízfelszín teli volt levelekkel, kis gallyakkal, így nem igazán sikerültek a behúzások. Gyakorlatilag alig volt olyan köztük, amelyiknél a veretés ne szűnt volna meg az első harmad hosszon.

Ennek ellenére a halat megtaláltam, mert négy-ötször odavert. A kemény odaütésekből gondolom azt, hogy egy szép hal lapul ott. A legjobban a körforgók működtek. Nesze neked Spinmad-es befektetés! Hehe..

A hal végül nem akadt meg, sőt valószínűleg el is riasztottam a sok próbálkozással. Gondolom elfeküdt valahol egy biztonságosabb sarokban.

Besötétedett, így elindultam hazafelé. A Kácsás lassan újra megéled a múlt heti csendesebb időszak után. A Duna finoman áradt, jöttek/jönnek be a halak. 11°, 267 cm.

2014. november 8.

Bástya elvtárs

Az erdőkertesi pisztrángos tavon jártam.
Egy tenyérnyi kárászt fogtam, ami nálam ritka vendég. Örültem neki nagyon.

A víz eléggé üresnek tűnt legyezés és pergetés szemszögéből is. A pontyok ugyan mozogtak a felszínen, illetve láttam egy pisztrángpárt, és egy csapat összeállt pontyot (?) a sekélyebb oldalsó tóban. Ennyi.

Átfésültem az egész tavat a mélyéig leengedve mindenféle műcsalit. Egy (lélekvesztő) csónakban lapátoltam sokat az össze-vissza forgó szélben. Megdobáltam az összes partot, az akadók környékét, de úgy tűnik, hogy ennyit tudott adni ez a délután.
Persze ez nem panasz, mert ez sem kevés. Nem halban, kilóban vagy centiben mérik a szabadidő eltöltését. A "jól éreztem magam" vagy "kipihentem magam" devizanemek simán jobban játszanak.

Amúgy a tóról most egyszerre jót és rosszat tudok mondani. Kezdjük a rosszal.
Előző nap odatelefonáltam, hogy érdemes-e menni. A pozitív válaszra építve másnap meglepve tapasztaltam, hogy a bejárat be van zárva. Sehol senki. Telefon ismét, hogy bocsi elfelejtődött, hogy ma zárva lesznek, merthogy temetés van. Ób+. A jó oldal az, hogy kerítettek valakit, aki be tud engedni. A várakozás egy órája alatt összeraktam a cuccom, megreggeliztem, stb. A kerítésen át vizet hiába figyeltem, nem volt rajta mozgás. A rossz oldal az, hogy - szigorúan szerintem, szigorúan szubjektíven - a  tó eléggé "halmentes".. khm. A jó oldal az, hogy hamarosan telepítenek... Persze ez utóbbi már nem érint engem.

Mindenesetre Bástya elvtársként éreztem magam. Egyedül az enyém volt az egész tó..


2014. október 26.

Vasi túra - Pinka

A Pinka már régóta izgatja a fantáziámat. Volt is szerencsém egy röpke pecára rajta és adott szép halakat-élményeket. Azonban az akkori események elég véletlenszerűek voltak, és időközben újra és újra foglalkoztam a patakkal, tervezgettem egy újabb fordulót. Ennek most jött el az ideje.
A terveket simán keresztülhúzta egy komoly eső, ami majd három métert rátett a vízre és megtízszerezte a vízhozamot. Szerencsére a vízszint visszatért a korábbihoz hasonlóra, de így sem kecsegtetett sok jóval a helyzet.
A valóságban a víz elég kakaó volt, de már tisztulóban - kb arasznyi látótávolsággal. Végül egy halat adott a patak - persze ilyen körülmények között még ez is csoda volt. Ez a bejegyzés nem is annyira a pecáról, hanem magáról a vízről szól.

Disclaimer: nem kívánok teljes leírást adni, mert ez csak az én túrám, az én benyomásaimmal, amelyek remélhetőleg hasznára lehetnek másoknak is. Helyi lakosok, vagy a vizet jobban ismerők biztosan több-jobb-pontosabb információkkal tudnak szolgálni, mint én.



A Pinka Felsőcsatárnál lép be az országba. Itt van a vízmérce is. Ottjártamkor 95 centin volt a víz. Hőfokot nem tudok, de elég hideg volt, 10-15 fok között lehetett.
A Hegy utcánál levő hídnál parkoltam le. Innen kb másfél kilométerre lép be az országba a patak, elsőnek határvízként, majd az Arany János utca végén levő birtok(?) végétől kezdve folyik magyar területen. Ezeknek a részeknek a meglátogatására nem volt időm, így csak a híd alatt és felett dobáltam fél órát.
Eléggé rohant a barna víz, és ahol lassabb volt, ott sem láttam semmilyen halra-halmozgásra utaló jelet. Ez persze nem jelent semmit, mert jobb körülmények között, vagy az év jobb időszakában simán rengeteg halat tudok beleképzelni. Dél felé hagytam el a falut.



