Pere-lízis

Hernád ismét - három napban: első, második és harmadik nap...

Délegyháza délig

Délegyházi bellyzés a nyári kánikulában...

A szépséges Ipoly

Első találkozásom az Ipollyal...

Hosszú horgász hétvége Hernádon

Közösségi horgász esemény saját szemszögből...

Balaton Hal-A-Ton

Egy nyaralás emlékképei..

Hajnali balinozás a Dunán

Egy hétköznap hajnali rövid lengetés..

Balatoni Bahamák

Egy kis nagyvilági életérzés idehaza..

I. Zagyva Party - Műlegyes verseny

Trópusi dzsungel az ország közepén..

I. Sió Műlegyes Kupa

Az első versenyélmény..

2013. július 29.

Vörös-úszós népség

Lehet jól/rosszul titkolom, de bizony elég béna vagyok a halhatározásban... még. Az evidens különbségeket természetesen én is felismerem (harcsát csukával nem keverek), de az elbizonytalanodás azért előfordul elég sűrűn. Főleg, ha vörös uszonyt látok, ami előfordul jászkeszeg,vörösszárnyú, domolykó, amur, balin, bodorka esetében. Szóval azért van mit finomítanom...

És igen, letettem a horgászvizsgát, és nem, nem csaltam, nem "támogattam meg pénzzel" a vizsgám, nem fogadtam el más segítségét. Ennyit arról, hogy mit is ér ez a vizsga. Persze nélküle még rosszabb is lehetne.
Mindenesetre jelentős hátrányban vagyok azokkal szemben, akik vízparton nőttek fel, gyerekként volt szerencséjük horgászni, volt horgász családtagjuk, láttak halat halrudacska formátumon kívül is..

Álljon itt egy kis segítség azoknak akik hasonlóan vannak így ezzel a vörös-úszós népséggel.


A hibás azonosítás általános mivoltára jó megerősítés a népies nevek keveredése is.
Jászkeszeg (Leuciscus idus): jaszkó, őnkeszeg, jász, ónos jász, ónkeszeg
Domolykó (Leuciscus cephalus): fejes domojkó, domi, fejérkeszeg, fejeshal, fejesponty, jácz, jász, jászkeszeg, jászponty, jáz, keling, lógga, nagyfejű hal, nagyfejű keszeg, száp, sütő, telea, telen, telény, tomolykó, tömpekeszeg, törő
Vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophtahalamus): bőke, bűke, bürke, göndér, önhal, piroska, piroslókeszeg, pirosszemű kele, piros szárnyú konczár, pirosszárnyú koncér, pirosszárnyú ponty, szőrkeszeg, vérkeszeg, véreskeszeg, veresszem, veresszemű hal, veresszemű keszeg, veresszárnyú jász, veresszárnyú konczér, veresszárnyú keszeg
Bodorka (Rutilus rutilus): bodorkeszeg, bodri, büke, göndér, pirosszárnyú koncér, varsaszárnyú koncér, tamáskeszeg, búzaszemű keszeg, veresszárnyú koncér.
Balin (Aspius aspius): baksa, bolyín, boín, buczó, búczókeczeg, fenekeszeg, jászkeszeg, kapókeszeg, nagypénteki hal, nagy-szélhal, nyílkeszeg, őn, őnhal, őnkeszeg, őny, őnyhal, pőlind, ragadozó őn, villámkeszeg, vadászkeszeg.


Na szóval, fogtunk valami vörös(es) uszonyú halat, ott piheg a merítőben. Sietősen készül egy-kettő fénykép, majd útjára engedjük. Az öröm lassan átfordul A kérdésbe: milyen hal is volt ez?!

Kezdetnek itt ez a táblázat, ami az alább található leírásokból készült:
(Tudom, az amúr az amur. Mindegy, így marad..)

Otthon a kinagyított fotón (jó esetben) megszámolható a pikkelyszám, ami alapján a balin, a jász, és a nyúldomolykók java jól meghatározható, különválasztható.
Ha mégsem balin vagy jász, vagy nyúldomi, akkor a maradék halmazból az alábbiak alapján (jó eséllyel) ki tudjuk szelektálni a halunkat.

Idővel a gyakorlat biztos tudást hoz majd, így jó reményem van arra, hogy egyszer majd én is az "öreg" horgászok odapillantós bizonyosságával tudom majd megmondani a halaimról, hogy Isten épp miféle szerzete keresztezte az utam.


Hadd ajánljam a Magyar Haltani Társaság rejtvényjátékát, amelynek januári, májusi, júliusi feladványai épp hasonló témakört jártak körül.


Amur (Ctenopharyngodon idella)
Teste megnyúlt, oldalról csak enyhén összenyomott, majdnem hengeres. Hát- és hasvonala kevéssé ívelt, közel párhuzamos. Feje kicsi, homloka széles, orra hát-hasi irányban lapított, a két orrnyílás között húzódó barázda miatt egy kissé homorú. Szája félig alsó állású, ajkai vaskosak. Hátúszója, melyet általában 7 elágazó sugár támaszt, kicsivel előrébb kezdődik, mint a hasúszója. Farkalatti úszójában 8 osztott sugár van. Pikkelyei nagyok, erősen ülnek, számuk az oldalvonal mentén 43-45. Az oldalvonal és a hasúszók töve közt 5 pikkelysor húzódik.
Ugyanúgy vaskos testű, de az orra nem lapított, szája nagy és csúcsba nyíló, és oldalvonala alatt csak 3-4 pikkelysor húzódik: domolykó.
Az orra nem lapított, hátúszója kicsivel hátrébb kezdődik a hasúszójánál, és oldalvonalán 46-53 pikkely számolható: nyúldomolykó.
Balin (Aspius aspius)
Teste megnyúlt, mérsékelten magas, oldalról lapított. Félig felső állású szája nagy, szájszöglete a szem alatt van. Alsó állkapcsának csúcsa kissé felfelé hajló, enyhén kampós, befelé hajló. Szájában fogak nem találhatóak, habár ragadozó hal. Hátúszójában 8, farkalatti úszójában 12-14 elágazó sugár számolható. Utóbbi úszó szegélye erősen homorú, mivel elülső részén az úszósugarak jóval hosszabbak, mint az utánuk következők. Pikkelyei aprók, számuk az oldalvonalon 65-75. Az alsó úszók gyakran már a fiataloknál is rózsaszínesek, az idősebbeknél pedig kifejezetten vörhenyesek. Hát és farokúszói szürkék. Testszíne szürkés árnyalatú, oldala ezüstös fényű, hasa felé világosodó.
A pikkelyei nagyobbak – számuk az oldalvonalon 44-46 –, anális úszója rövidebb és domború szegélyű: domolykó.
Az ivadék-balin a küszhöz hasonló, de a küsz szája kicsi, nem ér a szeme alá, anális úszóját 17-20 osztott sugár támasztja
Bodorka (Rutilus rutilus)
Külső megjelenése igen hasonló a vörösszárnyú keszegéhez. Oldalról lapított, mérsékelten magas hátú hal. Állóvízben magasabb és szélesebb a háta, szemben a folyóvízi nyúlánkabb egyedekkel. A legnagyobb magassága a hasúszó kezdeténél mérhető. Hátúszójában 9-11 elágazó sugár van, és az úszó eleje egy vonalba esik a hasúszó alapjának hátsó szélével. Farkalatti úszójában az elágazó sugarak száma szintén 9-11. A hasvonal a has- és a farok alatti úszók között hengeres, él nincs rajta. Szája kicsi és csúcsba nyíló, szemgyűrűjének színe a halvány narancssárgától az élénk narancsvörösig változik. Oldalvonalán 40-46 pikkely számlálható. A fiatalok hasúszója és anális úszója még rendszerint fakó, az idősebbeké narancsvörös színezetű. A háta zöldesszürke, a hasa fehér.
A szája félig alsó állású, szemgyűrűje fehéres, oldalvonalán a pikkelyek száma 44-49, anális úszójában 10-13 elágazó sugár van: leánykoncér.
A szája felső állású, hátúszója jóval a hasúszók alapja mögött kezdődik: vörösszárnyú keszeg.
A pikkelyei apróbbak, számuk az oldalvonalon 55-60: jászkeszeg.
Az oldalvonala alatt és fölött fekete pontsor húzódik, farkalatti úszójában 15-17 osztott sugár van: küsz.
Domolykó (Leuciscus cephalus)
