2012. október 7.

A szépséges Ipoly

Most szombaton egy legyes dobás oktatáson vettem részt az Ipolyon. Bizony Ipoly, most először! Merthogy én még sohasem voltam ezen a folyón, pedig legyes körökben igen híres és viszonylag közel is lenne. Híres a domolykóiról, balinjairól és a szépségéről is.

Szombat hajnalban indultunk, Esztergomot érintve egy rövid Szlovákiai szakaszon átvágtunk Letkés felé. Útközben a Garamot is láttuk, ahol csak egy fénykép erejéig álltunk meg.

Az oktatás kilences kezdéssel volt meghirdetve, és azt gondoltam, hogyha már itt vagyok, akkor pecázni is akarok. Szóval hét után már a vízparton voltunk, ahol a nap épp a reggeli párnatakarót tüntette el éppen.
A Letkési híd alól körbenézve nem sok mozgást láttam, de végül a part mentén felfedeztem néhány szedést, aztán lassan kinyílt a szemem, ismét csak az átlényegülés zsákmányvadászba.. Na zsákmány az nem kell már, ehhez már eléggé kilúgozott-modern kor szülte horgász vagyok. Ez van, ölni nem szeretek, de a vadászat örömét nagyon is kedvelem.

Az oktatás megkezdéséig egy sügért babahalat (küsz/domolykó?) sikerült fogni súlyozott nimfával és vyca léggyel. Egy jó helyre sikerült beállni, ahol pár komolyabb rávágásból próbáltam volna csinálni valami kézzelfoghatót is. Sajnos csak a rávágások maradtak, mert eljött az idő, és kigázoltam a vízből.

A társam annyira felment, hogy vagy fél óra elteltével ért csak vissza, de semmiről sem maradt le, mert végül csak tíz óra körül mentünk a vízbe. Bánáti József volt az oktató. A társaság pedig - nem számoltam - olyan 8-10 fő volt, köztük egy lánnyal! Na ez a nem semmi. Az egyik legyes lánya volt, aki szimpatikus odaszántsággal igyekezett tanulni. Csak így tovább!

Józsi minden különösebb bevezető vagy átmenet nélkül kezdett. Adott helyzet: középen erős áramlat, túlpart tövében szedések - mit tesz ilyenkor a legyes horgász? Szóval mend dobások (jobbos, balos), horog dobás (csakis szűk loop-al), szerpentin dobás. Ezeket nagyon élveztem, és kimondottan hasznosak voltak számomra. Az ezután következőek már kevésbé: gördítő dobás (D és V loop), switch dobás. Ezeket gyakorlom elég sűrűn, úgyhogy inkább az első pár újdonságot erőltettem kifulladásig.

Déltájban kis pihenőt szavaztam meg, némi energiabevitellel - mert már sajgott a vállam és a kezem. Egész más az 5-10 másodpercenkénti dobás, mint a horgászat ritkásabb ritmusa. Jóval fárasztóbb és persze a monotonitás is még fokozza ezt.

Ebéd után már viszketett az összes legyes-dobozom, úgyhogy legyet kötöttem fel és egy pár szedés nyomába eredtem, hogy a frissen tanultakat élesben is kipróbáljam. Megmondom őszintén, hogy az iskola elég gyorsan kiment a fejemből, habár a napom legjobb halát épp egy horog-dobásnak köszönhettem később.
Szóval - szubjektív véleményem -, hogy tanulni és gyakorolni kell ezeket a dobásokat, mert élesben úgysem jut eszembe, hogy na azt a helyet csak és kizárólag egy szerpentin-dobással kell megdobnom. A helyzet hozza a megoldást adó dobást, amit vagy tud az ember vagy nem, vagy eszébe jut a tanult/gyakorolt dobás vagy nem. (Aztán ezzel vagy igazam van, vagy nem.. Hehe)

Pár kishalat fogtam, sorozatban ugyanolyanokat. Azt hiszem balinkölykök voltak, de elég nehezen tudom megállapítani melyik milyen, főleg, ha ilyen kicsik.
Aztán visszamentem a "bázisra" és láttam, hogy vége is az okításnak. Rákérdeztem, hogy merre mivel érdemes menni, aztán a társaság egyik fele elindult haza, a másik fele meg maradt az Ipollyal.

