2013. június 5.

Újra témánál 2. - Halgazdálkodási törvény általános vitája a Parlamentben

Az Országgyűlés három bizottsága 2013. május 21-én vitatta meg a "Halgazdálkodásról és a hal védelméről" szóló törvényjavaslatot. A Mezőgazdasági Bizottság, a Fenntartható Fejlődés Bizottsága és Sport- és turizmus Bizottság általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot. A törvényjavaslat általános vitájára 2013. május 23-án, csütörtökön került sor. Az általános vita részleteit itt olvashatják.
Lezsák Sándor alelnök elnökölt az Országgyűlés 2013. május 23-i ülésén, csütörtökön, amikor sorra került a Halgazdálkodási és a hal védelméről szóló törvényjavaslat általános vitája.
Idézet a Parlament honlapjáról:

-------------------------------------------
Ez a blog nem politizál és határozottan pártsemleges, és épp ezért nehéz helyzetben is vagyok most, mert egy dolog látványosan feltűnt nekem az alábbi kivonatban: A vitázó felek kiemelik, hogy egyik vagy másik pártot képviselik. 
Eleinte törölni akartam volna, hogy "X.Y (Z párt)" részeket, hogy a lehető leginkább politikamentes legyen a blogom, de a felszólalók a mondanivalójukba is beleszövik a hovatartozásuk deklarációját.
És ez nekem egyáltalán nem tetszik. Szavazó állampolgárként nem ilyen rendszert akarok fenntartani. Ők vállalt hivatásuk szerint képviselők, akiknek - remélem nem naiv elképzelés - nem pártot kell képviselnie, hanem az embereket és jó ügyeket. Itt épp elsősorban a Természet, másodsorban az Ember ügyét. 
Nagy kérdés számomra, hogy egyáltalán hogy emelkedhet magasabbra az egyik vagy másik tábor zászlaja a Természet zászlajánál. Ők és mi mindannyian a Természet jóvoltából létezünk és élünk.
-------------------------------------------

„Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a halgazdálkodási és a hal védelméről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatotT/11113. sorszámon megismerhették.
Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Kardeván Endre úrnak, a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben.
Öné a szó, államtitkár úr.

DR. KARDEVÁN ENDRE vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselők! Mint az önök előtt is ismert, a jelenleg hatályos, a halászatról és horgászatról szóló 1997. évi XLI. törvény az elmúlt években többször módosításra került, de ezek a módosítások csak egyes részproblémákat tudtak kezelni. Mára szükségessé vált egy, a természetes vizek halászatát, horgászatát és a haltermelést is összehangolt módon szabályozó törvény megalkotása.
A törvényalkotás kezdetén széles körű társadalmi egyeztetés keretében határoztuk meg azokat a legfontosabb célkitűzéseket, amelyeknek elérését az új jogi szabályozásnak segítenie kell. Az elmúlt egy évben az egyeztetések során többször is tárgyaltunk a horgászokat és a halászokat, a haltermelőket tömörítő országos szervezetekkel, helyi horgászegyesületekkel, szövetségekkel, de számos megfontolandó javaslatot kaptunk a vizek mentén élő vagy oda horgászni járó állampolgároktól is.
A beérkezett javaslatok alapján fogalmaztuk meg a törvényalkotás egyik fontos célkitűzését, hogy hazánk természetes vizeinek halállományát megvédjük, annak fajösszetételét megőrizzük, sőt fejlesszük. Ez nemcsak természetvédelmi kötelesség és érdek, hanem a másik fontos célkitűzés, a horgászat és a horgászturizmus fejlesztésének alapja is. Akkor lesz ugyanis több horgász, és ők akkor fognak elutazni távoli vizekhez is, ha ezekben a vizekben sok és változatos fajú halat lehet fogni.
Az új, a halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló törvény megalkotásának fő célja, hogy a természetes vizek halállományához kapcsolódó eltérő társadalmi érdekeket figyelembe véve olyan szabályozáshoz teremtsen alapot, amely különböző haszonvételek mellett biztosítja a halállományok természetes megújulását is.
Ezeknek a célkitűzéseknek megfelelően a törvény a korábbinál jobban védi a halak természetes élőhelyét, különösen az állományok megújulása, növekedése szempontjából fontos szaporodó- és telelőhelyeket. Minden lehetséges jogi eszközzel alapot teremt a törvény ahhoz, hogy visszaszorítsuk az invazív, nem őshonos halfajokat.
A természetes vizek halgazdálkodásának egységes kezelése érdekében a törvény hatálya valamennyi magyarországi természetes halélőhelyre ki fog terjedni, ezeket tekinti a tervezet halgazdálkodási vízterületeknek. A haltermelő létesítményekben folyó haltermelést a törvénytervezet csak alapelvek tekintetében szabályozza, azokat nem tekinti halgazdálkodási vízterületnek.
A halállományok megóvása és a hallal mint állami vagyonnal történő felelős gazdálkodás érdekében a halgazdálkodási jogot a nem állami tulajdonú vizek esetében is fő szabály szerint a magyar államhoz rendeli a javaslat. Ugyanakkor a halgazdálkodási jog haszonbérletét a korábbinál erősebben köti a tulajdonjoghoz, hogy a medertulajdonos vagy a tulajdonosok érdekei is érvényesülhessenek.
A horgászat fejlesztése úgy érhető el, ha többen válnak e hobbi rabjává, a jelenlegi horgászok pedig többet járnak a vizekhez, és távolabbra is hajlandóak elutazni a halfogás élményéért. Ehhez a törvény a turista állami jegy bevezetésével egyszerűsíti a horgászat megismerését, támogatja a fiatalok bevonását a horgászsportba, és a senki által nem kezelt, úgynevezett vadvizeken történő horgászat legalizálásával a szegényebb társadalmi rétegek számára is elérhetővé teszi a horgászatot.
A növekvő horgászati igényekhez a törvény változatos horgászvizek kialakításának lehetőségét is biztosítja, de a természetes és természet közeli víztestek esetében mindig az adott élettérnek megfelelő fajok állományának megóvását is elősegíti.
A halállományok megóvásának egyik fontos eszköze a sajnálatosan elharapódzott illegális halfogások elleni küzdelem. Az új szabályozás az engedélyes horgászok, halászok nem jogszerű fogásait és az engedély nélkül tevékenykedő rabsicok különösen kártékony hallopását több új intézkedés egyidejű bevezetésével fogja visszaszorítani. Egyfelől az illegális eszközök és módszerek pontosabb meghatározásával a Btk.-ban nevesített orvhalászat büntetőjogi tényállásának megállapítását segíti.
Továbbá a társadalmi halőrök új rendszerének bevezetésével kiegészíti a rendészeti feladatokat ellátó halászati őrök halőrzési lehetőségeit, a halgazdálkodási hatóság számára pedig lehetővé teszi a halfogáshoz használt eszközök elkobzását is.
A vizek őrzésének szigorítása azonban önmagában nem elég. Az új szabályozás a fogási tanúsítvány bevezetésével lehetővé teszi a természetes vizekből származó halak kereskedelmének ellenőrzését is. Ezzel egy olyan szemléletformálási folyamat is megindulhat, amely az ellenőrzést támogatva segíti az illegális halfogások visszaszorulását.
A halgazdálkodáshoz fűződő számos és sokszor egymásnak ellentmondó társadalmi érdeket a törvény ésszerű kompromisszumokkal jeleníti meg úgy, hogy ezek a szabályozási megoldások segítik a közös célok elérését. Az egyik ilyen tipikus ellentmondó társadalmi érdek a horgászok és a halászok versengése a természetes vizek halaiért.
Kétségtelen, hogy a vizek halgazdálkodási hasznosításának gazdaságilag leghatékonyabb módja a horgászati hasznosítás, és a szabályozásnak is elsősorban ennek fejlődését kell szolgálnia. Nem szabad elfeledkezni ugyanakkor a legális halászat ökológiai, gazdasági és társadalmi szerepéről sem. Itt nemcsak a 100-150 hivatásos halászra kell gondolni, hanem arra a 2-3 ezer hobbihalászra is, akik többnyire a folyók mentén élnek, és generációk óta kötődnek ehhez a szakmához. A törvénytervezet szándékai szerint ezek az emberek szigorú korlátok közé szorítva ugyan, de folytathatják tevékenységüket.
Nemhiába hangsúlyoztam az előbb a "legális" szót. A horgászok és a halászok többsége is egyetért abban, hogy az igazán nagy társadalmi és ökológiai problémát a mindenfajta engedély nélkül működő orvhalászok jelentik. Ezt a csoportot kell minden eszközzel kiszorítani a vizekről. A munkájukat engedéllyel, a szabályok betartásával végző halászok mindennapi jelenléte a folyókon, nehezen megközelíthető ártereken ilyen eszköz lehet. Az átlátható és ellenőrizhető legális halászat, a legális halellátás lehetőségével, valamint az invazív, tájidegen halfajok szelektív halászatával a horgászati hasznosítás és a természetvédelmi célok elérése szempontjából is fontos.
A felvázolt szabályozási rendszer működtetéséhez a törvényjavaslat bővíti a halgazdálkodási hatóság eljárási jogkörét és lehetőségeit. Az ágazat állami bevételeinek részleges visszaforgatásával pedig lehetőséget biztosít a halgazdálkodás további fejlesztéséhez, és így a bevételek hosszú távú növeléséhez.
Én röviden ennyiben kívántam bevezetni az új, halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló törvény parlamenti vitáját. Nagyon remélem, hogy a két tábor összhangban fog dönteni erről a törvénytervezetről, hiszen úgy tűnik előzetesen, hogy egy egyezség született, és bízom benne, hogy egy nagyon jó törvényt sikerül elfogadnia majd a parlamentnek.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok és a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Tóth József képviselő úrnak, a mezőgazdasági bizottság előadójának. Parancsoljon!

TÓTH JÓZSEF, a mezőgazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Arról tájékoztatom önöket, hogy a mezőgazdasági bizottság 2013. május 21-ei ülésén megtárgyalta a T/11113. számú törvényjavaslatot, amely a halgazdálkodásról és a hal védelméről szól.
Ahogy azt államtitkár úr is említette, az 1997. évi XLI. számú törvény a halászatról és horgászatról szóló törvény címet viselte. Már az új törvényjavaslat címe is arra utal, hogy minőségi változást hoz vagy hozhat a szabályozás új rendszere, hiszen nem a halászat, horgászat, azaz a haszonvétel, hanem a halgazdálkodás és a hal védelme áll a törvényjavaslat középpontjában.
A 16 éve megalkotott törvény, és bocsánat, hogy most nem jogi terminológiát használok, hanem közgazdaságit, ez a törvény elamortizálódott, elmarad a kor igényeitől, már nem szolgálja megfelelően az úgynevezett fenntartható halgazdálkodást, de a 16 év alatt rengeteg gyakorlati tapasztalat és ismeret halmozódott fel, amelyeket a törvényjavaslatban jól szintetizált az előterjesztő.
A törvényjavaslat általános célkitűzései a bizottság véleménye szerint is előremutatóak. A 35 oldalon összefoglalt, 77 paragrafusban megfogalmazott, laikusok számára is jól értelmezhető törvényjavaslat első fejezete az értelmező rendelkezéseken keresztül igyekszik egyértelműsíteni a fogalmakat. A második fejezet a hal élőhelyének védelmét szabályozza, a harmadik a halgazdálkodásról szól, a negyedik a halgazdálkodási igazgatással összefüggő állami feladatokat és hatásköröket taglalja, míg az utolsó fejezet a zárórendelkezéseket foglalja össze.
A bizottsági vitában minden parlamenti párt megszólalója részéről dicsérő, biztató szavak hangoztak el, azonban senki nem gondolja, hogy a javaslat hibátlan. De biztosan állíthatom, hogy átgondolt, széles körű szakmai és társadalmi vitákra alapozott és kifejezetten jónak, színvonalasnak nevezhető szakmai munkát takar, amit mi sem bizonyít jobban, mint az a tény, hogy a véleményt mondó bizottságok sorában az első helyen megnevezett mezőgazdasági bizottság valamennyi kormánypárti és ellenzéki tagja az ülésen részt vevők teljes létszámával, 15 fő igennel támogatta mind a tárgysorozatba-vételt, mind pedig az általános vitára való alkalmasságot.
Ilyen előzmények után abban bízom, hogy a beérkező módosító javaslatok nem szétbombázni akarják az amúgy szakmailag értékes munkát, hanem a megfogalmazott és elfogadott célok mentén olyan javaslatokat tesznek képviselőtársaim, amelyek a halgazdálkodás környezeti, társadalmi, gazdasági komplex rendszerét, feladatainak megoldását segítik.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most megadom a szót Bartos Mónikának, a fenntartható fejlődés bizottsága előadójának. Öné a szó.

BARTOS MÓNIKA, a fenntartható fejlődés bizottságának előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A fenntartható fejlődés bizottsága május 21-ei ülésén megtárgyalta az előttünk fekvő törvényjavaslatot, és minden képviselő az általános vitára való alkalmasságát igen szavazatával támogatta.
A bizottsági ülésen elhangzott, hogy a halászati törvény idejétmúlt sok tekintetben, ezért egy új törvényre van szükség. A törvényjavaslat fő szempontja azonban nem a gazdasági cél, hanem a természetes vizek halállományának a megóvása és az élőhelyek megóvása, amellyel változatos horgászvizeket szeretne, szeretnénk kialakítani, és ennek előnyeit akarjuk majd a turizmusban a vidékfejlesztés igényeihez, céljaihoz igazítani, és természetesen a gazdaságban majd hasznosítani.
Mindazért, hogy ezeket a célokat elérjük, bevezeti a javaslat a halgazdálkodás fogalmát, beszél az illegális halfogások visszaszorításának igényéről, új büntetési tételeket javasol, szabályozza, szigorítja a természetesvízi halászatot, előnyben kívánja részesíteni a horgászatot, és a halgazdálkodási hatóság intézkedési jogköreit is kiterjeszti.
Örömmel mondom képviselőtársaimnak azt, hogy ellenzéki képviselők is jó szándékúnak, megalapozottnak és szakmailag előkészítettnek nevezték az előttünk fekvő törvényjavaslatot, és úgy fogalmaztak, hogy az elmúlt tíz évben felmerülő problémákat jól kezeli ez a javaslat. Természetesen majd az élet fogja megmondani, hogy a természetvédelem és a halgazdálkodás érdekei hogyan férnek meg egymás mellett.
Kérdések felmerültek a bizottsági ülésen, amiket megvitattunk, és ennek eredményeképpen - ahogy mondtam - a képviselők egyhangúlag támogatták az általános vitára való alkalmasságot.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most megadom a szót Tapolczai Gergely képviselő úrnak, a sport- és turizmusbizottság előadójának. Öné a szó, képviselő úr.

DR. TAPOLCZAI GERGELY, a sport- és turizmusbizottság előadója: (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A sport- és turizmusbizottság a 2013. május 21-ei ülésén megtárgyalta a halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló T/11113. számú törvényjavaslatot. A bizottság tagjai abban egyetértettek, hogy a jelenlegi halászati törvény elavult, szükséges egy új törvény elkészítése. Most a parlament előtt lesz megvitatva ez a törvénytervezet, ugyanis a '97-es törvény már nem szolgálja Magyarország természetes vizeinek környezetvédelmét, halgazdaságát és a fenntartható halgazdálkodást.
A törvénytervezet célja egyértelmű, a bizottság tagjai is egyetértettek ezekben a célokban, vagyis Magyarország természetes vizei halállományának mennyiségi és minőségi növelésének szükségességében, a horgászok létszámának növelésében, a horgászturizmus fejlesztésében és erősítésében, a halászattal kapcsolatos erőforrások hatékonyabb kihasználásában, a haltermelés és az akvakultúra fejlesztésében, Magyarország minél nagyobb szerepet vállaljon az Európai Unió halgazdálkodásában, és nem utolsósorban a hal mint egészséges táplálék nagyobb szerepet kapjon a magyar társadalom életében.
Az is felmerült a bizottsági ülésen, hogy a halgazdálkodás nem szétválasztható a vízgazdálkodástól, a vízgazdálkodás pedig nem választható szét az árvízvédelemtől. Az árvízvédelem során, az elmúlt évtizedekben például a folyókanyarulatok levágásával, a gátak építésével és a védelemmel hozzájárult ahhoz, hogy veszélybe kerültek a természetes szaporodóhelyek. Gyakorlatilag a '90-es évek közepe óta csökken a halállomány, másrészt pedig felmerültek a gasztronómiai szempontok is, egyre kevesebben fogyasztanak őshonos halakat, inkább a külföldről behozott tengeri halak fogyasztása került többségbe. Megfogalmazódott az a vélemény, hogy ideje lenne visszaállítani az őshonos halakat.
Pozitív lépés, hogy a horgászjegy és a horgászvizsga szempontjából az értelmi fogyatékos személyek mentesülhetnek a horgászvizsga letétele alól, de horgászvizsgával rendelkező személy mellett horgászhatnak. Nem kell fizetniük a horgászjegyért sem, ez nagyon pozitív előrelépés.
A sport- és turizmusbizottság tagjai sajnos nem egyhangúlag szavaztak, hát majd kiderül a kisebbségi véleményből az, hogy miért. 12 igen szavazattal, 2 nem szavazat ellenében, 3 tartózkodás mellett a bizottság általános vitára alkalmasnak találta a törvénytervezetet.
Kérem a parlament támogatását, köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most megadom a szót Pál Béla képviselő úrnak, aki a bizottság kisebbségi véleményét ismerteti.

PÁL BÉLA, a sport- és turizmusbizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A bizottság ülésén a részt vevő ellenzéki képviselők közül a Jobbik képviselői nemmel, míg az MSZP képviselői tartózkodással fejezték ki véleményüket a törvénytervezet általános vitára való alkalmasságáról. Én az MSZP álláspontját mondom el most elsősorban ebben a kérdésben, hiszen a Jobbik képviselőinek lesz lehetősége majd elmondani egészen pontosan a véleményüket a hozzászólásuk alkalmával.
Mi úgy gondoljuk a Magyar Szocialista Párt részéről, hogy időszerű a halgazdálkodási törvény megalkotása, hiszen éppen időben kell hogy megteremtse a kor követelményeinek jobban megfelelő halgazdálkodási szabályozás alapjait. Ezt véleményünk szerint a törvény megteremti, elvégzi, van azonban néhány terület, amelyet módosító indítványainkkal pontosítani szeretnénk, amelyről majd a hozzászólásomban részletesebben szólnék.
A bizottságban kisebbségi véleményünkként elmondtuk, hogy véleményünk szerint is a horgászok és a halászok közötti érdekellentétet a lehető legnagyobb mértékben fel kell oldani, de olyan módon, hogy a folyóvizeken se szűnjön meg a természetesvízi halászat. Egyetértünk azzal is, hogy a halgazdálkodást vezeti be új fogalomként a törvénytervezet, és innen vezeti le a horgászturizmus elsődlegességét, és természetesen, mivel a bizottság is többször foglalkozott ezzel a területtel, még inkább egyetértünk az erre épülő horgászturizmus fejlesztésével. Ezért örvendetesnek tartjuk az állami turista-horgászjegy bevezetését, arra azonban felhívtuk a figyelmet, hogy itt meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy külföldi és belföldi egységes szabályozás alá essen, és nehogy fennálljon az a veszély, hogy horgászvizsga nélkül ilyen turistajeggyel, a szabályokat nem ismerve, a halfajokat és a természetvédelmi oltalom alatt álló halfajokat megkülönböztetni nem tudó, esetleg néhány százas vagy ezres létszám kezdjen el így horgászni, hiszen ez elég kockázatos, és elég sok veszélyt hordoz magában.
Messzemenően egyetértünk azzal, hogy megszűnjön a rapsickodás akár a halászatot, akár a horgászatot illetően, és azzal is, hogy minél komolyabb és pontosabb legyen az ellenőrzés. Ezért azt helyesen tartalmazza a törvénytervezet, hogy társadalmi halőri státus jöjjön létre, ennek feltételeit azonban mindenképpen pontosítanánk, és természetesen erre a pontosításra meg is tettük a módosító javaslatunkat.
Nagyon fontosnak tartjuk azt is, bár nem a jelenlegi törvény hatálya alá tartozik, és nem a törvény szövegszerű javaslataiban kell megfogalmazódnia, csak felhívtuk a törvényt beterjesztők figyelmét arra, hogy a horgászatnak vannak más feltételei is. Ilyen például Balatonon a mederhasználati díj, amely gyakran elviselhetetlen terheket ró a horgászokra, és ugyanez a kishajók, horgászhajók kikötési lehetőségeinek a biztosítása, amelyet természetesen nem ebben a törvényben kell szabályozni, de szükségesnek tartottuk, hogy erre felhívjuk a minisztérium képviselőinek a figyelmét.
Egyébként a módosító indítványainkat, amelyekről szóltunk, hogy meg fogjuk tenni, a definícióktól elkezdve a turistajegyeken át a horgászat ellenőrzéséig számos területen benyújtottuk, azzal a céllal, hogy a törvényjavaslatot a végső szavazásnál támogatni tudjuk.
Bízom abban, hogy azok a javaslatok, amelyek megfogalmazódtak, találkoznak majd a kormány és a minisztérium, valamint kormánypárti képviselőtársaink támogatásával is, és ugyanúgy figyelembe veszik, mint ahogy nagyon fontosnak tartom felhívni a figyelmüket, hogy a Mohosz véleményét is legalább ilyen komolysággal vegyék figyelembe, még akkor is, ha ellenzéki képviselők nagy számban nem nyújtottak be módosító indítványokat. A legfontosabb területeket tartottuk fontosnak, de nyilván a kormány figyelembe vette egy olyan nagy, horgászokat tömörítő szervezet, mint a Mohosz véleményét is a törvény megalkotása során.
Köszönöm szépen, bízom abban, hogy elfogadják majd a módosító javaslatainkat, és ebben az esetben mi is támogatni tudjuk. Köszönöm szépen.
    
    ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, 15 perces időkeretben, elsőként Szűcs Lajos képviselő úrnak, Fidesz

DR. SZŰCS LAJOS (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A pünkösd után hosszúra nyúlt háromnapos parlamenti hét utolsó napirendje, a munkanevén T/11113. számú törvényjavaslat a halgazdálkodásról és a hal védelméről szól. Utolsó napirend szerint, de a horgásztársadalom szemében több mint tíz éve várt és óhajtott pillanat jött el. Joggal mondhatjuk tehát, hogy az ülésteremben rajtunk kívül ezen a késői órán legalább 350 ezer horgásztársunk is figyel.
Kevés olyan alkalom van, amikor egy javaslatról szólva a parlamenti szokásoktól eltérően még az ellenzék sem mondhatja azt, hogy érdemi társadalmi vita nélkül került a Ház elé. Erről a törvényjavaslatról kisebb-nagyobb körben 13 éve beszélt a horgásztársadalom. Mindenki vérmérséklete és habitusa alapján indokolta vagy követelte a szükségességét, és várták, hogy megszülessen.
Több levél, cikk, televíziós műsor, több parlamenti konferencia és meghatározhatatlan számú egyeztetés előzte meg az önök előtt fekvő javaslatot. Például 2013. március hó 26-án Áder János köztársasági elnök, akit éppen a mai napon választottak meg a horgászat nagykövetének, a következőket mondta a parlamenti napon. "Sokáig kerestem azt az egyetlen mondatot, hogyan is lehetne egyetlen mondatban összefoglalni az új szabályozás tétjét. Azt gondolom, hogy a tétje ennek a szabályozásnak, hogy a tisztességes horgászok és halászok vagy pedig a rapsicok paradicsoma lesz-e Magyarország. Sokan lehet, hogy a teremben ülők közül is beszélnek horgász-halász kibékíthetetlen ellentétről. Szerintem rossz a kérdésfelvetés. A demarkációs vonal valójában nem itt húzódik. A demarkációs vonal valójában a tisztességes halászok és horgászok és a tisztességtelen halászok és horgászok között húzódik." Valamint még azt mondta az elnök úr: "Nyugodtan mondhatom, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy a 24. órában vagyunk, és azt is nyugodtan mondhatom, hogy ha valamiből, akkor mások példájából érdemes tanulni. Érdemes tanulni például a tengeri túlhalászás tapasztalataiból. Ha a Földközi-tengerből eltűntek halfajok, ha már az óceánok bizonyos területein is ez a probléma jelentkezik, akkor azt gondolom, hogy nekünk különös gonddal kell vigyáznunk azokra a vizekre, a Dunára, a Tiszára, a Balatonra és a többi folyónkra, ahol ma még lehet horgászni és halászni, és értelmes szabadidős tevékenységet folytatunk nem keveset, nem kevesen. A legnagyobb civil szervezetről van szó, a legnagyobb létszámú olyan szervezetről, amelynek a tagjai hosszú-hosszú évek, évtizedek óta ugyanezt a hobbit űzik."
Tárgyaltunk tehát a horgászok, a halászok képviselőivel, figyelembe vettük uniós tagságunkból eredő kötelezettségeinket. Végeredményben mindenki egyetértett azzal, hogy az 1997. évi XLI. törvény helyébe mindenképpen új szabályozásnak kell kerülnie.
Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország természetes vizeinek halállománya nemzeti kincs, természeti érték és gazdasági erőforrás, amivel történő gazdálkodás kiemelten fontos nemzetgazdasági feladat. Éppen ezért szeretném elmondani, hogy mit tartok én magam a legfontosabb céljának a törvényjavaslatnak. Ilyen például a halállomány védelme a természetes vizekben. Ilyen például a halfajok közül az őshonosak védelme, fejlesztése és az invazív fajok gyérítése, lehetőség szerint kiirtása; társadalmi, gazdasági szempontok figyelembevétele a horgászat és a horgászturizmus fejlesztésében.
Fontos a halak időbeli, területi, módszerbeli természetes élőhelyeinek védelme. Halakkal kapcsolatos alapelv a hasznosítás, az értékmegőrzés, a halászati őrzés. Fontos, bár kicsit mindig elmegyünk mellette, a vízgazdálkodás és a vízszintszabályozás. A halállomány megóvása felelős állami szerepvállalást feltételez, ezért a halgazdálkodási jog a magyar államot illeti meg. Fontos szempontként természetesen a medertulajdonosok jogait is jobban védi a javaslat.
A horgásztársadalom részéről legjobban várt része a törvénynek a természetes vizek kezelésének horgászok kezébe történő adása. Ezzel természetesen nemcsak jogot, de komoly kötelezettséget és nagy felelősséget is vállalnak a horgászok. Meg kívánom jegyezni, hogy a javaslat e része nem arra vállalkozik, hogy a nagy történelmi hagyományokkal bíró és Európában már nem igazán jelen lévő természetes édesvízi halászat beszüntetését érje el. Foglalkozik viszont azzal, hogy a hagyományos módszerek megőrzését szem előtt tartsa. Foglalkozik azzal, hogy az eszközök és azok számának korlátozásával, ellenőrizhető és nyilvántartott módon történő szabályozásával, a kifogott halak útjának a kifogástól a kereskedelmen keresztül a megvásárlásig tartó folyamat szigorú és következetes ellenőrzésével hozzájáruljon a szürkegazdaság felszámolásához. És persze foglalkozik a szelektáló és állományjavító halászat és az invazív fajok kiirtásával foglalkozó halászat fontosságával. Természetesen nemcsak a halászok, de a horgászok részére is vannak és lesznek tiltott módszerek. Ezek visszaszorítása komoly társadalmi érdek, amit egyrészt ennek a törvénynek, másrészt pedig a büntető tárgyú törvényeknek kell védeni.
Erre a javaslat kétirányú megoldást tartalmaz. Az első a taxatív módon felsorolt módszerek és tilalmak, a második pedig nyilván a rugalmasság és a fejlődés figyelembevételével a végrehajtási rendeletben a változó eszközök folyamatos felvétele és a tiltása. Ezt már segíti az idén életbe lépett büntető törvénykönyvi változás a kiróható büntetések szigorításán keresztül. Mindezek azonban nem érhetik el a céljukat hatékony és szigorú ellenőrzés és értékmegőrzés nélkül. A horgászat és a horgászsport, a horgászturizmus Magyarország gazdasága szempontjából eddig méltatlanul rangján alul kezelt terület. Eddig nem számoltuk ki, de a 350 ezer horgász által generált gazdasági érték nagyon komoly, hiszen ha csak az eszközök megvásárlását, azok áfatartalmát, az utazási, a szállás- és egyéb járulékos költségeket számoljuk, máris jelentős számot kaphatunk, ami miatt jogosan gondolhatjuk, hogy fontos nemzetgazdasági érték a horgászat.
Természetesen a javaslatban vannak előremutató részek is. Ilyen például az online értékesítés és regisztráció lehetősége, szigorú számadásúvá történő nyilvánítása a horgászattal kapcsolatos engedélyeknek, állami jegyeknek, fogási naplóknak. Fontos része valóban a turistaengedély, aminek időben és módszerben módon történő meghatározása természetesen - ahogy Pál Béla az előbb elmondta - egy nagyon komoly lehetőség. Azt gondolom, hogy a következő időszakban fogunk sokat beszélni arról, hogy hogyan lehet más országok tapasztalatait figyelembe véve azt a szabályt megalkotni, amivel azokat a célokat, amiket a képviselő úr mondott, el lehet érni. Nyilván nagyon fontos, hogy ez a javaslat a közösségek és horgászszervezetek partnerként való kezelését is tartalmazza. Azt hiszem, a törvény előkészítése során nagyon sok mindent figyelembe vettünk, és amikor erről a törvényről beszélünk, azt is érdemes megjegyezni, hogy folyamatosan változott.
Módosító javaslatok még most is készültek, önök is készítettek, mi is készítettünk. Nyilván abban a pillanatban, amikor majd ezt egységes szerkezetben látjuk, akkor lehet értékelni, hogy pontosan mik is ezek. Néhányat megjegyeznék: az első természetesen a horgászvizsgával kapcsolatos szabályoknak a pontosítása, alapelvekben történő pontosítások, illetve magának a hatálybalépés határidejének az előrehozása. Terveink szerint azt szeretnénk elérni, hogy 2013. szeptember 1-jén életbe tudjon lépni a törvény.
A törvény egy kerettörvény, és természetesen a részletszabályokat a rugalmasság miatt a végrehajtási rendelet tartalmazza. Szeretnénk elérni azt, hogy a törvény elfogadásának idején már rendelkezzünk egy olyan végrehajtási rendelettervezettel, amivel ki tudjuk azokat az igényeket is elégíteni, amelyek menet közben megfogalmazódnak.
Végül örülök, hogy ez a javaslat már itt van a Ház előtt, és innen is üzenjük, hogy szeretnénk egy nagyon jó törvényt alkotni, és köszönjük azt a sok segítő, sokszor korholó és türelmetlen hozzászólást is, amelynek mind-mind egy volt a célja, hogy ez a törvény minél előbb megszülessen. Ugyancsak a nyílt napon elhangzott mondattal szeretném befejezni. Michael Jordan, aki nem tudom, hogy horgászik-e, de mindenképpen ezt nyilatkozata: "Vannak emberek, akik szeretnék, hogy bizonyos dolgok megtörténjenek. Vannak emberek, akik remélik, hogy bizonyos dolgok megtörténnek. És vannak olyan emberek, akik tesznek azért, hogy ezek a dolgok valóban megtörténjenek."
Ebben bízva köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból. - Pál Béla tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő hozzászóló Pál Béla, a Magyar Szocialista Párt képviselője. Öné a szó.

PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal kell kezdjem, hogy visszahivatkozzam abban a tekintetben is az előttem hozzászóló Szűcs Lajos képviselőtársunkra, hogy örülök annak, hogy az a közös érdekeltség, amely nemzeti értékeink, így például a vízi állat- és növényvilágunk, természetes vizeink iránt megnyilvánul, az kormánypárt és ellenzék gondolkodásmódjában egyaránt megjelenik. Annál is inkább, mivel messze egyetért a Magyar Szocialista Párt is az előterjesztő céljával, azzal, hogy az állat- és a növényvilág természetes sokféleségének fenntartása, folyamatos megújulása, a halgazdálkodási jognak és a haltermelésnek a piacgazdaság követelményeivel, valamint a vízi élővilág és a vizek természeti környezete védelmével harmonizáló gyakorlása érdekében a halgazdálkodás feltételeinek a mai kor színvonalának megfelelő meghatározására van szükség, és ez a törvénytervezet ezt a feltételt jelentős mértékben teljesíti. Azt is, hogy eléri azt a célt, hogy a horgászok létszáma növekedjen, a horgászturizmus vidékfejlesztési hatása erősödjön, az édesvízi halászati erőforrásokkal történő jobb és hatékonyabb gazdálkodás, valamint az adminisztráció ésszerűsödjön, a haltermelés, az akvakultúra fejlődhessen, Magyarország pedig minél nagyobb mértékben részesedhessen az Európai Unió várhatóan növekvő haltermelésében. És természetesen az is cél, hogy a hal - mint természetközeli és egészséges táplálék - szerepe növekedjen a magyar társadalom étkezési szokásaiban, hiszen nemcsak a horgászás járul hozzá az egészséges életmódhoz, hanem a magyar társadalom egészséges táplálékfajtáinak bővítése is ugyanígy.
Örülünk annak, hogy valóban egy széles körű társadalmi, szakmai egyeztetés előzte meg a törvény megalkotását - parlamenti nyílt nap, a Mohosz észrevételeinek a kikérése és -, más szakmai szövetségeknek is lehetőségük volt arra, hogy eljuttassák a véleményüket a képviselőkhöz vagy éppen a minisztériumhoz. Hiszen a Magyar Országos Horgász Szövetséghez 1112 horgászegyesület tartozik, több mint 300 ezer taggal, és a rendszeresen horgászjegyet váltókkal együtt összesen 340 ezer ember tölti szabadidejének legalább egy részét a vízparton. És ez azért is fontos mindannyiunk számára, mert ők "csak" a horgászok, de még vannak a családtagok is, tehát nem túlzás, ha azt mondom, hogy közel egymillió emberről beszélünk. Egymillió ember szabadidejének eltöltéséről beszélünk, amellett, hogy természetesen alapvető az állat- és növényvilág természetes sokféleségének a fenntartása, de arról beszélünk, hogy ez a közel egymillió ember, aki valamilyen formában érintett a horgászatban, halászatban, hogyan hódolhat megfelelően szabályozott keretek között a hobbijának.
És azt is érdemes elmondani, hogy Magyarország horgászatra alkalmas vizeinek összterülete 140 ezer hektár, ebből 31 ezer hektár van a horgászegyesületek, horgászszövetségek kezelésében, amelyre az előttem hozzászóló is utalt, és a horgászok évente 7 ezer tonna halat fognak ki, a statisztikák, legalábbis a fogási naplók tanúsága szerint, míg a halászokra ennél jóval kevesebb, évi 2200 tonnányi hal jut. Ez is egyébként azt mutatja, hogy valóban látszólagos az az ellentét, amely horgász és halász között fennáll, annak az ellentétnek az elkülönítésére van szükség, hogy a tisztességes horgász, a tisztességes halász megfelelő módon hódolhasson a hobbijának, a tisztességteleneket pedig rekesszük ki a törvény erejével is ebből a körből.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az MSZP módosító indítványai is arra irányulnak, hogy a törvénytervezet, amire eljut az elfogadásig, olyan megfelelő és pontos szabályozással segítse majd a horgászokat és a halászokat, amely biztosítja az állat- és növényvilág természetes sokféleségének fenntartását.
Azt gondolom, hogy a törvénytervezetben messzemenően támogatjuk azt, hogy a horgászat kedvelői számára több könnyítést tartalmaz és természetesen azt is, hogy ezzel fejleszti a horgászturizmust más feltételek megléte esetén. Módosító javaslataink egy része az értelmező rendelkezésekkel kapcsolatban fogalmazódik meg, éppen ezért, mert nagyon helyes, hogy a törvénytervezet ezzel kezdődik, de ha már az értelmező rendelkezésekbe belefog a jogalkotó, akkor fontos, hogy ezek az értelmező rendelkezések minél pontosabbak legyenek. Ilyennek tartjuk például a horgászkészség fogalmának a meghatározását, amelynek mindenképpen a pontosítása szükséges, hogy megfelelően szabályozzuk, ha már megfogalmazzuk az ezzel kapcsolatos észrevételt. És idetartozik az is, hogy a törvény alkalmazásánál a telepítés alatt mit értünk. Jelenleg csak a hal vagy más hasznos víziállat egyedének vagy állományának hasznosítását, de véleményünk szerint idetartozik az állománypótlási vagy egyéb céllal történő kihelyezés is a halgazdálkodási területre.
A törvény szabályozásában nagyon fontos részterületek is szerepet kapnak, például az, hogy a 37. §-ban a halgazdálkodási vízterületeken a hal fogása és a halfogásra irányuló tevékenység alá mi tartozik. A jelenlegi tervezetben ez a "kereskedelmi célú halászat esetén halászati engedéllyel" fogalom szerepel. Mi ezt fontosnak tartjuk, hogy kibővüljön az ökológiai célú halászattal is pont annak a gondolatmenetnek a következtében, amely a horgászok és a halászok együttes érdekeltségét kell hogy megteremtse.
Fontos a turistajegyek kiadásának a szabályozása majd. Amint mondtam, itt az lenne a cél, hogy szabályos fajismeret nélküli horgászokat ne engedjünk a vizekre, legyen szó külföldiről vagy belföldiről, ugyanakkor viszont meg tudjuk teremteni annak a feltételeit, hogy csak engedéllyel lehessen turistaként is horgászni mind a külföldi, mind a belföldi vendégeknek egyaránt. Fontos területe a törvénynek az is, és nyilván sokak érdeklődésére tart majd számot, hogy kik mentesülnek az állami horgászjegy díjának megfizetése alól. Mi ezt a kört bővítenénk az eredeti javaslathoz képest, mert fontosnak tartjuk, hogy ebben a kedvezményben ne csak a 70 év felettiek részesülhessenek.
Nagyon lényeges a társadalmi halőr tevékenységének a szabályozása, illetve a társadalmi halőr segítségével végzett ellenőrzési tevékenység.
Ugyanakkor itt azonban világosan kell látni véleményünk szerint azt is, hogy ha valaki elvállalja és átvállalja ezt a feladatot az államtól, akkor ehhez nyilván olyan mértékben kell a feltételeket megteremteni, hogy méltó legyen ahhoz, hogy társadalmi munkában ingyenesen végzi ezt a tevékenységét, és fontosnak tartjuk annak támogatását, hogy a működési tevékenységéhez szükséges vizsga díja éppen ezért ne őt terhelje.
Végül az is lényeges területe a törvénynek, hogy azt is szabályozza, miből teremti elő a halgazdálkodással összefüggő állami bevételeket. Itt a halgazdálkodás fejlesztésére felhasználható bevételeknek egy részletes felsorolása található, amelyet mindenképpen javasolunk kibővíteni a halgazdálkodási bírsággal és a halvédelmi bírsággal is, éppen azért, hogy az ebből befolyó összegek is a halgazdálkodás fejlesztését célozhassák. Abban, hogy mikortól kell újravizsgázni, vagy kell-e újravizsgázni, a mi véleményünk differenciáltabb. Mi nem tartjuk mindenképpen szükségesnek az újravizsgáztatási kötelezettséget, mert azért az egyesületeknek egy elég komoly adminisztrációs terhet jelentene, amelynek, elképzelhető, hogy nem tudnak megfelelni, nemhogy 2013 szeptemberéig, de talán még 2017-ig sem.
Mint ahogy említettem, hadd mondjam el a hozzászólásom során is azt, hogy vannak a horgászatnak olyan sajátos és speciális feltételei, amelyeket még emellett biztosítani kell. Természetesen idetartozik a víz minősége, a víz tisztasága, a víz mennyisége - például a Balatonnál -, de messze idetartozik a mederhasználati díj ésszerű keretek között történő megállapítása, mert jelenleg ez indokolatlanul nagy terheket ró a balatoni horgászok számára, és idetartozik a kishajók kikötésének a szabályozása, már a horgászcsónakok kikötésének a szabályozása, szintúgy a horgászstégek létesítésének engedélyezése is, azzal a céllal, hogy ugyanúgy feleljen meg azoknak a követelményeknek, amelyeket a törvénytervezet célul tűz ki, mint ahogy annak a feltételnek is, hogy adjon lehetőséget a horgászoknak megfelelő, korszerű, a mai kor színvonalának megfelelő horgászstégek létesítésére, természetesen arra is, hogy a horgászcsónakjaikat megfelelő körülmények között használhassák a tavon.
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. A módosító indítványainkat természetesen benyújtjuk, kérem, hogy azokat támogassák, és biztos vagyok abban, hogy a parlamenti patkó szinte minden oldalán egyetértést tudunk teremteni annak a célnak az érdekében, hogy a horgászok legális keretek között, szintúgy a halászokkal együtt hozzájárulhassanak szabadidejük jó eltöltéséhez és természetesen élővizeink állat- és növényvilágának a megőrzéséhez, mert ez nemzeti kincsünk.
Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő hozzászóló a Jobbik-képviselőcsoport tagja, Baráth Zsolt képviselő úr.

BARÁTH ZSOLT (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Ebben a késői órában ki mennyire bír figyelni, örömmel tapasztalom azonban, hogy van egy-két hozzáértő, de most a jelenlévők kénytelenek lesznek meghallgatni a horgászlobbi igazi hangját.
Magyarország földrajzi helyzetét tekintve Európa egyik legértékesebb vizekben gazdag területén, a Kárpát-medencében helyezkedik el. Ivóvíz- és termálvízkészletei stratégiai jelentőséggel bírnak, és az elkövetkező években ezek a készletek egyre inkább felértékelődnek. A felszín alatti vízkészleteink mellett legalább ilyen értékeket képviselnek a felszíni természetes élővizeink és azok páratlan élővilága, éppen ezért óriási lehetőség rejlik Magyarország számára a természetes vizeink hasznosításában. A legnagyobb lehetőséget elsősorban a horgász-, az öko- és a falusi turizmus, illetve az ezekre épült szolgáltatások bevételei jelenthetik.
A magyarországi természetes élővizek halászati hasznosítási jogát az előző Fidesz-kormány alatt, 2000-ben pályázat útján adták oda 2015-ig, tehát 15 évre. A halászati jog birtokosa jogosult a vízterület halászatára, a halász- és horgászjegyek kiadására. A horgászengedély kiváltásánál kötelező az állami jegy és a szövetségi betétlap megvásárlása. A horgásznak egyesületi tagnak is kell lennie, ahol szintén fizet tagdíjat, mivel a törvény előírja a horgászszervezeti tagságot. Ezek után válthat területi horgászjegyet az általa horgászatra kiválasztott vízterületre. A horgászengedélyek ára így akár 20 ezer, de 60 ezer forint is lehet évente fejenként. Magyarországon évente több mint 400 ezren váltanak engedélyt, ebből körülbelül 330 ezer fő a Mohosz, a Magyar Országos Horgász Szövetség keretein belül, a többi különböző egyesületekben, szövetségekben. A Mohosz igazából érdekképviseletet nem ad, gyakorlatilag tevékenysége a versenysportra szűkült. A halászattal, horgászattal kapcsolatos rendelkezések meghozatalában ez a szervezet igazából részt sem vesz. A megyei szakigazgatási hivatalok halászati felügyelőit a halászlobbi nevezte ki, így az történik, amit a halászok akarnak, akár szabálysértési ügyekben, tiltásokban.
A magyarországi halászati gyakorlat példa nélküli. Nincs fogható kvóta, a halászati hasznosító saját hatáskörben határozza meg a használható halászeszközök minőségét és mennyiségét. Saját halastavakkal rendelkeznek, ahová azután az állami vizekből lehalászott halak kerülnek. Az ívási időszakban fajlagos tilalmak ugyan vannak, de az ellenőrzési jog is a halászoké, a gyakorlatban minden halat elvisznek, amit megfognak, hisz van hová vinni. Ezen kellene változatni úgy, hogy a tavaszi időszakban meg kellene tiltani a halászatot.
A törvényjavaslat, ez a sok egyesből, négy darab egyesből és egy darab hármasból álló, kimondani is kicsit nehéz, 11113. számú törvényjavaslat már nevében is sántít, és mélyen felháborítja a több százezer magyar horgászt, a természetért aggódó állampolgárt, hisz a törvényjavaslat olvasásakor rögtön felmerül a kérdés, hogyan valósítható meg a címben említett halvédelem, ha Európában egyedülállóan Magyarországon továbbra is megengedik a természetes vizeink kereskedelmi célú halászatát, nemhogy megengedik, de még további előnyöket is biztosít a halászok számára. Ami a leghihetetlenebb ebben a törvényjavaslatban, hogy a természetes élővizeinken a tavaszi ívásig, a szaporodási időszakban továbbra sem tiltja a halászatot. Tudni kell, a halászok ekkor merítik éves fogásuk mintegy 80 százalékát, ami azért kegyetlen, mert a szaporodás időszakában még a dúvadnak is kijár a védelem, nemhogy a vizeink őshonos halainak. Ebben a kérdésben egyébként a horgászok már döntöttek, és elutasították azt a törvényjavaslatot, és népi kezdeményezésbe fogtak, amivel szeretnék elérni, hogy a tavaszi időszakban a természetes élővizeinken, úgymint Tisza, Duna, Balaton, Körösök vidéke, semmiféle halászati tevékenységet ne lehessen gyakorolni. Az aláírásgyűjtés jelenleg is folyik, de ez nem hatotta meg a törvényalkotókat abban, hogy figyelmen kívül hagyják 400 ezer horgász akaratát, kívánságát, elképzelését.
Régóta várt törvényjavaslat áll azonban előttünk, el kell ismerni. A Fidesz már a 2006-os választások idején kampányolt a rablóhalászat beszüntetésével. Itt van a kezemben a színes 2006-os, a Fidesz zöldtagozatának a szórólapja: "Horgászok figyelem!" Ebből idézek természetesen. "2006 legyen a változás éve a horgászok életében is." Habár régen volt, de érdemes megfigyelni ezeket a mondatokat ezen a szórólapon. "1. Szüntessük meg az ipari méretű rablóhalászatot a természetes élővizeken! A természetes élővizek közös természeti kincseink, halállományuk változatosságát és halbőségüket gyarapítani kell. Ehhez az iparszerű halászatot be kell szüntetni, helyette az élőhelyfejlesztésnek és a halállomány-fejlesztő gazdálkodásnak kell lépnie. 2. Változás kell az állam hozzáállásában, üres szavak helyett tettek, üzleti nyereség helyett az embereket szolgáló rendszer szükséges. A nyugdíjasoknak elérhető árú engedélyt, az egyesületeknek több ellenőrzési lehetőséget, a fejlesztésekbe és a haltelepítési tervekbe több beleszólást kell biztosítani. 3. A halállomány védelméhez a jogszabályok szigorítása és hatékony ellenőrzés szükséges. 4. A horgászturizmus jelentősen segíthet a munkahelyteremtésben a legrászorultabb térségekben is. A horgászturizmushoz a legfontosabb a hal. Hal nélkül nincs horgászat, nem jön a vendég, nincs új munkahely. A vendéghorgásztatás bevételeiből csökkenteni kell a helyi horgászok költségeit is. Támogassa ön is a programot."
Még egyszer, a Fidesz 2006-os választási kampányából így szólt a horgászokhoz.
A tavaszi Fehova-kiállításon Semjén Zsolt kiemelte a horgászturizmus gazdasági és munkahelyteremtő lehetőségeit, Áder János köztársasági elnök évek óta támogatja ezt a törekvést. Fideszes politikusok - Varga Mihály, dr. Illés Zoltán - nyilatkozatait lehet látni a hett.hu weboldalon, ahol elkötelezettek a természetes vizek rablóhalászatával szemben. Érthetetlen, hol vannak ezek a miniszterek, államtitkárok, politikusok a törvényalkotásnál, mert ez a törvényjavaslat nem ebbe az irányba mutat.
A törvényjavaslat a laikus állampolgár számára elfogadhatónak tűnhet első olvasatra, mert úgy látszik, mintha halászati korlátozásokat vezetnének be, de ebből semmi nem igaz. Ez a javaslat félrevezető, a hozzá nem értőket becsapó és elfogadhatatlan a horgásztársadalom számára. Ez egy teljesen a halászlobbi akaratával megegyező javaslat, amivel a horgászok száját kívánják betömni, a hozzá nem értő vagy megalkuvó Fidesz-politikusok számára pedig egy újabb lehetőség arra, hogy hátradőlve elmondhassák, ezt a kérdést is megoldottuk. No de hogyan?
A törvényjavaslat elfogadásával gyakorlatilag semmiről nem döntünk, hisz az előterjesztés nem tartalmaz konkrét szabályozásokat. Ezt majd a végrehajtási rendelet határozza meg, ami egyelőre ismeretlen számunkra. Csak általános iránymutatások vannak ebben az anyagban megfogalmazva homályos feltételes módban: a hatóság elrendelheti, betilthatja, megengedheti, szükség szerint intézkedhet s a többi. Akik a horgászok oldalán állnak, tudják, hogy mit jelentenek ezek a hatóságokra bízott intézkedések vagy korlátozások. A hatóság emberei szintén a halászlobbi delegáltjai, tehát ha tág mozgásteret biztosít az értelmezésben a törvény, ne legyenek illúzióink, hogy nem a halászérdekek érvényesülnek.
Különösen felhívnám a figyelmet egy nagyon lényeges pontra, ami talán a legvitathatóbb része a javaslatnak, és a célja nem más, mint a 2015-ben lejáró halászati hasznosítói szerződések utáni időszakra is bebetonozni a mostani halászati jog tulajdonosait a következő tizenöt évre. Ez a törvényjavaslat 31. §-ának c) pontja, amely kimondja: a halgazdálkodási jog haszonbérletben kötött szerződés megszűnésekor eltérő megállapodás hiányában a haszonbérlő követelheti - s most jön a c) pont - a szerződés megszűnésekor fennálló haltelepítés meg nem térült költségeinek az e törvény végrehajtására kiadott rendeletben meghatározott mértékű részét. Véleményem szerint a természetes nagy folyóvizekben ez mérhetetlen a nagymértékű halvándorlás miatt. Ennek más célja nincs, mint az, hogy a hasznosítói pályázat nyertese, ha nem a halászlobbi tagja, ne tudja birtokba venni a vízterületet, hisz óriási összeget kellene fizetnie a lepapírozott "áthalasítások" miatt. Különösen furcsa hozzáállás ez abban a tekintetben, hogy a Tisza-tó esetében pont az akkor még ellenzékben lévő Varga Mihály és Fazekas Sándor kezdeményező levelére törölték el a Mohosz kártérítési igényét az új nyertes hasznosítóval szemben. Ez az írásbeli kérdés 2009. november 3-án született, még az előző kormány idején, s még egyszer mondom, Varga Mihály és Fazekas Sándor ennek az írásbeli kérdésnek az írója, és az akkori földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, Gráf József válaszolt rá.
Végezetül pár kérdés felmerül a törvényjavaslattal kapcsolatban, amin érdemes elgondolkodni. Miért nem az uniós szabályozáshoz igazodik a magyar törvényjavaslat? Hogyan engedhető meg, hogy olyan halászok tevékenykedjenek a természetes élővizeken, akik családi vállalkozásban egyben magánhalastavak tulajdonosai is? Miért nem szüntetik be teljes egészében a kisszerszámos halászatot, ami többségében nem más, mint szakmai hozzáértés nélküli szabadrablás és természetkárosítás? Miért nincs a Magyar Turizmus Zrt.-nek a horgászturizmus fejlesztésére még csak gondolata sem, amikor közel 50 millió fanatikus horgász van Európában, Magyarország pedig a legtöbb természetes felszíni vízzel rendelkezik? Miért nincs beleszólásuk a vízparti települések önkormányzatainak a vízterületek hasznosításába?
Végül egy utolsó gondolat, amelyre a választ is szeretném elmondani. Miért van az, hogy a közel 400 ezer horgász mindig mindent elveszít az alig 150-170 fő halásszal szemben? Ennek két fő oka lehet. Óriási uniós pénzek landolnak a halászati operatív program keretében a magyar akvakultúra fejlesztésére, és ezeknek a pénzeknek a szétosztása a halászlobbi kezében van. Így már könnyen érthető, ha az ellenzéki politikus kétharmados kormányzási hatalom birtokában már egész máshogy látja a hazai vizek hasznosításának helyzetét. A második válasz: a Magyar Országos Horgászszövetség, azaz a Mohosz kiszolgáltatott helyzetben van, hisz a törvényalkotóktól függ a léte. Ugyanis ha kiveszik a törvényjavaslatból a kötelező horgászszervezeti tagság feltételét az állami jegy kiváltásához, akkor mintegy 600-660 millió bevételtől esik el évente, és rögtön elveszti 300 ezres tagságának több mint a felét. Ezzel a helyzettel bármikor elérheti a halászlobbi, hogy elfogadható magatartást mutasson a halász-előterjesztésekkel kapcsolatban.
Összességében: ez a törvényjavaslat nem más, mint halászati javaslat, ami álszent módon a halgazdálkodás és halvédelem mögé bújtatott gazdasági érdek. A természetes élővizeken mindenfajta profitorientált halászati tevékenységet be kell szüntetni. A munkahelyteremtő tógazdasági haltermelést támogatni kell, és az idejétmúlt rablóhalászatnak le kell vonulnia a természetes vizekről.
Ezek alapján ebben a formában ezt a törvényjavaslatot támogatni nem tudjuk. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Szűcs Lajos fideszes képviselő úrnak, jegyző úrnak.

DR. SZŰCS LAJOS (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Baráth Zsolt képviselő Úr! Menyhárt József levelét felolvasva - amely nálam is megtalálható - néhány fogalmi zavarról szeretnék beszámolni. Nagyon sajnálom, hogy a képviselő úr nem olvasta el a törvény szövegét, mert gyakorlatilag az összes olyan kérdésre, amit Menyhárt úr felvetett, a törvényben megtalálható a válasz, hiszen éppenséggel sem engem, sem a teremben ülő kollégáimat, akik majd később fognak beszélni, nem lehet azzal vádolni, hogy a halászlobbi tagjai lennénk. Engem két héttel ezelőtt választottak meg egy szerencsétlen haláleset után egy kis horgászegyesület elnökének. Magam is meg vagyok fertőzve a horgászattal, és azt gondolom, hogy a halászattal kapcsolatos összes felvetésének a felszólalásomban megpróbáltam elejét venni.
Igenis arról van szó, hogy ez a törvényjavaslat megpróbál választ adni arra a kérdésre, hogy hogyan lehet együtt élnie az igazi ősi módszerekkel rendelkező halászatnak Magyarországon. Kicsit furcsállom is, hogy a Jobbik, amely általában mindig a hagyományőrzésről szeret beszélni, ebben az esetben egy olyan szakmát, a halász szakmát szeretné kiirtani, amely szakmának mind az ön, mind más szempontjából fontos lenne a megvédése, igaz, nagyon szigorú szabályok között, és ezeket a szabályokat tartalmazza ez a törvény is. Három másodpercben már csak annyit szeretnék mondani, hogy a törvény a vizeket, a természetes vizeket horgászkezelésbe fogja adni.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

BARÁTH ZSOLT (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Számítottam egyfajta reagálásra. Körülbelül másfél hónappal ezelőtt Illés államtitkár úr volt az, aki az interpellációmat fogadta, amit a miniszternek szántam.
Ugyanezeket mondtam el, nem 15 percben, meg nem 14 percben, hanem kicsit rövidebben, amire egy interpelláció lehetőséget adott. Illés államtitkár úr ezt az interpellációt helybenhagyólag, egyetértőleg elfogadta, amire én némileg szokatlan módon elfogadtam az ő válaszát. Úgyhogy ezt a szituációt most ezzel a szituációval összehasonlítva Szűcs képviselőtársam reakcióján azért csodálkozom, mert ha nem emlékszik rá, vagy esetleg nem volt itt, akkor nyugodtan nézzen utána, hogy én most miről beszéltem. (Dr. Szűcs Lajos: Itt voltam.) Úgyhogy nagyon csodálkozom rajta, hogy mi változott másfél hónap alatt, ugyanis a törvénytervezetet elolvastam, és én nem találtam benne változást.
Az meg legyen az én szívem joga, hogy milyen szakmai tanácsadókat fogadok, mert azt hiszem, hogy ön is volt már vagy kerülhet ilyen helyzetbe, és én sem fogom önön számon kérni, hogy ki az a Menyhárt József. Mellesleg nagyon örülök, hogy említette a nevét, igen, Menyhárt József nagyon jó, kiváló szakmai tanácsokat ad nekem. De három éve foglalkozom mellesleg Jász-Nagykun-Szolnok megyei képviselőként a Tisza mentén a Tisza folyó és környezetében rejlő különféle hasznosítási lehetőségén gondolkodva, elsősorban a munkahelyteremtés szempontjából, és igenis, jutottam olyan következtetésekre, amelyeket magamévá tudtam tenni annak érdekében, hogy most ilyen erőteljesen és esetleg más számára szokatlan módon képviseljem pillanatnyilag (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a 11113-as törvényjavaslattal kapcsolatban a horgászok érdekeit.
Köszönöm, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló 15 perces időkeretben Farkas Zoltán képviselő úr, Fidesz.

FARKAS ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! 1975 óta vagyok horgász, 1978-ban tettem horgászvizsgát először, de nem merném fölvállalni azt, hogy én legyek ma 340 ezer horgász lobbistája. Talán, aki ezt fölvállalhatná, az, aki már nincs közöttünk: Hermann Ottó, aki 1887-ben - ha nem haragszanak ebben a késői órában, nem szeretném untatni önöket, de azt gondolom, hogy fontosak az ő gondolatai ma itt is.
1887-ben írta ezt. "Mi legyen már most az igazi horgász kátéja? Igazi horgász csak az lehet, aki valóban szereti a természetet. Ki arra törekszik, hogy megértse életének tüneményeit. Ki teste, lelke erejét a természettel való benső viszonyból meríti. Miben gyökerezik ez a benső viszony? Legelőbb is a szabad természet tüneményeinek komoly méltatásában. Ismernie kell a víz tulajdonságát, ennek a hal életéhez való viszonyát; nemcsak általánosságban, hanem fajról fajra. Ismernie kell a víz sodrát, forgóit, örvényeit, göbéit, sugáit és lengjeit, ezeknek a hal életéhez való viszonyát; a partoknak ezekre való befolyását. Meg kell barátkoznia a part növényzetével, a rajta élő rovarok életével, kifejlődésével, mert a hal sokszorosan ezekkel táplálkozik. Föl kell ismernie magának a víznek rovaréletét, úgy azt a szakát is, amelyet a vízen kívül, valamint azt is, amelyet a vízben tölt el. Amidőn ezekkel alaposan megismerkedett, megszűnt előtte a természet némasága: minden kavics, minden fűszál, a rajta ülő kis rovar, ennek álcája, mint jó ismerősét szólítja meg s ő mint jó ismerős köszön vissza."
Azt gondolom, hogy nagyon kevesen vannak a mai magyar társadalomból olyanok, akik ennek a káténak minden gondolatát magukénak tudják. De természetesen azt gondolom, hogy mint ahogy ma a magyar civil élet egyik legmeghatározóbb része, a horgászat különböző egyesületekbe tömörülve, kimondhatnánk: ilyen ideális állapotot teremteni nem lehet. Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy 1888-ban, amikor az első törvényt éppen egy évvel Hermann Ottó gondolatai után papírra vetették, akkor is az 1888. évi XIX. törvénycikk a halászatról olyan gondolatokat fogalmazott meg szabályozás keretében, amely nem más dolgokat említ, mint amelyet ma is, azt gondolom, nyugodtan elmondhatunk, és megfontolásra alkalmas.
Az akkori átfogó szabályozás szigorúan megszabta a bizonyos halfajokra vonatkozó tilalmi időket, méretkorlátozásokat, meghatározta a tiltott eszközöket, és rendelkezett a halászati őrzésről. 1888-ban. Emellett kötelezővé tette az ivadékgondozást és a halutánpótlás biztosítását is. A kihágásokat pedig szigorúan büntette, pénzbírságot írt elő. Természetesen azt gondolom, hogy az előttünk fekvő törvénytervezet, amely a halgazdálkodásról és a halvédelemről szól, a XXI. század változásaihoz, kihívásaihoz mindenképpen úgy ítélem meg, hogy illeszkedik nevében és tartalmában egyaránt.
Teljesen új helyzetet teremt, és egyben elgondolkozásra is késztet bennünket, különösen azokat, akik Magyarország vízi élővilágáért, a természet megőrzéséért tenni akarnak. A törvény szemléletében teljesen megváltozik a halászati hasznosításból eredő gazdasági eredmény. Figyelmesen hallgattam Baráth képviselőtársamat, de különösen a halászati operatív programmal kapcsolatosan javaslom, még tájékozódjon, ott komoly tárgyi tévedésben van.
A halászati hasznosítás egy nagyon fontos kérdés, természetesen a vízi környezet megőrzése számomra egyébként még fontosabb. Ezért célként fogalmazzuk meg, ami elengedhetetlenül szükséges, ideértve az embert - a horgászt, a halászt, a vízi túrázót - és mindenkit, aki tenni akar a környezetéért, valamint annak védelméért.
A másik nagyon fontos kérdés, hogy a vízi élővilág és környezete kikapcsolódást, rekreációt biztosít-e, a turizmus mint célterület valóban meg tud-e a horgászturizmus formájában jelenni. Engedjenek meg ezzel kapcsolatosan egy gondolatot. Horgásztam Európa néhány vizén, bizonyos ismeretekkel, mégis turista horgászjegyet kell váltani egy magyar horgásznak Európa számos területén. Azt gondolom, hogy nagy vívmánya ennek a tervezetnek az, hogy a turista horgász megfelelő szabályozott keretek között, meghatározott időben, meghatározott módszerekkel és szabályos keretek között részt vehessen. Ne feltételezzük azt egy ideérkező külföldi horgászról, hogy ő teljesen felkészületlen akár a vizek élővilágával kapcsolatosan, akár a horgászkészségek használata vonatkozásában, és nyilván azokkal a szabályokkal kapcsolatosan, amelyek Magyarországon érvényben vannak. Ugyanis bármilyen furcsa, mindenkinek annak az országnak a törvényét kell betartani, ahol éppen kapja a lehetőséget arra, hogy azt a kikapcsolódást, amit gyakorol, csak szabályos keretek között tehesse.
Azt gondolom, hogy nagyon fontos kérdés az is, és fontos szempont is, talán hozzáállás kérdése is, hogy hogyan közelítünk a magyar halászati és horgászati kultúra kérdéseihez. Mára odajutottunk, ebben azért egyet tudunk érteni, hogy a halászati hasznosításba adott vizek vonatkozásában bekövetkezett a túlhalászás eredménye, de ennek egyik nagyon fontos oka lehet az ellenőrzés hiánya, a számonkérés, a társadalmi kontroll és talán még a halászati eszközök és módszerek használata is. Itt talán, azt gondolom, ki kellene emelni azokat, akik ezt tiltott eszközökkel, tiltott módon próbálják végezni. Hosszasan tudnék helyeket, példákat fölsorolni azzal kapcsolatosan, hogy hol végeztek ilyen tevékenységet rapsicok. De azt gondolom, talán az is nagyon fontos kérdés, hogy a halászat kérdését úgy kívánjuk-e kezelni, hogy fölerősítjük ezáltal a tiltott és engedély nélkül végzett halászati tevékenységet, vagy megpróbáljuk ezt megfelelő keretekbe terelni.
Azt gondolom, a törvény tárgyalásánál nagyon fontos kérdés az, hogy mi történik azokkal a halászokkal, akik ma, közel 200-an, ezt a szakmát végzik. Két megoldás is lehetséges erre. Az egyik, hogy a természetes vizek kezelőinek szükségük lesz felkészült, a vizet, természetet ismerő szakemberekre, valamint vízkezelőként megjelenő horgászegyesületek, önkormányzatok, horgászegyesületi szövetségek által fenntartott és működtetett, halasítást biztosító tórendszerek vonatkozásában is. Szeretném példaként hozni a Körösvidéki Horgászegyesületek Szövetségét, amely 170 hektáron őshonos magyar halakat tenyészt azért, hogy ezeket a természetes vizekbe ki tudja helyezni.
És van egy másik nagyon fontos kérdés. Az európai halászat komoly átalakuláson megy át. Hiszen nemcsak a magyarországi természetes vizek, hanem a tengerek is túlhalászva lettek. Ezért nagyon fontos kérdés az, hogy azok az akvakultúrák, amelyek ma Magyarországon működnek, mind extenzív, mind pedig intenzív tógazdasági vonatkozásban, ennek különböző recirkulációs és egyéb válfajait lehetne említeni, ezek további halászok foglalkoztatására adnak lehetőséget. És természetesen azt gondolom, a halászat mint szakmai képzés megszűnt, kezd kihalóban lenni, ezért mindenképpen indokolt és fontos, hogy a jövőben újrainduljon ennek szakképzése, és állítsuk vissza mind a halászat, mind a természetes vizek becsületét, az akvakultúrák nemzetgazdaságra gyakorolt hatását is.
Békés megyében talán az egyik legnagyobb és legfontosabb ilyen terület a biharugrai, 1600 hektárt meghaladó halastórendszer, amely, azt gondolom, példaértékű. Hiszen száz évvel ezelőtt kezdték ásni, és ma az egyik legnagyobb mesterségesen létrehozott tórendszer. De nyugodtan kimondhatom, Szarvason azt a recirkulációs rendszerű afrikaiharcsa-telepet, amely a mai modern kor követelményének felel meg, és nagyon sokszor, amikor ezekről a technológiákról beszélünk, elvárnánk, hogy szakértő emberek dolgozzanak ezen a területen, aminek per pillanat a lehetősége nincs meg.
Azt gondolom, hogy az egyik nagyon fontos kérdés a törvény tárgyalásánál, hogy a törvény szellemisége találkozzon a horgásztársadalom, a halásztársadalom és a nemzetgazdasági érdekek harmóniájaként Azt gondolom, ez mindenképpen megteremthető. És azt is szeretném elmondani, hogy nagyon fontos kérdés, többen beszéltek erről, hogy ennek a törvénytervezetnek a társadalmi vitája nem 2006-ban, a zöldtagozat által kiadott anyagban kezdődött el, hanem a horgászok körében folyamatosan élt és létezett. Az elmúlt időszakban ez természetesen fölerősödött, hiszen megjelent egyfajta igény arra, hogy ezt a törvényt meg kell változtatni, új alapokra kell helyezni. Meg is fogalmazták, hogy melyek lennének azok a célok, célkitűzések, amelyek ezt jól szolgálnák.
Néhányat ezek közül: ma a vízterületeken, a szomszédos EU-országokhoz hasonlóan, a horgászoknak kell dominálniuk, és ez, azt gondolom, jogos társadalmi érdek is. A természetes élővizeken az ellenőrizhetetlen kereskedelmi halászatot be kell fejezni. A jövőben a természetesvízi halászatnak új célokat, új tevékenységi kört, és ami a legfontosabb, megfelelő szabályozórendszert kell meghatároznia. És itt a megfelelő szabályozórendszeren van a fő hangsúly. A horgászatban legfontosabb a hal, a halfogási lehetőség, ezért a meghatározó halállományt fejlesztő gazdálkodást kell előnyben részesíteni. Azt gondolom, nagyon fontos a horgászegyesületek vonatkozásában az a cél, ami az állami feladatok részvételében együttműködik az állammal, és segíteni kíván abban. A vizeink, a vízpartok, a környezet- és természetvédelem, a fenntarthatóság érdekében meghatározó jelentőségűek a horgászszervezetek.
És természetesen föl kell tennünk egy nagyon fontos kérdést, hogy mi lehet ennek az új szabályozásnak a hozadéka. Növekedhet a horgászok létszáma, ezen keresztül a társadalom rekreációs képessége is javul, és az egészségmegőrzéssel kapcsolatos szerepét is ki kell emelni. Növekedhet a horgászat eddig sem kis gazdasági szerepe, fellendülhet a hazai és az idelátogató külföldi horgászturizmus. A horgászat meghatározó jellege és fejlesztése által fejlődhet a vidék, különösen a hátrányos helyzetű térségek. Azt gondolom, talán nagyon fontos kérdés, amikor mindezek összességéről beszélünk, az igen alacsony mértékű magyarországi halfogyasztás. A természetesvízi, az akvakultúra mind a horgászat, mind a halászat vonatkozásában elérhet egy olyan szintre, amely Magyarországon a halfogyasztást nem hosszú időn belül legalább 50 százalékkal képes lesz megnövelni.
Azt gondolom, ezért nagyon sokat kell tenni. Meggyőződésem, hogy ez a törvénytervezet jól szolgálja ezt. Én mindenképpen szeretném kérni képviselőtársaimtól, mindazoktól, akik ma itt ülnek ebben a késői órában, és mindazoktól, akik majd a szavazáson vesznek részt, hogy támogassák ezt a törvénytervezetet. Azt gondolom és bízom is benne, hogy az a horgászfilozófia, amit én képviselek, minél több horgásznál meg fog valósulni rövid időn belül. Ez pedig így szól: fogd meg, örökítsd meg, engedd vissza!
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

     ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két percre megadom a szót Baráth Zsolt képviselő úrnak, Jobbik

BARÁTH ZSOLT (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Farkas Zoltán képviselőtársam mondataira szeretnék reagálni. Egyrészt köszönöm, hogy fölhívta arra a figyelmemet, hogy hiányosak az ismereteim, még jobban utána fogok ennek nézni, ezt ígérem önnek.
A másik pedig az, hogy mint konstruktív ellenzék veszünk most is részt ebben a vitában. Ezt bizonyítandó, éppen itt kértem most le a 17 darab módosító javaslatunkat, amit már le is adtunk a törvénytervezethez. Szintén még önnek szeretném mondani, hogy az egyik törvénymódosító javaslat, ami a fajlagos tilalmi idővel érintett naptári időszakot illeti, nem olvasom föl az egészet, csak az indoklási részt; nagyjából egyre forog az agyunk, mert úgy indokoltam, hogy már Herman Ottó megírta a Tisza szabályozását követően, hogy a fokokban, kifolyókban egész éven tilos legyen a halászeszközök lerakása s a többi. Ha különösebben érdekli képviselőtársamat, elolvashatja a parlament honlapján.
Köszönöm, elnök úr. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

      ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két percre megadom a szót Farkas Zoltán képviselő úrnak, Fidesz.