Teste áramvonalas, orsószerű, oldalról csak kevéssé lapított. Feje viszonylag nagy és széles, orra tompán lekerekített. Szája nagy, csúcsba nyíló, szájszöglete eléri a szem elejének vonalát, esetleg a szem alá ér. Hátúszójában 8-9 elágazó sugár van, és kissé hátrébb kezdődik, mint a hasúszó. Farkalatti úszójában 7-9 osztott sugár található. Az úszó széle domborúan ívelt, esetleg a fiataloknál egyenes, de sohasem homorú. Pikkelyei erősek, számuk az oldalvonalon 44-46. Az alsó úszói vörösek (főleg az idősebb példányoké),. Testszíne szürkés-fekete hátától az oldala felé világosodó aranyos árnyalatú.
A szája kisebb és félig alsó állású, anális úszójának a széle homorú: nyúldomolykó.
A hátúszója kissé előrébb kezdődik, mint a hasúszója: amur.
A teste magasabb, szája kicsi, pikkelyeinek száma az oldalvonalon 55-60: jászkeszeg.
Jászkeszeg (Leuciscus idus)
Mérsékelten magas hátú, oldalról lapított hal, hát- és hasvonala hasonló mértékben ívelt. Hátúszója, melyben 8-9 osztott sugár van, kicsivel hátrébb kezdődik, mint a hasúszók. Farkalatti úszójának a szegélye homorú, magát az úszót 9-10 elágazó sugár támasztja. Feje és szeme közepes nagyságú, szája viszonylag kicsi, csúcsba nyíló. Szájszöglete nem éri el a szem elejének vonalát. Pikkelyei aprók, de elég erősen ülnek, számuk az oldalvonal mentén 55-60. A mell, a has és a farok alatti úszói vörösek (főleg az idősebb példányoké), hát és farokúszója pedig barnás. Testszíne szürkés-zöldes árnyalatú, a hasa felé világosodó.
A szemgyűrűje rendszerint narancsos árnyalatú, és oldalvonalán csak 40-46 pikkely van: bodorka.
Oldalvonalán csak 38-42 pikkely van, szája felső állású: vörösszárnyú keszeg.
A szája nagyobb, eléri a szem vonalát: domolykó, balin.
Nyúldomolykó (Leuciscus leuciscus)
Teste nyúlánk, oldalról lapított. Tompán lekerekített orra rövid, hossza közelítőleg megegyezik a szem átmérőjével. Félig alsó állású szája kicsi, szöglete nem éri el a szem elejének vonalát. Hátúszójában 7, anális úszójában többnyire 8-9 elágazó sugár található, és mindkettőnek a széle homorúan ívelt, a farokúszó mélyen bemetszett. Hátúszója hátrébb kezdődik, mint a hasúszója. Pikkelyei közepes nagyságúak, számuk az oldalvonalon 46 és 53 között változik, fölötte 7-8 pikkelysor számolható. Alsó úszóik sárgás színezetűek, legföljebb a tövük vörhenyes. Fejlett példányainak testhossza 15-25, maximálisan 30 cm.
A feje és teste vaskosabb, csúcsba nyíló szájának szöglete elér a szem vonaláig, és farkalatti úszójának a széle domborúan ívelt: domolykó
A háta magasabb, szája csúcsba nyíló, oldalvonalán 55-60 pikkely számlálható: jászkeszeg.
A háta magasabb, és anális úszójában 10-12 osztott sugár van: leánykoncér.
A szája teljesen alsó állású: paduc.
A hátúszója valamivel a hasúszók előtt ered: amur.
Vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophtahalamus)
Közepesen magas, oldalról lapított testű hal, hát- és hasvonala hasonlóan ívelt. Hátúszója, melyben az osztott sugarak száma 8-9, a hasúszó alapjánál hátrébb kezdődik. Farkalatti úszójában 9-12 elágazó sugár van. Szája kicsi, felső állású. Szemgyűrűje sárgásfehér vagy narancsos, benne olykor piciny, vérpiros pettyek láthatók. Pikkelyei erősek, számuk az oldalvonalon 38-42. A nagyobb példányok úszói – főként a farok- és az anális úszó – élénkpirosak. Háta grafitszürke, zöldes árnyalattal, oldala szennyessárga, hasa vajfehér.
Szája csúcsba nyíló és hátúszója a hasúszó alapja fölött kezdődik: bodorkaA pikkelyei apróbbak, számuk az oldalvonalon 55-60: jászkeszeg. Anális úszójában 15-17 osztott sugár van: sujtásos küsz.
Forrás: internet, de főleg wikipedia.
http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/magyarorszag-halfaunaja/ch05.html

2013. július 26.

