2013. szeptember 24.

Hétvége a családdal

A hétvége a családdal telt, de azért a halak sem maradtak ki. Hehe.

A halazás kezdődött egy pisztrángból készült ebéddel, amihez a pisztrángot mi magunk fogtuk ki. Feleségem készítette el, és nagyon finom volt! (Köszönet!)
Sima, egyszerű recept: tepsibe fektetve, megfűszerezve, főtt krumpli karikákkal körbevéve sütőben fél óra alatt megsütni. Oszt jónapot.
Még a paradicsomos, belül zöld-fűszerrel kitömős változatot is kipróbáljuk talán. Esetleg a pisztrángpástétomot is. Majd alakul..

Egy spiccbotos gyerek horgászversenyt megemlítettem a nagylányomnak, aki teljesen ráakadt a dologra. Minden nap nyúzott, hogy menne. Végül halasztottunk, mert a csalifeltűzés és a halszabadítás + gubanckioldás még nem megy önállóan, és ezek előfeltételek voltak a versenyhez. Megegyeztünk, hogy gyakorlunk és majd jövőre.
Van egy kis titkos szándékom is, hogy a legyezés, jobban mondva első lépésként a Tenkara felé tereljem, az élőcsalis peca helyett. A kósza terv az, hogy elviszem a Sióra, vagy talán az Ipolyra, ahol kis vízben domolykókkal próbálkozhat. Egy jó kis írás van itt erről, ami betette a bogarat a fülembe..

Na szóval a nagy nyúzás, és a végkifejlet elmaradása miatt, kárpótlásként elmentünk pecázni egy közeli kis tóra. Pinkit vettem neki. Apró horoggal (azt hiszem 18-as vagy 20-as) szereltem fel. A rengeteg iciri-piciri hal majd szét szedte a cuccát, de alig akartak megakadni.
Látótávolságon belül, de magára hagytam, hogy hadd gyakoroljon. Végül lelkendezve rohant felém az eredménnyel. Mekkora volt az öröm, hát csodásak a gyerekek!
A kicsi halat a kicsi-lányom is megcsodálta, kézbe vette, de a nagy dobta vissza. A horogszabadítást ügyesen megoldotta. Később még akadt egy másik is, de az kisebb volt. Mindenesetre ügyeskedett szépen.

Hazamentünk, de én elkéredzkedtem még egy kis patakos pecára. Sikerült naplemente előtt egy vörösszárnyút és egy araszos domolykót kifognom, némi közjáték után..

Közjáték: Mennék a part menti úton, de látom szedett-vedett kapu van, habár teljesen kitárva. Mögötte egy ember. Kocsival megállok kint, besétálok, falka kutya a sarkamban. Köszönök, megkérdem bemehetnék-e erre az útra. Kérdő válasz: minek? Mondom horgászni egy kicsit. Bólint, de mondja - itt jöjjek ki. Megegyeztünk.
Megyek az úton. Itt-ott megállok. Sokan járnak errefelé. Az egyik álldogáló csapatból egy robogós ember utánam jön. Lassan megyek, nézem a vizet, majd félreállok egy jó helyen, mire ő is megáll a kocsi elejénél. Önkéntelenül hátul kerülöm a kocsit, de az ember is gyors, elém áll. Mit keresek én itt?! Hűha, mondom, hát horgásznék. - De hogy jöttem be? - Mondom neki hogyan. - Ááááaaaaa, a Feriék nem szoktak úgy beengedni senkit. Ez egy magán út, ide nem jönnek csak be így.
Patthelyzet. Mondom, elnézést, de ha kell igazolom magam, kiféle vagyok, nem akarok én semmi rosszat, még halat elvinni sem. A robogós megenyhül, de hozzáteszi: ott menjen ám ki, ahol bejött, mert nem kellene az út másik végén megint magyarázkodnia..
Nem tudom, hogy ez fenyegetés-e, vagy csak él nélküli jótanács, de amúgy sem akartam mást. Rábólintok, szétválnak útjaink.
Jól esőt pecázok, beszakítok fél tucat legyet az ismeretlen hely miatt, aztán este hazafelé gyönyörködöm az ég vöröses színeiben.

A jómunkás hétvége egy szép délutánnal zárult.

1 hozzászólás:

Szia! Épp készülök eladni a tenkara botomat, köthetnénk egy baráti alkut a nemes cél miatt. Beszéljünk! Üdv: Aurél