Felfelé indultam, mert nem messze tőlünk volt egy zúgó. Egy zajosabb fajta. Messze lehetett hallani ahogy a köveken megtörik. Gyönyörű szép hely. Amúgy ez az egész környékre is igaz. Útközben is végig csak csodáltam mennyire szép a táj. A reggeli pára, a kedvesen folyó Ipoly, és a környező hegyek. Mindenféle pátosz nélkül: itt nemcsak a kép (a folyó) volt szem előtt, hanem a kép kerete (a folyót keretező táj) is számított. Na, rendesen bejött.
A táj szépsége mellett még egy dolog volt, amire felfigyeltem, az a rengeteg gomba mindenfelé.Gyakorlatilag mindenhol gombába botlottam, még a földút kerékvájatában is volt nem is egy. Már nem először fordul meg bennem, hogy el kellene kezdeni gombászni. (Idő, idő, idő..!)

Elkezdődött délutáni horgászat, elindultam felfelé. Jól gázolható volt a víz, úgy tökig érő mélység volt nagy átlagban. Igaz belefutottam egy-egy mélyebb szakaszba is később, ahol azért már meg kellett emelni a fényképezőgépet és a chest-pack alját elöl hátul. Régebben ilyen helyekre be sem mertem menni. Hja mit tesz a társaságban eltöltött pecák sora - a többiektől tanulom lassan, mit lehet.

A zúgó alatt jobb és bal oldalt dobálgattam, főleg súlyozott nimfákkal. Aztán az egyik bokor előtt két határozott rántás... amiből semmi sem lett. Dobálgattam a környéket és a túlpartot is, időnként visszatérve a bokorhoz, de semmi. Aztán a bokor utáni öbölben megakadt egy szép sügér. Lábig vezettem, de ott leakadt, pedig szép darab volt.
Lassan elértem a zúgó aljáig. Onnan is sikerült kiszedni egy-két halat. A legjobb az egy próba-szerencse dobás volt - keresztül az átbukó víz fősodrásán a túloldali négyzetméteres langóba. Első dobásra hal úgy, hogy nem is láttam mi történt. Feltételezem beesőre mozdult rá, majd a sodrás belekapott a zsinórba és behúzta neki a horgot. Na itt azért megpróbáltam pár mend dobást...

Fel akartam menni a zúgó feletti vízbe, hogy felülről is megdobáljam, de sehol sem találtam megfelelő beszállót. Volt, ahol köldök feletti vízben álltam a part mellett és mélyülő medret tapogattam a lábammal. Mire jóval feljebb bekeveredtem a vízbe, már nem gondoltam a visszatérésre, jól voltam, ahol voltam.

Az egyik bokor felett volt egy jóféle tolóhullámos lekövetésem, így ezt erőltettem - szintén mint a korábbi sügéres helynél: mindent megszórva a környéken, de vissza-visszatérve a célhoz. Itt is a bokor alatt találtam meg végül a halat. Oda már csak kanyarodó dobással lehetett betenni a legyet, ráadásul laposan, a felülről lógó ágak miatt. Na akkor próbáljunk egy horog dobást. Másodikra meg is van. Nedves légy volt fent (Fiery brown), húzom elég tempósan - azannya, jön a hullám mögötte. Korábbi lekövetéseknél nem jött be a belassítás, megállás, így most is csak húztam, húztam. Hopp, megakadt a hal és már jött is kézbe. Gyönyörködtem benne, készült pár közeli portré is.

Aztán eljött az ideje a távozásnak. A nap is lemenőben volt, úgyhogy még pár utolsó utáni dobás, majd elcsattintottam a legyem. Nagy sóhajjal kilábaltam a vízből és irány a kocsi.
Indulás előtt még egyszer gyorsan összeraktam a botot, mert az alkonyat meghozta a halak aktivitását, és azért azt nem hagyhattam már csak úgy... Ujjnyi halacska lett az eredmény, amivel búcsúztam is az Ipolytól, ki tudja mennyi időre. Szeretnék visszatérni ide is.

Naplemente után indulás.
Azt beszéltük útközben, hogy annyi jó legyes víz van Magyarországon, hogy azokat mind megismerni egy élet is egyértelműen kevés. Szóval nem vagyunk mi szegények, sőt!
A kocsiban ülve már éreztem a tagjaim. Sajgott, szúrt, húzódott minden. Nem is volt gondom az alvással.



-----------------
Vízállás 90 cm, 15°. Levegő: 8°/23, mérsékelt, de délutánra erősödő szél. Égbolt teljesen nyitott, felhő nélkül.

0 hozzászólás: