2012. szeptember 23.

Pisztráng - pipa!

Az idei évre magamnak felállított horgász célok közül az egyik egy vadon élő pisztráng megfogása szerepelt. Persze a belegebedés igénye nélkül.
Illetve egy kiegészítés a fenti célhoz, hogy mindezt léggyel kellene abszolválni. Mert akárhogy is nézzük, a nagy műlegyezőségben én bizony még kizárólag mesterséges tóban élő pisztrángot fogtam csak, az meg nem az igazi (habár rosszul sem esett).

Pali - tudva ezt a célom - nemrég mindent megtett, hogy sikerre vigyen, de sajnos nem passzoltam én az időhöz, az idő hozzám, a hely az időhöz, én a helyhez, vagy kitudja még mi mihez... Sebaj. (Egyszer indítok egy sebaj blogot - hehe)
Na de ma a saját kezembe vettem a horgász-szerencsém gyeplőjét, és egy családi kirándulós délután keretein belül megpróbáltam a dédelgetett vágyam beteljesíteni. Persze, ha nem sikerült volna, akkor mindez itt meg se jelenne, úgyhogy ennyi rizsa után in medias res:

Nagyszerű idő volt, verőfényes napsütés, 22°, lengedező szellő. A nap foltokban átsütött a fák között és a patakot is itt-ott reflektorfényben fürdette. Az egyik ilyen folt szélén felfedeztem egy hal sziluettjét. Pisztrángot sejtettem, és tényleg az volt, mert majd lefagyva a látványtól alkalmam nyílt megfigyelni ahogy a felszínről szedeget. Sohasem láttam még ilyet. Igéző látvány, de tényleg.

Átváltottam száraz légyre, pedig ez a terület az, amiről többnyire csak elméleti tudással rendelkezem. Viszont a helyzet adott volt és ahhoz kellett alkalmazkodnom. Sikerült párszor a megfelelő helyre ejtenem a legyet és az orra előtt leúsztatnom. Aztán ráfordult és levette. Meghúztam a zsinórt, a hal fogta még, majd egy farokcsapás után lefordult és eltűnt a mélyben.
Bánkódtam, de az adrenalin elöntött már és nagyon élveztem a helyzetet egyáltalán. Már ez is több volt, mint amire számítottam induláskor.

Pár perc szünet után a pisztráng visszatért ugyanoda a legnagyobb megrökönyödésemre. Azonban már kiokosodva bölcsen kikerülte a legyeimet, bármit is tettem fel. Aztán megunhatta, vagy más dolga akadt, mert egyszerűen csak eltűnt az egyik légycserés szünetben.

Kicsit bosszús voltam, hogy így alakult ezért a menet közben szemmel tartott egyéb szedések közül az egyik ritkább, de nagyobb csobbanásokkal jelzett helyre dobtam. Nedves légy volt fent épp, de mivel felfelé kellett dobni és eleve a hely fölé sikerült dobni, bíztam abban, hogy a legyem eléggé le tud süllyedni. De még mielőtt bármi elméletet is tudtam volna gyártani, hirtelen függőlegesen felúszva megjelent egy másik pisztráng, egy nagyobb, mint az előző és már vitte is lefelé a legyem

Belehúztam a zsinórba, ami feszesen maradt, húztam még egyet és már rúgott is. Hatalmas pacskolás kezdődött. Fárasztásról szó sem volt, csak a gyengécske (#2/3) bottal kellett elérnem, hogy ne menjen rossz helyre. Aztán szákolás és széles vigyorgás.
Azonnal hívtam a családom, hogy megosszam az örömöm, addig a szákban tartottam az áramló vízben. Sajnos nem értették az eufóriám pontos okát, hiszen hal-hal, meg különösebben nem is nagy, miközben velem madarat lehetett volna fogatni.
34 cm-es gyönyörűséges sebes pisztrángot fogtam. Jiiiihhháááá!

Horog-szabadítás, majd még egy utolsó fotó... helyett csak egy farokcsapás és már el is tűnt. Utólag gondoltam rá, hogy a halat, mint teremtményt meg sem néztem alaposabban az adrenalin miatt. Nem csodáltam meg a szép színeit, a foltjait, a teste formáját, a száját, a szemeit, a fejét - elszalasztottam a trófeám szépségét!
Sebaj - majd a következőnél bepótlom. Challenge accepted!


4 hozzászólás:

gratulalok! orulok, hogy sikerult! Jo hogy lemerted,legalbb tudom hogy jo multkor mekkora volt a halam :)

Gratulálok a szép pisztránghoz!