2013. július 14.

Tömegtelenítés

A múltkori siófoki próbálkozás csak nem hagyott nyugodni, és dacára a fogadkozásnak, hogy "én többet hétvégén soha", a szombat reggel mégis a Sió parton ért.
Két dolgon változtattam, ami lényegében oldotta az egy héttel ezelőtti problémákat: nem kocsival jöttem, hanem kitetettem magam az M7-es lehajtójánál. Illetve a belvárosi szakasz el akartam kerülni. Ez utóbbi nem sikerült, cserébe bevettem egy lesz..rom tablettát, majd fülem bezártam, szemem a vízre szegeztem és igyekeztem kizárni a környezetem. Meglepetésemre egész jól sikerült. Lehet, csak fel kell készülni lelkileg.

Háromig kaptam kimenőt, így alaposan megválogattam a felszerelésem. A hosszú Flextec 6/7-os botot vittem, rajta WF7-es úszó zsinórral. Kissé túlméretezett, de titkon nagyobb domit szerettem volna fogni, és a nagy hal-erős bot elv alapján esélyt akartam hagyni magamnak.
Cralusso 16-os tippettel dobáltam. Levente korábban ezt ajánlotta, és kipróbálásra vettem 16-os és 20-as tekercseket. Extrém fárasztás nem volt még vele, de a napi történések után már bátran merem ajánlani én is. 

Nemrég kaptam Palitól a kedvenc domis legyéből. Ezzel kezdtem és második dobásra jött is egy - a 23 cm-es araszomnál kicsivel nagyobb, tehát - 24 cm-es domi.
A gyors kezdő fogás nekem mindig helyre teszi a napot. Meg lehet nyugodni, nyögve-nyelést félre lehet tenni és élvezni lehet az időt, amit az emberfia a pecára fordíthat.. Persze ez nem hátradőlést jelent, hanem további munkát: a jó legyet félre lehet tenni és kísérletezni a többivel.
Most a fényes horgok szinte virítottak a vízben, míg a Pali féle domilégy fekete horogra volt kötve. Arra jutottam, hogy ez lényeges elem a legyek elutasításában. Sajnos alig találtam fekete horgú legyet a sajátjaim között. Lehet legközelebb viszek magammal fekete alkoholos filcet is. Hátha az kell. Kipróbálni nem kerül túl sok erőfeszítésbe.

Egy óra próbálkozás után jött a következő domi. Ez is csak táplálék-irigység okán. Domolykóék úgy tűnik áltslánosságban elég jóllakottak voltak. Alapvetően csak kísérgették a legyeim, míg néhány esetében - fiery brown - teljes elutasítást tanúsítottak. Ha azonban elég hosszan vontattam, akkor a kicsik után pár nagyobb is beállt a követő csapatba, és egymást figyelve próbáltak a legjobb pozícióba helyezkedni a lekövetés során. Sajnos túl sokáig is hajlandóak voltak követgetni a legyet, így nálam hamarabb fogyott el a beszedhető zsinór, mint náluk elszakad volna a cérna.. Ezt az egy esetet kivéve.

Tovább haladtam és felfigyeltem egy domi csapatra. Sajnos nagyon kellemetlen helyen voltak, alig lehetett rájuk dobni. Gondolom épp azért dekkoltak épp ott.
Persze a józan eszem már rég zsebre vágtam és a vadászösztön vette át a vezérlést. Persze a vadászösztönnek volt annyi józansága, hogy a tippetet lecseréljem a 20-as Cralussóra. Küszködve bár, de végül sikerült eldobnom a közelükbe a legyem. Azonnal rámozdultak, és hamar el is nehezedett a zsinór. Szerencsére a hal felém indult meg, így egyrészről a csapatot nem verte szét, másrészről elúszott a köztünk fekvő növényekkel benőtt részen. Utána már könnyű volt kivenni.
Nem mondom meghajlította a botot rendesen, de szó szerint eszembe sem jutott aggódni a tippet miatt.
Utólag mérve 34 cm-esnek bizonyult.

Gyarlóság talán, de kellett másik is. Persze az elsőt is visszaengedtem, ahogy a többi halat is. Otthon a hoztál halat kérdésre a szabvány válaszom már, hogy "Ha kicsi a hal, akkor azért nem hozom el (értsd hadd nőjön), ha meg nagy, akkor azért (értsd hadd ívjon), ha véletlenül meg egy kapitális akadna a horgomra, akkor azt meg azért nem hoznám el (értsd trófea méretű halat szégyen lenne megölni). Ebben hiszek is, nem csak duma.

A csapat gyanút fogott, de még nem volt vörös riasztás, hanem csak sárga. Elég messze voltam tőlük, és térdelve dobáltam, szóval remélhettem, hogy nem riadnak meg még egy ideig.
Jött a következő dobás, lekövetés, elnehezedés és hal. Azonban ez már résen volt jobban, így bement a növények közé. Sikerült áthúznom a növényfal utolsó méterén, így ezt a halat is sikerült kifognom. 35 centis volt.

Szégyentelen talán, de akartam harmadikat. Közben a halak láthatóan riadóban voltak. Nem hagyták el a helyet és a felszín közelét, de lassan elkezdtek körbeúszni, mozogni. Engem meg az adrenalin öntött el, és szétestem. Akadtam mindenhová, csomót dobtam minden dobásnál, stb. Mire rendeztem a soraim és a gondolataim, a halak jól tudták, hogy honnan várható a veszély és elsőként tőlem távolodva helyezkedtek el, majd leúsztak mélyebbre. A végül helybe juttatott legyem is csak lekövették, de undorral fordultak el tőle.
Kínlódtam még egy keveset, de aztán továbbálltam.

Legyet váltottam és felülről, de ugyanonnan kiszedtem még egy halat, furcsa mód kívülről szájba akasztva. A szája teli volt sárgás-fehéres kajával. Ötletem sincs mit ehetett.

Később fogtam még egy sügért és egy 26 centis domit.


Lementem az alsó zsiliphez és az utána levő kisvizű Siót is megnéztem. A fent nagy vízben láttam még egy érdekeset. A homályos mélyben egy nagy fekete árnyat láttam, ami lassan mozgott. Egy ideig halnak néztem, aztán víz alatti bokornak, de a mozgása nagyon fura volt mindkettőhöz. Végül arra jutottam, hogy kishalak állhattak sűrű iskolába. Sohasem láttam még ilyet a természetben.

A kicsi Sió egész szép tiszta vízzel indít, de pár tíz méter után kap egy mocskos befolyót, ami a teljes vizet bemocskolja, átláthatatlanná változtatja. Majd további 100 méter után még egy befolyó nem csak zavarossá, hanem büdössé is teszi. Mindkettő a helyi szennyvíztisztító telepről jön (legalábbis annak nézem a Google maps-on). Tovább nem mentem, de kíváncsi lennék, hogy hány kilométeren át tart a két befolyó hatása, mire ismét élhetővé válik a víz..


Ennyi volt a siófoki horgászat. Hulla fáradtan mentem haza. annyira, hogy otthon kellet egy fél óra szundítás, hogy valamennyire emberi reakciókra képes lény legyek. Kummára elfáradtam, na.

A menet közben keltett érdeklődést és beszólogatást (volt ilyen is) sikeresen ignoráltam. Akit az ilyesmi jobban zavar, az meg se próbálja ezt a szakaszt. A nyaraló népek sokszor a legrosszabb énjüket veszik elő..

Este még volt két óra spiccbotos szessön is. Nagylányom másfél tucat halat fogott. Többnyire naphalakat, de sügért is, és snecit is. Érdekes módszert fejlesztett ki. Olyan élőcsalis tenkaraféle. A polár szemüvegem lenyúlja, ez alap. Csak látott halra megy. Belógatja a csontis horgot a jónak vélt helyekre (ahhha, gondolkodik a szentem!) úgy, hogy az úszó sokszor vizet sem ér. Majd megvárja, hogy a hal bekapja a csontikat és tádáám! Leiskolázott engem és a környékbeli spiccbotos kissrácokat is.
Az én lányom!!

2 hozzászólás:

Szép halak, gratt. hozzájuk! Talán már én is rájövök, hogyan kell léggyel halat fogni :)

Nem rossz a varosi szakasz, bellybol kenyelmes es le kell szarni a barmokat. Ha ingyen akarsz parkolni, akkor koran reggel a balatoni zsilipnek a keleti felen van vagy 20 hely ahol nincsenek parkolo orak... Szoval van ingyenes parkolas