2013. szeptember 2.

Domolykózás a Sión

Hát ez már nagyon kellett! Nem sikerült vízpartra jutni a hét közepétől, így összepartizánkodtam egy vasárnap délelőtti Siózást Zoolddel.
Zoold nem rég volt Finnországban, és ott horgászott is. Lazac, meg minden. Szóval mesélt érdekeseket, és az út is gyorsan eltelt. Naplemente környékére már a parton is voltunk.

A víz alacsony és tiszta. Bokáig-térdig ért, ahol mi jártunk. Növényzet alig, algának nyoma sincs. Sajnos halmozgás sem nagyon látszott, viszont gémek álltak a vízben 50-100 méterenként.

Négyes rövid botot választottam. Rézfejű fehér nimfával kezdtem felfelé dobálva, Zoold - ha jól emlékszem - száraz léggyel lefelé. A part széli növényzet alól gyorsan meglett az első halacska ... küldd apád-anyád. Aztán jöttek sorban a többiek is, de az arasznyi méretet egy sem haladta meg. Eltöltöttünk egy órát, majd lejjebb mentünk, hátha látunk nagyobbakat is.

Láttunk! Egy négyes csapat és pár páros tűnt fel a meder közepén úszva. Zoold felülről, én meg alulról próbálkoztunk, de ezek már rutinos halak voltak, és nyomuk sem volt, mire a látott helyre értünk volna. addigra már Zoold is felfelé dobált, szóval ő sem remélte onnan a nagy halat.

Feltámadt a szél - megérkezett az előre jelzett hidegfront eleje. Néhány csepp eső is esett és a halak eltűntek. Nem telt el tíz perc és újra helyre állt minden, annyi különbséggel, hogy a folyásirányból fújó élénk szél megmaradt. Nem ment széllel szemben a dobálás, és én sem reméltem már nagy halat onnan, szóval elindultam lefelé.

A szél besegített és jókorákat sikerült dobni. Vyca volt a nyerő. Jöttek rá kisebbek és egyre nagyobbak is. Sokszor beesőre is, de leginkább tolóhullámos lekövetős, amit amúgy is nagyon szeretek, szóval virult az arcom. Érdekes mód a nagyobbak akadása majd minden esetben halovány szájszéli volt, így rendszerint előkerült a szák is, habár a méretük nem indokolta volna.
Amúgy Zoold is hasonló nimfával fogott: zöld gyöngy, fehér szőrös test.

Lefelé lépdelve felkavartam az iszapot kicsit és az egyik szűkületben, a zavaros vízben a lábamnak ütődött valami. Első gondolatom volt, hogy egy kő gördült neki, de gyorsan el is vetettem, mert annyira nem gyors a Sió és folyásiránnyal szembe éreztem az ütést. Hátranéztem és a zavaros vízen áttörve egy gyönyörű nagy - igazi nagy - domolykó menekült. Jó eséllyel ő ütközött neki a lábamnak.

Sok apró vörösszárnyú keszeget és egy naphalat is sikerült fogni. Arányában 2/3 domolykó - 1/3 vörös, nagyjából.

Mivel már sikerült jól gyógyítani a hal-elvonási tüneteimet, legyet cseréltem. Próbáltam Montana-t is, de valószínűleg túl nagy volt a halak méretéhez, így alig jött valami rá. Muddlert is elővettem, csak úgy a próba kedvéért. Egy jobb tolóhullám jött utána, de hamar le is fordult, így gyorsan lecseréltem. Elk Hair Caddis jött - ütötték-verték a víz tetején. Sőt pöcögtetve-vontatva is jól reagáltak rá. Halat mégsem sikerült fogni vele.
Szöcskéket láttam ugrani, így feltettem egy Dave's Hoppert is. Kevésbé reagálták le, mint az EHC-t,de jónak tűnt. Végül ezzel sem fogtam halat.

Pheasant Tail-re váltottam és épp egy kis öbölből sikerült korábban pár jóféle lekövetést kiváltanom. Odadobtam és durr. A legjobb hal jött vele. Nem túl nagy, de jó volt. Ráadásul záró hal volt, mert időre mentünk haza mindketten. Persze így is sikerült fél órát késnem, amit elnéző mosollyal tűrt a feleségem. (Köszönöm!)

Szóval a Sió továbbra is remek legyes víz. Vannak nagy halak, de elég félénkek voltak, szóval akárhogy is, de kifogtak rajtam. A kicsik viszont bőven kárpótoltak.
Újabb vonás az ajtófélfán, hogy valahova ide kellene költözni nyugdíjas koromra..

Vízállás: Siójuti mérce -36 cm, ~18°C

0 hozzászólás: