2012. július 2.

Nagybetűs ZAGYVA

Hihetelen víz!
Lelövöm a poént: NFLS, egy ..aszott nagy betlit toltam. De ez a folyó... ez egy hihetetlen szép és nagyszerű horgászvíz. Szuperlatívuszok, meg minden, és csak irigykedni tudok a mellette élő horgászokra.

Nem mondom, eléggé lenyomott a betli. Főleg, hogy annyira készültem, plusz bevetettem mindent amit tudtam és az mégis kevésnek bizonyult. Szóval a hazaúton, meg másnap is kókadoztam, de végül is eljutottam oda, hogy nézzük a jó oldalát. A jó oldal pedig az, hogy itt van nekünk egy hatalmas kihívásokat jelentő víz.

Személyes benyomások a Zagyváról, és annak is csak egy rövid szakaszáról: 20m széles, 2m mély víz, ahol kilométer hosszan nem találni - parti vagy vízi - növénymentes részt. És ezt szó szerint lehet érteni. Jobb-parttól bal-partig, padlótól plafonig, és fölötte is be van nőve. Persze a hátránya az előnye is: valószínű ezért vannak benne ekkora halak: a helyiek szerint 80+-os egyedek is vannak, de a saját szememmel látott halak is bőven az "akarom-akarom" kategóriába tartoztak.

A Zagyva igazi élő víz. Zöld, változatos, zöld, él, zöld, mozog, zöld, lüktet. Zöld, zöld és zöld: nád, sás, békalencse, ezerféle más vízinövénnyel együtt. Békák, darazsak, méhek, szúnyogok és hihetetlen mennyiségű szitakötő. A sűrűségükre jellemző: egy szitakötőt sikerült akasztanom léggyel: dobok, nagy zúgás és látom a tippet táncol a víz felett. Pár pillanatig eltartott, amíg befogta a szemem/agyam, hogy a műlegyem repülni ment egy szitakötő hátán. Szegény pára zúgott rendesen, majd lerázta a hívatlan lovasát és elröpült.
Most jutott eszembe, hogy a fecskék hiányoztak. Egy ilyen környéken bőven lett volna életterük. Mégsem láttam egyet sem.

Zagyvarékasra 7 után értünk. A hídnál leparkoltunk és mentünk megnézni a vizet. Lelkesek lettünk egyből, mert mindenhol szedéseket láttunk. A sűrű növényzetre legyintettem magamban, hogy azt majdcsak megoldom, ha más is meg tudja oldani. Aha, persze kiscsikó.


A társaságot nem találtuk sehol, így - amellett, hogy felmerült nem jó napon, hónapban, évben vagy városban/országban/bolygón vagyunk - bősz telefonálgatásba kezdtünk. Hamar meglett a csapat, majd gyors adminisztráció után már kapkodva beöltözve kezdődött is a verseny.

Sajnos nem kerültem egy csapatba Auréllal és Palival, sőt még csak egy szektor-csoport-félre sem, így a közös pecának lőttek. Ebédnél találkoztunk csak. Nem voltak ők sem felhőtlenül felszabadultak. Aurél iskolázott le minket egyetlen Tenkarás küsszel.. :-D

A szektor felé haladva, útközben kaptam pár jó tanácsot (kevés, de pontos dobás a biztos helyre, fekete felszín alatti légy 12-14 méretben), ami amúgy jellemző volt a szervezőkre. Aktív coaching ment: úgy tűnt végig izgultak, hogy mindenkinek meglegyen a hala.

Az első dobásra kijött a növényzetből egy szebb jász. Megnézte a legyem, gondolom engem is az elképedt arcommal, majd távozott, és többet elő sem dugta az orrát. Volt pár lekövetésem, de annyira szűk volt a hely, hogy a bevontatás pár másodperce nem adott (nekem) elég időt arra, hogy kapásig eljussak. Mondom, nem kezdő pálya. Itt tudni kell.

Az időszektoros verseny (óránként szektorcsere, mindenki minden szektorban horgászik) nekem nem jött be. Volt előnye is, szóval nem húzhatom le, de több hátrányát láttam.
Előny: nem csak egy kicsi szakaszt ismer meg az ember, hanem átfogóbb képet kap, és a szerencsefaktor részben kizáródik.
Hátrány: mire megismeri a zember a vizet, addigra már menni is kell tovább. Kicsit olyan szaladós városnézés feelingem volt. Másik hátrány ugyanebből fakad, a kevés idő miatt minden szakaszt szétüti az egész társaság a sok ismerkedő/beálló/rápróbáló dobással.




Délre már kiizzadtam magamból minden tudásom és (alkoholmentes)söröm. A szemhéjamat szétmarta az izzadság. Néhol belecsusszantam a vízbe derékig, hogy vizes ruhával hűtsem magam a rekkenő hőségben.
A betli okát többen a hőségben látták. Lehet igazuk is volt, én azért sokszor kevésnek éreztem magam ehhez a kihíváshoz. Le is eresztettem rendesen a szünetig. Kétségbeesve néztem ki az arcomból.

Az ebéd remek volt és új erővel töltött föl. Rátettem még egy lapáttal. Mégpedig:
Ha lehet kerülöm a mélyebb vizeket. Egy fóbia az oka, annak meg egy baleset. Rábai kenutúra során befordultunk a vízbe egy folyással szembe-bedőlt fa víz alatti ágai közé. Majdnem otthagytam a fogam.. sokadikra - talán utolsóra - sikerült csak feljönni. Szóval kerülöm a bizonytalan partokat, meredek vagy iszapos részeket. Na itt most a versenylázban lazítottam egy kicsit a félelmeken, és "ha muszáj, akkor muszáj" alapon itt-ott bementem a békalencsével fedett, náddal benőtt részekre is.

Gyönyörű halakat láttam. Gyönyörű lekövetésekben volt részem, aztán snitt, ennyi. Még egy arasznyi becsülethal sem jött a horgomra. Ellenben a környékbeli fák, bokrok, nádszigetek, száraz ágak, mindenféle növények csodaszép piercingekkel lettek gazdagítva, többször tipettel együtt. Gyorskötöző tanfolyam volt több szektor is.

Az utolsó szektor volt a kedvencem. Itt volt a helyi strand, ahol a túlpartig tiszta volt a meder, köves-márgás az alj és be lehetett menni középig: volt hely a hosszú kieresztett dobásoknak. Az egyetlen "valószínű-akadásom" is itt volt. Tolóhullám követéssel belassult a légy, majd egy apró visszahúzás után akadálytalanul jött tovább felém. Megnéztem, nem volt egy szál növény se a horgon, így valószínű ez volt az egyetlen kontaktusom zagyvai hallal.

Eredményhirdetés. 50+-os halakról szólt a fáma. Ja persze, látni láttam én is olyat. Ötször is. Jaja, tanulnom kell még. Az út elején járok még.
A poén: az egyik díj egy vigaszdíj. A "Zagyvát legkevésbé értőnek" egy szép üvegbot a díj. Az eredeti terv szerint az "á-úgyse-lesz-olyan-fehérholló" betlizőnek szánták, de a sors úgy hozta, hogy a mezőny több, mint harmada betlizett (nem vígasztal). Szóval sorsolás volt, és a drámai pár másodperces szünetben szorítás, hogy jaj csak nehogy én...

A sok esemény és saját rizsa után csak egy dolog maradt meg bennem, hogy nincs mese, a ZAGYVÁra még vissza kell mennem. (Még rímel is)

Köszönet a szervezőknek. Egy élmény volt. Mennék legközelebb is.
Hulla fáradt vagyok még most is.  :-D

---------------------------------
Lesz még kép és talán film is.

2 hozzászólás:

Ez teccik, ahogy megírtad! Vadregényes nap lehetett..

Én életemben egyszer horgásztam a Zagyván, bár Szolnokon élek, 2 km-re a folyótól. Az eredményem egy 30 centis jász keszeg , 5 órányi szenvedés után . a víz gyönyörű , 2013-ban sűrűn tervezek kimenni...