2013. május 26.

A Sió mint gyógyír

Zoold ismét hívott (köszönet érte!), hogy megyünk-e a Sióra. Persze, hogy menjünk. Naná.
Reggel 5:30-kor ébresztő, 6-kor találkozó, fél nyolc után már a Sió partján álltunk.

Útközben azért kitárgyaltuk az eresztést is, hogy mi várható: jó eséllyel kimosta a medret a Balaton "fölös" vize, de ugyanakkor ez talán elmosta a ivadékokat is. Lehet, talán üres víz fogad, ha a hullám letolta a halakat a Dunába.

Ahogy az első métereken haladtunk a Sió partján, felülről nézve elsőként úgy tűnt, hogy tényleg nincsenek halak, de aztán tisztult a szem, és nem csak néztünk, de láttunk is. Halakat, de többnyire kicsiket.

Bementünk a vízbe. A parton jól látszott az eresztés nyoma. A víz alá került susnyás nagyobb része eltűnt, csak a száraz szárak maradtak. Köztük kilátszott a csupasz föld.
A letisztult partszél elég puha volt, de nem süppedtünk kötésig. A víz széle a szokásos puhább iszap, míg a meder teljes szélességben szépen kitisztult, kellemes sóderes aljat lehetett látni. A mederben a növényekkel fedett részeken találkoztam pár helyen a büdös-gázos-iszapos régi hordalékkal, de csak alig pár helyen.

Amúgy ahol jártunk a mederben a növényzet jó sok helyen fedte a vizet (néhol Zagyvára emlékeztető volt), a halak szépen be is álltak közéjük és a szélük alá, fedésbe. A nap legjobb lekövetései innen jöttek.

A mellesem már pár alkalom óta beázott a jobb combomnál. Eleinte csak kicsit, de aztán egyre jobban. Bekentem a varrásokat pálmatex-el (ezt hogy kell írni helyesen??), de nem segített. Aztán véletlenül észrevettem, hogy a külső réteg elengedett a belsőtől, így megvolt az ok, de javítani nem tudtam. Hacsk nem valami randa gányolós módon.
A fórumon épp ketten is említették, hogy a Decathlonos mellessel bajuk van, és az egyikük javasolta, hogy vigyem vissza, mert két év a csereidő. Fél évre emlékeztem, de azért - ha már épp nálam volt és ott jártam - megkérdeztem lehet-e cserélni. Hát kérem szépen, tíz perc múlva vadi új mellessel távozhattam. Nekem csak pozitív tapasztalttal szolgált eddig a Decathlon. Csak ajánlani tudom másnak is. (Ja és nem szponzorálnak.)

Elkezdtük ütni a vizet.Egy rézfejű  red-tag-el kezdtem. Pár dobás után hal. Inkább halacska. Na, akkor már nem jöttünk hiába.
Keresgélem a halakat, próbálok alkalmazkodni a talán átalakult helyzethez. Rengeteg apróhalat látok mindenhol. Úgy tűnik, hogy a magas víz nem zavarta az ivadékok fejlődését. Fogom a kis méretű halakat sorra, annak ellenére, hogy a légy elég nagy méretű. Váltok montanára, aztán rézfejű montanára - semmi. Megint váltok, pheasant tail, aztán súlyozott, meg rézfejű pheasant tail, hares ear, fehér testű-fekete nyakú-rézfejű tegzes, vyca, fiery brown.. Inkább kevesebb lelkesedéssel fogadják a halak őket.
Mondjuk a fehér tegzes később adott egy halat, beesőre. Ez elég jellemző, beesőre fogom a legtöbb halat: kb háromnegyedét. A tudatosan becsapott halak száma alacsony, és ez azért zavaró.

Váltok polibogárra. Nagy a siker: ütik-verik. Egyedül a reakcióidőm akadályoz, na meg a hosszú előke. Rövidítek, de még így is hosszú. Végül csak beáll a megfelelő hossz. Sprődebb .15-ös fluoro tippet válik be a legjobban. A vékonyabb szakad a vizi-susnyában, a vastagabb meg a halakat zavarja.

Sokszor erős a szél, ami folyásirányból fúj és kavarog. Legtöbbször lefelé vagy lefele-keresztbe dobok. Felfelé a célzás csak elvétve sikerül.

Zoold elsőre egy bodorkát fog. Szúnyoglárva utánzattal próbálkozik. A halaknak tetszik. Sajnos a sneciknek is. Átmegyünk az alsóbb részekre.

Útközben a gát tetején haladva megpillantunk három nagy halat. Én kapásból rávágnám, hogy ős-vér-domolykók, de Zoold inkább amúrnak gondolja őket, de nem biztos. Nincs mire ellenkeznem. Zoold mindenesetre olyan 3 kilósra becsüli őket. Csorog a nyálam, olyan szépek. Rájuk próbálunk, hátha, de persze elhúznak, még mielőtt a víz széléhez érnénk.
Később egy másik nagy árnyékot látunk eltűnni egy homályos gödörben. Talán csuka, talán süllő. Zoold szerint inkább utóbbi a mozgása alapján.
Mindenesetre a nagy halak jelen vannak, és az eresztés nem tüntette el őket.

A szubjektív vélemény alapján az eresztés nem ártott sem a halállománynak, sem az ivadékoknak, plusz kissé még javított is a meder tisztaságán. A Balatonon viszont szinte észrevehetetlen változást hozott (-4cm).

Az utolsó halam a legnagyobb, persze ez is beesőre. Valami növénycsomó mellől szedtem ki. Elk hair caddis volt a nyerő.
A végén csak ezzel pecáztam. Nagyszerű lekövetéseket sikerült kicsikarni, de ennyiben is maradtunk minden nagyobb hallal. A nagyobb tolóhullámok általában leforduló-, oldalra kanyarodó hullámban végződtek, akárhogy változtattam is a mozgatáson. Úgy tűnik, hogy a nagyok teli voltak, vagy mind nagyon óvatosan evett.

Hazaindulás előtt elhúzott mellettünk egy záporfelhő. Nagy dörgések közepette csak a széléből kaptunk némi permetet. Nem úgy hazafelé: jégeső, meg aliglátokkiaszélvédőnpedigfullonmegyazablaktörlő...

Nagyszerű nap volt. Asszem a Sió mellett akarom tölteni a nyugdíjas éveimet..


1 hozzászólás:

Egyre jobb pecákat látok tőled, és ez engem is arra sarkall, hogy menjek legyezni....de mindig valami miatt elmarad a tervezett legyezés, pedig jó lenne....