2013. január 3.

Online horgászjegy

horgaszjegy.hu - Egész véletlenül botlottam bele, de csak támogatni tudom - teljes mellszélességgel. A részletekért javaslom ezt a linket.


Nemrég írtam egy levelet aMOHOSZ-nak felületesen ezt érintő témában, de a válasz elkeserítő volt. Nem azért mert a válasz értelmetlen vagy érvek nélküli, esetleg logikátlan lett volna. Nem volt az, sőt kimerítő választ kaptam. Hanem azért elkeserítő, mert két teljesen külön malomban őröltünk. A MOHOSZ méretű szervezetnek megvan a maga helye és szerepe, de az a válaszukból számomra egyértelműen kiderült, hogy nem ott vannak, ahol szerintem-, az egyszeri horgász szerint kellene lenniük. Valami számomra nem (ki)ismert érdekrendszer gravitációs ereje mára már olyan mértékben torzítja a MOHOSZ feladatellátását, ami már szerepvesztéshez vezetett.

Látom, hallom, olvasom, hogy a MOHOSZ számol a sporthorgászok létezésével, de a bőrömön szemernyit sem érzem. Sőt, csak a húshorgász megközelítést látom és tapasztalom mindenhol. Kezdve a horgászrendben (ahol a fogás = zsákmány = elvitt hal = hús, kg), a horgászjegy-kezelés szabályaiban, a fogási naplón át, a természetes vizek halkitermelő lobbijával szembeni hatástalan ellenállásban, az élőcsalis horgászat visszaszorítására való törekvés teljes hiányában, és a többi és a többi.


Látom, hallom, olvasom, hogy a MOHOSZ számol a horgászturizmus fontosságával, de a semmit sem látok belőle. Még csak nyomokban sem tudok felidézni ilyet.
Látom, hallom, olvasom, hogy a MOHOSZ számára a halőrzés milyen fontos, de három éve egyetlen ellenőrzésbe sem futottam bele, pedig jó sok vízen megfordultam.
Látom, hallom, olvasom, hogy a MOHOSZ egyetért, hogy a rabsic = vadorzó, tolvaj és bűnöző, de csak a panaszt és rémtörténeteket hallom vissza a halőr ismerőseimtől, hogy a nyilvánvaló tettenérés után hogyan is sétálnak ki ezek a káros-károkozó személyek az igazságszolgáltatás kezei közül.

A Magyar Országos HOrgász SZövetség horgász-képviseleti, lobbista, érdekképviseleti, fejlesztői, hal- és természetvédelmi funkcióiból én csak szóbeszédet látok, hallok és olvasok.
Számomra a MOHOSZ végleg múltban ragadt, mozdulni képtelen, környezetétől elszeparálódott, mára már csak vegetatív életfunkciókat ellátó őskövület.

Hogy lehet, hogy magánkezdeményezésből indult el az online jegyárusítás?
Hogy lehet, hogy egy vállalkozás próbál létrehozni egy országos érvényű adatbázist, amire építve létezhet a netes napijegyvásárlás, azonosíthatóak az eltiltott személyek, egyszerűsödik-korszerűsödik az ellenőrzés?
Hogy lehet, hogy az országos szövetség az EU pályázatok pénzeiből (amelyhez státuszából eredően jobban hozzáférhet, mint más) ezekre még kísérletet sem tett?
Hogy lehet, hogy amikor annyi mindenre jut az EU pénzekből mindenféle jogcímen, akkor pl természetvédelem jogcímén nem jut semmi a sorvadozó halőrzésre?

Én nem hallok ilyenekről, pedig az ilyenekkel jól lehetne virítani, mert a PR értékük elég nagy.

Hogy lehet, hogy egy vállalkozás hamarabb ráérez a közösségi és a kornak megfelelő igényekre, mint a hivatalos képviseleti szervünk?
Hogy lehet, hogy még mindig kartotékokban, dossziékban, szelvényekben, kézírásos bejegyzésekre alapuló dokumentációkban gondolkodó emberek hozzák a döntéseket? Hogy lehet, hogy ugyanezek a személyek nem is hallottak elektronikus ügyintézésről, digitális adatbázisokról és adatkezelésről?

Hogy lehet, hogy a horgászoknak nem tudnak állami jegyet adni bármilyen okból is, habár jogos elvárás lenne, hogy a következő évi dokumentumok beszerezhetőek legyenek akár már december elejétől kezdve?

Hogy lehet, hogy az elektronikus horgászvizsga ötlete még elő sem került az arra hivatott szervezetben, miközben egy független forrás már akár készen is áll rá.
Hogy lehet, hogy úgy kell összevadászni az aktuálisan érvényes információ- és szabályhalmazt, ha egy új vízterületre szeretnék menni, és ennek megoldására nem az országos szervezet tesz erőfeszítéseket, hanem független weboldalak?

Pozitív változást reméljek? Mire alapozva?
Addig is csak támogatni tudom az ilyen kezdeményezéseket.
Hajrá horgászjegy.hu!! Maradj meg egyszerűnek, függetlennek, korszerűnek, és valódi szolgáltatást nyújtónak!

4 hozzászólás:

nagyon jól összefoglaltad a helyzetet és szerintem a legtöbbünk nevében is írhattad ezt a bejegyzés. hiszen tudjuk, mert járunk a vízparton és horgászunk, hogy ami itt megy az tényleg nem a sporthorgászoknak van kitalálva, de több esetben el is lehetetlenítik a horgászatot, nem hogy megkönnyítenék. én is támogatom az oldalt. végre van mit!

Természetesen vannak pozitívumok is, na de ennyi negatívumot hirtelenjében összegyűjteni...:-((( Én is hitetlenkedve olvasom, hogy mindez a fő képviseleti szervezetünktől független kezdeményezés. Talán nem is baj, így majd működni fog :-)

Ha jól gondolom, kb. 10000 sporthorgász van az országban, maximum. Most a bojlisokat hagyjuk, ők divatból csinálják. A többi bizony húshorgász, de mit csodálkozunk? Csak szét kell nézni az országban. Túlélünk évek óta, nem jutunk ötről hatra. Az elmúlt évtizedekben kicserélődtek az emberek, kicserélődtek az értékrendek. A Magyar horgász 1947-ben jelent meg először. Érdemes követni az újság írásait évről-évre, egészen mostanáig. Ott van feketén-fehéren, hogyan alakult a horgászkultúra. Ahogyan az élet minden területén, ott sem az alját emelték fel, hanem a minőséget züllesztették (volna) az alja szintjére. Az eredmény látható.
Miért írtam ezt most le? Bizony ennek a hozadéka az, ami most van. Teljesen értetlenül néznek, ha szólsz, hogy ne dobja ki a halat a partra, hogy ott fulladjon meg. "Á, csak egy hal!", mondják. Ezeknek az embereknek nagyon jól megfelel a MOHOSZ jelenlegi felállása, funkciója. Ezeket az embereket már senki sem lesz képes megváltoztatni. Ha nem lenne divat egy csomó halbarát dolog a horgászatban, még ennyien sem lennének, akik lenyomják a horog szakállát. A fiatalok ugyanúgy nem fogják tiszteletben tartani a másik élőlényt, ahogyan a mai öregek sem. Tessék megnézni egy halas képet a Trout & Salmonban, és tessék megnézni egy magyar rekordlistást. Ott lett ez elszúrva a legelején it Magyarországban, Izaak Walton idejében.
Egyébként mi a garancia arra, hogy egy magánkezdeményezés nem öncélú, profitorientált? Képtelen vagyok elhinni, hogy Magyarországon 2013-ban valaki önzetlenül, a köz javára fektet be egy fillért is! Azért nincsenek már közöttünk Széchényi Ferencek, Széchenyi Istvánok. Na, nem vagyonban, inkább jellemben.
Szóval örüljünk, hogy, egyenlőre, még nem vernek agyon minket a vízparton azért a két csukáért, amit fogtunk. Mert az emberek éhesek. Fizikálisan. Semmi sem fog változni.

Levente, ezzel azt hiszem, keretbe is foglaltad a lényeget:

'...Ezeknek az embereknek nagyon jól megfelel a MOHOSZ jelenlegi felállása, funkciója. Ezeket az embereket már senki sem lesz képes megváltoztatni..."

Üdv: Zsolt