2013. április 2.

Nyulak a bokorban

Húsvét hétfőjén kimentem körbenézni a vizek környékére. A Kácsással kezdtem, utána Váli víz, majd Sulák patak.

A Kácsás felvégén még éppen átlábalható víz volt, köszönhetően annak, hogy az országos árvizes helyzet ellenére a Duna még alig-alig hízott (305cm, 4.2°). A Kácsás medre itt az intemzív sodrás miatt amúgy is sóderes, de most a partszélen vastag iszap van mindenhol. A magas téli vízállásoknak köszönhetően az eddig ismert dzsindzsás helyett jól belátható a part. Persze biztos nem kell félteni a növényeket - hamar megnőnek majd.
A víz elég kakaó volt, és halas jelet csak nagyon keveset láttam. 20 perc elég is volt, hogy belássam, itt nem terem babér. A vizet megnéztem, a mederben is voltam, ennyi elég is így tavasszal.

Mentem a Váli vízre. Valamilyen indíttatásból a telepi híd felé kanyarodtam.

A vízparton szoktam figyelni a megérzésekre - gyakorlatilag szándékosan nyitok az intuíciók felé. Azt hiszen nem állok távol a valóságtól azzal a teóriámmal, hogy a vadászatkor (a cserkelő horgászat is az) a modern emberben mélyen elrejtett vadász-ösztönök bekapcsolódnak.

Aztán fogtam magam és elindultam, hogy végre megnézzem milyen is a Váli víz kicsit feljebb.
Az engedély szerint a patak a vasúti hídig horgászható. Én is ezt céloztam, de legalább is a Szent László patak torkolatát. Végül ez utóbbi lett a visszaforduló helye.

Nagyon meglepő volt, hogy a kis patak egy eddig ismeretlen arcát mutatta. Gyors volt. Még néhol surranva zúgott is. Ez pedig egy ilyen kis esésű pataknál azért nagy szó. Ha jól tudom, akkor alig egy-két-három? métert esik 15km alatt. Később a 6-os út hídja alatt még "durvább" sebességre kapcsolt. Sohasem láttam még ilyennek.
Amennyire megfigyelhettem, a patak általában hosszan visszaduzzasztódik a Duna vizével. Szerintem a Duna hatása akár még a Szent László patak torkolatáig is érezhető lehet, még átlagos Dunai vízállás mellett is. Ennek következtében sokszor igen lassú, komótos kis víz.
Most viszont az a furcsa (nem tudom ritka lenne) eset állt fent, hogy a Duna viszonylag alacsony, míg a patak vízhozama nagy lett a hirtelen olvadás és a sok eső miatt. (Baracskai mérce - 105 cm)

A gyors víz ellenére találtam sneciket itt-ott, de kifogni nem tudtam egyet sem. Elmentem egészen a Szent László torkolatig, körbefényképeztem és a másik parton mentem visszafelé.

A visszaút halat sem adott halat, viszont töméntelen mennyiségű nyulat ugrasztottam a ligetes erdőben, gátoldalban, szántás szélében. Nem gondolom, hogy bármi mélyebb összefüggést kellene találnom a Húsvét-Nyúl párhuzamban, de akkor is feltűnő volt. Életemben nem találkoztam még ennyi vadnyúllal ilyen rövid időszakon belül. Sokszor 10-15 méterre levő bokorból ugrottak meg. (A közeli nyúl kép a saját nyuszinkról készült..)

A barkák virágoznak, korai virágport nyújtva a méhféléknek. A rügyek is kipattantak néhány bokornál. Hamarosan zöldül a vidék. Akkor is itt a tavasz, még ha hideget/havat is jósolnak a TVben. Az állatok/növények jobban tudják azt.

Kíváncsi vagyok milyen lehet a patak normál vízhozam esetén, úgyhogy jövök én még erre.
Megnéztem a vizet a 6-os híd alatt, de nyomát nem láttam halnak a rohanó vízben.


Hazafelé úton még tettem egy kanyart a Sulák patak felé és a villódzó sneciknek vetettem be a csodafegyverem, amivel kísérletezek már egy ideje. Kapásjelzős-csontilegyes készség. KCsK. Haha.

Megtört a jég kérem tisztelettel. Iszonyat gyors csipkedések, néha villámgyors lerántások után végre sikerült a reakcióidőm javításával fogni egy apróhalat.
Nem az én pecám ez - legalábbis így első próbálkozásra. Persze nem dobom félre, csak a statikus állapot, a meredt tekintetű mozdulatlanság nem célom.

Fogtam még egy másik becsülethalat is, de végül ennyiben is maradt. Rám sötétedett, vagy talán inkább a lemenő nap után bekúszó hideg küldött haza. Mindegy is. Remek délutánom volt. Jót sétáltam, láttam az éledő természetet.

Ja még egy említésre méltó. Hazafelé hatalmas, rebbenően mozgó - azthiszem- galambcsapatokat láttam körözni az égen, aztán megláttam a riadtságuk okát is. Egy ragadozómadár radar szint alatt-, kb az töltés magasságában repülve (gondolom a szántás hátterében kevésbé volt kivehető) követte őket. Jó kis húsos galambok(?) voltak.


0 hozzászólás: