Pere-lízis

Hernád ismét - három napban: első, második és harmadik nap...

Délegyháza délig

Délegyházi bellyzés a nyári kánikulában...

A szépséges Ipoly

Első találkozásom az Ipollyal...

Hosszú horgász hétvége Hernádon

Közösségi horgász esemény saját szemszögből...

Balaton Hal-A-Ton

Egy nyaralás emlékképei..

Hajnali balinozás a Dunán

Egy hétköznap hajnali rövid lengetés..

Balatoni Bahamák

Egy kis nagyvilági életérzés idehaza..

I. Zagyva Party - Műlegyes verseny

Trópusi dzsungel az ország közepén..

I. Sió Műlegyes Kupa

Az első versenyélmény..

2013. április 30.

Balaton eresztés

A Balatont most 13:00-kor elkezdik ereszteni.

Időkép.hu:
Túl magas a vízállás, ez erős szélben gondot okozhat. Leengednek néhány centit.
Kedd reggelre már 125 centis, kritikus magasságba emelkedett a Balaton vize, így a siófoki zsilip megnyitása mellett döntöttek az illetékesek. A zsilipet 2 év után először, délután 13 órakor nyitják meg az Országos Vízügyi Főigazgatóság szakemberei - írja az [origo].
A tó szempontjából a 110 centiméteres vízállás az optimális, két hete pont ennyit mértek, azóta viszont tovább gyűlt a víz. Magas vízállásnál felmerül a veszélye, hogy viharos északi szélben a a déli partra átfújt víztükör károkat okozzon - ahogy erre már korábban volt példa. A feljegyzések szerint a legmagasabb szélhez köthető vízszintváltozás 52 centiméteres volt (forrás).
A tóba érkezett rengeteg víz miatt ugyanakkor annak minősége továbbra is kiváló - idézi a MTA Balatoni Limnológiai Intézetének vezetőjét az [origo].
Nagyon kíváncsi leszek, hogy mit mutat majd az elkövetkező napokban (?hetekben?) a vízmérce. Mennyit engednek el a Balatonból? Hogyan és mennyi idő alatt megy le az ár a Sión? Mit tapasztalunk majd utána? Marad-e hal? Milyen összetételben változik a halállomány? Stb.

A kiindulási adatok: Balaton átlag 124 cm, Siójut -27 cm.

Pali épp a Sióban álldogál jelenleg. Valószínűleg az utolsó halait fogja épp..

Képek forrása: egyik és másik

2013. április 29.

Sió napszúrással

Zoold hívott, hogy mehetnénk Sióra. Egy héttel eltolva, de végül csak eljutottunk.

Hét közben volt egy részleges holdfogyatkozás. Eseménynek esemény volt, még ha nem volt nagyon látványos. Mondjuk ez inkább esemény, szemben valami érdektelen celeb-sztorival.

Na szóval reggel hat órás indulással kezdtünk, és bennem volt egy kis para, mert azt mondták eresztik a Balatont. A vízmércén 5 cm emelkedést láttam még előző este. Gondoltam nem túl nagy különbség, másrészről meg nincs mihez viszonyítanom, azt sem tudom, hogy megy ez az eresztés - akár még durva vízállásra is érkezhetünk volna..

Végül nem volt miért aggódni, mert a Sió tökéletesen gázolható volt. Az eresztés egyetlen jele a komoly mennyiségű uszadék (fűcsomók, hordalék, moszat, stb). Utólag mondták, hogy lehet csak a zsilipköz tisztítása miatt eresztettek némi vizet, nem pedig a félt Balaton eresztés történt.
Az úszó kosz ellenére mégis azt mondanám, hogy egész tiszta volt a víz. Legalábbis egész mélyre le lehetett látni.

Siójutnál és Mezőkomáromnál voltunk. Máshova nem is kellett menni, mert sok halat láttunk. Igaz a nagyja araszos volt, de azért láttunk szebb, komolyabb kihívást jelentő példányokat is.

Siójutnál kellemetlen kavargó széllel küzdöttünk (Mezőkomáromnál már nem), aminek ereje volt, de határozott iránya nem. Hol alulról, hol felülről, hol meg keresztbe fújt. Rövid ideig elállt, hogy aztán egy pillanat múlva majd leszedje a sapkámat. A célzás nagyjából abból állt, hogy kinéztem egy célt, dobtam, ment irányba a zsinór, majd egy szélroham belekapott a zsinórvégbe és tipet-be, és a légy a céltól tíz méterrel oldalra ért vizet. Kínlódós volt na.

Azt néztük, hogy a domolykó ívás még nem kezdődött el, ellenben kárász/keszeg (?) ívás látható volt már, ahogy a partszéli növények között ment a locspocs.

Pici nedves legyekkel sikerült fogni halakat, de légy-légy között is erős különbség volt. Pl. a vörös testű nedves-legyet le se bagózták. A fekete, barna és talán még a zöldes jó volt. Pheasant tail, Hares ear. Nem jöttem rá, hogy kell-e vagy sem a hot-spot. A Fiery brown arany fácán farokkal csak pár snecit hozott. A Vyca a kezdeti pár erős odakoppintás után egyetlen halat sem adott. A csillogó bordázat előny volt.
14-es legyekkel jött a fogások nagyja. Próbálkoztam nagy 10-es Montanaval is, ütötték-verték, de egy halat sem hozott

Szépen jöttek a halak. Összesen húsz körüli darab halat fogtam. Ennek a kétharmada a jó araszos kategóriába tartozott. Sajnos az annyira vágyott nagyobb domi nem jött össze.
Remekül szórakoztam így is. A fogások nagyja tolóhullámos-lekövetős volt, amit nagyon szeretek. Kidob, párat belehúz, botvégből folyamatosan húz, jön a hullám, durr...

Zoold ellenben szépen fogott nagyobbakat is. Több hala is megtépte.

Kettő felé terveztük, hogy indulunk haza. Bennem dolgozott az akarat, hogy minél több Sió élményt szívjak magamba, de a hazaindulás előtti fél órában a testem már alig engedelmeskedett. Durvákat dobtam, célzás is csak nagyjából ment. Fel sem fogtam mi van, csak mentem, dobtam, mentem, dobtam. Idehaza derült ki, hogy jó eséllyel napszúrást kaptam.

Éjjel az ágyban szédelegve álmodtam újra az egészet, a lekövetős hullámokat és az ütést a botból a karomba. Egy algopirin segített. Majd kimegy belőlem ez a kényelmetlen közérzet és csak az élmény marad.
Hála érte.

A vízállás az ottlétünk alatt -27-ről -22 cm-re emelkedett - Siójuti vízmérce. A víz hőfoka kellemes volt: 15°környékére tippelném.


2013. április 19.

Reggeli gyors

Reggel ki tudtam menni egy nagyon rövid kis pecára. Sikerült egy 26 cm-es domit fogni. Yeeeeesssss!


Kérem szépen a domolykók szépen mozognak, szedegetnek. Jónéhány szép felszíni szedést is láttam.
Ez a hal egy mélyebb gödörből jött. Nem is láttam kiféle-miféle. Csak ugyanonnan volt elsőnek egy akadás, amit lerázott ő vagy a haverja, aztán másodjára egy odaütés volt és harmadjára sikerült kifogni.

2013. április 16.

Jön a víz

Nézegetem a vízállás előrejelzéseket (Országos Vízjelző Szolgálat) és nagyon úgy tűnik, hogy a Dunán megközelíti az I. fokot a most érkező áradás.


Nagybajcsnál tegnap 250 cm ről indulva, egy héten belüli 440 cm-es csúcsot jeleznek előre. Az I-. fok 470 cm-nél lenne.


Ha ugyanezt a sémát a Budapesti mércéhez igazítjuk, akkor másfél hét múlva közel 6 méternyi vízre lehet számítani.

Természetesen ez csak egy laikus logikázása, és van 30%-nyi tűrés is az előrejelzésben, de azért jól látszik, hogy jön a víz a Dunán is.

2013. április 13.

Dupla szivárvány, sok vörössel

Be kell valljam őszintén, hogy tiszta ideg voltam hét közepe óta. Merthogy alig vártam a mai napot, amikor is újra a Magyar Tenger vizébe léphetek.

Az első lépés máris meglepetés volt, mert azonnal térd fölé érő vízben találtam magam, és ez csak tovább emelkedett minden lépéssel, míg végül a mellényem alját emelgetve, csak lábujjhegyen sikerült a nádfal elé kerülnöm. Ott aztán pár hullám hátba vágott, így gyorsan megfutamodtam.
Sajnos a csónakos tilalom magába foglalja a belly használatának tilalmát is, így még ez sem segített volna rajtam. Sebaj, majd májusban...
Amúgy elég opálos volt a víz. Rendesen felkavarta a tegnapi hidegfront szele. 8.9° 120 cm - Siófoki mérce.

Ha már a nádfal előtt nem mehettem, akkor más nem maradt, mint a partról végigjárni a nádnyílásokat. Azért találtam olyan részt, ahol el tudtam menni a nádfal előtt, mert - mint minden tavasszal meglep - a nádas most is átalakult a tél alatt, és volt, hogy tízen méterrel fogyott a nád, így alacsonyabb részek is nyíltak. Egyik-másik nádöböl megmaradt, de volt olyan rész is, ahol meg kellett erőltetnem magam, hogy találjak viszonyítási pontot a régi részek felismeréséhez. Persze a jelentősen magasabb vízszint is szerepet játszott a megnehezített tájékozódásban.

A tavasz kétségtelenül megérkezett. Ez nem csak a belvizekben jelentkezik, de például a bejárók növényei is rügyeznek és már a füzeken, barkákon is sok a méh.

Ahol tudtam, a nádfalat végigdobáltam, de egyetlen kapás, jelzés, ugrás, fordulás sem volt. Így átmentem a mólóhoz. Ott a védett vízben sok snecit láttam, és a dobástávom határán nagyobb fordulások is voltak. Sügért vagy vörösszárnyút sejtve dobálni kezdtem, de csak pár snecit sikerült fogni, míg végül egy aprócska vörösszárnyú is sikeredett.

Végigjártam a móló mindkét karját, külső és belső oldalait is figyeltem, de alig csak egy-két helyen láttam apróbb halakat, és abból sem sokat. Visszamentem a nádashoz, ahhoz a részhez, amit nem jártam még be.
A tervezett bejáróban két bojlis rendezkedett be - teljesen elfoglalva, az amúgy széles bejárót. Kerülve a konfliktust a következő nyíláshoz mentem. Itt is sikerült a nyílt víz felől elmennem, de semmi meghorgászhatót nem láttam. Míg végül az egyik nyílásban szétrebbenő halcsapatot láttam. Talán épp egy csuka vágott közéjük.

Óvatosan, lépésenként közeledve dobálni kezdtem a nyílás közepét és a két fal tövét is. A nyugati fal elé nagyon nehezen dobtam, mert onnan fújt a szél, viszonylag élénken. Azért néha sikerült.
Végül sikerült egy halat is megfogni. Vörösszárnyú! Apró, de halnak hal. Kellene nagyobb is.
Egy lépés beljebb, új dobás, másik hal. Ez már picit nagyobb. Innentől minden lépéssel egyre nagyobb vörösszárnyú jött.
Menet közben magamat vizsgáltam, külső nézőpontból figyelve - honnan tudom, hogy kapás van? Mert sokszor nem érezni semmit a zsinóron, de többször volt, hogy valamiért belehúztam és már rúgott is vissza. Nem találtam meg a triggert. Megérzés lenne? Tavalyról megmaradt tapasztalat tudat alatt? Nem tudom.

Időközben majdnem ellenőriztek a halőrök. Életemben először találkoztam velük, de most sem történt kapcsolatfelvétel. Megnéztek, lelassítottak, aztán mentek tovább. Talán túlságosan bent voltam a susnyásban.

Az odasejtett csuka párszor még megrebbentette a csapatot, és a fröccsenésből ítélve volt köztük szép méretű is. Szerettem volna még nagyobbat, még nagyobbat.
Végül elértem a nyílás végét, ahol a tél tördelte náduszadék alól már nem tudtam kiszedni több halat. Sebaj, így is kaptam eleget a szeszélyes öregasszony tengerünktől.

Nagyon elfáradtam. Szinte vonszoltam magam hazáig, de persze a test sír, a lélek örül. Szép napot kaptam. Hála érte.