2013. szeptember 16.

Pere-lízis 1.


A Hernád és kis világa beszippantott alaposan. Ez legjobban ma reggel sokkolt, amikor tudatlanul halogatva és kelletlenül visszazökkentem a régi kerékvágásba: munka, intézni valók listája, napom betáblázva estig. A hétvége ugyanezen a bolygón telt, de egészen kiszakadva a szokásos jelenből. Feloldódva egy másik jelenben.

Szóval ismét Pere. Tavaly is jó volt, de most másképp ugyanolyan jó. A másképp az elsősorban azt jelenti, hogy nem igazán kényeztetett halakkal a folyó. Egyikünk így mondta: csukott szájjal ettek.
Másrészről meg jó volt, élményekkel és vágyott helyekkel teli.

Péntek reggel indultunk Zoolddel, még a reggeli csúcs előtt átszaladtunk a városon. Olyan két óra múlva már Miskolcon voltunk, majd némi ügyintézős szünet után kora délelőtt megérkeztünk Perére.
Gyorsan növekedett a létszám, majd a tanácsokat és a többiek irányát követve hamar elindultunk horgászni. Egy csapat Zsujta felé ment, mi maradtunk Hidasnémetinél.

Végigjártuk a megmutatott szakaszt, ahol gázolni lehetett, de főleg csak ivadékhalat fogtunk, és még azokat is nyögvenyelősen. Úgy tűnt, mintha az összes ígéretes hely tök üres lenne. A magam részéről elsősorban arra gondoltam, hogy rossz a légyválasztásom, rosszul célzok, stb. Este mindenki hasonló tapasztalatokkal tért vissza, így más okra nem is, csak az időjárásra lehetett gondolni. Végül is körbe viharfelhők voltak, mennydörgött, villámlott a távolban. Amúgy remek idő mutatkozott reggel, de napközben fordult egy nagyot és végül egy kiadós délutáni zápor után fejeztük be a horgászást.

Azért nekem nem volt okom szomorkodásra, mert kifogtam életem első csukáját. Bénaság, mi? Ennyi év után az első csukám. Ez van. Akasztottam már csukát wobblerrel, de lefordult. Léggyel sikerült egy nagyot lekövetésre csábítani, de ennyiben maradtunk. Amúgy meg az okát nem tudom miért maradt ki eddig, de most ez a kölyökcsuka nagy örömöt okozott. Kis mérges pofája beégett a memóriámba.

Este még ránéztem a perei szakaszra, de semmit sem adott, pedig volt mozgás. Főleg a Hidasnémeti szakaszhoz képest. Amúgy a perei kanyar egy év alatt alaposan átrendeződött. Megmaradt a nagy fa, de egy hatalmas sóderpadot hordott össze a Hernád, aminek a pereme gyorsan letört, így messzire nem lehetett begázolni. A híd alatti részt csak terveztem meglátogatni, de végül kimaradt. Máshova szóltak a tanácsok és egy-egy órás szabad idő erre a kitérőre nem akadt. Intenzív pihenés volt, ugye.

Vacsorára remek halászlét ehettünk és vidám hangulatban tettük el magunkat másnapra.



Pár darab Zoold képeiből, vegyesen az első és második napról:

0 hozzászólás: