2013. július 29.

Vörös-úszós népség

Lehet jól/rosszul titkolom, de bizony elég béna vagyok a halhatározásban... még. Az evidens különbségeket természetesen én is felismerem (harcsát csukával nem keverek), de az elbizonytalanodás azért előfordul elég sűrűn. Főleg, ha vörös uszonyt látok, ami előfordul jászkeszeg,vörösszárnyú, domolykó, amur, balin, bodorka esetében. Szóval azért van mit finomítanom...

És igen, letettem a horgászvizsgát, és nem, nem csaltam, nem "támogattam meg pénzzel" a vizsgám, nem fogadtam el más segítségét. Ennyit arról, hogy mit is ér ez a vizsga. Persze nélküle még rosszabb is lehetne.
Mindenesetre jelentős hátrányban vagyok azokkal szemben, akik vízparton nőttek fel, gyerekként volt szerencséjük horgászni, volt horgász családtagjuk, láttak halat halrudacska formátumon kívül is..

Álljon itt egy kis segítség azoknak akik hasonlóan vannak így ezzel a vörös-úszós népséggel.


A hibás azonosítás általános mivoltára jó megerősítés a népies nevek keveredése is.
Jászkeszeg (Leuciscus idus): jaszkó, őnkeszeg, jász, ónos jász, ónkeszeg
Domolykó (Leuciscus cephalus): fejes domojkó, domi, fejérkeszeg, fejeshal, fejesponty, jácz, jász, jászkeszeg, jászponty, jáz, keling, lógga, nagyfejű hal, nagyfejű keszeg, száp, sütő, telea, telen, telény, tomolykó, tömpekeszeg, törő
Vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophtahalamus): bőke, bűke, bürke, göndér, önhal, piroska, piroslókeszeg, pirosszemű kele, piros szárnyú konczár, pirosszárnyú koncér, pirosszárnyú ponty, szőrkeszeg, vérkeszeg, véreskeszeg, veresszem, veresszemű hal, veresszemű keszeg, veresszárnyú jász, veresszárnyú konczér, veresszárnyú keszeg
Bodorka (Rutilus rutilus): bodorkeszeg, bodri, büke, göndér, pirosszárnyú koncér, varsaszárnyú koncér, tamáskeszeg, búzaszemű keszeg, veresszárnyú koncér.
Balin (Aspius aspius): baksa, bolyín, boín, buczó, búczókeczeg, fenekeszeg, jászkeszeg, kapókeszeg, nagypénteki hal, nagy-szélhal, nyílkeszeg, őn, őnhal, őnkeszeg, őny, őnyhal, pőlind, ragadozó őn, villámkeszeg, vadászkeszeg.


Na szóval, fogtunk valami vörös(es) uszonyú halat, ott piheg a merítőben. Sietősen készül egy-kettő fénykép, majd útjára engedjük. Az öröm lassan átfordul A kérdésbe: milyen hal is volt ez?!

Kezdetnek itt ez a táblázat, ami az alább található leírásokból készült:
(Tudom, az amúr az amur. Mindegy, így marad..)

Otthon a kinagyított fotón (jó esetben) megszámolható a pikkelyszám, ami alapján a balin, a jász, és a nyúldomolykók java jól meghatározható, különválasztható.
Ha mégsem balin vagy jász, vagy nyúldomi, akkor a maradék halmazból az alábbiak alapján (jó eséllyel) ki tudjuk szelektálni a halunkat.

Idővel a gyakorlat biztos tudást hoz majd, így jó reményem van arra, hogy egyszer majd én is az "öreg" horgászok odapillantós bizonyosságával tudom majd megmondani a halaimról, hogy Isten épp miféle szerzete keresztezte az utam.


Hadd ajánljam a Magyar Haltani Társaság rejtvényjátékát, amelynek januári, májusi, júliusi feladványai épp hasonló témakört jártak körül.


Amur (Ctenopharyngodon idella)
Teste megnyúlt, oldalról csak enyhén összenyomott, majdnem hengeres. Hát- és hasvonala kevéssé ívelt, közel párhuzamos. Feje kicsi, homloka széles, orra hát-hasi irányban lapított, a két orrnyílás között húzódó barázda miatt egy kissé homorú. Szája félig alsó állású, ajkai vaskosak. Hátúszója, melyet általában 7 elágazó sugár támaszt, kicsivel előrébb kezdődik, mint a hasúszója. Farkalatti úszójában 8 osztott sugár van. Pikkelyei nagyok, erősen ülnek, számuk az oldalvonal mentén 43-45. Az oldalvonal és a hasúszók töve közt 5 pikkelysor húzódik.
Ugyanúgy vaskos testű, de az orra nem lapított, szája nagy és csúcsba nyíló, és oldalvonala alatt csak 3-4 pikkelysor húzódik: domolykó.
Az orra nem lapított, hátúszója kicsivel hátrébb kezdődik a hasúszójánál, és oldalvonalán 46-53 pikkely számolható: nyúldomolykó.
Balin (Aspius aspius)
Teste megnyúlt, mérsékelten magas, oldalról lapított. Félig felső állású szája nagy, szájszöglete a szem alatt van. Alsó állkapcsának csúcsa kissé felfelé hajló, enyhén kampós, befelé hajló. Szájában fogak nem találhatóak, habár ragadozó hal. Hátúszójában 8, farkalatti úszójában 12-14 elágazó sugár számolható. Utóbbi úszó szegélye erősen homorú, mivel elülső részén az úszósugarak jóval hosszabbak, mint az utánuk következők. Pikkelyei aprók, számuk az oldalvonalon 65-75. Az alsó úszók gyakran már a fiataloknál is rózsaszínesek, az idősebbeknél pedig kifejezetten vörhenyesek. Hát és farokúszói szürkék. Testszíne szürkés árnyalatú, oldala ezüstös fényű, hasa felé világosodó.
A pikkelyei nagyobbak – számuk az oldalvonalon 44-46 –, anális úszója rövidebb és domború szegélyű: domolykó.
Az ivadék-balin a küszhöz hasonló, de a küsz szája kicsi, nem ér a szeme alá, anális úszóját 17-20 osztott sugár támasztja
Bodorka (Rutilus rutilus)
Külső megjelenése igen hasonló a vörösszárnyú keszegéhez. Oldalról lapított, mérsékelten magas hátú hal. Állóvízben magasabb és szélesebb a háta, szemben a folyóvízi nyúlánkabb egyedekkel. A legnagyobb magassága a hasúszó kezdeténél mérhető. Hátúszójában 9-11 elágazó sugár van, és az úszó eleje egy vonalba esik a hasúszó alapjának hátsó szélével. Farkalatti úszójában az elágazó sugarak száma szintén 9-11. A hasvonal a has- és a farok alatti úszók között hengeres, él nincs rajta. Szája kicsi és csúcsba nyíló, szemgyűrűjének színe a halvány narancssárgától az élénk narancsvörösig változik. Oldalvonalán 40-46 pikkely számlálható. A fiatalok hasúszója és anális úszója még rendszerint fakó, az idősebbeké narancsvörös színezetű. A háta zöldesszürke, a hasa fehér.
A szája félig alsó állású, szemgyűrűje fehéres, oldalvonalán a pikkelyek száma 44-49, anális úszójában 10-13 elágazó sugár van: leánykoncér.
A szája felső állású, hátúszója jóval a hasúszók alapja mögött kezdődik: vörösszárnyú keszeg.
A pikkelyei apróbbak, számuk az oldalvonalon 55-60: jászkeszeg.
Az oldalvonala alatt és fölött fekete pontsor húzódik, farkalatti úszójában 15-17 osztott sugár van: küsz.
Domolykó (Leuciscus cephalus)
Teste áramvonalas, orsószerű, oldalról csak kevéssé lapított. Feje viszonylag nagy és széles, orra tompán lekerekített. Szája nagy, csúcsba nyíló, szájszöglete eléri a szem elejének vonalát, esetleg a szem alá ér. Hátúszójában 8-9 elágazó sugár van, és kissé hátrébb kezdődik, mint a hasúszó. Farkalatti úszójában 7-9 osztott sugár található. Az úszó széle domborúan ívelt, esetleg a fiataloknál egyenes, de sohasem homorú. Pikkelyei erősek, számuk az oldalvonalon 44-46. Az alsó úszói vörösek (főleg az idősebb példányoké),. Testszíne szürkés-fekete hátától az oldala felé világosodó aranyos árnyalatú.
A szája kisebb és félig alsó állású, anális úszójának a széle homorú: nyúldomolykó.
A hátúszója kissé előrébb kezdődik, mint a hasúszója: amur.
A teste magasabb, szája kicsi, pikkelyeinek száma az oldalvonalon 55-60: jászkeszeg.
Jászkeszeg (Leuciscus idus)
Mérsékelten magas hátú, oldalról lapított hal, hát- és hasvonala hasonló mértékben ívelt. Hátúszója, melyben 8-9 osztott sugár van, kicsivel hátrébb kezdődik, mint a hasúszók. Farkalatti úszójának a szegélye homorú, magát az úszót 9-10 elágazó sugár támasztja. Feje és szeme közepes nagyságú, szája viszonylag kicsi, csúcsba nyíló. Szájszöglete nem éri el a szem elejének vonalát. Pikkelyei aprók, de elég erősen ülnek, számuk az oldalvonal mentén 55-60. A mell, a has és a farok alatti úszói vörösek (főleg az idősebb példányoké), hát és farokúszója pedig barnás. Testszíne szürkés-zöldes árnyalatú, a hasa felé világosodó.
A szemgyűrűje rendszerint narancsos árnyalatú, és oldalvonalán csak 40-46 pikkely van: bodorka.
Oldalvonalán csak 38-42 pikkely van, szája felső állású: vörösszárnyú keszeg.
A szája nagyobb, eléri a szem vonalát: domolykó, balin.
Nyúldomolykó (Leuciscus leuciscus)
Teste nyúlánk, oldalról lapított. Tompán lekerekített orra rövid, hossza közelítőleg megegyezik a szem átmérőjével. Félig alsó állású szája kicsi, szöglete nem éri el a szem elejének vonalát. Hátúszójában 7, anális úszójában többnyire 8-9 elágazó sugár található, és mindkettőnek a széle homorúan ívelt, a farokúszó mélyen bemetszett. Hátúszója hátrébb kezdődik, mint a hasúszója. Pikkelyei közepes nagyságúak, számuk az oldalvonalon 46 és 53 között változik, fölötte 7-8 pikkelysor számolható. Alsó úszóik sárgás színezetűek, legföljebb a tövük vörhenyes. Fejlett példányainak testhossza 15-25, maximálisan 30 cm.
A feje és teste vaskosabb, csúcsba nyíló szájának szöglete elér a szem vonaláig, és farkalatti úszójának a széle domborúan ívelt: domolykó
A háta magasabb, szája csúcsba nyíló, oldalvonalán 55-60 pikkely számlálható: jászkeszeg.
A háta magasabb, és anális úszójában 10-12 osztott sugár van: leánykoncér.
A szája teljesen alsó állású: paduc.
A hátúszója valamivel a hasúszók előtt ered: amur.
Vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophtahalamus)
Közepesen magas, oldalról lapított testű hal, hát- és hasvonala hasonlóan ívelt. Hátúszója, melyben az osztott sugarak száma 8-9, a hasúszó alapjánál hátrébb kezdődik. Farkalatti úszójában 9-12 elágazó sugár van. Szája kicsi, felső állású. Szemgyűrűje sárgásfehér vagy narancsos, benne olykor piciny, vérpiros pettyek láthatók. Pikkelyei erősek, számuk az oldalvonalon 38-42. A nagyobb példányok úszói – főként a farok- és az anális úszó – élénkpirosak. Háta grafitszürke, zöldes árnyalattal, oldala szennyessárga, hasa vajfehér.
Szája csúcsba nyíló és hátúszója a hasúszó alapja fölött kezdődik: bodorkaA pikkelyei apróbbak, számuk az oldalvonalon 55-60: jászkeszeg. Anális úszójában 15-17 osztott sugár van: sujtásos küsz.
Forrás: internet, de főleg wikipedia.
http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/magyarorszag-halfaunaja/ch05.html

0 hozzászólás: