2012. augusztus 20.

Balaton Hal-A-Ton

Balatoni nyaralásunk maratoni horgászat is volt egyben. Hajnalonta és esténként, illetve pár délután is biztosított a családom szabad időt nekem a kedvenc hobbim, a műlegyezés gyakorlására. Nem lehetek eléggé hálás nekik. Ezúton ismét köszönöm a szeretetüket és a szerető női türelmet, ami olyan sok mindent eltűr...

Próbálom összeszedni a gondolataim, hogy az események láncolatát hűen adjam vissza - hiszen ez egy horgásznapló, és emlékezni szeretnék sokáig erre a hétre.

Első nap délután érkeztünk, és kipakolás után én már kéredzkedem is el, mert azt megelőzően jó egy hetes pecamegvonás volt. Szóval remegő kezekkel lábakkal belevágtattam a vízbe és széthorgásztam az agyam. Hegyekbe jöttek a sügérek, vöröskék és legnagyobb csodálkozásomra naphalak is.
Az egyik naphal jó tenyeres méretben volt és olyan vehemens kis jószágnak bizonyult, hogy a rendesen begörbített botvégből legalább kétszer akkora halat gondoltam a horogvégre.
A sügérek között jött pár szebbecske is, de a vörösszárnyúak jóval alatta maradtak a korábbi méretválasztéknak. Jó, ha fele akkora egyen-méretűek jöttek. Az egységes méret jól mutatta, hogy itt csak egyívásúak vannak, a nagyobbak máshol voltak valahol.
Vyca léggyel arattam ismét. A vízszint nagyon alacsony volt, az víz hőfoka 22°, az idő kellemes és viszonylag szélcsendes volt.

Nem úgy másnap hajnalban. Ötkor keltem és hamarosan a vízben voltam, ahol meglepve láttam, hogy mekkora szél korbácsolja a vizet. Alig fogtam valamit, de azért akadt pár ilyen is - olyan is a tegnapi terítékből.
Az első nap tapasztalatából okulva, amikor egy pici sügér belepusztult a horogszabadításba. Nagyon sajnáltam az esetet. Azonnal letörtem a horog szakállát, és a további horgászatok során is így tettem, egy-két kivételtől eltekintve, de azokról majd sorjában.
Az ilyen pusztulások - magam számára is meglepő módon - eléggé megviselnek. Nem bírom az értelmetlen halált, sem emberét, sem állatét.

Este ugyanez volt, annyi különbséggel, hogy egy szép naphal - ha nem ugyanaz - ismét tiszteletét tette nálam.


A harmadik nap hajnalán a mólót látogattam meg, mivel hűvös volt a reggel és sehogy sem volt kedvem a vízbe menni. A partról is fogtam pár szebb vörösszárnyút, de aztán semmit. Egyetlen balinrablást láttam, azt is jó messze. Amúgy ez jellemző volt a hétre, sehol sem láttam a pofátlan balinrablásokat, a bosszantóan közeli fröcsköléseket. Vagy eltűntek az alacsony víz miatt, vagy egész máshol kellett volna keresnem őket.

Az alacsony víz lehetőséget adott arra, hogy egész messze bemenjek a vízbe. Jó volt a mederviszonyokat megismerni így is. Egyedül a hullámzás kergetett ki a part-menti részekre: a 25 centis hullámok rendes kockázatot jelentettek arra, hogy elázzon a fényképezőgépem.

Ez így ment szépen minden nap. Hajnal peca, este peca sötétedésig. Végigjártam a nádas minden részét. Megismertem a hinarasabb-akadósabb részeket, és a jobb helyeket is. Asszem harmadnapra már húsig belekopott a jobb mutatóujjamba a legyes-zsinór (sebaj, van másik) és úgy sokadik napra már picit untam ugyanazokat a halakat kifogni újra és újra. Gondolom ők még kevésbé örültek annak, hogy újra viszontláthattak közelebbről. Ezért aztán a "B"-, vagy inkább "D" (mint dédelgetett) tervre váltottam, pénteken elmentem a Sióra.

Csak négy órám volt a konkrét pecára, így aztán a hatékonyság vitte volna a prímet. Volna, mert az első negyedórában akadt egy szép domi (31 cm) egy bokor alól. Ezzel a feszültség, a fogáskényszer megszűnt és egy sokkal kellemesebb horgászat vette kezdetét.

Igazából ez az első domi nem saját érdem, mert még a kapását sem éreztem, a ráúszásának nyomait sem láttam a felszínen. Újradobáskor nem akaródzott a légynek feljönnie, és csodálkozva láttam, hogy mekkora domi fogja a legyet. Itt is Vyca volt a lényeg, de már változatokat is kötöttem, fehér matt gyöngyös változat volt a legjobb.

A helyről több nem jött, így továbbálltam. Volt akadós bénázós hely, volt sokat igérős, de semmit nem adós is, és volt a tuti, a legvégére.
Egy mélyebb gödör lehetett egy jó formájú (nem volt gond aládobni) bokor alatt, ahonnan nagyobb hullámok indultak. Ezt még a kocsiból láttam, így alámentem és onnan óvatoskodtam felfelé. Végül sikerült a nagy domit kiszednem. Aztán ugyanonnan egy másikat. Ha az első volt apu, akkor a második anyu. Anyu sajnos gyorsan szabadult, így képet nem sikerült lőnöm róla.

Aztán meglepetésemre ugyanonnan kijött nagyapó is, amelyik akkora volt (40 cm), hogy nem mertem kiemelni. Vittem kifelé a partra, hogy legalább egy emlék-képem legyen róla. Sajnos így panír is lett, de a sejtésem bebizonyosodott - már a parton volt és akkor akadt ki. Utólag vettem észre, hogy nem is kiakadt, hanem elszakadt a .20-as tipet. Valószínű csomó lehetett rajta. Na mindenesetre fénykép megvolt és nagyapó sértetlenül mehetett vissza a vízbe.

Az utolsó napi peca volt még emlékezetes. Másik helyre mentem hajnalban, még indulás előtt. Mólóról dobáltam a sok szedést, és meglepetésemre szebb vörösszárnyúak sorozatát sikerült akasztanom. A maradék Vycákat használtam el, és az utolsó után a Montánákkal próbálkoztam. Na ez talán még jobb is volt, mint a Vyca. Két dobásból egy hal sorozat volt egy fél órán át.
Virult a fejem, mert páran meg is álltak érdeklődtek, mi ez, hogy van ez, milyen csalit használok, és milyen halakat fogok, mi ez a zsinór, na meg a bot, és tényleg, nahát, stb, stb? Szóval oltottam is a népet, ahogy kell. He-he.




Hazajöttünk, de délután még várt egy program, evezés az RSD-n. Ritka szép víz ez is. Öt óra evezés egy kétszemélyes kenuban. Nagyobbik leánykám elöl, de inkább kértem, hogy ne evezzen, mert akkor sehogy se sikerült irányba tartani. Valahogy nem érezte még az evezést, és tartani kellet az iramot a többiekkel. Nem baj, nagylány akar menni újra, és akkor majd adunk időt az okítás résznek is.
Éjjel úgy aludtam, mint egy kő. 12 óra alvás, és álom-ébrenlét határán átnyúló fájdalom a karomban. Sebaj, azért jól esett.

A Balatonhoz visszatérve: A horgászaton kívül érdekes volt megfigyelni a hihhhettetttlllen mennyiségű árvaszúnyogot, amelyek milliárdszám vonultak a víz felé naplementekor és húzódtak a levelek közé napkeltekor. Ha valakinek mond ez valamit, repülő méhraj-szerű volt az egész: mindenhol szúnyog, de egy-egy csoportban sűrű mennyiségben összegyűlve is repültek és hangosan zúgtak. Ez a zúgás egész éjjel tartott (mondjuk éjfélkor nem voltam fent, hogy meghallgassam).
A rendszerhez tartozott még kb pár tízezer seregély is, amelyek a szúnyogokat ritkították, persze érezhető eredmény nélkül. Többször megfigyeltem, hogy egy csapat seregély leszállt egy nádcsoportra, felverték a szúnyogokat és indult a lakmározás.
A rendszer másik része a halak tömege volt a part mentén, amelyek a petéző szúnyogokat ritkították alulról. Zárójelben: hiába próbáltam bármilyen árvaszúnyog-szerű léggyel becsapni őket, egyet sem sikerült megfogni, kivéve az említett utolsó napi sorozatot. A különbség oka titok marad.

A rendszer idegen eleme az ember volt a repülőgépével, abban egy tartállyal és némi méreganyaggal. Hét közepe felé hajnalban végigszórták a part-menti sávot elég szélesen, és tömegével úsztak a víz tetején a tetemek. A seregélyek bevonultak éhesen a gyümölcsösökbe és megdézsmálták a termést. A természet visszavág... A jó hír az, hogy harmadnapra a rendszer visszaállt és ment tovább, mintha a Homo Sapiens ott se lett volna.

Végezetül így a piros napos bejegyzés legvégére áldásmondás: Isten éltesse kis hazánk. Adjon nekünk (a szó minden valós értelmében) jó vezetőket a cégek élére és a kormányzatba. Adjon nekünk jó pályát, amin futva ismét virágozhat ez az 1012 éves közösség.

Tus. Képek.

12 hozzászólás:

Gratulálok, szép halak, tutijó élmények! ;)

Gyönyörű halak! Ügyes!

Horgászva nyaralni, családdal, ez a legjobb dolog a világon :-) nekem is sikerült idén a nyaraláskor pecázni :-)Jó az írás és szépek a halak!

Gratulálok!Nagyon szép fotók,remek beszámoló!
Üdv.:tibolya

Minden alkalommal egyre jobbak és jobbak a túráid és az irományok. Komolyan, élmény olvasni őket.
(Ui: ezt a captchát nem akarod letiltani véletlenül? :D Nagy valószínűséggel az életben nem kapsz spamet egy horgászblogra, viszont a hozzászólást rendesen megkeseríti.)

Köszönet a pozitív visszajelzésekért.
(McFly: captcha törölve)

Igazán tiszta szívemből, nagyon-nagyon gratulálok neked!
Szeretem ha más tollából olvashatok szeretett vizemről!

Öröm volt olvasni, gratulálok!

McFly! Captcha visszament. Sajna megspammelték az blogom. 19 Viagrás bejegyzés.
Bocs. Ez van.

es a csalad meg mindig szeret :)
s meg idod is volt feltenni... en kb 6 pecaval vagyok elmaradva...

elmenydus szabi es szep halacskak

Ne hülyülj, spammeltek? De durva. Akkor érthető, lehet, hogy én is rászorulok majd erre a nyavalyás captchára?