2013. december 7.

Tenkara hala - viharos véletlen

Megint edzés a lányomnak, megint egy órás gyors peca.
Most viszont Xavér viharos szelével kellett megküzdeni. Illetve a hideggel is.

Legyes bottal kezdtem, és a múltkori gödröt fésültem át, de csak egy inget fogtam ki. Nagyon-nagyon reméltem, hogy a gazdája nem volt épp mellette..

Továbbálltam, de sehol semmi hal, jel vagy mozgás. Mondjuk annyira rángatta a szél a botot is - a zsinórt nem is említem -, hogy csodáltam volna, ha egy durva rávágást is megéreztem volna. Nemhogy finom pöccintéseket.

Megint továbbmentem, de annyira lefagyott a kezem, hogy eltettem a legyes botot és elővettem a tenkarát. Itt legalább egyik kéz zsebben lehet.
Még mindig ugyanaz a légy van rajta, mint amit először kötöttem fel: fekete-piros rézfejű Montana, saját kötés.

Vége felé jártam az időmnek, megcsörrent a telefon. Feleségem hívott, és közben lassan sétáltam a parton, lefele pöccintgetve a legyet, majd lassan sodrással szemben vezetve. Mígnem egyszer csak beszélgetés közben elakadt a szavam, mert halat fogtam. Instant joy sharing.

Nagyon szájszélbe akadva, de újra egy kellemes méretű domolykót fogtam.

Ez a kicsi víz kitesz magáért. háromból háromszor adott halat. Egyszer legyes botra (mondjuk nimfázva) és kétszer Tenkarára. Ami azt jelenti, hogy elhamarkodtam a véleményem: két hete írtam, hogy "azt hiszem még jobban szűkíteném vele [Tenkarával] a fogásaim számát..." Szóval ez nem igaz.

A Tenkara nem más számomra, mint egy kötött zsinórhosszban végzett nimfázás. Most úgy látom, hogy a bot nem is számítana annyira (mondjuk az érzékeny spicc számít), és a csali-, a légy az, ami megkülönbözteti a Tenkarát a spiccbotozástól, és tolja közel a legyezéshez.

Ha divat, ha nem divat: én remekül éreztem magam ma is. Ez a Tenkara jó téli eszköz a horgászatra.

0 hozzászólás: