2013. november 18.

Kispatakok

Zoolddel azt beszélgettük, hogy mennyi jó legyes víz van idehaza, de a többségük mennyire távol esik a lakóhelyünktől. Szarkazmus: Tettük ezt pont egy közeli kispatak partján, gyönyörű őszi időben, vadludak gágogásának háttérzajában, és egy jégmadár megpillantása közben.

Reggel szabad utat kaptam: "menjél nyugodtan" és "akkor jössz, amikor gondolod" feltételek mellett. Áldott egy asszony.. Szóval 9 felé már ütöttem az utat.
Kicsit ragadozósabb volt az eredeti terv, de sajnos a kocsiba pakolás közben elpattant a nagyobbik botom spicce. 7-8 centis darabbal lett rövidebb. Van rá garancia, de mivel ilyennel még sohasem éltem, még lövésem sincs merre hogyan.

Végül a kisebb botok miatt a terv így módosult: a Váli vízhez készülődtem, de gondoltam a Bentát is megnézem előtte.

A Bentáról ódákat lehetne zengeni. Habár kotort és kiegyenesített, mégis "természetközeli"-nek lehet nevezni. Kis kőzárások, surranók, lassú és gyorsabb szakaszok, nádas, békalencsés, fedett és nyílt víz, iszapos és sóderes meder... Minden van itt. Na de hal, az nem! Egy ilyen vízben simán 30-40-50-es domiknak lenne helye. Ehelyett snecik és apró domolykók, vörösszárnyúak is csak elvétve találhatóak benne.

Mindegy, élveztem a szépülő reggelt (4°-al kezdődött), és bóklásztam a parton. Kigúvadt szemmel figyeltem az ígéretesebb helyeket, ahol halnak kellett volna lennie, de mégsem volt. Egy rezzenés, egy moccanás annyi sem volt. A kicsi kőzárások alatt vagy felett: semmi.

Közben megcsörren a telefon - Zoold érdeklődik egy délutáni közös peca ötletével. Mondom neki, én már vízparton vagyok, mire ő, fél óra múlva ott vagyok. Deal.

Beállok egy helyre, csak úgy, hogy a medret kipróbáljam. Itt épp jó volt, nagyköves, sóderes. Persze máshol feneketlen iszap is van, amibe csak úgy csúszik bele a bátorkodó horgász, majd szétkergetve a (létező?) halakat, próbál kikászálódni..
Szóval itt meg tudtam állni, és hosszan kieresztve dobáltam lefelé. Furcsán rezdült a víz néha, nem volt üteme, mint amilyet a víz alatti növényzet csinál. Egy-egy alig észrevehető hullámgyűrű is volt, hát gondoltam egy próbát megér. Húzom be szép lassan, megakad egy pillanatra. Újradobok megint, megakad nagyjából ugyanott. Csak nem egy kósza hal lenne? Most tényleg?
Igen, az. Halacska, sőt kettő.

Egy éve hasonló mérettel zártam az évet (nem igaz, mert még december végén volt fogás), akkor is Zoold társaságában horgászva.
Zoold egy úr, ahogy ígérte, percre pontosan érkezik. Megyünk a Váli vízhez.

A Váli víz a Benta nagytestvére. Szélesebb is, itt-ott mélyebb is. Ha lehetne álmodozni, akkor ebben a vízben még több lehetőség rejlik, már csak a méreteit tekintve is. Sajnos a haltalanság még látványosabb itt, mint az előbb. Csak apró, 3-4 centis ivadékokat láttunk, és annyi. Voltunk a Duna torkolatnál és felmentünk egészen a Szent László patak összefolyásig.

Ennyire tiszta vízre nem nagyon emlékszem. Ehh, egyáltalán nem emlékszem, hogy ilyen tiszta lett volna a vize. Egy-másfél méterre tisztán le lehetett látni. Dobálgattunk, sétáltunk, beszélgettünk. Felemlegettük Perét, meg az időközben történt horgászélményeket. Végül a Váli vízből Zooldmek jött egy sneci, és annyi.
A hallatlan haltalanság ellenére remek nap volt. Szép idő, remek társaság, Természet (vagy T-közeli).

Most már csak a botot kellene megjavítanom valahogy, hogy a hétvégére alakuló csukás pecázásra legyen valami alkalmas szerszám is a tarsolyban.



Duna (budapesti mérce) 250-255cm, apadó, 8,5°C.

3 hozzászólás:

Gratulálok az írásokhoz! Nagyon tetszenek, főleg azért, mert egy városban lakunk és az általad horgászott vizeken dobálok én is.
Üdv.
Ádám

Szia. Köszönöm.
A kispatakos csukás bejegyzésed nagyon tetszett.
Korvin

Köszi! Remélem színvonalas blogot tudok majd összehozni.