Vaskeresztes felé haladó utat látótávolságon belül kíséri a Pinka. Elég nagy volt a dzsindzsa ahhoz, hogy ne érezzek vágyat megpróbálni elérni a vizet. Várt a közeli Vaskeresztes hídja és a malom zúgója.
Kocsival jól megközelíthető itt több ígéretes pont is. Végigdobálgattam mindent. Halat nem fogtam, sem halak jelenlétére utaló jeleket. Amúgy 7 grammos jigfejjel tudtam a sodrásban fenékig lejutni.
A Pinka egy rövid szakaszon Ausztriában folyik, majd határpatakként halad tovább. Nem messze tőle fut az út.



A következő falut, Horvátlövőt eredetileg ki akartam hagyni, mert a netes kutakodás becsapott - nem gondoltam, hogy a kertek alatt-, a határon folyó vizet el lehet érni. A vasi szövetség azonban remek - máshol nem tapasztalt - gondossággal kitáblázta, hogy "vadvízi horgászat". Satufék és jobbkanyar után a Pinka egy lelassult szakaszát találtam meg, illetve itt még a kocsiból egy-egy halas jelet is láttam. A túrám egyetlen halát itt fogtam, gyakorlatilag láb alól. Nagyon ígéretes szakasz, a túlpart szinte végig egymás után jó búvóhelyeket rejt. Bokrok, behajló fák, kis öblösödések, stb.

Horváthlövőt elhagyva találtam még egy lehajtót jobbra, aminek közepénél egy minimális tábla jelezte csak, hogy itt már másik ország területe van. A kocsit és a felszerelést itt hagytam és gyalog elsétáltam a hídig.
Volt itt egy kis oldalág, ami alig fél méter széles volt, de medencék sorát láncolta. Ígéretes haltartó helyek voltak - kár, hogy nem idehaza, hanem idegenben.



A Pinka megint hol osztrák területen folyik, hol a határon. Poróapátinál jön át megint Magyarországra. A községtábla előtt jobbra van egy út, ami a zsiliphez-, és a horgászható részhez vezet. A másik oldal magánterületként van kitáblázva. A híd alatti rész is ígéretes-, talán gázolható lehet. A zsilip alatti kiszélesedés jobban izgatott. A beton falak közötti egyik nyugodtabb részen rendszeresen volt halmozgás, de sajnos ez elérhetetlen volt számomra. Még kellett volna 2-5 méter dobótáv..
Dél felé haladva, a falu vége előtt jobbra kanyarodva van még egy érdekes rész. A pornóapáti Pinka holtág betápláló ága friss építmény. Igazából nem is tudok róla sokat, csak pár kép erejéig állam meg. A holtágon nem lehet horgászni, de a Pinkán itt van egy zúgó, ami jól elérhető, így egy megállónak ez is jó lehet.



Pornóapáti után Ausztrián keresztül vezet az út - az utazóé és a Pinkáé is. Szentpéterfánál tér vissza mindkettő magyar területre. A zsilip feletti részen évekkel ezelőtt volt néhány rávágásom, és alatta pedig egy szép domolykó fogásom. Most azonban itt halfogás nélkül zártam a túrám.
Idő hiányában kimaradt itt a Szentpéterfa nyugati részén levő rész, pedig ez is tervben volt.



A Pinka a község alatt ismét átlépi a határt és vagy öt kilométer után-, Pinkamindszentnél tér vissza. Utána határvízként folyik Vasalja mellett, végül Kemenestaródfa és Kemesmál után, Körmendnél belefolyik a Rábába. Ez az összefolyás is igen ígéretesnek tűnik a neten fellelhető képeket tekintve, de ezekre a helyekre már nem jutottam el. Talán majd egyszer, ha úgy adódik.




További infó: Vasivizeken.hu - Pinka, Pinka - Pornóapáti, Pinka - Felsőcsatár, Pinka - Vaskeresztes, Pinka - Horvátlövő.

2014. október 19.

Gemenci túra

Zoolddel és barátjával, Matyival közös túrára mentünk Gemencbe, vagyis jobban mondva a Sió Dunai torkolatához. A Sió a Balaton eresztés miatt egy hömpölygő barna lé volt, így ez nemigazán játszott, de a Duna azért kárpótolt minket. A Sió annyira sáros volt, hogy a Dunát is széles sávban bebarnította. Megdobáltam tisztességből, de halmozgás nemigen látszódott benne.

Szombat hajnali indulás, napkeltekor már a Sió torkolat feletti Dunaparton álltunk, leginkább a bokáig érő iszapban. A szállásunk alatti szakasz a Duna külső ívű kanyarja, ahol jó öt méter mélységbe szakad le a part közvetlen a szélénél. Sok kövezés van keresztben, mindkét oldalon.

Az idő tökéletes volt, a vízállás remek, habár kicsit apadó. Talán ennek lehet betudni, hogy mindhármunknak csak délelőtt volt hala. Pár sügér, néhány kis balin, aztán néma csend naplementéig. A vacsora és egy kevés jó bor után előkerültek a feeder-botok, pár komoly bebólintás (botok és horgászok is) után az este is haltalanul zárult.

Számomra az este "fény"pontja egy általam már harminc éve nem látott jelenség, a Tejút volt. A gyerekeimnek csak mesélni tudok erről, sajnos otthon látni nem láthatják. Már csak ezért megérte elmenni a Gemenc gyönyörű tájára. Vannak akik azt mondják, hogy az emberiség öntudatának a gyújtószikráját a Tejút látványa és az abból fakadó miértek adták. Ez volt az egyetlen mozi akkoriban. Nem túl színes, de szélesvásznú és a mindenféle Star-ocskák valódi és változatos reality show-t adtak nap, mint nap..




Másnap naplemente előtt a vízparton voltunk. A társaim a spiccet vallatták, én az előző nap reggelén több balint is adó - egy kövezés alatt létrejött zátony - sziget felső végét választottam.
A szombati nyerő csali a Spinmad Amazonka (5g) sügérmintás vasai voltak. Az iszonyatosan "vergődő kishalra" a lábam alatt vertek oda a balinok. Vasárnap reggel egy nagyobb balint adott. Kicsit áradt a Duna, gondolom ez javított a fogható halak méretén.
Egy helyen - ahol előző nap tuti nem volt semmi akadó - egy kicsi megtorpanás után bebólintott a bot (ET Perch Blade 180 - az újabb szerzemény). A hatos nano azonnal szakadt és a jobbik színű spinmad-em bennmaradt. Feltettem a másikat, dobáltam párat, majd a nagy forgó sodrásában ugyanoda tévedtem, ahol korábban szakadt a zsinór. Most is, a második is, ugyanúgy beszakadt. Feltettem egy drótelőkét és egy másik vasat, egy decathlonos 2-es körforgót.
Ja, egy megjegyzés a kritikusoknak: a múltkori esetem után lenyomtam az összes horgom összes ágának összes szakállát. Egyelőre ennyi tellett tőlem.

Szóval dobtam és most szándékkal belevezettem az akadóba. A bot bólint, aztán nagy rángatások közepette megszólalt az orsó fékje is. Nagy ribillió nem volt, fél percen belül szákoltam egy 65 centis, 2,5kg-os csukát.
Pali tudja, hogy mekkora csuka fogásaim voltak eddig. Khm ez volt életem harmadik csukája.. A kis Perch Blade nagyot nött a szememben, mert ha korábban kellett volna fogadnom, akkor egy forintot nem tettem volna arra, hogy ekkora halat tudna kezelni.

Kilenckor véget ért a horgászat és vele ez a kiruccanás is. Csomagoltunk és jöttünk haza.



Paksi vízmérce: 63-65 cm / 15.4°C

2014. október 12.

Tisza tó

A Tisza gyönyörű és az idő is szép volt. Viszont sokat kellett motorozni és dobálni (többször 8-11 méteres mélységeknél) a pár halért.
Sorrendben egy sügér, aztán egy kölyök csuka, megint egy sügér, és végül egy szép balin jött nekem. Záróakkordként törtem a (még alig használt) botom spiccét. Ehhh.
Így első bemutatkozásra nekem tetszett a Tisza. Nagy folyó ez is - nem adja magát könnyen.



Hal nélküli-, inkább hangulatról szóló film: röviden erről a napról.


Tiszadorogma vízmérce: 465 cm / 15.4°C

2014. október 4.

Dunai pergetés

Zoold küldött egy sms-t, hogy mennék-e vele délután egy gyors pecára. Na, gondoltam itt az idő a pergető botom kipróbálni.
Amúgy ez egy Cormoran Black Star Sensi Control 2,12m, 5-21g-os botról van szó. Hozzá 10-es nano, Shimano Catana 2500FC orsón. Alap cucc az újrakezdő pergetéseimhez.

Zoold egy sima körforgót javasolt, ami be is jött. Egymás után fogta a balinokat, míg én az egyetlen balinnak is nagyon örültem. Valami nagyobb hal odakoppantott többször is a mélyebbre engedett körforgóinknak, de egyikőnknek sem akadt meg.

Remek gyors peca volt.


Budapesti vízmérce: 275 cm / 14.9°C