FARKAS ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A felvetéssel kapcsolatosan azt tudom mondani, hogy elképzelhető, hogy akkor, amikor Herman Ottó papírra vetette azokat a gondolatokat, hogy milyen időszakban kell megtiltani különböző eszközöket, módszereket a hal kifogása vonatkozásában, sok szempontból teljesen más volt Magyarország vízi világa, és teljesen más helyzetek voltak e tekintetben. Azt gondolom, nem lenne túl szerencsés, ha mondjuk, az év 365 napjából nagyjából 150 napon folyamatosan arra kellene koncentrálni, hogy hogyan tudjuk azokat az embereket tevékenységükben megakadályozni, akik teljes mértékben törvényen kívül helyezik magukat. Talán próbáltam elég diplomatikusan fogalmazni a rapsicok kérdéskörében, de nem az a cél, hogy megtiltsunk mindenféle tevékenységet, hanem az a cél, hogy megpróbáljuk ennek lehetőségét megfelelő keretek között tartani.
Azt gondolom, nem áll távol e tekintetben a kettőnk gondolkodása, de mindenképpen úgy ítélem meg, hogy egy teljes körű tiltása egy tevékenységnek nem biztos, hogy a jó célt szolgálja, de természetesen én, aki nagyon sokat járok a vízpartra, azt tudom mondani, hogy arra kell törekedni, hogy mi, akik a vízpartra járunk, elvárjuk másoktól, hogy szabálykövetők legyenek.
Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő hozzászóló Vágó Gábor képviselő úr, független, 15 perces időkeretben.

VÁGÓ GÁBOR (független): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Magyarországon jó pár évtizede folyik a zavarosban való halászat. Sajnos, ez a törvénytervezet nem zárja ki annak lehetőségét, hogy ez folytatódjon. Viszont annak már örülhetünk, hogy egy jó irányba való ellépésről van szó ezen törvénytervezet kapcsán, hiszen jómagam és az LMP is már 2011-ben fölhívta a figyelmet arra, hogy igenis ezen törvényen változtatni kellene. Örülünk, hogy a Vidékfejlesztési Minisztériumnál nyitott fülekre talált. Talán nem csak mi jöttünk ezzel az igénnyel.
Hogy milyen célja lehet egy ilyen törvénytervezetnek alapvetően? Én azt gondolom, hogy több hal legyen a természetes élővizeinkben, és több ember legyen a vízpartokon. Viszont ez a törvénytervezet ismételten próbál egyensúlyozni egy olyan társadalmi vitában, egy olyan érdekcsoportok közötti vitában, amelynél azért látható, hogy kibékíthetetlen ellentétek vannak, és ez az egyensúlyozás inkább kárára válik a törvénynek, mint hasznára.
Véleményünk szerint egy olyan szemléletbeli váltásra volna szükség, amely szerint a vizekből való haszonvételkor ne elsősorban a gazdasági haszonszerzés érvényesüljön, hanem a természetvédelmi és állatvédelmi szempontok is ugyanúgy megjelenjenek. A jó gazda módjára való gazdálkodás kellene hogy legyen a közvagyonnal való gazdálkodásnak, így a természetes vizeinkben élő állatállománnyal való gazdálkodásnak is a fókuszában. Viszont úgy tűnik, hogy ezen törvénytervezet, mivel nagyon sok részletszabályozást rendeleti szintre hagy, nem zárja be azokat a kiskapukat, amely kiskapukon keresztül most is ezek az orvhalászok kimennek a vizekre és letarolják azokat.
Én azt gondolom, hogy ha valóban jó törvénytervezetet szeretne a Vidékfejlesztési Minisztérium megalkotni, akkor nem a rendeleti szabályozás szintjén hagy olyan kőkemény és a konfliktusokat valójában kezelni képes kérdéseket, amelyeket most itt megtesz. Tehát csak menjünk sorban itt a vitában elhangzottak kapcsán.
Én nem gondolom azt, hogy ez az átlátható és ellenőrizhető szelektív halászat működőképes lenne, azon egyszerű oknál fogva, hogy ami jelenleg is folyik, hogy ha a halászok kimennek a vízre, nem dobálják vissza pont azokat a halfajokat, amelyeknek azért a szaporodásában előre kellene lépni, így főképpen az őshonos halfajokra gondolok, hanem egyszerűen mindent betarolnak, majd utána magánhalastavakba viszik ezeket a halakat, és utána a horgászok, akik pedig fizetik rendesen a horgászjegyeiken keresztül a telepítési pénzt, csak néznek, hogy hol van a hal a természetes élőhelyekről. Tehát végső soron azt a pénzt, amit a horgászok fizetnek be haltelepítésre, ezek a halászok rakják zsebre.
Ezen törvénytervezet nem változtat ezen a rendszeren, hiszen megint ott vannak a kiskapuk, nincsenek bezárva, és ameddig ez megnyugtatóan nem lesz kezelve, ameddig nem látjuk a rendeleti szintű szabályozást, addig van okunk feltételezni, hogy itt nem lesz érdemi változás.
Másrészről nagyon furcsa nekem itt ebben a halász-horgász ellentétben a Fidesz magatartása, miszerint egy piaci újraszabályozásról van szó, ahol 200 ember érdeke van szemben 400 ezer emberével, és mégis próbál egyensúlyozni a Fidesz. Amikor itt például a trafikbotrányról volt szó, ott 30 ezer ember érdeke volt szemben 5 ezer ember érdekével, ott nem nagyon emelt szót a Fidesz a saját tevékenysége ellen. Tehát ez eléggé problematikus. Én nem akarok feltételezni semmit, de hogy itt valami bűzlik, az bizonyos.
De ha megnézzük itt az átlátható és ellenőrizhető halászatot, ami véleményem szerint eléggé kivitelezhetetlen, csak nézzük meg a halászgépes tettenérés problémáját, hiszen azért a horgászatot és a vizeket jól ismerő képviselők maradtak itt ezen a hajnali 1-es vitán, de hát látjuk azt, hogy előfordul olyan eset, hogy a tetten ért személyek eltávolítják a halászgép egy kevésbé érdekes részét, mondjuk, egy kanócot vagy egy zsinórt, és utána azt tudják mondani, hogy kérem szépen, ez csak egy szerkezet, ez nem működik halászgépként. Utána a bíróság előtt már nem is áll meg, hiszen valóban, az a szerkezet, miután bedobták a vízbe azt a zsinórt, már nem tud így működni. Nagyon-nagyon nehezen definiálható ez az egész szelektív halászati rendszer. Van olyan halőr a Dunán, akit csak Ampernek becéznek, annyira kedves számára ezen betiltott eszköz használata.
Tehát láthatjuk, hogy itt bármennyire is nemes és szép a szándék a szelektív halászat megteremtése kapcsán, sokkal, de sokkal nehezebb ennek a kiszűrése, hiszen hatalmasak a természeti vizei az országnak, nem lehet mindenütt ott egy halőr, főleg akkor nem, ha magát a halászatot a halászati társaságok által kinevezett emberek ellenőrizik. Tehát az a faramuci helyzet áll fenn, hogy önmagát ellenőrzi a rendszer, amely rendszerben elég erős visszaélések tapasztalhatóak.
Itt képviselőtársam mondta, hogy azért Európában több helyen megfordult már horgászni vizeken, azért tapasztalhatta a különbséget biztos ön is, hogy a Duna-deltában vagy a Pón azért jóval nagyobb a halgazdagság, mint a magyarországi vizeken, és ez sajnos annak tudható be, hogy a magyar vizeket túlhalásszák.
Itt a horgászati turizmus kapcsán fölmerült egy polémia. Én is úgy gondolom, hogy nagyon fontos nemzetgazdasági lehetőséget rejt magában, viszont kidobott pénz addig minden horgászati turizmusba feccölt fejlesztési pénz, amíg nincs elég hal a vizekben. Most láttam, hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium 5 milliárd forintot kiírt horgászati turizmus fejlesztésével kapcsolatos pályázatokra. Lehet fejleszteni a horgászturizmust, csak nem jönnek majd külföldről a horgászok, hiszen azt tapasztalják, hogy nem éri meg ott dekkolni a csónakban vagy a parton, amikor üres az a horog.
Ezért azt gondolom, hogy először is egy olyan ökológiai szempontú és a halakat, valamint a vizet és az egész ökológiai egyensúlyt a fókuszába tevő törvényjavaslatot kellene letenni az asztalra, amely nem hagy kiskapukat.
Itt fölmerült az ívási időszakban való tilalom kérdésköre. Csak Baráth képviselőtársamat szeretném kiegészíteni vagy pontosabban, pontosítani azzal, hogy az ön által is említett népi kezdeményezést február 6-án hagyta jóvá az Országos Választási Bizottság, és habár lehet, hogy még gyűjtik az aláírásokat, de ezt április 6-ig le kellett volna adni ahhoz, hogy itt a parlament ezt tárgyalni tudja jelen hatályos törvények alapján.
Ismét az ellenőrzés kérdéskörére visszatérve: nagyon fontos az, hogy ha tényleg a vizeket és a vízpartokat tekintjük az elsődlegesnek, akkor hogyan lehetne biztosítani a vízpartok tisztaságát. Van egy nagyon jó példa itt a ráckevei-soroksári Duna-ágon, hogy nem lehet elkezdeni a horgászatot, ameddig 50 méteres körzetben szemetes a vízpart. Ezzel arra nevelik rá a horgászokat, hogy tegyenek rendet maguk körül. Amennyiben egy személy nem képes azt az ott hagyott szemétmennyiséget eltakarítani, akkor azonnal lehet telefonálni, és a társaság akkor ezt megoldja. Ez egy jó példa arra, hogy hogyan lehet a horgászokban amúgy is meglévő felelősségérzetet még tovább erősíteni.
Az LMP is egy féltucatnyi módosító javaslatot adott be a törvénytervezethez. Én azt gondolom, hogy a módosító javaslataink kapcsán itt a tilalmi időknél szeretném kiemelni azt, hogy a felülvizsgálatra halfajonként ötévente történjen meg a felülvizsgálat a tilalmi idők meghatározására, hiszen a klimatikus viszonyok változnak, folyamatosan változik a vizeink halállományának a faji összetétele is, és nagyon jó volna, ha a szabályozás folyamatosan követné ezeket a változásokat.
Van egy szlovák példa, ami szerintem üdvözlendő lenne Magyarországon is, hogy a horgászok is ellenőrizhessék egymást, hogy legalább a horgászengedélyt és a területi engedélyt is el tudják kérni a másik horgásztól, ezáltal is ezt a közösséget megerősítve, másrészről ez a társadalmi halőr kategória, amit ezen törvény is megfogalmaz, tartalommal töltődne meg. Nekünk most úgy tűnik ezen törvénytervezet kapcsán, hogy ez a társadalmi halőr, habár fontosnak tartjuk, de egy kicsit olyan levegőben lógó fogalom. Ismét egy olyan pontja a törvénytervezetnek, amelyet majd rendeletben határoznak meg pontosabban, ezáltal gyengíti a törvénytervezetet, hiszen nem mondja meg, hogy valójában hogyan is akarja ezt a problémát megoldani.
Összességében elmondható, hogy elég sokat kotlottak ezen a törvénytervezeten, sokat vártak a kapásra, de nem lett meg azért a nagy fogás, hiszen nagyon sok olyan kérdéskör van, amelyre megnyugtató választ nem ad, így például az ellenőrzés kérdésköre. Nem ad választ arra, hogy miként lehet a halászati tevékenységet oly módon korlátozni, hogy e halászati tevékenység valóban csak a hagyományőrző halászatra korlátozódjon, és miként lehet a halgazdagságot biztosítani azáltal, hogy az egyszerű horgászok, habár érzik azt, hogy ők befizetik folyamatosan a területi jegyeken és az éves jegyeken keresztül a telepítési pénzeket, de még sincsen hal a Dunában és a Tiszában.
Tehát ezeket a mindennapi és az egyszerű horgászok által is tapasztalt problémákat nem kezeli a törvénytervezet, habár előrelépés az eddigiekhez képest. Ezt támogatni is tudjuk.
Tehát az LMP most a részletes vitára bocsátáskor támogatja feltételesen ezt a törvényjavaslatot, azzal, hogy a részletes vitában, tehát a jövő héten vagy a következő héten a részletszabályozásra is kitérő módosító javaslatokat várunk akár kormányzati képviselőktől, vagy kapcsolódó módosító javaslatok formájában próbáljuk meg ezt a törvényt tényleg olyanná tenni, amely mindenki számára elfogadható és megnyugtató, nem pedig úgy, hogy hatalmas kiskapukat hagy a későbbi minisztériumi rendeleti szabályozásra.
Azt gondolom, hogy öröm az, hogy végre rendeződni látszik ez a kérdés, viszont nagyon-nagyon sok kérdőjel maradt, ami miatt még kell dolgozni ezen a törvényjavaslaton azért, hogy mindenki számára elfogadható legyen.
Köszönöm a figyelmet.

   ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A következő hozzászóló Kepli Lajos képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportja részéről.

KEPLI LAJOS (Jobbik) (Nem kivételezve, csak épp tőle találtam ezt): Köszönöm szépen, elnök úr. Elnézést a lassabb reakcióidőért, csak éppen percre pontosan 17 órája próbálok helytállni itt a plenáris ülésteremben.
Az a vád ért itt az előbb minket, jobbikosokat, hogy a halászatot szeretnénk kiirtani a természetes vizekről. Természetesen erről szó sincs, hiszen Baráth Zsolt képviselőtársam is csupán a kereskedelmi célú halászatról beszélt, a halászatnak pedig számos más formája, lehetősége van. Egyrészt nemcsak a természetes vizeken lehet ezt a halászati kultúrát fenntartani, gyakorolni, hiszen a halastavak lehalászása is egyfajta halászati kultúrát jelent. Másrészt pedig a kereskedelmi célú halászaton kívül, ha a természetes vizeket nézzük, számos más célú halászatról beszélhetünk, ami szintén akár a halászati kultúra fenntartását is szolgálhatja, akár ökológiai vagy szelektív vagy bármilyen más állományfenntartó vagy -javító célú halászatról legyen szó.
Amennyiben ténylegesen az a szándéka a kormánynak ezzel a törvényjavaslattal, hogy a horgászokat szeretnék előnyben részesíteni, akkor esetleg valamilyen módon ez belekerülhetett volna vagy belekerülhetne a törvénybe, hogy amennyiben 2015-ben a vizek kezelési jogát újrapályáztatják, ezen pályázatok kiírása során hogyan lehetne ezeket a horgászszervezeteket előnyben részesíteni.
Mielőtt még az a vád érne engem is, mint ahogy itt már korábban képviselőtársamat, hogy kinek a javaslatát vagy levelét mondjuk el vagy olvassuk fel, én nem árulok zsákbamacskát, én sem halász, sem horgász nem vagyok, én egy országgyűlési képviselő vagyok, aki jártamban-keltemben halász és horgász szakmai szervezetekkel is beszéltem, és az ő javaslataikat próbálom meg tolmácsolni itt az Országgyűlésben. Annál is inkább, mivel ők ezt már több fórumon elmondták, de mind ez idáig a törvénybe nem került be javaslatuk. Ezért is készítettük el Baráth Zsolt képviselőtársammal azt a 17 módosító indítványt, amelyek egyrészt ezeket a javaslatokat is magukban foglalják.
Végigmennék néhány javaslaton, amennyire ez a 15 perc engedi, csak úgy a teljesség igénye nélkül, hogy mik azok, amelyekben további javulást lehetne ebben a törvényjavaslatban elérni. Rögtön az elején a fogalmak kapcsán, már a halászat fogalmánál találunk egy ilyen javítási lehetőséget, itt a rekreációs vagy kereskedelmi célú fogást emeli ki a halászat definíciójában. Itt nem kellene ilyen szinten leszűkíteni ezt, hiszen számos más céllal, kutatási, szelektív vagy ökológiai céllal is le tudja halászni, ezt az előbb már elmondtam, és ezek szerint az nem minősül halászatnak, legalábbis a törvény fogalmai szerint.
Azután itt a horgászkészség fogalmával, definíciójával is vannak véleményünk szerint problémák, hiszen a definíció szerint horgászbotból és horgászzsinórból áll, és legfeljebb három horoggal van felszerelve. Ez valóban úgy hangzik, mintha kizárólag horgászbotból és horgászzsinórból állna egy horgászkészség, holott még az én szerény horgászati ismereteim szerint is egy orsó mindenképpen tartozéka szokott lenni ezeknek a horgászbotoknak vagy horgászkészségeknek, más egyébről nem is beszélve. Tehát itt is "legalább" horgászbotból és horgászzsinórból áll, azért egy ilyen pontosítást lehetne tenni ebben a fogalomban.
Ugyancsak a telepítés fogalmánál, ahol hasznosítási céllal történő kihelyezésről beszél a jogszabály, igazából itt megint csak kizárja a természetmegóvási, a diverzitásnövelési vagy állománypótlási céllal történő telepítést, ahogy talán ez itt már el is hangzott egy korábbi felszólalásban is.
Hogy ha az 5. §-ra áttérünk, a halgazdálkodási jog a halgazdálkodási vízterületen elsősorban horgászati célú halgazdálkodásra jogosít, halászat vagy haltermelés a horgászat mellett vagy akkor végezhető, ha a horgászati célú halgazdálkodás megvalósítására nincs mód, illetve akkor végezhető, így szól most a jogszabály, illetve még ehhez hozzá lehetne tenni azt, hogy "vagy ha a vízterület ökológiai érdekei ezt megkívánják".
Igazából az idegen és nem őshonos, nem honos fajok telepítésével kapcsolatban még további szigorítást tartanánk szükségesnek, mondván, hogy egyáltalán ne lehessen természetes vizekbe engedélyezni ezeknek a fajoknak a betelepítését. 
A halgazdálkodási vízterületen a hal fogására irányuló tevékenység kapcsán, amint a törvény ezen 37. §-a utal rá, itt is szükséges az ökológiai célú halászatot megjelentetni, mint ahogy az egész törvényben pontosítani volna szükséges, hogy az ökológiai célú halászat mit is foglal magában, hiszen ez is a halászatnak egy, a természet védelmét és a honos halfajok szaporodását segítő és a nem honos halfajok lehalászását segítő halászati módja.
Amiben az általunk vagy általam megkérdezett halász- és horgászszervezetek is - amelyeknek egyébként sok a szembenállási pontja - egyetértettek, az érdekes módon az állami turista-horgászjegy elutasítása volt, mondván: egyik fél sem értette igazából, hogy miért van erre szükség. Hiszen attól félnek, és lehet, hogy nem jogos a félelmük, de akkor is attól félnek, hogy szabály- és fajismeret nélküli horgászokat enged majd a vizekre, és igazából ezzel nagyobb kárt okoz, mint amennyi haszna ennek a fajta horgászjegynek volna.
Igazából amit még fontosnak tartunk, az a társadalmi halőr jogosítványaival kapcsolatos. Ugye, jogosult a halfogásra jogosító okmányok ellenőrzésére és a halászati-horgászati jogsértés gyanúja esetén azok visszatartására a halászati őr megérkezéséig - így szól az eredeti fogalom -, és ezt nyilvánvalóan, ha ott van szükség társadalmi halőrzésre, ahol épp nincs halászati őr, akkor szükséges kibővíteni ezt a fogalmat rendőr, természetvédelmi őr, mezőőr és egyéb kategóriákra, erre vonatkozóan is nyújtottunk be egy módosító indítványt. És amit már Pál Béla képviselőtársam is említett, elmondott, az pedig a halgazdálkodás fejlesztésére felhasználható bevételek kiegészítése a halgazdálkodási és halvédelmi bírsággal, ezt mi is szükségesnek tartanánk belevenni ebbe a javaslatba.
Ami még kérdésként felmerül: a jogszabály szövege szerint itt a mennyiségi korlátozások kapcsán a törvényben foglaltak azt jelentik-e, hogy meg lesz szabva egy éves mennyiség is? Tudomásom szerint a jelenleg hatályos törvény csak napi kifogható mennyiséget határoz meg, ez mindenképpen hasznos és üdvözlendő volna, ha volna egy éves mennyiség, és nem lehetne úgymond "számolatlanul" elhordani a halat.
Tehát ezekre a kérdésekre szeretnénk választ kapni, illetve ezekkel kapcsolatban nyújtottunk be módosító indítványokat, és amiről még szeretnék beszélni, mert szintén kapcsolódik a halászathoz: nekem volt egy írásbeli kérdésem még 2012 októberében, majd aztán később többször megismétlődött, a Balatonnal, a Balaton halutánpótlásával kapcsolatban. Ugyanis a balatoni halászat, amikor szétvált Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt.-re és Balatoni Halászati Zrt.-re, akkor az ökológiai célú halászat feladata a Halgazdálkodási Nonprofit Zrt.-hez került, és a haltelepítés feladata is, miközben a tavak - a Buzsáki Tógazdaság és az Irmapusztai Tógazdaság - pedig a Halászati Zrt. tulajdonában maradtak, így csak egyfajta haszonkölcsön-szerződéssel tudja a mai napig is a Halgazdálkodási Zrt. használni ezeket a tavakat egy haszonkölcsön formájában, ami a fejlesztéseket nem teszi lehetővé, mivel nem tud pályázatokat benyújtani és fejlesztési forrásokra szert tenni.
Ez egy rendkívül nehézkes konstrukció, és többször kérték már ők is és rajtuk keresztül mi is tolmácsoltuk ezt a kérdést a Vidékfejlesztési Minisztérium részére, hogy ezt a tulajdonviszonyt rendezzék, amire Fazekas Sándor miniszter úr ígéretet is tett az írásbeli kérdésemre adott válaszában, azonban jelezte, hogy ez a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium hatásköre is, nem csak a Vidékfejlesztési Minisztériumé, és hogy lépéseket fognak tenni, hogy ez a kérdés rendeződjön. Ez tudomásom szerint még a mai napig, azóta sem valósult meg, és annak érdekében, hogy ne legyen veszélyben a balatoni haltelepítések folyamatossága, ezért szeretnénk államtitkár urat ezúton is kérni, hogy ennek a kérdésnek a rendezésében közbenjárni szíveskedjen. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem, kíván-e még valaki hozzászólni 2 percben, 15 percben. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok, kérdezem Kardeván államtitkár urat... (Jelzésre.) Jelzi, hogy nem kíván most válaszolni, majd gondolom, a részletes vita végén.
Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.


Folyt. köv...

0 hozzászólás: