Pere-lízis

Hernád ismét - három napban: első, második és harmadik nap...

Délegyháza délig

Délegyházi bellyzés a nyári kánikulában...

A szépséges Ipoly

Első találkozásom az Ipollyal...

Hosszú horgász hétvége Hernádon

Közösségi horgász esemény saját szemszögből...

Balaton Hal-A-Ton

Egy nyaralás emlékképei..

Hajnali balinozás a Dunán

Egy hétköznap hajnali rövid lengetés..

Balatoni Bahamák

Egy kis nagyvilági életérzés idehaza..

I. Zagyva Party - Műlegyes verseny

Trópusi dzsungel az ország közepén..

I. Sió Műlegyes Kupa

Az első versenyélmény..

2013. december 31.

A zÉv hala

Nem mintha bármennyire is fontos lenne melyik hal is lesz az év hala, de van itt nekünk ez a Magyar Haltani Társaság. Lelkesen és  kitartóan csinálják ezt a havi halfelismerős játékot, meg ezt az évhala szavazást. Szóval én támogatom, hogy vannak és aktívak. Ugye lehetne másképp is..
Ma van az utolsó nap a szavazásra. A Csapó sügér vagy 200 szavazattal le van maradva, szemben a Magyar bucóval. Lehet még szavazni.

BOLDOG ÚJ ÉVET!

2013. december 27.

Téli Sió

Tavaszias karácsonyi telet kaptunk az idei év végére.
Annyira hívogató az idő, hogy az egyszeri horgász a kötelező körök megtétele közben is csak tíz pórázzal tudja visszafogni magát, hogy a kedves rokoni/baráti asztal mellől csak úgy fel ne álljon és menjen neki a határnak.. A pórázok jól tartottak, és ma végül eljött a horgászat ideje is. Mehettem szabadon.

Váratlan volt, hogy már ma mehettem, mert volt még délelőtti, majd délutáni program is. A délutáni elmaradt, így már közvetlenül dél előtt a kocsiba pakolásztam a cuccokat. Sióra esett a választás.

Kicsivel több, mint egy óra alatt a célnál voltam, majd némi bóklászás után meg is fogtam gyorsan a túra halát. Hehe, arasznyi domolykó. Egyetlen maradt a mai napra.

A víz tiszta, növényzet sok helyen le és kipusztulva. Minden barna meg szürke, csak néhol töri meg a palettát egy-két zöld hínárfolt.
A víz hideg, a levegő tiszta és meleg, a nap fátyolosan süt.

Megyek a parton, útközben figyelem a vizet. Több helyen látok mozgást, de főleg nádszélben, partszélben. Mire pozícióba jutok, hogy oda dobhassak, a delikvens ötven méterrel odébb szedeget.
Az egyik ilyen halnál eljutok egy nagyon finom kapásig, aztán ennyiben is maradunk.

Amúgy van mit szedegetni, mert rajzanak a rovarok. Pici világosszürke szösz-légy, meg apró fekete legyek gomolyognak, szálldogálnak.

Sötétedésig időzítem a megállókat ezen a szakaszon, majd húzok visszafelé. Kicsit elmértem, mert még elég világos van, így kipróbálom az egyik streamert, amit a napokban kötöttem. Semmi különös: fehér test, vörös fej, bokorugró, 7-8 cm hossz. A mozgása nekem tetszett. Semmit sem hozott, de az véletlen meglepetés lett volna.

Az egyetlen halat amúgy nimfával fogtam. Rézfejű, fehér testű, fekete galléros, agyonsúlyozott cucc, #14-es méretben.

Sötétben jövök haza. Kellemes év végi peca volt.
Áldott egy jó dolgom van! Köszönet és hála érte!




2013. december 24.

Legjobbakat

Volt itt már politikailag korrekt jókívánság, amit most nem ismétlek meg, csak simán:

Sokszor pendüljön a feszes zsinór, és recsegjen az orsó, és nyélből görbüljön a bot jövőre! 
A legjobbakat Nektek és szeretteiteknek!

2013. december 22.

Műlegyező Húshorgászok Találkozója


Ugye kérem, megesik az ilyen a legjobb háznál is.

Teljesen spontán szerveződéssel, közös karácsonyi hal-élelmiszer beszerzést követtünk el a műlegyes földijeimmel egyetemben.
Egy akarattal, minden lelkiismeret-furdalást félretéve kivonultunk a tordasi horgásztó pisztrángállományának megritkítására.

Fagyott. Tömeg sehol.
Pici, tiszta vizű kockatavacska, ami épp elég volt Zooldnek, Palinak és fiainak, plusz nekem.
Annyira viszont nem nagy a tó, hogy ne akadjunk egymásba párszor.

Legyeztem. A többiek vegyesen pergettek-legyeztek. Vittem Tenkarát, de szóba sem jöhetett.
Az első hal Zooldnek jött, de partnál leakadt. Utána semmi. Úgy vonultak a halak a tavacska egyik sarkából a másikba, ahogy mi mozogtunk. Vagyis pont ellentétesen.
Végül Paliék érkezése után, a segítségükkel bekerítettük a halnépet, amelyek középen a mélyebb rétegekbe húzódtak.

Vagy egy órát is kínlódhattunk, mire kialakult, hogy a világos - lehetőleg fehér, csillogó - csali a nyerő.
Nekem jött a második szákolt hal, fehér, rézfejű, fekete gallérú mikronimfára. Kifogtam, beszákoltam Zooldé mellé, de a harmadik hal érkezésekor (Zooldé) már nem volt meg. Megszökött a szák lyukán át. (Mindegy, semmi gond.) Aztaleborultszivervégéthátezértfizetekénennyitanapijegyért!!! :-D

Palit húztam a második halammal, mert akkor ő még semmit sem fogott.
Na de nem kellett őt félteni. Ő lelt rá a nyerő csalira, és három-négy dobásonként szedte ki a halakat. Persze leakadása is volt, de messze a legjobb csalit tudta bevetni egy ezüst kanál (azt hiszem az volt) személyében.

Persze utána mentünk. Én süllyedő, később inter zsinórral, és fehér woolyval tudtam azt a mintát hozni, mint ő. Zoold fehér mini twisterrel. Persze váltogattunk is, de kb ezek maradtak meg emlékemben.

Három órát töltöttünk a fagyos szélben. Hárman (Pali srácai hamarabb behúzódtak a melegbe) húsz halat fogtunk.A legyes cuccal bőven alul maradtam: öt hal volt az eredményem.

A legjobb húshorgász hagyományokat hoztam: a fagyasztóban nekünk van még a visegrádi pisztrángból, így ez az öt hal napokon belül megy a rokonságnak, ajándékként.

Remek peca volt. Sokkal küzdősebb, mint a visegrádi.
Élveztem. Mea culpa.

2013. december 7.

Tenkara hala - viharos véletlen

Megint edzés a lányomnak, megint egy órás gyors peca.
Most viszont Xavér viharos szelével kellett megküzdeni. Illetve a hideggel is.

Legyes bottal kezdtem, és a múltkori gödröt fésültem át, de csak egy inget fogtam ki. Nagyon-nagyon reméltem, hogy a gazdája nem volt épp mellette..

Továbbálltam, de sehol semmi hal, jel vagy mozgás. Mondjuk annyira rángatta a szél a botot is - a zsinórt nem is említem -, hogy csodáltam volna, ha egy durva rávágást is megéreztem volna. Nemhogy finom pöccintéseket.

Megint továbbmentem, de annyira lefagyott a kezem, hogy eltettem a legyes botot és elővettem a tenkarát. Itt legalább egyik kéz zsebben lehet.
Még mindig ugyanaz a légy van rajta, mint amit először kötöttem fel: fekete-piros rézfejű Montana, saját kötés.

Vége felé jártam az időmnek, megcsörrent a telefon. Feleségem hívott, és közben lassan sétáltam a parton, lefele pöccintgetve a legyet, majd lassan sodrással szemben vezetve. Mígnem egyszer csak beszélgetés közben elakadt a szavam, mert halat fogtam. Instant joy sharing.

Nagyon szájszélbe akadva, de újra egy kellemes méretű domolykót fogtam.

Ez a kicsi víz kitesz magáért. háromból háromszor adott halat. Egyszer legyes botra (mondjuk nimfázva) és kétszer Tenkarára. Ami azt jelenti, hogy elhamarkodtam a véleményem: két hete írtam, hogy "azt hiszem még jobban szűkíteném vele [Tenkarával] a fogásaim számát..." Szóval ez nem igaz.

A Tenkara nem más számomra, mint egy kötött zsinórhosszban végzett nimfázás. Most úgy látom, hogy a bot nem is számítana annyira (mondjuk az érzékeny spicc számít), és a csali-, a légy az, ami megkülönbözteti a Tenkarát a spiccbotozástól, és tolja közel a legyezéshez.

Ha divat, ha nem divat: én remekül éreztem magam ma is. Ez a Tenkara jó téli eszköz a horgászatra.