Nyaralás pár képben

Csak tőszavakban:
A "nyaralás" nem egyenlő "pihenés".
Nem sikerült áttörést elérnem a vörösszárnyú horgászatban - nem találtam meg a nekik való legyet.
A mólók rogyásig vannak horgászokkal. Sok a német köztük. Talán harmadrészük nem hazai horgász.
A Sió bőven tartogat kihívást. Meder aljáig letisztult: láttam angolnát, törpeharcsákat és sok domolykót.
Újabb hallal bővült a legyes "portfólióm": törpeharcsa, léggyel mártogatva. Szégyen talán, hogy fészek mellől akasztottam, de mégse szégyellem a kártétele és a jól sikerült ívása miatt. (A múltkoriban és most ismét látott fekete "felhő" a törpeharcsa ivadékok iskolája. Rengeteg lesz belőlük.)
Összefutottam egy legyes-pergetővel Siófokon. Kellemes guide-olást kaptam. Ezúton is köszönöm.
A domolykók ráálltak a gyümölcsökre, és szabály, hogy egy (max kettő) dobás lehetséges a nagyokra.
Kettő nagyot akasztottam, de szákig egyik se jutott.
A lányom megszállott horgász lett - nem kellett kapacitálni közös pecához. Kb négy tucat halat fogott spicbottal.
A Balaton továbbra is csodaszép. (Csak az a rohadt nagy tömeg ne lenne..)


2013. július 22.

Egy nap kétszer is

Egy nap kétszer is peca. Hej, de jó dolgom van!
Hajnalban Duna (218cm, 22°C), utána meg a visegrádi pisztrángos tó.
Egyben eddig legnagyobb pisztrángom. 43 cm.
Tudom a sportértéke nullához közelít, de azért jól esett legyet, felszerelést tesztelni, látott halra dobálni...

2013. július 14.

Tömegtelenítés

A múltkori siófoki próbálkozás csak nem hagyott nyugodni, és dacára a fogadkozásnak, hogy "én többet hétvégén soha", a szombat reggel mégis a Sió parton ért.
Két dolgon változtattam, ami lényegében oldotta az egy héttel ezelőtti problémákat: nem kocsival jöttem, hanem kitetettem magam az M7-es lehajtójánál. Illetve a belvárosi szakasz el akartam kerülni. Ez utóbbi nem sikerült, cserébe bevettem egy lesz..rom tablettát, majd fülem bezártam, szemem a vízre szegeztem és igyekeztem kizárni a környezetem. Meglepetésemre egész jól sikerült. Lehet, csak fel kell készülni lelkileg.

Háromig kaptam kimenőt, így alaposan megválogattam a felszerelésem. A hosszú Flextec 6/7-os botot vittem, rajta WF7-es úszó zsinórral. Kissé túlméretezett, de titkon nagyobb domit szerettem volna fogni, és a nagy hal-erős bot elv alapján esélyt akartam hagyni magamnak.
Cralusso 16-os tippettel dobáltam. Levente korábban ezt ajánlotta, és kipróbálásra vettem 16-os és 20-as tekercseket. Extrém fárasztás nem volt még vele, de a napi történések után már bátran merem ajánlani én is. 

Nemrég kaptam Palitól a kedvenc domis legyéből. Ezzel kezdtem és második dobásra jött is egy - a 23 cm-es araszomnál kicsivel nagyobb, tehát - 24 cm-es domi.
A gyors kezdő fogás nekem mindig helyre teszi a napot. Meg lehet nyugodni, nyögve-nyelést félre lehet tenni és élvezni lehet az időt, amit az emberfia a pecára fordíthat.. Persze ez nem hátradőlést jelent, hanem további munkát: a jó legyet félre lehet tenni és kísérletezni a többivel.
Most a fényes horgok szinte virítottak a vízben, míg a Pali féle domilégy fekete horogra volt kötve. Arra jutottam, hogy ez lényeges elem a legyek elutasításában. Sajnos alig találtam fekete horgú legyet a sajátjaim között. Lehet legközelebb viszek magammal fekete alkoholos filcet is. Hátha az kell. Kipróbálni nem kerül túl sok erőfeszítésbe.

Egy óra próbálkozás után jött a következő domi. Ez is csak táplálék-irigység okán. Domolykóék úgy tűnik áltslánosságban elég jóllakottak voltak. Alapvetően csak kísérgették a legyeim, míg néhány esetében - fiery brown - teljes elutasítást tanúsítottak. Ha azonban elég hosszan vontattam, akkor a kicsik után pár nagyobb is beállt a követő csapatba, és egymást figyelve próbáltak a legjobb pozícióba helyezkedni a lekövetés során. Sajnos túl sokáig is hajlandóak voltak követgetni a legyet, így nálam hamarabb fogyott el a beszedhető zsinór, mint náluk elszakad volna a cérna.. Ezt az egy esetet kivéve.

Tovább haladtam és felfigyeltem egy domi csapatra. Sajnos nagyon kellemetlen helyen voltak, alig lehetett rájuk dobni. Gondolom épp azért dekkoltak épp ott.
Persze a józan eszem már rég zsebre vágtam és a vadászösztön vette át a vezérlést. Persze a vadászösztönnek volt annyi józansága, hogy a tippetet lecseréljem a 20-as Cralussóra. Küszködve bár, de végül sikerült eldobnom a közelükbe a legyem. Azonnal rámozdultak, és hamar el is nehezedett a zsinór. Szerencsére a hal felém indult meg, így egyrészről a csapatot nem verte szét, másrészről elúszott a köztünk fekvő növényekkel benőtt részen. Utána már könnyű volt kivenni.
Nem mondom meghajlította a botot rendesen, de szó szerint eszembe sem jutott aggódni a tippet miatt.
Utólag mérve 34 cm-esnek bizonyult.

Gyarlóság talán, de kellett másik is. Persze az elsőt is visszaengedtem, ahogy a többi halat is. Otthon a hoztál halat kérdésre a szabvány válaszom már, hogy "Ha kicsi a hal, akkor azért nem hozom el (értsd hadd nőjön), ha meg nagy, akkor azért (értsd hadd ívjon), ha véletlenül meg egy kapitális akadna a horgomra, akkor azt meg azért nem hoznám el (értsd trófea méretű halat szégyen lenne megölni). Ebben hiszek is, nem csak duma.

A csapat gyanút fogott, de még nem volt vörös riasztás, hanem csak sárga. Elég messze voltam tőlük, és térdelve dobáltam, szóval remélhettem, hogy nem riadnak meg még egy ideig.
Jött a következő dobás, lekövetés, elnehezedés és hal. Azonban ez már résen volt jobban, így bement a növények közé. Sikerült áthúznom a növényfal utolsó méterén, így ezt a halat is sikerült kifognom. 35 centis volt.

Szégyentelen talán, de akartam harmadikat. Közben a halak láthatóan riadóban voltak. Nem hagyták el a helyet és a felszín közelét, de lassan elkezdtek körbeúszni, mozogni. Engem meg az adrenalin öntött el, és szétestem. Akadtam mindenhová, csomót dobtam minden dobásnál, stb. Mire rendeztem a soraim és a gondolataim, a halak jól tudták, hogy honnan várható a veszély és elsőként tőlem távolodva helyezkedtek el, majd leúsztak mélyebbre. A végül helybe juttatott legyem is csak lekövették, de undorral fordultak el tőle.
Kínlódtam még egy keveset, de aztán továbbálltam.

Legyet váltottam és felülről, de ugyanonnan kiszedtem még egy halat, furcsa mód kívülről szájba akasztva. A szája teli volt sárgás-fehéres kajával. Ötletem sincs mit ehetett.

Később fogtam még egy sügért és egy 26 centis domit.


Lementem az alsó zsiliphez és az utána levő kisvizű Siót is megnéztem. A fent nagy vízben láttam még egy érdekeset. A homályos mélyben egy nagy fekete árnyat láttam, ami lassan mozgott. Egy ideig halnak néztem, aztán víz alatti bokornak, de a mozgása nagyon fura volt mindkettőhöz. Végül arra jutottam, hogy kishalak állhattak sűrű iskolába. Sohasem láttam még ilyet a természetben.

A kicsi Sió egész szép tiszta vízzel indít, de pár tíz méter után kap egy mocskos befolyót, ami a teljes vizet bemocskolja, átláthatatlanná változtatja. Majd további 100 méter után még egy befolyó nem csak zavarossá, hanem büdössé is teszi. Mindkettő a helyi szennyvíztisztító telepről jön (legalábbis annak nézem a Google maps-on). Tovább nem mentem, de kíváncsi lennék, hogy hány kilométeren át tart a két befolyó hatása, mire ismét élhetővé válik a víz..


Ennyi volt a siófoki horgászat. Hulla fáradtan mentem haza. annyira, hogy otthon kellet egy fél óra szundítás, hogy valamennyire emberi reakciókra képes lény legyek. Kummára elfáradtam, na.

A menet közben keltett érdeklődést és beszólogatást (volt ilyen is) sikeresen ignoráltam. Akit az ilyesmi jobban zavar, az meg se próbálja ezt a szakaszt. A nyaraló népek sokszor a legrosszabb énjüket veszik elő..

Este még volt két óra spiccbotos szessön is. Nagylányom másfél tucat halat fogott. Többnyire naphalakat, de sügért is, és snecit is. Érdekes módszert fejlesztett ki. Olyan élőcsalis tenkaraféle. A polár szemüvegem lenyúlja, ez alap. Csak látott halra megy. Belógatja a csontis horgot a jónak vélt helyekre (ahhha, gondolkodik a szentem!) úgy, hogy az úszó sokszor vizet sem ér. Majd megvárja, hogy a hal bekapja a csontikat és tádáám! Leiskolázott engem és a környékbeli spiccbotos kissrácokat is.
Az én lányom!!

2013. július 10.

Tömeg

Habár hétvégi peca volt, de úgy elment a kedvem a blogolástól - horgásznapló írástól, hogy csak most ötödnapra jött meg a péterkém, hogy egyáltalán nekikezdjek.
Rövid leszek.

Szóval szombaton Siófokon talált az ég, mégpedig azzal a nem titkolt céllal, hogy Pali kalandja után járjak.
Vittem bellyt is, meg mindenféle cuccost: gyengébbet-erősebbet is.

Ja, időközben a BFC botom meggyógyult. Vettem spicc gyűrűt. A törött véget hozzá alakítottam és az gyűrűt felragasztottam, lelakkoztam. Nem érzek jelentős különbséget - továbbra is a mindenes botom marad, így pár használat távlatából nézve.

Az autópályáról lekanyarodva furcsa volt, hogy a Siófokra vezető kétsávos úton torlódással találkoztam. Gondoltam baleset lehet, de nem az volt. Simán a tömeg lett megfogva a lámpáknál.
Átverekedtem magam és eljutottam arra a részre, ahol leparkoltam volna, de egy szemernyi hely sem volt.
Kerülgettem néhányat a környéken, míg végre találtam parkolót - fizetőset. 320 Ft/óra! Heti hét nap, napi ~14 órás lefedéssel!

Mindegy, ha már ott voltam, akkor megfizettem a díjat és csakazértis pecáztam. A bellyt elő sem vettem, mert akkora tömegben nem akartam a nyugalmam feláldozni szájtáti látványosságként. Szóval csak úgy partról.
Láttam sok szép halat, de csak egy nagyobbat, akivel azért volt néhány fordulóm. Rendesen lekövette a legyeket, de bekapni nem akarta.

Lejárt a parkolóidőm, így vége lett a pecának.  Na ez az a mondat, amit nem szeretnék megismételni az életben!
Teljes csőd. Hát nem ezért a zaklatottságért járok én horgászni!

Továbbálltam a Sió alsóbb részeire, de nagyon erősen fújt a szél, így elég kínlódós volt. Végül csak kiszedtem egy tucat huszoncentis domit a Sióból, és sikerült két szebbet is becsapni. Na ezek sem verték a harmincat..
A nyerő a polibogár volt, de gyakorlatilag bármilyen forma vagy szín. 10-es zöld tücsköt ugyanúgy levették, mint a 14-es fekete hangyát. Nedvesre csak utálkoztak. Nimfára nem volt kapás. Vagy csak bénáztam..

Na szóval ez volt. A kikapcsolódás nem sikerült. Na de van ez így. Majd legközelebb jobb lesz.
Azt hiszem a siófoki pecával még megpróbálkozom egyszer, de kizárólag csak hétköznap.

2013. július 1.

Halvadászok

Pecázáshoz pakolok kora reggel, és körülöttem sertepertél a nagyobbik lányom. Ahogy ez természetes hétvégén kora reggel - persze hétköznap alig lehet felkelteni...
Mindenesetre beveti a csajos praktikáit, elejt egy szót itt, "jaj de jó lenne" ott, egy kis dicséret, egy kis kedveskedés, egy kis segíthetek?... és már ott is tartunk, hogy társas horgászat lesz ma.
Persze a kicsi is jönne - ugye ő is fent van, hiszen hétvége-reggel van -, de őt sajnos tényleg nem tudom vinni, mert a türelme még negyedórás szinten van. Szóval szívszaggató gyerek-bömbölés és könnyzápor közben távozik az apa-nagylány duó.. bele a napfelkeltébe, a távoli kalandok felé. Ja persze.

Előre mondom a lánykámnak, hogy jó eséllyel nem lesz ma hal, mert áradt a Duna, meg kínlódós is lesz, mert erős a szél. Szerencsére hoz könyvet is magával, B tervként.

A Váli víz magas, de már visszavonulóban, tekintve a nagy ár után alig fel- majd gyorsan letűnő árhullámnak.
Itt-ott van mozgás, de semmi látványos. Büdös a víz. Mocsokul. Majdnem dögszag, de leginkább talán a tehenészetből lehet a szag-, esetleg a vízszennyezés forrása. Legalábbis szerintem a vízből jött a szag.

Lógatjuk a  spiccbotot, de mozdítás nélkül. Feljebb megyünk, de a nagylány itt inkább a könyvet és a zárt kocsit választja, mert felhőkben követik az embert a szúnyogok.
Hiába próbáltam a héten szerezni moszkitóhálót, sajna hiánycikk volt az általam meglátogatott 5-6 horgász/vadász/military boltban is. Gondolom más is hasonlóan próbált felkészülni.

Feladom én is és elindulunk hazafelé. Beugrunk Battára, de nagyon kint van a Duna, így máris tovább állunk. Egy tavacskát gondolok meglátogatni, ahol mondták vannak kárászok, de útközben van még egy patak.

Na ez a jó hely. Ezt kerestük, erre vadásztunk.
Tiszta a víz, és szúnyog helyett apró legyek vannak, amik valamiért csak rám szállnak, de a nagylányt békén hagyják. Nekem viszont még a szemüvegem alá is bemásznak..
Szóval tiszta a víz és látszanak a halak is. A csontit majd szétszedik a snecik, míg végül sok szenvedés után csak megakad egy a lányomnak.

Több szakadás és gubanc után, csinálok neki egy tenkara-utánzat-izét. Sima zsinór, végén hurok, abba hurkolva a horogelőke és azon egy csonti. Plusz a polár-szemüveg. Ezekkel már hamarabb meglett a következő halacska.

Én mélyebben úsztatok, ahova nem lát le a szemüveg, és ahol nagyobb halat remélek. Végül néhány sneci után egy jobb hal akad. Elsőként snecire gondolok, de csak nem akar feljönni, sőt megpendül a zsinór és elindul folyásnak szembe. Pár másodperc után végül kiszedek egy huszoncentis domit. Jesssz!

Ahogy emelem furcsán lóg. A kezemben tartva úgy tűnik, mintha a horogelőke a kopoltyúnyílásán menne be. Vizsgálódás közben lerúgja magát és elszakad a vékony előke. Felveszem, nézem tovább és érdekes mód rendesen ott a horog a szájában a csontikkal. Hogy mehetett keresztül a kopoltyúnyílásán az előke..?
Nem tévedtem, ebben biztos vagyok. Az előke nem kívülről beakadva ment a koplotyúlemez alá, hanem ott, a nyíláson ment be.

Leánykám elfárad. Én még dobálok egy tíz percet, de más már nem akad. Irány haza ebédelni.

Ha halakban és naaagy kalandban nem is bővelkedett a nap, azért jól esett a közös program.
Nagyon tetszett, hogy a lánykámat elkapta a vadászláz. Vagy átragadt rá is..
Remélem egyre nyitottabb lesz a természetre mindkét lányom.