2013. június 3.

Áradó kispatakos

A Váli vízre néztem el vasárnap.
Már tologatom ezt a látogatást egy ideje, mert a felsőbb szakaszt szerettem volna látni normál (értsd nem Duna által visszaduzzasztott) vízállásával. Na ezt most sem láthattam. Sőt!
A Váli víz épp készül kilépni a medréből - persze ez a gátakon belüli öntésterületre vonatkozik csak.

Esős idő volt - kérdezte is a feleségem esőben is mész? Bólintottam, mire elnéző mosollyal mondja: nem normálisak ezek a horgászok. Útközben még jég is volt és minden irányból mennydörgés hangját lehetett hallani. Hatalmas fehér-szürke üllők tornyosultak mindenfelé.
Mire odaértem, az eső elállt. A hídhoz kanyarodva sokkoló látvány fogadott. Csupasz föld meredeken rátúrva a vízpartra. Hozzá szinte álló, békalencsés és bődületesen magas víz. Még a hídláb betonját is elfedte bőven.
Két srác volt a meredek szegélyben és izgatottan dobálóztak, holott én semmit sem láttam. Meg se moccant a víz. Mire felcuccoltam eleredt az eső. Sebaj, gázló fölé esőponcsót húztam - ez jól bevált. A poncsó kiszellőzik alul, a lábamtól távol hull le a lecsorgó víz, nem a ruhámon. Táska vagy mellény kezelhető alatta, ha tudja az ember miért-hova nyúljon. A botot is jól lehet kezelni alatta, és még a kezem sem ázik.

A két srác is szedte a lábát hazafelé. Még az egyiket elkapom két mondatra. Hogy megy a hal? Válasz: Hát nem látom? Hatalmas pontyok jönnek-mennek...
Mi van? Hol?
A szemem általában kisebb méretre van beállva, ha halat keresek. Nem is gondolkodtam soha ekkora halakban (lehet ez a baj). Lassan megpillantok egy hármas csapatot. Az egyik felett úszik egy seprűnyél, ahhoz tudom viszonyítani. Te jó ég, létezik a Dunában méteres hal? Biztos ponty ez, vagy más? Mindenesetre óriási, de a két kísérője sem sokkal kisebb.
Pár pillanatig látom csak őket, mert méltóságteljesen elúsznak a békalencse által takartabb részekre.

Elindulok a szét-, és újra összetúrt gát mellett. Magas a víz, így jó sokat kutyagolok, mire nyíltabb területre érek. Dobálok rendületlenül, de semmi. Egyetlen sneci és annyi.
Megzörren a nád és a lábam alatt homályosan kivehető halformák úsznak el. Ezek kisebbek, de még így is bőven meg tudnának tépni, ha véletlenül megakadna valamelyik. Viszont kisebb kárászok is vannak. Azokkal lenne mit kezdeni még így a könnyű bottal is. Egyik sem akad. Véletlenül, és még szándékkal se.

Aztán egy rossz mozdulat és letöröm a botspicc végét. Beakadtam valamibe hátul és tinggg... Utána láttam, hogy egy iszonyatos gubanc is van a zsinór végén. Annyira nagy, hogy csak mentéssel-vágással sikerült oldani. A spiccet meg majd igyekszem pótolni, esetleg gyógyítani. Így is tudtam használni a botot. Kicsi talán még javított is rajta. Mindenképpen gyorsabb lett, talán még egy osztállyal erősebb is.

A másik parton megyek vissza. Ezt még jobban elöntötte a víz. Többször a kinti, parti sávból indul a hullám, ha halat ugrasztok. Sok szedés van mindenfelé, de csak snecik. Jól megnőttek már.
Egy-két lekövetést ki tudok csikarni, de ennyi, semmi több.

Közben megint nyulak vesznek körül. Négy alkalommal is mellettem akart inni egy-egy füles. Csak az egyiket sikerült magam mellett lefotózni. Voltak seregélyek, gém-féle a távolban, meg egy gólya is.
Ja és fecskék. Rengeteg. Gyönyörű, ahogy isznak a vízből. Elsőként megijedtem, amikor a felszínhez szállt, pedig láttam már ilyet, csak ritkán.
Visszabandukolok, és útközben gyakorlok. Felkötök egy tucat-olcsó polilegyet és szűk nyílásokba célzok. Törött végű bottal is egész jól megy. Lehet így kellene hagyni, mármint rövidebben.
Aztán még átnézek a 6-os út alatti részre, de az egész szürkés kakaó színű. Pár szedés van csak.

Jön az ár a Dunán. Azt mondják a 2002-es szintet hozza majd. Az előrejelzések ugyanezt mondják. Ha lesz még egy kis eső, akkor megdőlhet a LNV is.

A spicctörést nem számolva remek délutánom volt. Köszönet érte.



Budapesti mérce: 524-536 cm, 13°C.

0 hozzászólás: