2012. október 15.

Első próbák az új BFC bottal

A hétvégén kétszer is volt alkalmam kimenni vízpartra, vagyis a Dunára.
Mindkét alkalommal fejtörést okozott, hogy hova is menjek, mert két cél is vonz mostanában. Az egyik frissen jött cél - kipróbálni az új botot. A másik cél sem túl régi, de már egy ideje motoszkál bennem - kérem alássan, én szeretnék egy dunai süllőt fogni legyezve.

Lehet, hogy a süllőfogással még várni kell, de eljön annak az ideje is. Így visszagondolva az első legyes balinfogásig is jó sok idő telt el, de közben rengeteget tanultam a Dunáról (és a Dunától is), a legyezésről,  és úgy nagy általánosságban mondva a Természetről is. Szóval új kihívás bogara motoszkál a látens legyes terveim között. Majd meglátjuk mi lesz belőle.

Na szóval a hely megvolt, vagyis három helyem is van, ahova mehettem volna, de az új bot a Dunánál kisebb vizet igényelt volna. Ráadásul a Duna áradt, 250 cm-en, másnap 275 cm-en volt (lassan hűl, 13C°), ami azt jelentette, hogy a kövezés már víz alatt van, legalábbis egy része. Merre menjek, merre menjek? Á, azért lenézek mégis a Dunához.. Végül ott ragadtam mindkét nap. Jó víz ez a Duna, akárhogyis, na!

A nap mostanában hétkor kel, így hatkor már úton voltam. A cuccost még otthon összeraktam, sőt még a legyet is felkötöttem, hogy ne kelljen lámpát kapcsolni. A óvatos megközelítésre vonatkozó tanácsokat megfogadva próbáltam osonni a vízhez.

A langóban a víz szépen forgott, még a kövek felett átbukó víz ellenére is, így bízhattam abban, hogy a forgó víz a kőgát mellé fogja sodorni a keresztbe bedobott zsinórt és legyet. Egyedül a fák voltak csak útban, így kénytelen voltam bemenni a vízbe. Első hiba, így utólag.

Egy lépés, szünet, dobás. Egy lépés, szünet, dobás. Az első dobások rövidre sikerültek, mert nem volt helyem hozzá. Amikor már három méterre jártam bent, a víz már combig ért, de végre volt helyem kiereszteni a dobásokat. Dobás, egy lépés, szünet, dobás. Innentől kezdve ahány lépés, annyiszor inthettem az elúszó halak után. Valószínűleg már az első lépéstől tudták, hogy ott vagyok, pedig minden, de minden óvatosságomat bevetettem. Feltételezem, hogy a vízben a legóvatosabb léptek apró zöreje is messze hallatszik.

Azért annyira nem volt veszve minden, mert a langó és a sodorvonal határánál szépen fröcskölt a balin. Nosza, dobáljunk. Hatos bot volt nálam, hatos úszó zsinórral. Rajta rövid, másfél méteres előke, fél méter hosszú .25-ös tipettel. Sajna a streamerjeim túlméretesek ehhez az összeállításhoz, így megkínlódtam a dobásokkal. Fogytak a rablások, forgások, számban és erősségben is. Nem tudom, hogy a dobásaim miatt, vagy csak simán, mert vége volt a hajnalnak.
Eszembe jutott a chestpack hátuljában épp nálam levő orsó, rajta #5-ös inter zsinór. Csere után azzal próbálkoztam. Az Airflo Forty plus WF5I zsinórt, mintha pont a hatos botra találták volna ki. Majd még a hetessel is ki akarom próbálni, de már a hatossal is észrevehetően jobb volt az összhang, szemben az #4/5-ös decathlon-botos próbálkozással.
A csere után valahogy jobban is tudtam hinni az eredményben, így kitartóan szórtam a zsinórt keresztül a fősodrásba. Végül egyetlen egyértelmű rántás volt az összes eredmény, sajnos megakadt hal nélkül.

Itt volt az ideje a botcserének és az új bot kipróbálásának. Kilábaltam a vízből, hatos bot kocsiba be, új bot ki. Gyönyörködtem az új botban. Szép és praktikus a csomagolása. Első lengetések során kicsit lágynak éreztem a végét, ami ellent mondott a korábbi véleményeknek. Pont azt mondták, hogy erős. Persze mit várok egy három méter hosszú és ceruza vastagságú pálcától. Később aztán, a lengetések során nekem is megfordult a véleményem. Jó kis bot ez, talán egy negyvenes balinig el lehet vele játszani. Már csak azért is, mert a toldásai mind megerősítettek.

Sajnos még várat magára egy négyes zsinór beszerzése, de azért akadt otthon egy hármas, így a felavatásnak mégsem volt technikai akadálya. Átmentem a sóderes partszakaszra, ahol a térdig érő vízben több szedést is láttam, illetve a balinok is betértek párszor egy-egy falat erejéig.

Először súlyozott nimfát próbáltam ki, mert ugye nimfás botnak nimfa jár. Aztán nedves légy lett belőle elég gyorsan. Habár a nagykönyv szerint a nedves légy is a nimfák közé tartozik.

A bottal dobni nagyon jó és könnyű. Feltéve, ha az embernek van szabad terepe. Itt egyértelműen előny a plusz hossz. Zártabb víznél, ez már valószínűleg kínlódós kategória.
Próbáltam a gördülő dobásokat, aztán az egykezes dobásokat is, és a mendeket is. Na itt aztán tényleg előny a hosszú bot, mert olyan szépeket sikerült dobni, hogy ihaj.

A halak közül elég sokat sikerült horog végre kapni. Nagyszerű érzés volt az új bottal halat is fogni.
Na, alakul ez még. Ki szeretném próbálni még négyes zsinórral is, habár már a hármassal is szépen muzsikál.

Ja, vasárnap semmit sem fogtam. Ugyanez a felállás volt: süllős bepróba, aztán új bot avatás. Vagyis igazából két kisebb hal megakadt, de nagyon finnyásak voltak. Biztos az idő tette. Szombaton még hét ágra sütött a nap, és rengeteg méhet láttam a virágokon, meg szitakötőt, szöcskéket, és pár szúnyogot is. Vasárnap még a nap pontos helyét se lehetett megállapítani. Szomorkás, csepegős őszi nap volt.

0 hozzászólás: