Pere-lízis

Hernád ismét - három napban: első, második és harmadik nap...

Délegyháza délig

Délegyházi bellyzés a nyári kánikulában...

A szépséges Ipoly

Első találkozásom az Ipollyal...

Hosszú horgász hétvége Hernádon

Közösségi horgász esemény saját szemszögből...

Balaton Hal-A-Ton

Egy nyaralás emlékképei..

Hajnali balinozás a Dunán

Egy hétköznap hajnali rövid lengetés..

Balatoni Bahamák

Egy kis nagyvilági életérzés idehaza..

I. Zagyva Party - Műlegyes verseny

Trópusi dzsungel az ország közepén..

I. Sió Műlegyes Kupa

Az első versenyélmény..

2013. november 30.

Gödörből

Lánykámat edzésre vittem, és jutott megint egy kis idő pecára. Tenkarával végigjártam egy partszakaszt, de olyan tiszta és alacsony volt a víz, hogy egyértelmű volt: itt halat nem fogok fogni.

Szerencsére volt nálam legyesbot is, de nagyobb fajta, #7-es zsinórral. Na ez a zsinór a legjobb az eddigiek közül. Barrio GT 125-ös. Két éve nyúzok már egy hetes zsinórt, így gondoltam itt az ideje frissíteni. Mondták, hogy a legyes felszerelésben talán a zsinór az, ami a legjobban számít, így ezen nem érdemes spórolni. Hát én azért eddig is spóroltam, ahol lehet. Ez a mostani is másodkézből került hozzám.

A hozzá való bot spiccét időközben javíttattam, mert a garancia rendezésével együtt járt volna egy akkora költség, amiből új botot vehettem volna. Ki van ez találva, kérem..
Szóval a füves edzések megvoltak az új zsinórral, és a szokásos távra lazán rádobtam 2-3-4 métert is. Hoppá, ez tényleg számít.

Na szóval új zsinór, rendbe tett bot, új előke, meg minden. Ha már minden új, akkor próbáljunk rá egy új légyre is, amit tegnap buheráltam, és nekem nagyon tetszett: egy árvaszúnyog lárva utánzat.
Dobálok, semmi. Odébbmegyek, semmi. Aztán az egyik gödör mélyén gyanús mozgásra leszek figyelmes. Kis halraj vagy örvénylő levelek lennének? Majd ebben a pillanatban fél méterrel odébb fehéres villanás nyugtat meg. Igen, itt jó lesz.

Lefele dobok, megtartom a sodrásban, és lassan szedem be a zsinórt. Megszórom a gödröt, jobbról, balról, kicsit jobbról, kicsit balról, stb, míg végül az arany középút jön be.
Középen vezetem a legyet, aztán az egyik megállításkor elindult lefelé. Bevágtam és előtűnt a homályos mélyből egy fényes haltest. Jesssz!
A rövidke fárasztás közben megcsörren a telefon ébresztője, mennem kellene. Gyorsan kiszedem a halat, de sehova sem tudom lerakni. Száraz avar, sziklák vagy talpalatnyi beton a választási lehetőségeim. Marad a beton. Gyors fénykép és ment is vissza.

Én is siettem vissza az edzésre a lányomért. Aztán együtt haza.
Egy órás kis szünet és benne egy szép halat találtam. Tökéletesen elégedett vagyok.

Csemete

Csajos légykötés.

Lánykám rárabolt a csilli-villi légykötős anyagokra.
Előkerestem a legnagyobb horgom (cápaölő 6/0, ~5 cm horogszár) meg a legvastagabb cérnám, aztán hajrá.

A horogról még annyit, hogy olyan vastag, hogy nem lehet befogni a satuba, csak a hegyénél, ahol kicsit vékonyabb. (Jah, mellérendeltem. Ha valakinek pont ilyen kellene, keressen nyugodtan.)

Íme a Zeredmény.  Elneveztem Sparkling Beastkiller 2013-nak.

(Elnézést a kupiért. Ez még a nyári verzió, és még nem sikerült felkészülni a téli rendezettségre.. Ehh)


2013. november 23.

Tenkara hala, az első

Akadt egy üres-, várakozással töltendő órám, így egy közeli patakocska felé vettem az irányt. A tenkara bot bent volt a csomagtartóban, rajta egy légy. Ennél kevesebb felszereléssel még nem nagyon mentem vízpartra halat fogni..

A víz rettentő zavaros volt. A tegnapi eső biztos nem okozhatta ezt. Ahogy feljebb gyalogoltam, hamar kiderült az igazi ok. Egy kanyart javítgatott egy munkagép... hol máshol, mint a vizecske kellős közepébe beállva. Így már nem csodálkoztam, hogy olajfoltok is úsztak a víz tetején.

A rövidke időm miatt gép fölé nem nagyon akartam menni, így átmentem az alsóbb részekre. Itt is megvolt még a zavarosság, de sokkal kevésbé. Ráadásul olajfoltot sem láttam.

Bedobálgattam az apró rézfejű  Montanát, emelgettem, vezetgettem és úgy egyáltalán csak ismerkedtem a cuccal.

A parittya/nyilazó dobásra (vagy hogy hívják?) kétségkívül nagyon alkalmas a tenkara bot. Másrészről a lendítős dobással is elég gyorsan dűlőre jutottam, szóval alkalmaztam szorgalmasan mindkettőt.

Aztán egy ígéretes helyről - alámosott fa tövéből - hirtelen akadt egy hal. Beesőre érkező kapás volt. Jihhááá, az első tenkarás halam.

Próbálkoztam még, akadt egy kistesó is, szintén beesőre. Utána viszont teljes csend.

Elhorgászgattam a szabad időmet, így csomagoltam (értelemszerűen gyors volt ez is) és mentem az utamra.
Jó volt. Hétfővel érkezik a tél, így ki tudja mikor lesz halas a kezem megint..





2013. november 18.

Kispatakok

Zoolddel azt beszélgettük, hogy mennyi jó legyes víz van idehaza, de a többségük mennyire távol esik a lakóhelyünktől. Szarkazmus: Tettük ezt pont egy közeli kispatak partján, gyönyörű őszi időben, vadludak gágogásának háttérzajában, és egy jégmadár megpillantása közben.

Reggel szabad utat kaptam: "menjél nyugodtan" és "akkor jössz, amikor gondolod" feltételek mellett. Áldott egy asszony.. Szóval 9 felé már ütöttem az utat.
Kicsit ragadozósabb volt az eredeti terv, de sajnos a kocsiba pakolás közben elpattant a nagyobbik botom spicce. 7-8 centis darabbal lett rövidebb. Van rá garancia, de mivel ilyennel még sohasem éltem, még lövésem sincs merre hogyan.

Végül a kisebb botok miatt a terv így módosult: a Váli vízhez készülődtem, de gondoltam a Bentát is megnézem előtte.

A Bentáról ódákat lehetne zengeni. Habár kotort és kiegyenesített, mégis "természetközeli"-nek lehet nevezni. Kis kőzárások, surranók, lassú és gyorsabb szakaszok, nádas, békalencsés, fedett és nyílt víz, iszapos és sóderes meder... Minden van itt. Na de hal, az nem! Egy ilyen vízben simán 30-40-50-es domiknak lenne helye. Ehelyett snecik és apró domolykók, vörösszárnyúak is csak elvétve találhatóak benne.

Mindegy, élveztem a szépülő reggelt (4°-al kezdődött), és bóklásztam a parton. Kigúvadt szemmel figyeltem az ígéretesebb helyeket, ahol halnak kellett volna lennie, de mégsem volt. Egy rezzenés, egy moccanás annyi sem volt. A kicsi kőzárások alatt vagy felett: semmi.

Közben megcsörren a telefon - Zoold érdeklődik egy délutáni közös peca ötletével. Mondom neki, én már vízparton vagyok, mire ő, fél óra múlva ott vagyok. Deal.

Beállok egy helyre, csak úgy, hogy a medret kipróbáljam. Itt épp jó volt, nagyköves, sóderes. Persze máshol feneketlen iszap is van, amibe csak úgy csúszik bele a bátorkodó horgász, majd szétkergetve a (létező?) halakat, próbál kikászálódni..
Szóval itt meg tudtam állni, és hosszan kieresztve dobáltam lefelé. Furcsán rezdült a víz néha, nem volt üteme, mint amilyet a víz alatti növényzet csinál. Egy-egy alig észrevehető hullámgyűrű is volt, hát gondoltam egy próbát megér. Húzom be szép lassan, megakad egy pillanatra. Újradobok megint, megakad nagyjából ugyanott. Csak nem egy kósza hal lenne? Most tényleg?
Igen, az. Halacska, sőt kettő.

Egy éve hasonló mérettel zártam az évet (nem igaz, mert még december végén volt fogás), akkor is Zoold társaságában horgászva.
Zoold egy úr, ahogy ígérte, percre pontosan érkezik. Megyünk a Váli vízhez.

A Váli víz a Benta nagytestvére. Szélesebb is, itt-ott mélyebb is. Ha lehetne álmodozni, akkor ebben a vízben még több lehetőség rejlik, már csak a méreteit tekintve is. Sajnos a haltalanság még látványosabb itt, mint az előbb. Csak apró, 3-4 centis ivadékokat láttunk, és annyi. Voltunk a Duna torkolatnál és felmentünk egészen a Szent László patak összefolyásig.

Ennyire tiszta vízre nem nagyon emlékszem. Ehh, egyáltalán nem emlékszem, hogy ilyen tiszta lett volna a vize. Egy-másfél méterre tisztán le lehetett látni. Dobálgattunk, sétáltunk, beszélgettünk. Felemlegettük Perét, meg az időközben történt horgászélményeket. Végül a Váli vízből Zooldmek jött egy sneci, és annyi.
A hallatlan haltalanság ellenére remek nap volt. Szép idő, remek társaság, Természet (vagy T-közeli).

Most már csak a botot kellene megjavítanom valahogy, hogy a hétvégére alakuló csukás pecázásra legyen valami alkalmas szerszám is a tarsolyban.



Duna (budapesti mérce) 250-255cm, apadó, 8,5°C.

2013. november 8.

Légykötős dolgok

Wiggle Jiggle Wobble - wiggle fish. Ez a légyfajta egy legyes baráttól van, aki épp Angliában él, és az egyik főképp használt legye.

Jelenleg csak naaaagy koncentráció árán tudom csak mások legyeit pontosan leutánozni. Ha fáradtabb vagyok - ez általánosabb állapot - akkor minduntalan módosul valahogy az eredeti forma. Így volt ez ennél a légynél is. Persze később az okoskodásom is bekavart.

Az eredeti légy erősen súlyozott fejű, így barátom sodrós patakokon, mélyen vezetve használta, főképp alsó légyként, vagy tenkarán, botvégről gödrökbe belógatva, emelgetve.
Megkötöttem én is 4mm-es rézfejjel, de az én helyeim nem túl sodrósak, így általában a fenékről tüskéztem össze vele a faleveleket.
Kötöttem kisebb rézfejjel, aztán súlyozás nélkül is, de a fejük nem volt jó úgy. Aztán beugrott egy fejkialakítás polifoam lapból. Nagyjából szív alakú forma (alsó csúcsa levágva), félbe-ráhajtva a fejre és oda-pillanatragasztózva. Arra mehet a szem és némi piros színezés a kopoltyúknak.

A terv az volt, hogy ezt a lebegő legyet süllyedő zsinórral a fenék felett vezetem majd. Sajnos a lebegés elmaradt, így megint csak a leveleket tűztem fel a horogra. Interrel sem jártam túl jól, úszóval meg végképp nem. Szóval még finomítani kell.

A másik légy, amit szimplán impulzus-kötés során csináltam meg - úgy értve, eszembe jutott, épp ott álltam a cuccaim mellett, nézd minden van hozzá, és ott helyben, állva összedobtam - a ceeff-en olvasott pirofly.
Ez is finomítandó még.

Lesz légycsere is, darázs témában. Ezt a korábban kötött darázs-formát gondoltam rá, de idő, idő, idő!
Amúgy a Sión nemrég ezt a legyet ütötték a legjobban, látványosan rámozdultak a domik. 

Jött még ebayes légykötő anyag. Nem tudom mire használom még. Olcsón adták, megvettem.

A kritikusoknak: tudom, tudom, tudom. De haladok az úton, ezért mutatom meg a legyeim.
Építő kritika jöhet..



2013. november 7.

Kínai ebayes Tenkara bot - gyors review

Na végre valahára megérkezett az ebayen lőtt Tenkara bot.
Előzmény: tettem egy alacsonyabb összegű licitet (szoktam ilyet), amennyit nekem még épp megér, és megnyertem.

Nagyon nehezen érkezett meg. Több, mint egy hónap alatt, és csak másodjára küldve, mert a Magyar Posta képtelen minden rábízott küldeményt eljuttatni a címzetthez. A saját személyes mintavételem alapján a hibaszázalék nagyjából 10%. Ez bődületesen nagy. Képzeljük el, hogy ugyanennek a vállalatnak a csekkbefizetést kezelő munkatársa ugyanilyen hibaszázalékkal dolgozna. "Ó, hát nem fizetődött be. Nem tudjuk. Fizesse be újra..." Toll és szurok a minőségbiztosítási vezetőjükre!!

Na, a kis pusztába kiáltott panaszom után itt az első személyes benyomás (mondjuk review), néhány fényképpel. (A Zippo csak méretarány miatt került a képekre. Amúgy nem dohányzom. Sőt!)



Az első élmény: A szag. Így nagybetűvel.
Bekötött szemmel kézbe véve is tudnám - Kínából érkezett. Az a jól ismert szag járja át ezt a terméket is.
Szerencsére kiderült - némi közelebb hajolós mintavétel alapján - hogy a szag a műbőr tokból árad, és a bot illata eltérő, sokkal jobb. Olyan "friss cucc van a kezemben" illat. De tényleg.
Az első érzékszerv megnyerve.



A bot első tagja szép díszes. Kínai termékhez képest erősen visszafogott, és minimális giccs ékesíti. Részemről elfogadható. (Második érzékszerv is elfogadja.)




A bot hét tagos. A tagok végei megerősítettek, de elég rondák.
A lilian rögzítése számomra meglepetés volt, de mivel először van Tenkara bot a kezemben, ezért a meglepődésem nem mértékadó.
Aki ért hozzá: Ez így rendben van?


A bot vége - ahol fogja az egyszeri ember - érdesített. Szerintem rendben van ez is.
No parafa. Persze ennyi pénzért az ember ne várjon semmi csodát.
Harmadik érzékelés, a tapintás is ok.

A bot tömege, mérete rendben van.
A 7:3 arány még kipróbálásra vár, bár már egyszer megsuhogtattam. (Hallás = ok, hehe.)

Az ízlelést egyértelműen kihagynám, de a hatodik érzékem azt súgja, hogy - és ez az összegzés is - "asszem domolykózni jó lesz".

A nagyobbik lányomnak szánom, habár ő - úgy tűnik - most más sport után érdeklődik.
Ha nem használja, én boldogan eljátszok ezzel a szerzeménnyel.

2013. november 4.

Ritmusváltás

Horgászok, dobálok, lesem a vizet és igyekszem nem törődni a szemerkélő esővel. Ez utóbbi lényegében nem zavar, kivéve, amikor a szemembe hordja a szél. 

Jól elvagyok egészen addig, míg nagy zúgás vonja el a figyelmem a vízről... a fákra. Mint nyáron a zivatarfelhő befúvásai, pont úgy tör be az erős szél. Hajladoznak a fák, sárgás hóesésként sodródnak az őszi falevelek a szélrohamokban, borzolódik a vízfelszín és elerednek az egek csatornái.

A fülem mellett becsorog a víz a lapockámhoz, ez már felébreszt a megfigyelői pozícióból. A természet "hirtelen" változásai lenyűgözőek. Lassú léptekkel közeledett az ősz, de épp az orrom előtt érte utol magát pár gyors lépéssel. Hirtelen november lett, épp novembernek megfelelő időjárással. Hazamentem, levetettem a nedves göncöket, és pár fát raktam a tűzre.

Otthon volt légykötés is: Kötöttem wiggle fish-t, de nem súlyozva, hanem poli fejjel. Készült bokorugrós változatban is (Dél1?). Kipróbáltam a pirofly hangyát is. Az első egész jól sikerült, a következő pár gyatrán..