2012. szeptember 17.

Hosszú horgász hétvége Hernádon

Ezen a hétvégén - P-Sz-V - volt szerencsém részt venni egy horgász hétvégén, közvetlenül a Hernád mellett, Perén. Ráadásul nem egyedül, hanem két tucat hasonszőrű horgász társaságában. A hasonlóság leginkább a hozzáállásban volt, értem ezalatt a halfogási vágyat, a természet szeretetét, a halak tiszteletét, stb. Ezt azért nehéz szóba önteni, úgyhogy hagyjuk - a lényeg, hogy jól éreztem magam köztük. Nyitottak és barátságosak voltak, és nem volt idegen érzetem köztük. Pedig a sok UL pergető között, alig akadt pár legyes. Sőt a többség hatásara fogom, hogy önkéntelenül is igyekeztem figyelni-tanulni ezt a vonalat: milyen a felszerelés, milyen csalikat használnak, hogyan, hova és honnan dobnak, meg ilyenek. Érdekes és tanulságos volt megfigyelni őket.

Péntek késő délelőtt érkeztünk és a szoba - vagy inkább ágy + sarok - elfoglalása/becuccolás után máris indultunk a vízhez. Pali és én is a legyes cuccal kezdtük, de az élénk lökésekkel feltámadó szél miatt többször gondoltam pergető cuccra való cserére, de addigra már messze jártam, így nem akartam az időt vesztegetni cserével.
Elsőként felfelé indultunk, de én egy idő után lepattantam a dzsungel egyik áthatolhatatlannak tűnő falán és elindultam lefelé. Itt már némi vezetést is kaptam, mert mások is mentek és csatlakoztam hozzájuk, majd később maradtam magamban, mert jobb szeretek egyedül kínlódni próbálkozni egy új vízzel.

Az egyik - később legjobbnak bizonyuló domis - helyen nagy nehezen sikerült kiimádkozni egy sügért. Aztán egy másik helyen egy küszt. Mindezt jó hatórás talpalással és folyamatos próbálkozással. Hát nem volt magas a morál, az biztos.
Pedig a Hernád gyönyörű víz. Rendkívül változatos, mindenhol a halak jelei, nagy balinok (és nagy balinrablások), csukák, szép domolykók, fehér villanások tömege a vízben.

Aznap este, vacsora után még kimentem az UL pergetőbottal és az első negyedórában beesőre fogtam egy huszoncentis balinkát. Pici gyógyír a lelkemnek.

Másnap kora reggelre csapatos támadást terveztünk a Nyéki-tavak giga-sügéreket ígérő helyeire. A hideg-zuhany reggel ért: szakadt az eső. Sebaj, ezért jöttem/tünk, nem fogok meghátrálni az eső elől, csakazértis megyek. Jó pár óra ázás és majdnem semmit-sem-fogás után végül feladtam. Aurél és Viktor jóval tovább bírták, de mi ázottkutya csapatba verődtünk Steve-el és hazafuvar után vonyítottunk - képletesen szólva. Pedig én még jobban is fel voltam öltözve: neopren melles, esőkabát és két réteg polár pulcsi. Ezzel szemben Steve ugyan esőruhában, de utcai cipőben vallatta a vizet.
Na az ő morálja még alacsonyabban volt ekkor, mert egyetlen sügért sikerült csak becsapnia. Én sem álltam sokkal jobban, mert egy legyes naphal és egy wobbleres sügér volt a teljes eredményem. És ismét jön a pedig: Pedig ez a víz is sokat ígér, sokat mutat. Majd összecsináltam magam amikor egy jókora balin mellettem felrobbantotta a vizet és a farkával ütötte kifele a küszöket.

Perére visszatértünk közben lassan megszűnt az eső, ezért ruhacsere és néhány falat kaja után máris indult mindenki a Hernád partjára, ahol gyorsan szétszéledtünk. Néhány tanácsot megfogadva apróbb nimfákkal próbálkoztam a tegnapi sügéres helyen. Sokáig próbálkoztam, de sajnos eredmény nélkül. Pedig végig éreztem az ütéseket, a nagyon gyors rávágásokat, amikre esélyem sem volt reagálni. Ilyen aktivitás mellett sehogy sem akaródzott továbbállni.

Amúgy ezt figyeltem meg legjellemzőbb különbségként a társaság és magam szokásai között: Míg én általában leragadok egy-egy helyen és az ígéretes helyeket/rávágásokat mindenáron kapássá akarom alakítani, addig ők sokkal mobilabbak. Tíz perc - max fél óra egy helyen és mennek is, és ha kell visszatérnek. Én ragaszkodom a kicsihez is, míg ők bátran odadobják a kártyát a nagyobb osztás reményében. Hja, ezt tudatosabban kell kezelnem és tanulnom. Habár az általam járt vizek nem nyújtanak annyi helyet, úgyhogy lehet, hogy ez ezért van így velem.

Aztán visszamentem a szállás feletti sóderpadokra és ott próbáltam szerencsét, ami most kegyeibe fogadott. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy hallllovány lila gőzöm sincs mit és hogy csináltam jól - és ez kellőképpen bosszant is -, de a végén ott figyelt az előző este kapott tanácsok alapján kötött saját legyem horgán egy gyönyörű domolykó. Rendesen hajlott a bot, mire meg tudtam szákolni. Nem tudom még a képről arányosított méretét - majd kiszámolom később -, de az egyik, ha nem az eddigi legnagyobb domolykó fogásom volt ez a hal. Nagyon örültem neki, és végre feloldódott az előző és aznap reggeli fiaskók szorító érzése.

Nagyon elfáradtam ezért vacsora után már nem mentem ki a vízre, csak a cuccaimat rendeztem, hogy az utolsó napi korai indulást előkészítsem. Persze azért is készülődtem, hogy még reggel ki tudjak menni a Hernádra újra szerencsét próbálni.

Sajna az ébresztőt húsz perccel túlaludtam, így már lekéstem a tervezett pirkadati kezdést, így aztán bereggeliztem és az éjjel megálmodott (tényleg) kapásjelzős nimfázást szerettem volna kipróbálni. A kapásjelzőm egy polifoam lapból a zsinórra sodort és megkötött henger volt. Úgy gondolom, hogy a méretét sikerült eltalálnom, de mégsem vált be. Nem tudom az okát.
Végül az egyik esetben hagytam a zsinórt messze leúszni, közben meg-megállítva, hogy a vége a nimfával fellebbenjen. Hirtelen rántás, behúzok neki, majd két ugrás erejéig ott fickándozott egy jobb domolykó a horgom végén. Aztán lefordult és annyi. Ezzel búcsúzott a Hernád tőlem.

Nagyszerű hétvége volt. Köszönöm a családomnak, hogy tűrték a távollétem. Köszönöm a vendéglátóknak és a szervezőknek a sok munkát és a kedves vendéglátást. Köszönöm a társaságnak, hogy jó társaság voltak.

5 hozzászólás:

Te aztán nem szarral gurigázol! Csináltál egy kismillió képet!
Jó kis beszámoló, jó kis hely! Jövőre is menni szeretnék!
Kösz még egyszer mindent!

en nehany kepet moderalnek magamrol, foleg ahol az ertelmi kepessegemnek megfeleloen nezek :)

De jó volt nektek, mentem volna én is :-) Legközelebb bekéredzkedek hozzátok, egy ilyen horgászat nagy élmény lehetett!

gratulálok a nagy domihoz és a jó pecához! jó képek ;)

Ervin... a kajakot nem vagyok hajlandó cipelni :)