2012. november 12.

Őszi Sió

Nemrég összefutottam egy érdi legyes/ul-pergetővel, akinek az éterben a nickneve Zoold.

Invitált közös pecára, ami hamar konkretizálódott egy közös Sió túra tervével. Sajnos a kivitelezés az én hibámból tegnapig váratott magára, de a család elengedett, így nyolc óra felé már Siójutnál, a part tetejéről vizslattuk a vizet, hogy kínál-e nekünk valamit.


Egy-két apró szedés után eredtünk, és Palihoz hasonlóan szépen fogtuk az apró-domis csapatból.
Remekül szórakoztunk, úgy egy-két órán át, aztán átpályáztunk a mezőkomáromi új és régi híd közötti részre. Én itt kevesebbet fogtam, míg a társam bőven. Közvetlenül híd felett volt egy-két nagyobbacska forgás, és abból szerettem volna végre egy szebb domit horogvégre csalni. Aztán Zoold beért és egymás mellett állva köpültük a szakaszt. Hiába.

Mentünk még tovább Felsőnyék irányába. Kinéztünk egy szakaszt, amiből én a felső felét választottam. Jó néhány ráfordulás, leszedés, lekövetés után csak két ugyanolyan egyen-méretű domit sikerült fognom, míg a társam egyetlen egyet sem.

De hol vannak a nagy domik?! Már mindkettőnket ez a kérdés izgatott egy egész napos legyezés után. Aztán megleltük őket - ott voltak szinte közvetlen mellettünk, a partfalban levő mélyedésben. Tizen-huszon darab nagyobb domolykóból álló csapat jött-ment egy viszonylag rövid szakaszon. Mindent bevetettünk, de semmi. Még olyan is volt, hogy az egyikünk a part tetejéről irányította a másikat, hogy merre dobjon és mi is történik. Ezek a halak nagyon utálták a legyeinket. Méla undorral fordultak le a legízletesebb "falatokról" is. Aztán kifogyott a lendület és befejeztük a pecát. Fájó szívvel, de elindultunk haza.

Remek nap volt. Sokat kellett küzdeni a széllel, de megérte.

A Vyca variánsom csúfos kudarcot vallott a Sión, míg a Vyca jól muzsikált. Zoold szárazléggyel aratott végig, néha váltva csak másra. Míg én nedveslegyet 60%, Vyca-t 30%, polibogarat 10% arányban használtam.

A víz igen hideg (7°), nagyon tiszta, növényektől még nem teljesen letisztult és nagyon alacsony (Siójut: -43cm) volt. Általában térd alattig ért, de a legmélyebb helyen sem ment csípő fölé. Rengeteg kagyló van benne, ami jó jel. A kicsi domik mind egészségesek és kövérek voltak. Láttam sügéreket is, de egyet sem sikerült becsapni.

A Sió továbbra is a szívem csücske maradt, és ma sikerült megismerni egy új részét és az őszi arcát is.
Képek:



Az utolsó négy képen az ügyes szeműek megtalálják a halakat is, amiket nem sikerült kifogni.
:-D

4 hozzászólás:

Az utolsó képeken, mekkora domolykók!!! Ha egy ilyet fáraszt az ember az életre szóló emlék.

az a baj a domikkal... ha már látod Őket, akkor minimálisra csökkent az esélye a halfogásnak... ellenben a kisebbek megadták a hangulatot ami jó... vannak híres vizek ( mint a Zala ) ahol már ezt az elményt sem tudja nyújtani...

Az elején a rajz nagyon bizarr! Tamás! Milyen szerszámaid vannak? Mire használod a láncos buzogányt? Miért engeded be a gyereket a kínzókamrába? :D
TT