Pere-lízis

Hernád ismét - három napban: első, második és harmadik nap...

Délegyháza délig

Délegyházi bellyzés a nyári kánikulában...

A szépséges Ipoly

Első találkozásom az Ipollyal...

Hosszú horgász hétvége Hernádon

Közösségi horgász esemény saját szemszögből...

Balaton Hal-A-Ton

Egy nyaralás emlékképei..

Hajnali balinozás a Dunán

Egy hétköznap hajnali rövid lengetés..

Balatoni Bahamák

Egy kis nagyvilági életérzés idehaza..

I. Zagyva Party - Műlegyes verseny

Trópusi dzsungel az ország közepén..

I. Sió Műlegyes Kupa

Az első versenyélmény..

2013. február 25.

Tavaszi szél vizet áraszt

Úgy tűnik, hogy vége a télnek, de legalábbis a keményebb részének. Tavaly december első napjaiban köszöntött be a hideg, és most-, 80+ nap után búcsúzik.

A vízállásokom ez még nem látszik, de persze ami késik nem múlik.
Délegy vonz nagyon, hogy a pisztrángsügerek után nézzek már bellyből vagy a partról. Viszont a tanácsok alapján ez még korai - jó eséllyel apatikus halakkal találkoznék csak.
Zooldnél is rákérdeztem jönne-evalamerre, és a Váli vizet említette, hogy mehetnénk. Hát, menjünk. Naná.

Az idő szép volt reggel, bár kissé borús, és némi szél is volt. A telepi hídhoz mentünk, és nem csalódtam: ismét rengeteg kishal állt a folyással szemben szedegetve.

Nekiálltunk. A múltkori alkalomhoz képest most érezhetően "tavasziasabb" volt a helyzet. Több határozott odacsípés után egy arasznyi hal (mondjuk sneci) akadt meg a tegnap este a maradékokból csak úgy összedobott légyre. Jihhá.

Szegénykének nagy volt a horog, így egész mélyen akadt és vérzett a szája, így a lehető leghamarabb szabadítottam és ment vissza vízbe, fénykép nélkül.

Mentünk a torkolat felé is, de onnantól el kezdett esni, szakadni az eső. Az az igazi áztatós fajta. A fagy még a talajban van, így csak a felső öt centi ázott szét. Ezért a vízszintes részeken még jól járható volt, de a leglankásabb partoldal is fürdés veszélyét rejtette.
Ez a lenti szakasz üresnek bizonyult, még a torkolatnál is. Domolykónak se híre se hamva.

A part-menti bódék egyikébe beköltözött valaki, egy iszonyat mély cerberus hanggal megáldott őrkutyával együtt. A bódé alól hörgött ki felénk elhaladtunkban.

A Dunai (Bp-i) vízállás 245 cm, vízhő 3C°. A víz nagyon tiszta. Sohasem láttam még ennyire tisztának.




2013. február 16.

Tavaszias délután

Szép napsütéses, tavaszias időnk volt ma errefelé, habár a szél élénk volt. Mindenesetre kimenőt kaptam a családtagjaimtól és ebéd után hamar a vízparton találtam magam. Váli víz lett a mai célpont, plusz némi gyaloglást is terveztem: Sina-teleptől torkolatig és túlparton vissza. A telep megvolt, de a gyaloglás elmaradt, mert annyira élt a víz..

Olvastam egy legyes írását, ami nagyon élénkítő (talán ez a jó szó rá) hatású volt számomra. A leglényegesebb elem ami megfogott, az a cserkelés tudományának kihangsúlyozása. A "gondolat halott tettek nélkül" elv alapján, kicsit próbára tettem volna a kezdetleges képességeim - ezért is terveztem a gyaloglást. A valóság azonban más irányba terelt.
Így van ez a többi vendég-gondolattal is: szép lassan magamba olvasztom őket és személyre-szabottá alakulnak. Nem kell utánozni mást, hanem a saját utat kell kijárni..

Vissza a vízpartra! A Váli víz olyan tiszta volt, hogy csak pislogtam! Méterre le lehetett látni a vízben. Már a hídról kiszúrtam a halrajocskákat, és rögvest utána meg a felszíni fordulásokat. Hajaj, itt én ma szénné fogom magam..
Ahogy azt én gondoltam! Perszehogynem.

Volt kétlegyes nimfázás, kapásjelzős nimfázás, mendelés, meg kitudja még mifene, de egy fránya hal sem akarta bekapni a legyeim, bármit is kínáltam nekik. Még a Fiery Brown vagy más nedves sem kellett, pedig kipróbáltam az összes nálam levő színárnyalatot és méretet. Semmi.

Közel három órás próbálkozás után végre a jó öreg Montanara van egy kapás. Meg is akad és végre halas lesz a kezem. Először idén.
Beleszagoltam a tenyerembe. Halványan, de még mindig megvan. Asszem ma este kilógatom a kezem a zuhany alól. :-D

A becsülethal után a duplázás már nem sikerült, pedig az eltelt idő alatt kifigyeltem a nagyobb forgások vélt nagyobb halainak helyét. Őket céloztam, de semmi, egy-két határozatlan belehúzás-féle jelet kivéve.

Besötétedett, a hidegtől merev lett a lábam - ideje volt indulni. Hazáig kiengedett a fagy a tagjaimból. Laaaaassssssan itt a tavasz.

2013. február 15.

Kelet-Magyarországi vizek 2.

A Magyar Puszta szép.

Méltán. Vagy legalábbis ez a tévképzet él bennem(ünk), hogy az Ungarische Puszta messze földről vonzza a népeket, hogy jól megnézzék és álmélkodjanak.

Nem tudom, hogy gyerekkoromban megfordultam-e itt (valószínű igen, csak nem emlékszem rá), de most így idősebb fejjel is élmény volt rácsodálkozni a "Puskas-Gulasch-Puszta" sztereotípiából a harmadikra. Merthogy gyönyörű.

Az a kép élt bennem, hogy a Puszta = "száraz, forró szél fújja a homokot"... Na ez nem igaz - legalábbis aszerint, amit most láttam belőle.
Habár a statisztika szerint az egykor nedves táj a vízszabályozások után tényleg az ország legszárazabb vidéke lett...
Még régebben egy nyíregyházi út során olvastam valahol (remélem nem emlékszem tévesen), hogy korábban annyira alkalmatlan volt a talaj a kerekes közlekedésre, hogy csak bivalyokkal vontatott sárszánokkal tudták a szállítást megoldani.

Mindenesetre én a nedves-vizes arcát láttam a tájnak. Lehet, hogy a hó-olvadás miatt volt ez, de másrészről a nádrengeteg jelenléte azt mutatja nekem, hogy mégis csak a víz az úr, még ha a felszín alá is szorult vissza.

Na visszatérve az eredeti témához, itt van két kép a Keleti főcsatornáról, kb innen.

Igencsak beépült a partja, ami egyrészről randa, másrészről meg halbőséget sejtet. Az első képen mutatóba van egy nagy madár is, amit én gólyának néztem, de az kissé korai lenne a normális március vége helyett.

A következő folyó a Hortobágy volt, közvetlenül a Kilenclyukú hídnál.
Ez már maga a kirakat-Puszta-Center! Szezonon kívüli üresség ellenére sem esett nehezemre elképzelni pár szürkemarhát itt-ott, és hozzá a subás-pásztorbotos juhászt, meg az ostorcsattogtatós csikóst...
A folyó maga egész pofás méretű, és kellemesen horgászandó víznek tűnt. Másrészről meg ez a víz volt a legzavarosabb az összes közül. A többi mind letisztulóban, ez meg kávé...

Végül az utolsó keresztezett-fényképezett víz, a Nyugati főcsatorna. Kb itt.

Természetesen átmentünk a Tiszán is, mégpedig Tiszafüred-Poroszló között. Itt láttam meg (életemben először) a Tisza tavat. Ahova még egyszer el kell(ene) jutnom horgászként is.

Remélem a képek segítettek azoknak, akik arrafelé veszik az irányt, és hiába próbálnak előre tájékozódni - pont, mint én indulás előtt...

2013. február 13.

Kelet-Magyarországi vizek

Pár napos pihenésünk alatt a Kelet-Magyarországi vizekről szerezhettem némi felszínes benyomást, ráadásul a teljesség igénye nélkül. Ezt adom most közre.

Hajdúszoboszló volt a bázisunk, így innen indulva az első víz a Kösely (vagy más néven a Kösély) volt.
Egyetlen helyen álltam meg mellette, mégpedig itt. A képek is itt készültek.

Időrendi sorrendben másképp haladtam, de itt maradok a földrajzi sorrendnél.
A következő víz nevét nem tudom. Visszafele úton álltam meg mellette, kb ezen a helyen. A nevét illetőleg csak találgatni tudok: a Kösely, Derecskei főcsatorna össefolyása utáni szakasz. Az út túloldalán már Kösely-Hajdúszováti átmetszés néven fut. Maradjunk annyiban, hogy ez a legvalószínűbb elnevezése a képeken látható víznek is.

A következő vízfolyás a Derecskei-Kálló. Képek erről a helyről készültek. Medre itt bele van szűkítve egy betonteknőbe, de előtte és utána szabadabban fut.



Ez itt a Tépai ér vagy a Konyéri Kálló. Most sem tudom még, hogy melyiket fényképeztem... Valószínű helyszín.

És végül az aznapi túrám legtávolabbi vize a Berettyó. Képek innen.

Nagyon fáradt vagyok már, így abbahagyom az írást. Majd holnap vagy hétvégén folytatom.

Még egy érdekesség. 2012-02-10-én, odafele úton a tájat fél országon át vastagon hó borította. Csak úgy kb 50-80 km-el Szoboszló előtt kezdett vékonyodni a hótakaró. Ma, a két nappal későbbi visszaúton  már sehol sem volt hó egészen Hatvan környékéig. Azután egész Budapestig egyre vastagabb fehérség fedte a tájat.
Ez csak egy jele a Tavasz érkezésének, de láttunk vadlúd csapatokat is az égen észak felé elhúzni, illetve az egyre erősödő madárcsicsergés is a tél végét jelzi már.

2013. február 10.

Kispatakos betli

Zoold-el elnéztünk kispatakos pecára. Még szórt napsütésben készülődtem és indultam, de mire felvettem a horgásztársam, addigra már havazott. Aztán ez az idő kitartott egész estig.

Ennek ellenére nagyon jól esett a peca. Nem fagytam meg (nem úgy a zsinórvezetők a boton), szép környezetben és jó levegőn sétáltam, de semmit nem fogtam. Zoold sem, pedig bevetettünk mindent a siker érdekében.

Én kapásjelzős nimfázást erőltettem az idő nagy részében, de sajnos megint elmaradt az annyira várt hirtelen lerántós jelenet. Sebaj.

Zooldtől egy megtisztelő kérést kaptam - a korábban feltett csontilégyből kössek neki párat... Kicsit bajban voltam, mert az első nekifutás után gyorsan kifújt a lendület és a későbbi legyek még úgysem sikerültek, így inkább levágtam őket.

Na, de most! Motivált lettem és nekiestem, hogy ennek mennie kell.
Íme alább az eredmény. Remélem beválnak majd.
Azt hiszem kötök még magamnak is egy féltucatos-tucatos sorozatot. Hátha.

Egy bolhapiacon belebotlottam egy Tokoz orsóba. Kopott iszonyatosan, de a kereplője, tengelye és úgy mindene normáliasn működik. Csak poénból vettem meg, de lehet zsinórt is kap majd.

2013. február 2.

Árad

A téli elvonási tünetek miatt ma "ha esik - ha fúj - ha árad" alapon, akkor is horgászni mentem.

Persze nem sok reménnyel, de már az első percben megvolt az adag amiért jöttem: ahogy a vízparton szippantottam jókat a finom illatos hajnali levegőből.. na, az már megérte!

Voltam a Hosszúrétin, és a Dunán. Bejártam több helyet. Sehol semmi hal. Azaz egyszer, egyetlen helyen láttam egy fordulást.
A Sulák befolyó után feladtam. Csak sétáltam bottal a kezemben a csepergő esőben.

Mindegy. Négy óra a jó levegőn, vízparton. Szépen kimosott belőlem mindent. Persze egy kis botrángatással felütve tökéletesebb lett volna.
Jaj már csak tavasz lenne...