Pere-lízis

Hernád ismét - három napban: első, második és harmadik nap...

Délegyháza délig

Délegyházi bellyzés a nyári kánikulában...

A szépséges Ipoly

Első találkozásom az Ipollyal...

Hosszú horgász hétvége Hernádon

Közösségi horgász esemény saját szemszögből...

Balaton Hal-A-Ton

Egy nyaralás emlékképei..

Hajnali balinozás a Dunán

Egy hétköznap hajnali rövid lengetés..

Balatoni Bahamák

Egy kis nagyvilági életérzés idehaza..

I. Zagyva Party - Műlegyes verseny

Trópusi dzsungel az ország közepén..

I. Sió Műlegyes Kupa

Az első versenyélmény..

2012. október 24.

Műlégy-temető

A Nemzeti ünnepnapon valami csendes elfoglaltságra vágytam, így a délelőttöt végigdolgoztuk otthon a ház körül, természetesen "Apa, focizz velem/játssz velem/vegyél fel!" szünetekkel tarkítva. Megjegyzem nagylányom olyan ügyesen védi a kapuját, hogy mostanában már igencsak igyekeznem kell, hogy ne verjen el megszégyenítő különbséggel.

Délután, pedig legyőztem a takarékoskodni vágyó lelkiismeretem szavát, és elautóztam egészen a Váli-vízig.
Mivel a földutakat lezárták sorompókkal, ezért az út mellett parkoltam le, amit nagyon nem szeretek. Így meg kell osztanom a figyelmem, hogy mindig a kocsi felé füleljek az egyik fülemmel.

A híd alatt kezdtem, és nagyon meglepett az alacsony vízállás. Főleg, hogy a "szomszédos" Benta-patak elég jól ki volt rakva vízzel. Jó, valamennyire számoltam alacsony vízzel is, de azért ennyire alacsonnyal nem.
A mély gödör alja több helyen kilátszott, persze ebben segített a gyönyörű tiszta, átlátszó víz is.

Itt-ott apró szedések látványa már erősen feledtette a jobb fülembe suttogó, rajzolt, glóriás énem szavait, hogy csak hiábavaló pénzkidobás ez az egész út. A nem rajzolt, kissé borostás, neoprén mellesbe öltözött énem, már gyorsan rakta is össze a botot és fűzte a zsinórt és kötötte a legyet és osont a vízpartra.
Sajna a nem rajzolt XX+ kilós énem osonása nem sikerült túl jól, köszönhetően a földet szőnyegszerűen beborító trükkös csapdáknak (egy réteg száraz gally és arra teljes fedést biztosító levéltakaró), így csak két elúszó hullám után inthettem. Mindkettő lefelé vette az irányt, így hát én is arra mentem.

Sok dobás, lekövetés és légycsere után végre eljutottam egy helyre, ahol megállapodott a négy-öt fősre felszaporodott csapat. A vizet egy keresztbe dőlt fa zárta le, és felette egy mélyebb rész is volt, na ide gyűltek többen. Végül innen sikerült kiszedni két halat - ha jó a halhatározóm, akkor az egyik egy kisbalin, a másik egy kisdomi.

A helyet jól szétcsapkodták nekem ezek ketten, és amikor egy kisujjnyi (leánykám szavaival élve) halakka jött, akkor továbbálltam. Egy levesestányérnyi (jóvan, túlzok) forgás állított meg, amit legyes-rémálmaim helyén láttam meg. Lásd mellékelt kép.
Hát a kép nem biztos, hogy jól visszaadja a nehézségi fokozatot, amit ez a hely jelentett nekem, és amilyen kínszenvedés következett a következő egy órában. A patak leszűkült a szemközti oldalt egész keskeny, de láthatóan mély és a partfalba is bemélyülő részre, míg a maradékot gonosz elrendezéssel valakik teleszórták faágakkal, gallyakkal, miközben felülről és jobbról ágak lógtak be, a talajból gyökerek álltak ki...

A téma úgy nézett ki, hogy két dobás, egy lekövetés, leakadás, beszakítás, egy légy és egy tippet mínusz. Újrakötés, új tipet, másik légy. Közben természetesen két látványos forgás, hogy ne lankadjon az érdeklődésem, aztán két dobás, egy lekövetés, leakadás, beszakítás, egy légy és egy tippet mínusz. Az idő haladtával a ciklusok közé beiktattam egyre hosszabb, fogak között kisziszegett idézeteket a magyar szlengszótár vonatkozó részeiből...
Annyira akartam azt a halat, ő meg annyira akart engem bosszantani. Ő nyert.

Felmentem a híd feletti részre, ahol egy kis mélyedésben heverő autógumi (Pali szerint ez kötelező tartozéka minden magyar pataknak) környékén egy szép kis csapatot láttam a fenéken.
Kipróbáltam rajtuk a megtizedelt legyes-dobozom minden lehetséges műlégy variációját, de pár lekövetést leszámítva nem történt semmi. Nyilvánvalóan közeli rokonságban álltak a lenti hallal - genetikailag cseszegetésre születtek, mert amint feladtam volna, természetesen az egyik feljött és mutatta magát.

Közben a vasárnapi legyes kolléga, Ferenc is megérkezett, mert csábítgattam a patakhoz. Vele, meg a vidám magyar vizslájával kiegészítve még megnéztünk egy rövid részt felül, aztán lesétáltunk a torkolathoz.
A fenti részen belementem a mederbe, egyrészt, hogy megnézzem milyen is a meder (homokos, márgás, egész jól tart), másrészt, hogy a korábbi próbálkozásaim nyomait lemossam a gázlóról, ugyanis a nagyobb halért lábszárközépig süppedtem a bűzös iszapba, csúsztam fenéken a partoldalból, meg ilyenek.

A híd alatti részen Ferenc kivarázsolt egy egyen-méret domit a kezébe szuszakolt BFC bottal, így ő is halszagú kézzel mehetett tovább.

Több hal nem jött már, de remek délután keveredett ebből a Váli-vizes kiruccanásból.
Az idő gyönyörű volt, de érezhetően az utolsókat rúgja már az ideig meleg. Ahogy lement a nap és bekúszott a hideg, a fákról esőként kezdtek hullani a levelek, szemben az addigi egy-egy leveles szállingózással. Itt az ősz vége lassan. Még távolról ugyan, de már ideköszöntget a Tél.



A víz 10-12° körül, a Duna vízállása (Bp) ~200 centin. Levegő 21°, felhőtlen, szép napsütéses, szél alig volt.

2012. október 22.

Dunázás

Tegnap délután rápróbáltam a Benta patak Római-híd feletti részére. Volt sok ember, horgász arrafelé. Semmit sem fogtam. Rohant a víz abban a kis patakban.Egy öblöcskében láttam némi mozgást, dobáltam is rá, de aztán kiderült, hogy csak patkány motozott a szálak között.

Az egyik kis srác rákérdezett, hogy mivel pecázok, mondtam műléggyel, erre ő, hogy odaát a hűtővízi ágban épp most fogott egy legyes egy szép balint tücsökkel..Na ez volt a meglepő válasz. A legyes addigra már elment, szóval nem tudtam ellenőrizni, hogy tényleg igaz volt az a meglepő válasz.

Átpályáztam a Kácsásra. Megint az a tiszta víz (itt a képen térd fölött érő mélység), de már vagy húsz centivel alacsonyabb volt. Újra látható kishal-csapatokra dobáltam. Pár halacska sikeredett, aztán nézőközönségem akadt, ami automatikusan azt jelenti nálam, hogy akadok az összes környékbeli faágra, gazba, nádba, uszadékfába, fél centis fűszálba.

Na de most hozzáértő tanácsot is kaptam, mivel ő volt "az a legyes". Beszélgettünk, adott néhány tanácsot, hasznosfélét. A tanácsokra hallgatva átmentem a kinti kövezéshez. Épp átbukó víz volt (220 cm, 12°) és alatta sokféle lehetőséget ígért a tanács. A lehetőség már csak azért is volt, mert a kövezéstől látótávolságban van egy rendőr-poszt, így a hálózás nem jöhet túlságosan szóba.

Ehhez képest egy halat sem fogtam, talán a tanácsokba vetett hit (amit bizonyítanom illett volna) miatt. A legyes kolléga is kiérkezett ugyanoda, ő fogott pár kisbalint és egy csukát is - igaz most épp körforgóval. Szóval nem volt az megalapozatlan a tanács.
Amúgy is egy jót beszélgettünk. Korrekt embernek tűnt így első találkozásra.

Alkonyatra visszamentem még az előző helyre, de semmi sem jött már. Nagyon kifáradtam, de nem tudom miért. Hazamentem és akkorát aludtam, hogy még!

2012. október 20.

Hajnal, semmi

Rövidke bejegyzés, mert csak egy küszt fogtam, mást semmit.

A hajnal szép volt, a víz majdnem tükörsima, apad kicsit, 13°-os és látványosan letisztult. 50-80 centi mélyre le lehet látni szépen.

Halmozgás minimális. Egy ránehezedős kapásom volt nem sokkal napkelte után, de sajnos nem reagáltam jól le, így lemaradt.

Képek:


2012. október 19.

Gyorspeca

Tegnap ügyintézős napom volt, azaz reggel hattól este hétig autóztam, ügyintéztem, hoztam, vártam, vittem, megkerestem, vártam, megbeszéltem, bedobtam a parkolódíjat, vártam, és vártam... Egy átlagos nap, semmi különös.

Persze a remény mindig él az emberben, így előző este bekészítettem a botot és a chest-pack-et minden eshetőségre felkészülve. Jaj, annyi szép helyen megállhattam volna, de menni kellett és menni kellett.
Pedig igyekeztem úgy forgatni a dolgokat, hogy egy kis idő jusson a halakra is, de persze semmi sem úgy akart sikerülni. Aztán lemondtam az egészről, és - lehet épp ezért - végül mégiscsak akadt 40 percnyi időm, mielőtt a gyerekekért kellett volna indulnom.

Ercsiben volt dolgom épp, így a lehetőség adott volt - Váli víz! De rég voltam ott! Aztán pár száz méter után rájöttem, hogy a negyven percem java részét autózással tölteném a Váli vízhez oda és majd vissza, így rendőrkanyar és irány Batta, a Kácsás. Annyi lehetőséget elhessegettem aznap, úgyhogy olyn nagyon nem esett nehezemre a Váli-vizet dobni. Most persze más érzés, mert nagyon megnézném, de ott és akkor öt másodperc alatt megvolt a döntés.

Kácsásnál gyorsan leparkoltam, magamra kapkodtam a cuccokat és a gázlót - napközben hazaugrottam ebédelni is, és akkor betettem a gázlót is a csomagtartóba.
Ahogy közeledek a víz felé, látom, hogy vastagon fedi a vizet a levél... azaz, mivan?? Nem a vizet, hanem a medret! Ilyen tisztának még nem is láttam. 70-80 centi mélyre is jól le lehetett látni.

Fél szemmel nézem a vizet, miközben a másik fél szemmel a zsinór befűzésre is figyelek. Sehol semmi mozgás. Aztán lassan nyílik a szem, nyílik a víz. Olvasni a vizet  - milyen szép kifejezés! Az olvasáshoz elsőként ki kell nyílnia a könyvnek.
Meglátok egy apróhalas rajt. Olyan szép az egész. Megint belebotlottam egy kivételes pillanatba. Csak az enyém az egész: a tiszta víz, a verőfényes napsütés, néha egy-egy hulló falevél, furcsa csivitelés a fák közül, és egy kósza rablás nem is túl messze a sekély részen!

Nedves legyet kötök fel, 14-es méretben és odadobom a halraj elé. Botemeléssel húzom a legyet és durr már veret is rajta egy hal. Hé ezek nem is olyan kicsik! Olyan 15-20 centisek egy olyan 20 fős rajban.
Nagyszerű az új bot! Jó hosszúakat tudok dobni vele, még a könnyű hármas zsinórral is. A verőfényes napsütésben ismét csak egy szép látvány, ahogy a zsinórról ledobódik a víz ezer apró csillogó cseppben, ahogy a legyes-zsinór kiterül a levegőben és puhán vizet ér...

Na a "puhán vizet ér"-ről a halaknak más a véleményük. Persze eltelik még pár perc míg rájönnek, hogy honnan-hova-miért-mivan. De addig is kifogok még vagy 7-8 halat.
Egy-egy nagyobb balinrablás elcsattan közöttük, főleg, hogy én is megzavarom a soraikat a zsinórral. A sok tizenöt-húszcentis fogás között titkon reménykedek egy nagyobb balinban. Szeretném látni, hogy mit tud az új bot. Persze nem mindenáron eröltetném túl a botot, ezért max .15-ös tippetet teszek fel.

Sajnos nagy hal nem akad, a kicsik is tudják már mi a dörgés, és gyorsan búcsúznak is tőlem, mert megmozdul a víz. Valószínű az öböl szájánál elhaladt egy nagy böszme hajó, és leszívja a vizet. Hirtelen a sodrása, karnyi faágat sodor magával a meder alján. A mozduló vízzel nagy tömegben úsznak el mellettem a kishalak. Nem húszan, hanem százan.

Kilábalok, és visszanézek még. A kép itt van most is még előttem, (ami sajnos idővel el fog halványulni, mert gép nem volt nálam). Csillogó víz fölé boruló faágak, hátul az árnyékban egy rablás, a meder alján a lábam nyomai..


A szép élményhez nem illik, de mégis ez jutott akkor az eszembe: ez volt a legjobb élmény-idő arányú horgászatom az eddigiek közül. Mindenesetre kivételes alkalom volt ez a gyors őszi peca.

2012. október 18.

Magyar Horgászblogok Magazinja

Fogadjátok szeretettel.










2012. október 15.

Első próbák az új BFC bottal

A hétvégén kétszer is volt alkalmam kimenni vízpartra, vagyis a Dunára.
Mindkét alkalommal fejtörést okozott, hogy hova is menjek, mert két cél is vonz mostanában. Az egyik frissen jött cél - kipróbálni az új botot. A másik cél sem túl régi, de már egy ideje motoszkál bennem - kérem alássan, én szeretnék egy dunai süllőt fogni legyezve.

Lehet, hogy a süllőfogással még várni kell, de eljön annak az ideje is. Így visszagondolva az első legyes balinfogásig is jó sok idő telt el, de közben rengeteget tanultam a Dunáról (és a Dunától is), a legyezésről,  és úgy nagy általánosságban mondva a Természetről is. Szóval új kihívás bogara motoszkál a látens legyes terveim között. Majd meglátjuk mi lesz belőle.

Na szóval a hely megvolt, vagyis három helyem is van, ahova mehettem volna, de az új bot a Dunánál kisebb vizet igényelt volna. Ráadásul a Duna áradt, 250 cm-en, másnap 275 cm-en volt (lassan hűl, 13C°), ami azt jelentette, hogy a kövezés már víz alatt van, legalábbis egy része. Merre menjek, merre menjek? Á, azért lenézek mégis a Dunához.. Végül ott ragadtam mindkét nap. Jó víz ez a Duna, akárhogyis, na!

A nap mostanában hétkor kel, így hatkor már úton voltam. A cuccost még otthon összeraktam, sőt még a legyet is felkötöttem, hogy ne kelljen lámpát kapcsolni. A óvatos megközelítésre vonatkozó tanácsokat megfogadva próbáltam osonni a vízhez.

A langóban a víz szépen forgott, még a kövek felett átbukó víz ellenére is, így bízhattam abban, hogy a forgó víz a kőgát mellé fogja sodorni a keresztbe bedobott zsinórt és legyet. Egyedül a fák voltak csak útban, így kénytelen voltam bemenni a vízbe. Első hiba, így utólag.

Egy lépés, szünet, dobás. Egy lépés, szünet, dobás. Az első dobások rövidre sikerültek, mert nem volt helyem hozzá. Amikor már három méterre jártam bent, a víz már combig ért, de végre volt helyem kiereszteni a dobásokat. Dobás, egy lépés, szünet, dobás. Innentől kezdve ahány lépés, annyiszor inthettem az elúszó halak után. Valószínűleg már az első lépéstől tudták, hogy ott vagyok, pedig minden, de minden óvatosságomat bevetettem. Feltételezem, hogy a vízben a legóvatosabb léptek apró zöreje is messze hallatszik.

Azért annyira nem volt veszve minden, mert a langó és a sodorvonal határánál szépen fröcskölt a balin. Nosza, dobáljunk. Hatos bot volt nálam, hatos úszó zsinórral. Rajta rövid, másfél méteres előke, fél méter hosszú .25-ös tipettel. Sajna a streamerjeim túlméretesek ehhez az összeállításhoz, így megkínlódtam a dobásokkal. Fogytak a rablások, forgások, számban és erősségben is. Nem tudom, hogy a dobásaim miatt, vagy csak simán, mert vége volt a hajnalnak.
Eszembe jutott a chestpack hátuljában épp nálam levő orsó, rajta #5-ös inter zsinór. Csere után azzal próbálkoztam. Az Airflo Forty plus WF5I zsinórt, mintha pont a hatos botra találták volna ki. Majd még a hetessel is ki akarom próbálni, de már a hatossal is észrevehetően jobb volt az összhang, szemben az #4/5-ös decathlon-botos próbálkozással.
A csere után valahogy jobban is tudtam hinni az eredményben, így kitartóan szórtam a zsinórt keresztül a fősodrásba. Végül egyetlen egyértelmű rántás volt az összes eredmény, sajnos megakadt hal nélkül.

Itt volt az ideje a botcserének és az új bot kipróbálásának. Kilábaltam a vízből, hatos bot kocsiba be, új bot ki. Gyönyörködtem az új botban. Szép és praktikus a csomagolása. Első lengetések során kicsit lágynak éreztem a végét, ami ellent mondott a korábbi véleményeknek. Pont azt mondták, hogy erős. Persze mit várok egy három méter hosszú és ceruza vastagságú pálcától. Később aztán, a lengetések során nekem is megfordult a véleményem. Jó kis bot ez, talán egy negyvenes balinig el lehet vele játszani. Már csak azért is, mert a toldásai mind megerősítettek.

Sajnos még várat magára egy négyes zsinór beszerzése, de azért akadt otthon egy hármas, így a felavatásnak mégsem volt technikai akadálya. Átmentem a sóderes partszakaszra, ahol a térdig érő vízben több szedést is láttam, illetve a balinok is betértek párszor egy-egy falat erejéig.

Először súlyozott nimfát próbáltam ki, mert ugye nimfás botnak nimfa jár. Aztán nedves légy lett belőle elég gyorsan. Habár a nagykönyv szerint a nedves légy is a nimfák közé tartozik.

A bottal dobni nagyon jó és könnyű. Feltéve, ha az embernek van szabad terepe. Itt egyértelműen előny a plusz hossz. Zártabb víznél, ez már valószínűleg kínlódós kategória.
Próbáltam a gördülő dobásokat, aztán az egykezes dobásokat is, és a mendeket is. Na itt aztán tényleg előny a hosszú bot, mert olyan szépeket sikerült dobni, hogy ihaj.

A halak közül elég sokat sikerült horog végre kapni. Nagyszerű érzés volt az új bottal halat is fogni.
Na, alakul ez még. Ki szeretném próbálni még négyes zsinórral is, habár már a hármassal is szépen muzsikál.

Ja, vasárnap semmit sem fogtam. Ugyanez a felállás volt: süllős bepróba, aztán új bot avatás. Vagyis igazából két kisebb hal megakadt, de nagyon finnyásak voltak. Biztos az idő tette. Szombaton még hét ágra sütött a nap, és rengeteg méhet láttam a virágokon, meg szitakötőt, szöcskéket, és pár szúnyogot is. Vasárnap még a nap pontos helyét se lehetett megállapítani. Szomorkás, csepegős őszi nap volt.

2012. október 12.

Megérkezett

Jiíííhháááá! Megérkezett!
BFC Discovery legyes bot, 10ft/3m hosszú  #3/4 erősségű, négy részes, és 122 gramm a tömege.
Innen jött: www.bfcflyfishing.com

Még nem tudom hogy muzsikál, de igyekszem a hétvégén kipróbálni.

2012. október 11.

Hmmm? MHM?

Egy kicsit bekéstem ezzel a bejegyzéssel, de most pótlom. Simán beragadt piszkozatként, én meg nem vettem észre..

Számomra is meglepetés lesz, mi is állhat az MHM mögött.

Részemről, a saját hozzájárulásomat tekintve, a "Majd Holnap Megfogom - avagy ezer betli igaz története" feloldásra tudok tippelni. Just kidding :D

Szóval, idézem: "meglepetés valóban lesz, méghozzá a legjobbak közreműködésével: az Atyafipeca, Foldisfly, Kisgyerekhorgász, Korvin, Steveolson és a Szigetközpeca (szigorúan ABC sorrendben) közös produkciójáról van szó."

A részletek később. Addig érdemes figyelni a belinkelt blogokat, de főképp az ötletgazda blogját.

2012. október 9.

Decathlon kombó


Geologic Set Fly 8.5' 3pc #4/5, Fly-100 456 grafit orsó, WF5F zsinór, vékonyodó előke, légy.
Avagy Caperlan Go Fishing Fly szett.

Ez volt a kezdő cuccom és némi frissítés után is általában ez a fő legyes szettem. Ez után nyúlok elsőnek, ha vízpartra indulok.

Ez a kombó 2010 áprilisában került hozzám és csak jó két hónappal később adta az első legyes halamat, egy vörösszárnyú keszeget.
2011 júniusában cseréltem le az eredeti zsinórt egy Vision Attack WF5F-re, amit azóta is nyúzok.
A készletet jelenleg is árulják, de már magasabb áron, mint amennyiért én hozzájutottam. Persze eltelt egy kis idő közben...

A két és fél év használat alatt lassan megtanultam a legyező dobások alapjait ezzel a szettel. Becsülten 70-80 horgászat során használtam, ami alatt nagyjából 1500-2000-szer dobtam vele. Fogtam vele csilliárd gért, vörösszárnyút, néhány balint, domolykót és naphalat, pár keszeget és pisztrángot. Elkísért a Sióra, Zagyvára, Hernádra, Balatonra, Dunára, és több kis patakra.

Sok örömteli horgászat során kiszolgált és most úgy tervezem, hogy nyugdíjba küldöm. Terveim szerint egy másik bot venné át a helyét. Másik bot, más méretben, más zsinórosztályban, új orsóval, új lehetőségekkel és tanulnivalókkal.


A bot üresen 159 gramm tömegű. Középgyors-közepes akciójú (midflex). #5-ös zsinórral működik a legjobban. Némi gyakorlat után egész szép távokat ki lehet dobni vele. Kevés zsinór nem tölti fel. Próbáltam WF5I-vel is, de az már nem volt olyan nagy élmény.

A gyűrűk nem a legjobbak, de le lehet cserélni, cseréltetni őket. Az enyémen két és fél év után a spiccgyűrűn parányi bemaródás már látható, viszont a teljes nikkelbevonat lekopott már, ahol a zsinórral érintkezik. A többi gyűrű rendben van.


A parafa nyél másfél évig bírta nálam. Idén januárban még egyben volt, de aztán lassan elkezdett lejönni a felső réteg. Alatta is parafa van, de a fedőréteg és a mag valahogy nincs jól egybeszerkesztve. Nincs nagy tapasztalatom parafa nyél ügyben, de úgy gondoltam, hogy azért az az anyag homogénebb..


Az orsótartóval gondom nem volt. Teszi a dolgát ahogy kell.

A bot lakkozása ép, gyűrűbandázsok, toldások szintén épek. A toldások jól tartanak. Olyan soha nem volt - mint más botnál igen -, hogy szétesett volna dobás közben.

A gyári zsinór se nem jó, se nem rossz. A zsinórosztálya valahol #4 és #5 között lehet. Egy évet bírt. Sprőd lett, megrepedezett a bevonata és hiába kenegettem, olyan volt, mintha száraz lenne, tapadt. A spiccgyűrű állapota 90%-ban ennek a zsinórnak köszönhető.

Vékonyodó előke is járt a szetthez, ami meglepetés volt. Utána jó ideig csomózott előkét használtam, majd beszereztem egy tucat vékonyodó előkét. Jobb ez, mint a csomózott. Azzal több a macera, öncsomó.

A legyekre már nem emlékszem. Valószínű az első évben elfogytak már. A doboza még megvan, tartok is benne pár legyet, de nem használom. Legtöbbször a hátizsákban van, tartalékokat őriz.

Hiányzott a szettből egy tekercs tippet (kopóelőke / fogyóelőke), ami nélkül ma már nincs is peca. Annak idején a vékonyodó előkém is ennek a tudáshiánynak esett olyan gyorsan áldozatául.



A végére hagytam az orsó, szándékosan. Ha jól tudom ezt hívják mid-arbor orsónak. Valamennyi alátétzsinórt fel kellett tennem a teljes tekercs backing alá, hogy azért rendesebben fel legyen töltve az orsó.
Így feltöltve 196 gramm tömegű.

Két és fél év alatt megkopott rendesen. Még teszi a dolgát, de egyre többször kapja fel a zsinórt.
Az orsó fékjével semmi gond, de nem is tarponra lett kitalálva. Azt hiszem egyszer kellett csak használnom.



Az orsó utódja már ennek is meg lett rendelve, még ha végül valószínűleg nem ezen a boton lesz is használva. Grafit orsót vettem, akarattal. Egy-két év használattal számolva is nekem jobban megfelel, mint egy jobban féltenivaló drágább orsó.

Ennyi. Nem temetési gyászbeszéd, hanem jó emlékezés. Az első műlegyező szettem jól kiszolgált, sok örömhöz segített hozzá, soha nem hagyott cserben. Mit várhatna az emberfia még egy ilyen eszköztől..?

2012. október 8.

A pénz nem akadály

Mi lenne, ha a pénz nem lenne akadály? Milyen életet élnénk? Mit szeretnénk csinálni? Hol szeretnénk élni? Kivel töltenénk az időnket? Milyen dolgokkal vennénk körbe magunkat?

Jelenleg olyan dolgokkal töltjük az időnket, amiket muszáj csinálni, hogy éljünk, megéljünk. Olyan emberek között töltjük a mindennapjaink nagy részét, akikkel jóval kevesebb is elég lenne, és olyanoktól vagyunk távol, akikkel több időt szeretnénk együtt lenni. Olyan dolgokat teszünk félre, hogy majd később, amiket szívből, örömmel, szívesen csinálnánk.

Az emberek nagy részének a bakancslistája is egy rövidített, szűkített változata annak, amit a szívük mélyéből is szeretnének. Hmm, írni egy verset? Nem vagyok költő, de ha korlátozatlan lenne a listám, akkor valahol ott szerepelne rajta. Sok minden mással együtt.
Átúszni, megmászni, megtanulni, felépíteni, kifaragni, odaadni, feloldani, kimenteni, elültetni, kifogni, elengedni, átgondolni, megölelni, szerelmeskedni, száguldani, együtt üldögélni, végignézni, megtanítani, stb

A pénz miatt csökkentjük a listánkat. Nem tévedés, nem "pénz ÉS idő hiányában". Csak a pénz. Azt hajszoljuk és azért nincs időnk se.

Felejtsük el a pénzt teljesen. Nincs pénz, nincs csereérték, nincs elvárt viszonosság. Imegine all the people living life in peace... Nem kell adni valamit egy másik dologért cserébe. Nem érdekes hogyan, de van, jut elég mindenkinek.

Mi lenne, ha a pénz nem lenne akadály? Milyen életet élnénk? Mit szeretnénk csinálni? Hol szeretnénk élni? Kivel töltenénk az időnket? Milyen dolgokkal vennénk körbe magunkat?

Itt valami nem stimmel. Ááá hagyjuk, én ideológiailag nem vagyok elég képzett.
De azért helyretesz pár dolgot - még ha csak rövid időre is - elképzelni és felismerni, hogy mi is lenne igazán fontos.

Na megyek vissza dolgozni. Cipőt kell venni a gyereknek.

2012. október 7.

A szépséges Ipoly

Most szombaton egy legyes dobás oktatáson vettem részt az Ipolyon. Bizony Ipoly, most először! Merthogy én még sohasem voltam ezen a folyón, pedig legyes körökben igen híres és viszonylag közel is lenne. Híres a domolykóiról, balinjairól és a szépségéről is.

Szombat hajnalban indultunk, Esztergomot érintve egy rövid Szlovákiai szakaszon átvágtunk Letkés felé. Útközben a Garamot is láttuk, ahol csak egy fénykép erejéig álltunk meg.

Az oktatás kilences kezdéssel volt meghirdetve, és azt gondoltam, hogyha már itt vagyok, akkor pecázni is akarok. Szóval hét után már a vízparton voltunk, ahol a nap épp a reggeli párnatakarót tüntette el éppen.
A Letkési híd alól körbenézve nem sok mozgást láttam, de végül a part mentén felfedeztem néhány szedést, aztán lassan kinyílt a szemem, ismét csak az átlényegülés zsákmányvadászba.. Na zsákmány az nem kell már, ehhez már eléggé kilúgozott-modern kor szülte horgász vagyok. Ez van, ölni nem szeretek, de a vadászat örömét nagyon is kedvelem.

Az oktatás megkezdéséig egy sügért babahalat (küsz/domolykó?) sikerült fogni súlyozott nimfával és vyca léggyel. Egy jó helyre sikerült beállni, ahol pár komolyabb rávágásból próbáltam volna csinálni valami kézzelfoghatót is. Sajnos csak a rávágások maradtak, mert eljött az idő, és kigázoltam a vízből.

A társam annyira felment, hogy vagy fél óra elteltével ért csak vissza, de semmiről sem maradt le, mert végül csak tíz óra körül mentünk a vízbe. Bánáti József volt az oktató. A társaság pedig - nem számoltam - olyan 8-10 fő volt, köztük egy lánnyal! Na ez a nem semmi. Az egyik legyes lánya volt, aki szimpatikus odaszántsággal igyekezett tanulni. Csak így tovább!

Józsi minden különösebb bevezető vagy átmenet nélkül kezdett. Adott helyzet: középen erős áramlat, túlpart tövében szedések - mit tesz ilyenkor a legyes horgász? Szóval mend dobások (jobbos, balos), horog dobás (csakis szűk loop-al), szerpentin dobás. Ezeket nagyon élveztem, és kimondottan hasznosak voltak számomra. Az ezután következőek már kevésbé: gördítő dobás (D és V loop), switch dobás. Ezeket gyakorlom elég sűrűn, úgyhogy inkább az első pár újdonságot erőltettem kifulladásig.

Déltájban kis pihenőt szavaztam meg, némi energiabevitellel - mert már sajgott a vállam és a kezem. Egész más az 5-10 másodpercenkénti dobás, mint a horgászat ritkásabb ritmusa. Jóval fárasztóbb és persze a monotonitás is még fokozza ezt.

Ebéd után már viszketett az összes legyes-dobozom, úgyhogy legyet kötöttem fel és egy pár szedés nyomába eredtem, hogy a frissen tanultakat élesben is kipróbáljam. Megmondom őszintén, hogy az iskola elég gyorsan kiment a fejemből, habár a napom legjobb halát épp egy horog-dobásnak köszönhettem később.
Szóval - szubjektív véleményem -, hogy tanulni és gyakorolni kell ezeket a dobásokat, mert élesben úgysem jut eszembe, hogy na azt a helyet csak és kizárólag egy szerpentin-dobással kell megdobnom. A helyzet hozza a megoldást adó dobást, amit vagy tud az ember vagy nem, vagy eszébe jut a tanult/gyakorolt dobás vagy nem. (Aztán ezzel vagy igazam van, vagy nem.. Hehe)

Pár kishalat fogtam, sorozatban ugyanolyanokat. Azt hiszem balinkölykök voltak, de elég nehezen tudom megállapítani melyik milyen, főleg, ha ilyen kicsik.
Aztán visszamentem a "bázisra" és láttam, hogy vége is az okításnak. Rákérdeztem, hogy merre mivel érdemes menni, aztán a társaság egyik fele elindult haza, a másik fele meg maradt az Ipollyal.

Felfelé indultam, mert nem messze tőlünk volt egy zúgó. Egy zajosabb fajta. Messze lehetett hallani ahogy a köveken megtörik. Gyönyörű szép hely. Amúgy ez az egész környékre is igaz. Útközben is végig csak csodáltam mennyire szép a táj. A reggeli pára, a kedvesen folyó Ipoly, és a környező hegyek. Mindenféle pátosz nélkül: itt nemcsak a kép (a folyó) volt szem előtt, hanem a kép kerete (a folyót keretező táj) is számított. Na, rendesen bejött.
A táj szépsége mellett még egy dolog volt, amire felfigyeltem, az a rengeteg gomba mindenfelé.Gyakorlatilag mindenhol gombába botlottam, még a földút kerékvájatában is volt nem is egy. Már nem először fordul meg bennem, hogy el kellene kezdeni gombászni. (Idő, idő, idő..!)

Elkezdődött délutáni horgászat, elindultam felfelé. Jól gázolható volt a víz, úgy tökig érő mélység volt nagy átlagban. Igaz belefutottam egy-egy mélyebb szakaszba is később, ahol azért már meg kellett emelni a fényképezőgépet és a chest-pack alját elöl hátul. Régebben ilyen helyekre be sem mertem menni. Hja mit tesz a társaságban eltöltött pecák sora - a többiektől tanulom lassan, mit lehet.

A zúgó alatt jobb és bal oldalt dobálgattam, főleg súlyozott nimfákkal. Aztán az egyik bokor előtt két határozott rántás... amiből semmi sem lett. Dobálgattam a környéket és a túlpartot is, időnként visszatérve a bokorhoz, de semmi. Aztán a bokor utáni öbölben megakadt egy szép sügér. Lábig vezettem, de ott leakadt, pedig szép darab volt.
Lassan elértem a zúgó aljáig. Onnan is sikerült kiszedni egy-két halat. A legjobb az egy próba-szerencse dobás volt - keresztül az átbukó víz fősodrásán a túloldali négyzetméteres langóba. Első dobásra hal úgy, hogy nem is láttam mi történt. Feltételezem beesőre mozdult rá, majd a sodrás belekapott a zsinórba és behúzta neki a horgot. Na itt azért megpróbáltam pár mend dobást...

Fel akartam menni a zúgó feletti vízbe, hogy felülről is megdobáljam, de sehol sem találtam megfelelő beszállót. Volt, ahol köldök feletti vízben álltam a part mellett és mélyülő medret tapogattam a lábammal. Mire jóval feljebb bekeveredtem a vízbe, már nem gondoltam a visszatérésre, jól voltam, ahol voltam.

Az egyik bokor felett volt egy jóféle tolóhullámos lekövetésem, így ezt erőltettem - szintén mint a korábbi sügéres helynél: mindent megszórva a környéken, de vissza-visszatérve a célhoz. Itt is a bokor alatt találtam meg végül a halat. Oda már csak kanyarodó dobással lehetett betenni a legyet, ráadásul laposan, a felülről lógó ágak miatt. Na akkor próbáljunk egy horog dobást. Másodikra meg is van. Nedves légy volt fent (Fiery brown), húzom elég tempósan - azannya, jön a hullám mögötte. Korábbi lekövetéseknél nem jött be a belassítás, megállás, így most is csak húztam, húztam. Hopp, megakadt a hal és már jött is kézbe. Gyönyörködtem benne, készült pár közeli portré is.

Aztán eljött az ideje a távozásnak. A nap is lemenőben volt, úgyhogy még pár utolsó utáni dobás, majd elcsattintottam a legyem. Nagy sóhajjal kilábaltam a vízből és irány a kocsi.
Indulás előtt még egyszer gyorsan összeraktam a botot, mert az alkonyat meghozta a halak aktivitását, és azért azt nem hagyhattam már csak úgy... Ujjnyi halacska lett az eredmény, amivel búcsúztam is az Ipolytól, ki tudja mennyi időre. Szeretnék visszatérni ide is.

Naplemente után indulás.
Azt beszéltük útközben, hogy annyi jó legyes víz van Magyarországon, hogy azokat mind megismerni egy élet is egyértelműen kevés. Szóval nem vagyunk mi szegények, sőt!
A kocsiban ülve már éreztem a tagjaim. Sajgott, szúrt, húzódott minden. Nem is volt gondom az alvással.



-----------------
Vízállás 90 cm, 15°. Levegő: 8°/23, mérsékelt, de délutánra erősödő szél. Égbolt teljesen nyitott, felhő nélkül.