2013. április 29.

Sió napszúrással

Zoold hívott, hogy mehetnénk Sióra. Egy héttel eltolva, de végül csak eljutottunk.

Hét közben volt egy részleges holdfogyatkozás. Eseménynek esemény volt, még ha nem volt nagyon látványos. Mondjuk ez inkább esemény, szemben valami érdektelen celeb-sztorival.

Na szóval reggel hat órás indulással kezdtünk, és bennem volt egy kis para, mert azt mondták eresztik a Balatont. A vízmércén 5 cm emelkedést láttam még előző este. Gondoltam nem túl nagy különbség, másrészről meg nincs mihez viszonyítanom, azt sem tudom, hogy megy ez az eresztés - akár még durva vízállásra is érkezhetünk volna..

Végül nem volt miért aggódni, mert a Sió tökéletesen gázolható volt. Az eresztés egyetlen jele a komoly mennyiségű uszadék (fűcsomók, hordalék, moszat, stb). Utólag mondták, hogy lehet csak a zsilipköz tisztítása miatt eresztettek némi vizet, nem pedig a félt Balaton eresztés történt.
Az úszó kosz ellenére mégis azt mondanám, hogy egész tiszta volt a víz. Legalábbis egész mélyre le lehetett látni.

Siójutnál és Mezőkomáromnál voltunk. Máshova nem is kellett menni, mert sok halat láttunk. Igaz a nagyja araszos volt, de azért láttunk szebb, komolyabb kihívást jelentő példányokat is.

Siójutnál kellemetlen kavargó széllel küzdöttünk (Mezőkomáromnál már nem), aminek ereje volt, de határozott iránya nem. Hol alulról, hol felülről, hol meg keresztbe fújt. Rövid ideig elállt, hogy aztán egy pillanat múlva majd leszedje a sapkámat. A célzás nagyjából abból állt, hogy kinéztem egy célt, dobtam, ment irányba a zsinór, majd egy szélroham belekapott a zsinórvégbe és tipet-be, és a légy a céltól tíz méterrel oldalra ért vizet. Kínlódós volt na.

Azt néztük, hogy a domolykó ívás még nem kezdődött el, ellenben kárász/keszeg (?) ívás látható volt már, ahogy a partszéli növények között ment a locspocs.

Pici nedves legyekkel sikerült fogni halakat, de légy-légy között is erős különbség volt. Pl. a vörös testű nedves-legyet le se bagózták. A fekete, barna és talán még a zöldes jó volt. Pheasant tail, Hares ear. Nem jöttem rá, hogy kell-e vagy sem a hot-spot. A Fiery brown arany fácán farokkal csak pár snecit hozott. A Vyca a kezdeti pár erős odakoppintás után egyetlen halat sem adott. A csillogó bordázat előny volt.
14-es legyekkel jött a fogások nagyja. Próbálkoztam nagy 10-es Montanaval is, ütötték-verték, de egy halat sem hozott

Szépen jöttek a halak. Összesen húsz körüli darab halat fogtam. Ennek a kétharmada a jó araszos kategóriába tartozott. Sajnos az annyira vágyott nagyobb domi nem jött össze.
Remekül szórakoztam így is. A fogások nagyja tolóhullámos-lekövetős volt, amit nagyon szeretek. Kidob, párat belehúz, botvégből folyamatosan húz, jön a hullám, durr...

Zoold ellenben szépen fogott nagyobbakat is. Több hala is megtépte.

Kettő felé terveztük, hogy indulunk haza. Bennem dolgozott az akarat, hogy minél több Sió élményt szívjak magamba, de a hazaindulás előtti fél órában a testem már alig engedelmeskedett. Durvákat dobtam, célzás is csak nagyjából ment. Fel sem fogtam mi van, csak mentem, dobtam, mentem, dobtam. Idehaza derült ki, hogy jó eséllyel napszúrást kaptam.

Éjjel az ágyban szédelegve álmodtam újra az egészet, a lekövetős hullámokat és az ütést a botból a karomba. Egy algopirin segített. Majd kimegy belőlem ez a kényelmetlen közérzet és csak az élmény marad.
Hála érte.

A vízállás az ottlétünk alatt -27-ről -22 cm-re emelkedett - Siójuti vízmérce. A víz hőfoka kellemes volt: 15°környékére tippelném.


0 hozzászólás: