Pere-lízis

Hernád ismét - három napban: első, második és harmadik nap...

Délegyháza délig

Délegyházi bellyzés a nyári kánikulában...

A szépséges Ipoly

Első találkozásom az Ipollyal...

Hosszú horgász hétvége Hernádon

Közösségi horgász esemény saját szemszögből...

Balaton Hal-A-Ton

Egy nyaralás emlékképei..

Hajnali balinozás a Dunán

Egy hétköznap hajnali rövid lengetés..

Balatoni Bahamák

Egy kis nagyvilági életérzés idehaza..

I. Zagyva Party - Műlegyes verseny

Trópusi dzsungel az ország közepén..

I. Sió Műlegyes Kupa

Az első versenyélmény..

2013. június 28.

Reblog - A hülyeség virágai, Feszkó

Temető a Tisza, mikor a hülyeség kivirágzik Érdemes elolvasni.

Még egy ajánló. Mada írása és képei: Kérészfeszkó a MŰHOSZ-on.

Mindkettő fórum-böngészés került elém és nagyon tetszettek. Szeretettel ajánlom őket. Az egyik friss, a másik (sajna) időtlen..

Forrás: tiszaviragutja.hu

2013. június 24.

Délegyháza déltől

Annyira jól esett a múlt hétvégi délegyházi tavi pedálozás, hogy ma ismételtem.

Reggel dolgom volt, így csak déltájban értem ki a vízpartra, ráadásul ott szereltem össze mindent: bellyt, botot miegymást. Szóval nem voltam túl gyors.
Ma másik uszonyt vittem, mert kaptam egy profi búváruszonyt, ami miatt a régitől megváltam. Ez hosszabb és lágyabb. Időbe telt, de erőlködés nélkül hozzászoktam. Egyedül az a lassú előre (tehát nem a normál hátráló irányú) evezgetés kialakítása került hosszabb időbe és több figyelembe. Végül azért ez is sikerült.

Meleg volt. Meleg + vízpart = tömeg. Nem öröm, de aaakkkkora ez a délegyházi tóvilág, hogy csak sikeredett találni félreesőbb partszakaszokat, nádfalakat, öblöket, ahol többé-kevésbé nyugodtan tudtam dobálgatni. Cserébe viszont elég sokat-, mit sokat?! állati sokat!! - kellett taposni a kerülgetésekkel. Szerintem a múltkori alkalom másfél-kétszeres távolságát kellett ma letudni. Hát nem most nem szaladgálok, az biztos.

A pisztrángsügér fogásra nem lehetett panasz. Négyet fogtam közülük. Kettőt csak akasztottam, de nem lett belőle eredmény. És végül egy jókora naphallal zártam a napot.

Ami még említésre méltó, egy szép amúr, ami a védekezéséből ítélve, felülmúlta az eddigieket.
Az egyik kis szigeten költöttem el az uzsonnám, majd a sziget oldala mellé dobtam és máris megakasztottam. Kifogni nem sikerült, csak megakasztani és kb egy percig fárasztani. Aztán... egyik pillanatban még előttem három méterrel forgolódott, majd villámgyorsan alám vágott és csak egy ütést éreztem az uszonyom elején. Gondolom annak az élén szakadt el a tippet.

Lehet érezte, hogy vége lenne, merthogy elvittem volna. Már csak azért is, hogy eggyel kevesebb növénypusztító legyen a vízben. Sokan panaszkodtak rájuk, hogy annyira kiirtották már a vízi-növényzetet, hogy kárát látják a többi halak. Ívás, rejtekhely, stb. Szóval ideológiával készültem, hogy tegyek jót a víznek és valamit a konyhaasztalra is..
Sebaj. Legközelebb.

Jó volt. Élvezetes délutánt kaptam. Köszönöm.



Végül egy kis búvárkodós videó. Semmi flikkflakk. A törés széléig követtem a medret.
Elég sivár világ. Hát ha ez az amúrok vétke...


2013. június 22.

Spiccbotos

Ma reggel volt egy rövidke időnk arra, hogy a gyerekekkel pecázzunk egyet. Kb háromnegyed-egy órányi idő akadt, víz volt és hozzá cucc is. Épp útba esett egy pecabolt is, így 200Ft-ért, azaz egy doboz csonti árán vettünk magunknak élményt. A pénz csak ilyen formán képes boldogítani...

Még múltkorában ajánlották a Decathlonos családi spiccbotos pack-ot, amiben 5eFt-ért van két darab öt-, és két darab három méteres bot. Plusz négy szerelék, és még egy horogszabadító is. A vaterán vadásztam hasonló botokra (egy hosszabb és két rövidebb volt a cél), de mindegyik nagy volt összecsukva. Leginkább amiatt vettem meg a Dekás készletet, mert ezek a botok 50 centis hosszra csukhatóak, és a csomagtartóban jól elfér, hogy bármikor elő lehessen venni.

Most először elő is került. Szerelék fel, csonti fel és mire a második botot felszereltem, az elsővel a nagylányom akasztott egy naphalat.
Jó kis sorozat kerekedett. Hárman összesen fogtunk valami két tucatnyi halat. Főleg naphal volt, de pár sügér, két vörösszárnyú és egy kicsi keszeg is tiszteletét tette nálunk.
Szándékkal pecáltam én is: a nagylányomat így tudtam rávezetni arra, hogy önállóban kezelje a cuccát. Ugye, ha Apa épp "fáraszt" egy naphalat, akkor nem ér rá gubancot bogozni, csontit pótolni.. ezeket önállóan kell megoldani.. :-D Ügyeskedett.

Mondanom sem kell, hogy a gyerekekkel együtt én is remekül éreztem magam.
Remélem megyünk máskor is ilyen ad hoc pecára.

2013. június 21.

Most tényleg, árapály?

Egy kis agymenés ismét, amellyel kapcsolatban szívesen veszem az okosságokat, helyreigazításokat.

Szokás szerint nézegettem a vízállásokat és felfigyeltem ezekre:


Vagyis azokra az apró hullámzásra. Mi okozhatja? Nagyon ciklikus mindkettő.

Az első gondolatom az volt, hogy emberi beavatkozás áll mögötte. Aztán kétségem támadt, hogy már mi a fenéért fektetne bárki emberfia energiát abba, hogy ilyen ciklikusan emelje-süllyessze a zsilipeket. Lehet, hogy van erre ésszerű ok, de mivel nem vagyok szakember, egyelőre elképzelni sem tudok ilyet.

Az ciklusok alsó pontjait figyelve eltérés látszik az időpontokban - a Sión pár órával hamarabb van, mint a keletebbre eső Váli vizen. Talán árapály lenne? Itt mélyen bent a szárazföldön? Lehetséges ez?

Aztán ezt találtam a wikipedián:
...Nem csak a tengereknél és óceánoknál, hanem a földkéreg kőzeténél is megfigyelhető árapályjelenség. Ezt az elsők között bizonyították a Aggteleki-karsztban található Vass Imre-barlang kutatásakor. A környék karsztforrásainak vízhozamát folyamatosan regisztrálták, a barlang főágában az egymással szemközti falakba fúrt vasrudakkal mérték a kőzet mozgását, majd az adatokat egybevetették az árapályciklusokkal. Eredményül azt kapták, hogy az árapály miatt a kőzetből víz szorul ki, amely megnöveli a karsztforrások vízhozamát. A változás akár több száz liter/perces is lehet...

Ha az Aggteleki karszt kőzeteit/vizét megmozgatja a hold, és ez kihat a források vízhozamára, akkor még az is létezhet, hogy tényleg az árapály jelenség látszik itt a grafikonokon.

Ennek ellent mond az, hogy hiába néztem végig majdnem az összes közeli-távoli vízállás grafikont, sehol sem találtam hasonló ciklikus görbét.
Ennek az ellenérvnek meg az mond ellent, hogy különbözőek a mintavételi időközök, és emellett a normál vízállás változás is könnyen elfedheti ezt a ciklikus változást.

Megint ellentmond az árapály teóriának az, hogy a normál napi ciklusban kétszer van árapály. Másrészről a két ciklus erőssége egészen eltérő is lehet.


Ez itt a vége. Nem is tudom mit higgyek, mit gondoljak.
Valakinek ötlete?

2013. június 16.

Délegyháza délig

Pali hívott, hogy jönnék-e Délegyházára. Perszehogy. (Ezúton is Köszönet!)
Úgyis gondban voltam, mert a Duna áradása miatt a környékbeli kis patakokra nem akartam menni. A Balaton kilőve, Sió is messze van... Erre hív Pali a legjobb megoldással... Naná, hogy mennék.

Pali azt tervezte, hogy napfelkeltére a víznél legyen, így hajnal 4-kori ébresztővel nyitott a nap. Viszont napfelkeltére már tényleg a parton voltunk.
Előtte este berámoltam mindent a kocsiba. A belly felpumpálva. A bot befűzve. Minden összekészítve várt a kocsiban, így gyorsan vízre szálltunk.

Húsz perc múlva megvolt az első legyes pisztrángsügerem. Csak így. Semmi fanfár, tűzijáték, kerubok.
Aztán haladt a nap. Pali is fogott és is fogogattam. Végül a fekavadászat elcsúszott amúrozásba. Palinak menet közben akadt az első, míg nekem csak úgy a laza zsinór végére akadt valahogy. De remekül védekezett. Hajlott a 6/7-es bot ahogy kell, és forogtam körbe-körbe a bellyvel.

Naná, hogy a hosszú sötét árnyakra vadásztunk innentől kezdve. Egy igazán nagy meg is akadt nekem. Megrángatott rendesen, annyira, hogy megpendül párszor a tippet. Kb 10-15 másodperc után simán kiakadt a légy. Nem tudom, hogy pisztrángsügér vagy nagyobb amúr lehetett, mert csak a halovány körvonalait láttam, de a legnagyobb élményt adta ezen a napon.

Látott halra próbálkoztam, amikor csak lehetett, de több amúr már nem, míg pisztrángsügér viszont több is akadt.

Közhely: ha valaki azt mondja, hogy a horgászat a lusta, tunya, elhízott emberek elfoglaltsága, akkor csak el kell hívni az illetőt egy pár órás bellys pecára. Egész nap evezgettünk, talán kilométereket is letempóztunk.

A belly nagyon bevált. Remek móka volt.
A felszerelésből egyedül a békatalpak igényelnek némi finomítást még, de majd meg lesz az is.

A déli nap űzött haza. Pali elöttem egy órával hazament, de a melegben én sem bírtam sokáig. Leégett a karom és a nyakam kicsit.

2013. június 15.

Utoljára (remélem)

 
Országgyűlés elfogadta a halgazdálkodási törvényt
Az Országgyűlés a "Halgazdálkodásról és a hal védelméről" szóló törvényjavaslat általános vitája után május 27-én folytatott részletes vitát erről. Itt mintegy 49 módosító indítványról döntöttek. 
A törvényjavaslat zárószavazására 2013. június 10-i parlamenti ülésnapon került sor, ahol a minősített többséget igénylő részt 304 igen és 45 nem, míg az egyszerű többséget igénylő részt 301 igen és 45 nem szavazattal fogadták el a képviselők. A négy, frakcióval rendelkező, parlamenti párt közül három értett egyet és szavazta meg a törvényjavaslatot, míg egy nemmel szavazott.
Az elfogadott törvény részletes szövegét majd a Magyar Közlönyben való megjelenést követően lehet megtekinteni. A törvény igen sok olyan részletet tartalmaz, mely a horgászat fejlődését és jövőjét szolgálja és figyelembe veszi a társadalom horgászattal kapcsolatos növekvő rekreációs igényét.
 

Azt hiszem több energiát (talán) már nem kell fecsérelnem erre a témára. A sok fontos részlet a szatelit szabályokban önt majd formát, így bármi lehet még a kézzelfogható eredmény. Akár egy agyrém, de akár egy jó kis keretrendszer is lehet belőle. Majd meglátjuk.

2013. június 8.

Újra nyár

Végre újra nyári időjárásnak örülhetünk - habár ki tudja meddig. Mindegy, addig is élvezzük, ami jut.
Péntek este a Balaton partján voltunk családostul, hivatali ügyintézés okán logisztikáztuk ki, hogy még időben lejussunk. Az elintézendők után persze horgászni mentem...volna, ha nem kérlel mindkét gyönyörű lányom, hogy hadd jöhessenek ők is.

Szóval így esett, hogy nem horgászni mentem, hanem horgászni mentünk.

Útközben azon imádkoztam, hogy hadd fogjunk pár halat, még ha snecit is, csak hogy ne éljék meg negatív módon az apával való közös pecás programot.

Természetesen - ezt már egy gyerekes közös pecák tapasztalatából tudom - botot magamnak tilos vinni, mert 150% kihasználtságot jelent a gyerek pátyolgatása. Na de két gyereké..?! Teljes káosz. Míg az egyik cuccát bogoztam, a másik elakadt, aztán meg fordítva. Közben a járókelőkre is figyelni, na meg hogy a gyerek se lépjen a botra, meg nehogy beessen a vízbe. Apa elestem, puszild meg a térdem. Jajjjajajaj, megcsípett egy szúnyog. Nézd Apa, kacsák. Apa rátekeredett a zsinór a lábamra.... Jajjj!

Na de az imám meghallgatásra talált. Míg a nagyobbik - ő kapta az UL pergető botot, 3g jig, fekete 4 centis twister - szerelékét tettem rendbe, addig a kicsi botja - ő kapta a #2/3 rövid snowbee legyes botot, #14-es fekete nedvesléggyel - csak úgy letéve pihent, és a legyet a szél besodorta a mellettünk álló nádfal elé, ahol is egy szép, színes, direkt gyereknek való naphal rácsimpaszkodott a légyre. Ki is vettük szépen.

Kicsi örül, és a háromévesek kérdéseivel ostromol: hol lakik a halacska, szereti a vizet, mit csinál a vízben, stb..? Persze a nagylány rendesen elkeseredik, hogy ő még nem fogott, és különben is ő biztos ügyetlen, stb. Erre csak annyival tudtam reagálni, hogy dehogy is vagy ügyet.... HAL! Ott a Hal! Rázza a bot végét! Húzd ki!
A kis bottal akkorát ránt, hogy repül a hal a vízből. Szép ívben repül az orrunk előtt. Az idő lelassul és röptében még látjuk, hogy ugyanolyan naphal, mint az előző. Aztán vizet ér, és leveri magát.
Hála istennek nincs elkeseredés. Sőt! Miután megdicsérem, hogy én még nem fogtam halat ezzel a bottal (a pontos igazság az, hogy twisterrel és naphalat nem - de ezzel a két részlettel nem zavarom a boldogságát), és milyen ügyes is - büszkén és nagy izgalommal dobál újra. Két elakadást halnak vél, de hagyom az örömét. Inkább vele örülök.

A kicsi elfárad, leesik a padról, sírdogálva befészkeli magát az ölembe. Majdnem elalszik már, kéri a cumiját és a tentés pokrócát. Összeszedem a bagázst, és hazaviszem őket.
Hálás vagyok a sorsnak, hogy örömük lehetett nekik is a vízparton.

Én még visszamegyek és sötétedésig dobálok. Legyet, twistert, wobblert. De semmi nem jön. Miközben körben ugrálnak ki a halak a vízből. Ajaj, nekem nem jut hal úgy, mint a lánykáimnak.

Másnap irány a Sió. Gyönyörű az idő. Kívánni se lehetne szebbet.
Alulról közelítek a kiszemelt szakaszhoz és milyen jól teszem. A betonteknőben számolatlan mennyiségben állnak a domolykók. Jó, nem éppen a legnagyobbak, csak a huszoncentiskék és kisebb társaik, de a látványuk azzal biztat, hogy nem nem megyek ma haza halszagú kéz nélkül.

Így is van. Másodikra-harmadikra jön az első hal, aztán a többi.
Szép lassan elérem a teknőt és a felette levő szűkület sarkainál levő szebb tolóhullámokat és lefordulásokat igyekszem halra - lehetőleg nagyra - váltani. Ez sajnos nem jön be. Csak az araszos halak jönnek. (Bocs a betonos képekért, de nem mertem moccanni, így csak oda tudtam őket tenni.) Az odasejtett nagyobbak egy-egy távolodó hullám jelzései mellett elúsznak felfelé.

Feljebb megyek én is, de a nagy halas remények kihunyni látszanak. Végül a kikötőfal tetejéről figyelem a halakat. Leülök, és így - minimális profilom látszódhat csak - jól meg tudom figyelni őket.
Keresem a nagyokat és meg is látok párat. Aztán még egy nagyobbat. meg a mélyből a villanó oldalukat.

Elkezdek dobálni rájuk. Háromféle kapást mutatnak be nekem. A legjellemzőbb az orral megböki, majd fejvesztve elinal verzió. Ilyenkor - elég sűrűn - legyet cserélek. A második kapásfélét csak egyszer láttam, de annál látványosabb volt. A hal ráfordult a légyre és a szája fehérjének a villódzásából ítélve, ki-be szívogatta a legyet, de be nem kapta. A harmadik szintén csak egyszer esett meg - simán lekövette a legyet, majd beszívta, különösebb felszíni jel nélkül. Ráhúztam és már görbült is a kicsi snowbee. Gyönyörű halat adott a Sió!

Az az igazság, hogy másrészről elkeserítő is volt a dolog, mert ilyen magas pozícióból ritkán horgászhat az ember és az általános felszín-közeli pozíciókból ezt a kapást észre sem vettem volna. Hogy tudnék én nagy halat fogni, ha nem ismerem fel a kapást? Annyi tanulnivalóm van még! Jaj.

Lejárt az időm, de azért még visszanéztem a teknőhöz, de halat már nem fogtam. Az ott levő gólya se törődött velem túlságosan. Egész közel engedett magához.

Na szóval, szép nap volt. Szép halakat fogtak a lányok, és egy szép halat foghattam én is. Elégedett lehetek! Az is vagyok.