Pere-lízis

Hernád ismét - három napban: első, második és harmadik nap...

Délegyháza délig

Délegyházi bellyzés a nyári kánikulában...

A szépséges Ipoly

Első találkozásom az Ipollyal...

Hosszú horgász hétvége Hernádon

Közösségi horgász esemény saját szemszögből...

Balaton Hal-A-Ton

Egy nyaralás emlékképei..

Hajnali balinozás a Dunán

Egy hétköznap hajnali rövid lengetés..

Balatoni Bahamák

Egy kis nagyvilági életérzés idehaza..

I. Zagyva Party - Műlegyes verseny

Trópusi dzsungel az ország közepén..

I. Sió Műlegyes Kupa

Az első versenyélmény..

2012. július 30.

Szokásos + barkács

Jó néhányszor voltam mostanában pecázni, de semmi említésre méltó. Maradtam a pöttöm-halas kategóriában. Többször hal helyett esőt fogtam ki, és csak a közeledő villámlás zavart ki a vízből. Másrészről pont ezek a  vihar előtti időszakok voltak a legjobbak: egyedül maradhattam a vízzel, és a halak aktivitása sem volt rossz. A méret-kínálatot azért több kritika érheti.
Tavaly is volt egy ilyen nyári időszak, ami semmi jóval nem lepett meg. Most is ilyesmi van. Ez van, majd lesz jobb is.

Nekiálltam barkácsolni. Kaptam egy réges-régi, fából készült szerszámos dobozt. Szétkaptam, a fa kereteket hagytam csak meg, azokat lecsiszoltam. A rozsdás fém szerelvényeket rozsdamaróba áztattam, és némelyiket már meg is csiszolgattam.
Most találnom kell egy lapszabászatot, hogy a fedéllapokat pótoljam.
A cél egy légykötős doboz lenne. Most is ilyesmiben, csak ennek kisöccsében tartom a legtöbbet használt légykötős dolgaim, és be kell látnom, hogy azt kinőttem. Szóval ez a terv. Majd meglátjuk mi lesz belőle.



A Duna az elmúlt egy hétben 3m (+-30cm) magas volt, 20-21°, alsóbb rétegek zavarosak, felszíni 15cm tiszta.

2012. július 19.

Éjszakai légykötés

Tegnap olvastam a fórumon egy légyről (Vyca by Gégény Viktor),  és éjjel nekiestem valami hasonlót kötni. Ez sikeredett.



Erre a versenyre sajnos nem tudok elmenni, pedig mennyire jó lenne a Kőröst is megismerni.

Voltam kint kedd éjjel a Kácsáson. Pergetni, egy kicsit a változatosság kedvéért, de megint betli a rengeteg halmozgás közepette.
A halak valami indokolatlan magas riadó-állapotban vannak. Nem volt különbség, hogyha öt perc alatt álltam be a vízbe és hagytam pihenni is a helyet, vagy, ha csak odamentem a parti nyílásba és egyből dobáltam. Ugyanaz az ijedős hozzáállás mindenhol.
 Az összes halas kontaktus - ha ezt annak lehet nevezni - az volt, hogy a wobblertől fél méterre felrobbant a víz, de nem rablásként, hanem mert valószínű halálra ijesztettem egy balint.

A hét végén 250-es volt a vízállás, amivel jól lehetett itt Érd környékén is gázolni, de keddre 3m lett, ami már a partközelbe szorított. A víz is lehűlt. 19°, ha jól emlékszem.

2012. július 16.

Kétkezes

A hétvégén összefutottam - egyéb ügyből kifolyólag - egy legyessel. Megkért, hogy hozzam magammal a kétkezes botomat, mert szeretné kipróbálni. Ennek örültem én is, mert egy dolog a botot fogva lengetni, és egész más dolog a bot működését kívülről látni.
Leánykám is el akart velem jönni, így aztán betettem az összes botot a botcsőbe, abban reménykedve, hogy egy másik bottal azért egy kicsit majd lefoglalhatom.

Fogtuk magunkat és irány a Duna. A halásztelki oldal.
Pont azzal a résszel szemben jutottunk ki a vízhez, ahol elég sok időt töltöttem (elvertem) mostanság.
Két-három lendítéssel mutattam én hogy csinálom, aztán magára hagytam a kollégát a bottal. Meg kell hagyni, sokkal (sokkal-sokkal) hamarabb belejött, mint én.
Nagyon szép a zsinór-kép a levegőben. Nekem legalábbis tetszik. Szóval a bot kapott nálam pár piros pontot.

Abban azért megegyeztünk, hogy nem a távolság bajnoka ebben az összeállításban, és a süllyedő zsinórvég is igen zajosan érkezik a vízbe. Finom prezentációra alig van esély. Egy nehezebb lövőfej, és a süllyedő vég helyett egy rövidebb #6-os zsinórszakasz javulást hozhat.

Közben a lánykám lengetett a kicsi bottal. Túl könnyű volt neki a zsinór, és túl lágy a bot, pedig azt hittem, hogy ez lesz a jó. Végül azért csak belejött.

Aznap este és másnap délután kimentem a vízre. Alig fogtam pár pici halat. Elkeserítő. Másrészről ez egy nagy víz (vitázok magammal: a Balaton is az), nem könnyű itt halat fogni.
Voltam a Kácsáson is. Hatalmas fröcskölő rablásokat láttam. Az egyik ilyennél nem kishal, hanem egy tenyeres keszeg/ponty ugrott ki a vízből.

A természetjárás része szép volt, de lassan ott tartok, hogy túrabotra cserélem a legyes botjaimat...


2012. július 13.

Kicsit nagyobb

Tegnap éjjel végre volt egy kis áttörés. Pár apróság-, 56 lekövetés-, 48 tolóhullám-, 21 odacsípkedés-, és 219 lefordulás után sikerült egy olyan balin(ká)t fognom, aki végre már meghajlította a botovéget.
Ez is valami. Nekem legalábbis.

Csak pár kép:

2012. július 11.

Nem ad halat

A Duna, a jó öreg szeszélyes természetével. Nem ad. Halat.
Szúnyogot azt igen. Azok esznek, vadul. A halak meg nem, ők finnyáznak.

Pár reggel és este voltam kint.
Beálltam kötésig a finom 23-24°-os vízbe, és úgy lengettem (szimultán szúnyogcsapkodással adtam elő).

Próbálkoztam a spey cuccal. Amit tudtam idáig, az ment most is: fej + 5m. Lehet nehezebb fejet kell beszereznem, na de az nem most lesz. Mindenesetre ezzel is tudtam nyomatni a Down-and-across söprögetést. Visszajelzés = halas eredmény hiányában halllovány lila gőzöm sincs, hogy jól csinálom-e, vagy tömegével (haha!) szalasztom-e el a méteres halakat...

Tegnap este már a kis #2-3-as bottal mentem direkt snecire. Mint a sivatagi vándornak egy pocsolya vize... Na de sebaj. Egyszer fent, egyszer lent.

Serious boastin comin (ha!):


Vízállás 2,5 - 3m között.

2012. július 6.

Nagy kaland ... vár

Ma délutános vagyok, így délelőtt jutott idő egy kis pecára.
Igazából ez a tegnap esti próbálkozás pótlása volt. Próbálkozás volt, mert felszerelkezve elindultam, meg is érkeztem, majd pár fotó után a vihar hazazavart. 30-al lehetett haladni, annyira nem lehetett kilátni a szakadó esőtől.




A parton találkoztam két osztrák vízitúrázó családdal. Kajak, kenu, sátrak, gyerekek, nagy kaland a Fekete tengerig. A legjobbakat kívánom nekik.
Tegnap este csak pár szó váltására futotta, aztán engem haza- és hazáig vert a vihar, őket pedig a sátrukba visszavonulva hagytam hátra. Lelkiismeret furdalásom volt, hogy mi lett velük, így ma reggel odafelé vettem egy kenyeret, hogy hátha még ott vannak és remélhetőleg egyben.

Egyben voltak. A kenyérért meg olyan szívélyesen hálásak, hogy még egy meghívást is kaptam az otthonukba. Igazán kedves volt tőlük, hiszen csak egy kenyér volt..

Hajaj, a Nagy Kaland. Én is mennék a saját családommal. Sőt még ők is jönnének, de sajna röghöz köt a sok szokásos dolog.. Na nem panaszkodom.

Volt sok rablás. Természetesen nem akkor, amikor pecáztam, hanem amikor legyet cseréltem, rejtett kőbe rúgva csillagokat számoltam, vagy a túrázó családdal beszélgettem. Sebaj. Legközelebb.

2012. július 2.

Nagybetűs ZAGYVA

Hihetelen víz!
Lelövöm a poént: NFLS, egy ..aszott nagy betlit toltam. De ez a folyó... ez egy hihetetlen szép és nagyszerű horgászvíz. Szuperlatívuszok, meg minden, és csak irigykedni tudok a mellette élő horgászokra.

Nem mondom, eléggé lenyomott a betli. Főleg, hogy annyira készültem, plusz bevetettem mindent amit tudtam és az mégis kevésnek bizonyult. Szóval a hazaúton, meg másnap is kókadoztam, de végül is eljutottam oda, hogy nézzük a jó oldalát. A jó oldal pedig az, hogy itt van nekünk egy hatalmas kihívásokat jelentő víz.

Személyes benyomások a Zagyváról, és annak is csak egy rövid szakaszáról: 20m széles, 2m mély víz, ahol kilométer hosszan nem találni - parti vagy vízi - növénymentes részt. És ezt szó szerint lehet érteni. Jobb-parttól bal-partig, padlótól plafonig, és fölötte is be van nőve. Persze a hátránya az előnye is: valószínű ezért vannak benne ekkora halak: a helyiek szerint 80+-os egyedek is vannak, de a saját szememmel látott halak is bőven az "akarom-akarom" kategóriába tartoztak.

A Zagyva igazi élő víz. Zöld, változatos, zöld, él, zöld, mozog, zöld, lüktet. Zöld, zöld és zöld: nád, sás, békalencse, ezerféle más vízinövénnyel együtt. Békák, darazsak, méhek, szúnyogok és hihetetlen mennyiségű szitakötő. A sűrűségükre jellemző: egy szitakötőt sikerült akasztanom léggyel: dobok, nagy zúgás és látom a tippet táncol a víz felett. Pár pillanatig eltartott, amíg befogta a szemem/agyam, hogy a műlegyem repülni ment egy szitakötő hátán. Szegény pára zúgott rendesen, majd lerázta a hívatlan lovasát és elröpült.
Most jutott eszembe, hogy a fecskék hiányoztak. Egy ilyen környéken bőven lett volna életterük. Mégsem láttam egyet sem.

Zagyvarékasra 7 után értünk. A hídnál leparkoltunk és mentünk megnézni a vizet. Lelkesek lettünk egyből, mert mindenhol szedéseket láttunk. A sűrű növényzetre legyintettem magamban, hogy azt majdcsak megoldom, ha más is meg tudja oldani. Aha, persze kiscsikó.