2013. április 13.

Dupla szivárvány, sok vörössel

Be kell valljam őszintén, hogy tiszta ideg voltam hét közepe óta. Merthogy alig vártam a mai napot, amikor is újra a Magyar Tenger vizébe léphetek.

Az első lépés máris meglepetés volt, mert azonnal térd fölé érő vízben találtam magam, és ez csak tovább emelkedett minden lépéssel, míg végül a mellényem alját emelgetve, csak lábujjhegyen sikerült a nádfal elé kerülnöm. Ott aztán pár hullám hátba vágott, így gyorsan megfutamodtam.
Sajnos a csónakos tilalom magába foglalja a belly használatának tilalmát is, így még ez sem segített volna rajtam. Sebaj, majd májusban...
Amúgy elég opálos volt a víz. Rendesen felkavarta a tegnapi hidegfront szele. 8.9° 120 cm - Siófoki mérce.

Ha már a nádfal előtt nem mehettem, akkor más nem maradt, mint a partról végigjárni a nádnyílásokat. Azért találtam olyan részt, ahol el tudtam menni a nádfal előtt, mert - mint minden tavasszal meglep - a nádas most is átalakult a tél alatt, és volt, hogy tízen méterrel fogyott a nád, így alacsonyabb részek is nyíltak. Egyik-másik nádöböl megmaradt, de volt olyan rész is, ahol meg kellett erőltetnem magam, hogy találjak viszonyítási pontot a régi részek felismeréséhez. Persze a jelentősen magasabb vízszint is szerepet játszott a megnehezített tájékozódásban.

A tavasz kétségtelenül megérkezett. Ez nem csak a belvizekben jelentkezik, de például a bejárók növényei is rügyeznek és már a füzeken, barkákon is sok a méh.

Ahol tudtam, a nádfalat végigdobáltam, de egyetlen kapás, jelzés, ugrás, fordulás sem volt. Így átmentem a mólóhoz. Ott a védett vízben sok snecit láttam, és a dobástávom határán nagyobb fordulások is voltak. Sügért vagy vörösszárnyút sejtve dobálni kezdtem, de csak pár snecit sikerült fogni, míg végül egy aprócska vörösszárnyú is sikeredett.

Végigjártam a móló mindkét karját, külső és belső oldalait is figyeltem, de alig csak egy-két helyen láttam apróbb halakat, és abból sem sokat. Visszamentem a nádashoz, ahhoz a részhez, amit nem jártam még be.
A tervezett bejáróban két bojlis rendezkedett be - teljesen elfoglalva, az amúgy széles bejárót. Kerülve a konfliktust a következő nyíláshoz mentem. Itt is sikerült a nyílt víz felől elmennem, de semmi meghorgászhatót nem láttam. Míg végül az egyik nyílásban szétrebbenő halcsapatot láttam. Talán épp egy csuka vágott közéjük.

Óvatosan, lépésenként közeledve dobálni kezdtem a nyílás közepét és a két fal tövét is. A nyugati fal elé nagyon nehezen dobtam, mert onnan fújt a szél, viszonylag élénken. Azért néha sikerült.
Végül sikerült egy halat is megfogni. Vörösszárnyú! Apró, de halnak hal. Kellene nagyobb is.
Egy lépés beljebb, új dobás, másik hal. Ez már picit nagyobb. Innentől minden lépéssel egyre nagyobb vörösszárnyú jött.
Menet közben magamat vizsgáltam, külső nézőpontból figyelve - honnan tudom, hogy kapás van? Mert sokszor nem érezni semmit a zsinóron, de többször volt, hogy valamiért belehúztam és már rúgott is vissza. Nem találtam meg a triggert. Megérzés lenne? Tavalyról megmaradt tapasztalat tudat alatt? Nem tudom.

Időközben majdnem ellenőriztek a halőrök. Életemben először találkoztam velük, de most sem történt kapcsolatfelvétel. Megnéztek, lelassítottak, aztán mentek tovább. Talán túlságosan bent voltam a susnyásban.

Az odasejtett csuka párszor még megrebbentette a csapatot, és a fröccsenésből ítélve volt köztük szép méretű is. Szerettem volna még nagyobbat, még nagyobbat.
Végül elértem a nyílás végét, ahol a tél tördelte náduszadék alól már nem tudtam kiszedni több halat. Sebaj, így is kaptam eleget a szeszélyes öregasszony tengerünktől.

Nagyon elfáradtam. Szinte vonszoltam magam hazáig, de persze a test sír, a lélek örül. Szép napot kaptam. Hála érte.

3 hozzászólás:

Gratulálok Korvin! Gyönyörű balatoni vörösök mint mindig!

Szia.

A balatoni horgászrend szerint Április végéig csak partról lehet horgászni!

"alig vártam a mai napot, amikor is újra a Magyar Tenger vizébe léphetek."

Tehát ezzel vigyázz, mert ha megfognak, akkor tolják a csekket.

Egyébként én is anyázok e miatt a hülyeség miatt, hogy nem gázolhatsz be legyező horgászként a vízbe a sekély részen, békéshalra tolni a cuccot, de ez van. Gondolkodtam valamiféle beadványon, hogy a 2014-es horgászrendben legyen kivétel a műlegyező horgászat vízbegázolási lehetősége.
Rengeteg pontyot lehetett volna fogni apró 14-es nimfával, ha begázolhat az ember. Mivel nem lehetett, fenekezővel kellett tolni a legyeket és úgy akasztottad a sok dévért és pontyot.

A beadvánnyal az a gond, hogy nincs érdekképviselet és támogatói bázis jelenleg a műlegyes hadszíntéren.

Üdv.
I.J.

Nem, ez tévedés. Én is azt hittem elsőre, de aztán rákérdeztem/ünk a BH Zrt-nél. Én konkrétan azt kérdeztem, hogy a nádfal előtt a vízben állva, szakáll nélküli horoggal legyezve, halakat visszaengedve próbálkozhatok-e sügérre, vörösszárnyúra. Egyértelmű választ kaptam: gázolni szabad.
Mástól hallottam - nem hivatalos forrásból -, hogy a csónakos tilalom elsődleges célja a süllők védelme, ők pedig a még gázolható vizektől eleve beljebb találhatóak.