2012. április 23.

I. Sió Műlegyes Kupa

I. Sió Műlegyes kupa. Piros betűvel!
Nagyon, nagyon, nagyon jó volt. Én annyit tanultam ezalatt a 2x4 óra alatt, mint máskor hónapok alatt sem.

Szándék szerint, nem versenyezni mentem volna, hanem megfigyelni, meg tanulni. Ezzel szemben az érkezéstől számított negyed órán belül, már észrevétlenül ott álltam talpig benevezve, és akkor eszméltem, hogy hahó, itt halat is illene fogni. Na de így volt ez jó. Mondom rengeteget tanultam.

Az odaút. Telekocsit igyekeztem szervezni, amire két útitárs is jelentkezett. A szombat reggel 5 órás találkozónknál derült ki, hogy egyikünk sem kis darab (én talán széltében, míg ők inkább hosszában), ezért a kis piros 1.0-ás városi autónk már nekem sem tűnt megfelelő járműnek. Gyors szavazás után én lettem telekocsi útitárs egy nagypapucsos Nissanban. Gázos kocsi, ami később még szerepet játszott...Vígan autóztunk, a társaim beszélgetését figyeltem, néha beleszóltam, gyorsan telt az idő, így hamar oda is értünk. Picit késve, de nem elkésve.

A helyszín Felsőnyék, pontosabban a Tita patak torkolata melletti rész. A szektorok innen felfelé és lefelé voltak kijelölve. Általában 200m hosszan, de volt pl 400m-es szektor is.
Kur..ra nem értek én a versenyzéshez, sohasem figyeltem hogyan megy ez, most sem készültem. Asszem halálra idegeltem a szervezőket az evidens dolgokra való rákérdezéseimmel..

Az idő szépnek mutatkozott (végül kimondottan gyönyörű kora nyárias lett), habár a szél pont folyásirányból fújt, viszonylag élénken (~15 km/h, Ny-ÉNy). Folyamatos felhőmozgás mellett kaptunk borult és verőfényes, illetve ezek gyors kombinációiból álló időszakokat.
A Siót alacsonynak mondták, de számomra ideális volt a térdig-derékig érő vízmélység. A sodrós részek sóderesek, de belefutottam gázbuborékos-fekete iszapos részekbe is, főleg part mentén. (Most nézem -6cm-es volt a vízállás szombaton Ozoránál. Akkor ez tényleg alacsony.)
A víz tiszta volt. Mindenhol lehetett látni a medret, kivéve a méter mély gödrök mélyét. Délutánra viszont annyira szét lett járva a víz, hogy már nekem sem kellet óvatoskodva mozogni - zavaros volt az egész.


Alsó szakaszt húztam. Vidám kis fél órás távra volt a tábortól. Gázlóban. :-D Öröm volt végül beállni a vízbe.
Útközben azért figyeltem, és a víz szinte élt. Mindenhol szedések, gyűrűk, fordulások. Egy helyen le is mentem a partszélre, leültem és figyeltem felülről. A polár szemüvegben jól le lehetett látni. (Apropó szemüveg: reggel sikerült ráülni, és lefittyedt az egyik szára. Olcsó szigetelőszalagos megoldással lett gyógyítva. Szépen néztem ki..) A vízben a sok kicsi mellett jókora halakat is láttam. Élénken mozogtak partszélen és középen is.

A szektorom alsó részén kezdtem, mert felfelé akartam dobálni. Nemsokára jött az alattam levő, hogy el vagyok tévedve, mert a táblától felfelé tart a szakasz. Sűrű bocsánatkérések között kijöttem és elmentem a táblámig. Amikor bementem a vízbe, látom, hogy a felettem levő alig 50 méterre van. No, itt valami nem stimmel. Elővettem a telefont, és rákérdeztem, hogy hogyan is van ez. A telefonos segítségkérés után visszanyargaltam az alsó részre, megbeszéltük, hogy félreértés lehet, mert lefelé tartanak a szakaszok.
A kis közjáték után elkezdődhetett az ismerkedés a Sióval

Az nagyon gyorsan kiderült, hogy felfelé, széllel szemben nem megy, ezért inkább a partszélen - később a parton - haladva elmentem a felső szakaszvégig, de közben figyeltem a haltartó helyeket. Na ez itt nagyon szakmainak tűnik, és részemről akkor ez csak annyit tett, hogy próbáltam sasolni hol a hal.
Lefele indultam partszélen, de minduntalan a mélyebb gödrökbe tévedtem, természetesen kizavarva onnan az összes halat. Ha jobb oldalra mentem, akkor ott mélyült, ha balra, akkor meg ott. A nap szembe sütött, így nem tudtam előre tervezni. Mindegy, bénáztam.

A lefelé dobálás jól ment. A folyamatos hátszéllel huszon-métereket sikerül szépen finoman kidobni.
Nedves legyeket nyomattam, meg a nemrégiben készített mini zonkereket.
A fekete szín bejött a halaknak. Sorra fogtam ki a vöröskéket. Egyen-méretben voltak. Mindegyik kis arasznyi. Na de hol vannak a híres Siós domik?


Végül a folyás közepéből (hihetetlen szerencse) sikerült akasztanom és szákolnom egy 28 centis domit.
Ezzel vége volt az addigi "lazánelpöcsölökittnemzavarsemmi" nyugalomnak. Az adrenalin elnyomta a fülemben a madárcsicsergést és a tücsökciripelést (mondom, tiszta nyár), és a versenyláz elkapott. Köpültem és ostoroztam, de semmi. A szokásos kis-arasz vöröskéken kívül..

Dél lett és vége volt a dalnak. Azért nagyon örültem, hogy már nem betli. Ráadásul várt az ebéd, ami a fárasztó négy órás intenzív dobálás után már nagyon vártam. Nem is csalódtam, nagyon finom volt.

A délutáni szakaszra a legutolsó, alsó szakaszt húztam. Ebéd közben kiderült, hogy az volt a délelőtti forduló legsikeresebb szakasza, 8 db. 20+os domival. Szóval egy kiváló pálya, igazi kihívás várt rám.

Útközben találkoztam egy teknőssel, aki a keréknyomban pihent. Udvariasan átsegítettem az úton, nehogy véletlenül valaki áthajtson rajta.
A szél nem állt el, de ennek ellenére ezt a szakaszt is alulról kezdtem. Most már kimondottan megismerni szerettem volna, illetve nem összejárni. Ez utóbbival nagy tévedésben voltam, mert a felettem levő szakaszok összes zavaros hordaléka itt kötött ki.

Valaki - a versenyen kívül itt legyező - a part tetejéről figyelt, majd adott néhány tanácsot, amit ezúton köszönök neki. Egész másképp láttam a vizet utána. Igazi áttörés volt.
A délelőtti négy óra gyakorlása jó volt arra, hogy a dobásaim sohasem tapasztalt pontosságúak legyenek (nem akadtam egyszer sem - ilyen még nem volt). Illetve a megfelelő legyek körét is erősen leszűkíthettem.
Nedves légy (ahha, a kedvencem), aranyfácán vagy narancs indikátor farokkal, fekete vagy zöld testtel, és fekete szárnnyal. Ez volt a nyerő, na meg a fiery brown, a saját favoritom.

A tanácsok után a part szélét dobálgattam, keresztbe a másik oldalról, többször fél órákig térdelve a vízben.
A szokatlan kis hullámok, egy-egy ritkább fehéres villanás után már tudtam hova kell dobni.

Az első volt a legnagyobb. Nem mondom, hogy életem legnagyobb domija, mert szeretnék meg ilyet vagy ilyenebbet fogni, de nagy volt.
Egy hullám árulta el. A partszegélyből rámozdult valamire és már repült is a felette levő részre a legyem. Rámozdult arra is, meghúztam kétszer és már perecben is volt a botom.
Erővel próbáltam a sodráson áthúzni, de újra és újra visszaállt a sodrásba. A tipet bírni fogja, tudtam, mert 20-as volt - mondták nem kell finomkodni, habár 12-es tipetről is beszélt valaki.. Nem volt kétségem, hogy sikerül megfognom, és képzeletben már láttam, hogy nem kell szégyenkeznem majd a versenylistán.
Szákot elő, jött a hal, már alig ellenállva. Meglátott - itt a kép az agyamban, ahogy rámpillant, és egy méterre a száktól kitört még egyet. A sodrás közepén járt, amikor a horog kiakadt és elment.

Hát nem tagadom, a kedves édes anyukáját emlegettem egy párszor, aztán hirtelen elszégyelltem magam. Egy csodaszép halat szidok - nem illik az ilyen. Gyorsan megnyugodtam, és öröm vette át a bosszankodás helyét.
Sikerült egy halat megakasztanom és küzdenem vele. És ez nem szerencse volt, amire a többi vizemen csak úgy rábíztam magam! Itt képes voltam végre levadászni egy szép állatot, becserkészni, kifigyelni, becsapni és majdnem megszákolni. Csodaszarvasdomolykó volt számomra. Álombeli lény, amit sikerült megpillantani. Igazi eufória.

Lejjebb mentem, de nem kellett sokkal, mert ismét pár jelet láttam a partszélen. Fölédobtam, pár húzás, már jön is mögötte a hullám. Sajnos nem akad. Lehet, hogy az előbbi fárasztás még érezteti a hatását.
Dobok inkább középre, vörösszárnyúra - el vagyok egy ideig, de a szemem az előző helyeken. Jól van, még pár jel, fehér villanások - ott van még.
Pár perc múlva ismét dobok. Pontos. Vazzeg, meglepő, de nagyon megy ez. Virul az arcom. Két húzás, bot perecben, én meg fültől-fülig. Most már finomabban játszok, de ez a hal nem ugyanaz a kategória, mint a csodadomolykóm. Hamar a szákban van, de már a szákban kiakad a légy. Mérem a mércében, a szák alatta. Harminc... igazítanám, de ugrik egyet és naná, hogy a szák mellé. Oda a halam. De ez már el sem keserít. Nekem a Sió ilyen lett: ad-elvesz. Igazi élet folyó.

Foldie közben engem fényképezett. Első igazi legyes képek magamról. Ezúton köszönöm neki.

Utána már a halak egyre óvatosabban kaptak. Volt hat vagy hét tolóhullámos lekövetés, mind partszegélyből kivarázsolva (igazi öröm mind), de egyik sem akad.
Negyed órával a vége előtt, már az órát nézem. Elfáradtam, de nagyon. Ki és lemerültem, miközben alaposan feltöltődtem élményekkel.Valami megváltozott, új dimenzió nyílt - az aktívabb horgászat. Idáig is mentem, megkerestem a halat, de ez most más volt, több volt. Majd leülepszik és idővel gondolatba, szóba öntöm, de most még csak egy formátlan új játékszer, várható örömök forrása.
Lehet, hogy a Sióhoz kötődik, lehet alkalmazható máshol is - majd kiderül.

Eredményhirdetés. A legnagyobb domolykó 43 centis - nagy pezsgő a jutalom. A legjobb ifi horgász nyer pár kupont - Pali felajánlása (dicséretes). A három legjobb érmet nyer.
Nem tudom hol végeztem. Ott a laptop megnézhetném, de nem érdekel még az sem. Punnyadva támaszkodom és iszom a söröm. Aztán csapatkép, búcsúzkodás, hazaút.

A gáz fogytán van a kocsiban. Tanácsot kérünk, hol van autógáz a közelben, de a tanács hiábavaló. Megyünk tovább. Még öt hat benzinkút útba esik, de egyiknél sincs. Már vészjelző csipogás közepette haladunk az autópályán, de itt sincs a kútnál autógáz. Kútfej mellett áll le a motor. Benzin megy bele, azzal jövünk hazáig.

Fáradtan fekszem le, és fáradtan is ébredek, mintha épp végigdolgoztam volna a napot. Sohasem fáradtam el ennyire még: fizikai és agyi fáradtság egyszerre.

Egy nagyon szép élménnyel gyarapodtam. Ki nem hagynám a következőt sem.
Ezer köszönet a szervezőknek. Nincs mihez hasonlítanom (lévén nekem az első), de semmi kifogást nem találtam. Úgy volt jó, ahogy volt.

----------------------
 
Update: Elkészült a hivatalos film is.

3 hozzászólás:

Élvezettel olvastam, nagyon. Szépek a képek! Gratula a domolykóhoz!

Kösz a bőbeszédű beszámolót!
Az utolsó foldie-kép nekem is nagyon tetszik, megértem, hogy örülsz neki :)

ennél részletesebben azt hiszem én sem tudnám bemutatni a történteket. max a saját szemszögemből való halfogást illetve nem fogást :) szerintem is sokat tanulhattunk, érdemes volt elmenni!