2012. szeptember 30.

Talán szezonzáró

Legutoljára három hete voltam a Balatonon, és azóta is izgatta a csőrömet, hogy mit lehetett volna kihozni abból a napból, ha esetleg egy kicsit finomabb cuccal lettem volna, nem a #7-es bottal. Ma lehetőségem nyílt kipróbálni.

Az #5-ös bottal próbálkoztam, és a távolság leküzdése többé-kevésbé sikerült is vele. A víz alá most nem igazán láttam, így nem állíthatom biztosan, de a víz tetején olvasható jelekből gondolom, hogy nem zavarta szét a halakat a zsinór. Szerintem bevált a könnyítés.

Halat fogtam bőven, nem panaszkodhatom. Jött vörösszárnyú, keszeg, sügér és pár naphal is.

Érdekes mód a nagyobb vöröskék hiányoztak, szinte csak fele akkorák voltak a terítéken.


A legnagyobb vörös egy súlyozott pheasant tail nimfára jött, ami ma hajnalban nem fácánból készült, hanem sima tanyasi tyúktollból.

Bedobtam a hínármezőn túlra, amennyire csak tudtam, és pár pillanatra meg is feledkeztem róla, mert a lábam mellé fejtett zsinór összeakadt. Kiderült, hogy egy előkét szedett fel, horoggal-forgóval. Míg ezzel piszmogtam a légy lesüllyedt, csak későn eszméltem, hogy ennek biztos beszakítás lesz a vége. Ahogy ráhúztam a zsinórra, már rúgott is a végén a hal. Nem mondom, igencsak igyekeznem kellet, hogy a hínáron áttereljem, de különösebb fennakadás nélkül sikerült. A súlya túl nagy volt ahhoz, hogy megreptessem, így örömmel mentem elébe a kövezés aljába.

Később átnéztem a nyílt víz felőli oldalra is, mert jókat durrogtattak a balinok. Ismét csak lealáztak. Megközelíteni se tudtam egyiket se. 50 méteres körzetben tovább folytatták, amit addig is, de hiába osontam erre vagy arra, nem ért semmit a legnagyobb óvatoskodásom se. Mindegy, egyszer csak eljön az ideje egy balatoni balinnak...

Volt több szép naphalam is. Lassan-lassan növöget nálam a renoméja ennek a halnak. Micsoda kis küzdős hal! Alig tenyérnyi és rángatja a botvéget veszettül és közben ezerrel húz jobbra-balra. Elnézést a megszállott  sügérvadászoktól, de nálam lassan letaszítja a trónról a csapót ez az idegen faj. Persze harmincas sügérrel nem hozott össze még a sors, úgyhogy ki tudja.

A halakra nincs panaszom, másra viszont igen. Igazság szerint nem is tudom, hogy magamra haragudjak-e, vagy csak a helyzetre. Mindenesetre most nincs olyan jó szájíze a mai napnak.

Még meg se érkeztem, és máris furcsa szemmel nézegettek, engem és a szerelésemet. Láttam a kérdő tekinteteket, de most nem volt kedvem beszélgetésbe elegyedni. Ennek ellenére egy bringás szóra bírt és elkísért, és fél-egy órát velem töltött, nézegetve ezt a fura módszert.
Fél kedvvel oltogattam, ennek ellenére pozitív volt a visszajelzés. Nem is az emberrel volt a gond. Hanem alighogy ő elment, jött egy másik, aztán harmadik, negyedik, ötödik, és hatodik.
Mindenki élvezi egy ideig a figyelmet, de ez már sok volt. Egyénenként semmi, de összességében véve a tolakodás sokat rontott a szép napon.


Míg el nem felejtem: az idő gyönyörű volt, szél alig, fátyolfelhős ég, 21°, hőérzet sokkal magasabb. A víz kellemesen tiszta, pici opálossággal, 18°. Kívánni se lehetett volna szebbet.

Hazafelé tartva a nádfal mögött eltűnő Balatont látva azt jutott eszembe, hogy lehet idén utoljára voltam itt.
Gyönyörű egy hely. Hálásak lehetünk a Balatonért.