2012. szeptember 19.

Légyválasztás a sötétben

Tegnap este hazafelé megkérdezte a feleségem, hogy kimész pecázni? Hát ha már így rákérdeztél...
Szóval a sötétedés már a kövezésen ért, de igazából átgondolatlanul, felkészületlenül mentem ki. Valójában elég rég láttam már a Dunát, így elképzelésem sem volt, hogy néma és tükörsima vizet találok, vagy lesz csobogás is.

Hát az utóbbi volt. Ráadásul elég közel hozzám. Szinte minden negyedik-ötödik dobásra valamilyen - kisebb-nagyobb - rablás közepébe vagy közelébe tudtam ejteni a legyem. A korábbi tapasztalatom azt mutatta, hogy ilyenkor jó eséllyel várható a kapás. Nem így most. A sok célra-mozdulás egyetlen találatot sem adott, ezért nekiálltam legyeket cserélgetni. Kisebbet, nagyobbat, súlyozottat, felszín alattit, fehéret és feketét. De ezeket nem érdekelte semmi. Vagyis majd mindegyiket lekövették, többször utánafordultak a legyeknek, de akció egyikből sem alakult ki.

Így utólag gondolkodva, még talán jobb is így, mert gyengébb bot volt nálam, mint amit a hely megkövetelt volna. Ugyan .20-as tippetet tettem fel, de egy testesebb halat nem igazán tudtam volna irányítani, főleg ha letör a mélybe, vagy még fokozza ezt a kövezés mellé húzódással.

Ami nagyon hiányzott, az egy piros fényű fejlámpa. A fehér, dögerős lámpát nem mertem felkapcsolni, így sokáig elbabráltam a légycserékkel a szürkületben/sötétben. Habár ennek is volt valami előnye: közben pihentettem a halakat.

A kövezés végére való kióvatoskodás előtt egy sekélyebb sóderpadról szórtam a vidéket és egy kisbalint sikerült fogni, persze jó néhány küsz mellett. A becsülethal kell. A becsülethal szép. A becsülethal jó. :D

1 hozzászólás: