Pere-lízis

Hernád ismét - három napban: első, második és harmadik nap...

Délegyháza délig

Délegyházi bellyzés a nyári kánikulában...

A szépséges Ipoly

Első találkozásom az Ipollyal...

Hosszú horgász hétvége Hernádon

Közösségi horgász esemény saját szemszögből...

Balaton Hal-A-Ton

Egy nyaralás emlékképei..

Hajnali balinozás a Dunán

Egy hétköznap hajnali rövid lengetés..

Balatoni Bahamák

Egy kis nagyvilági életérzés idehaza..

I. Zagyva Party - Műlegyes verseny

Trópusi dzsungel az ország közepén..

I. Sió Műlegyes Kupa

Az első versenyélmény..

2012. április 23.

I. Sió Műlegyes Kupa

I. Sió Műlegyes kupa. Piros betűvel!
Nagyon, nagyon, nagyon jó volt. Én annyit tanultam ezalatt a 2x4 óra alatt, mint máskor hónapok alatt sem.

Szándék szerint, nem versenyezni mentem volna, hanem megfigyelni, meg tanulni. Ezzel szemben az érkezéstől számított negyed órán belül, már észrevétlenül ott álltam talpig benevezve, és akkor eszméltem, hogy hahó, itt halat is illene fogni. Na de így volt ez jó. Mondom rengeteget tanultam.

Az odaút. Telekocsit igyekeztem szervezni, amire két útitárs is jelentkezett. A szombat reggel 5 órás találkozónknál derült ki, hogy egyikünk sem kis darab (én talán széltében, míg ők inkább hosszában), ezért a kis piros 1.0-ás városi autónk már nekem sem tűnt megfelelő járműnek. Gyors szavazás után én lettem telekocsi útitárs egy nagypapucsos Nissanban. Gázos kocsi, ami később még szerepet játszott...Vígan autóztunk, a társaim beszélgetését figyeltem, néha beleszóltam, gyorsan telt az idő, így hamar oda is értünk. Picit késve, de nem elkésve.

A helyszín Felsőnyék, pontosabban a Tita patak torkolata melletti rész. A szektorok innen felfelé és lefelé voltak kijelölve. Általában 200m hosszan, de volt pl 400m-es szektor is.
Kur..ra nem értek én a versenyzéshez, sohasem figyeltem hogyan megy ez, most sem készültem. Asszem halálra idegeltem a szervezőket az evidens dolgokra való rákérdezéseimmel..

Az idő szépnek mutatkozott (végül kimondottan gyönyörű kora nyárias lett), habár a szél pont folyásirányból fújt, viszonylag élénken (~15 km/h, Ny-ÉNy). Folyamatos felhőmozgás mellett kaptunk borult és verőfényes, illetve ezek gyors kombinációiból álló időszakokat.
A Siót alacsonynak mondták, de számomra ideális volt a térdig-derékig érő vízmélység. A sodrós részek sóderesek, de belefutottam gázbuborékos-fekete iszapos részekbe is, főleg part mentén. (Most nézem -6cm-es volt a vízállás szombaton Ozoránál. Akkor ez tényleg alacsony.)
A víz tiszta volt. Mindenhol lehetett látni a medret, kivéve a méter mély gödrök mélyét. Délutánra viszont annyira szét lett járva a víz, hogy már nekem sem kellet óvatoskodva mozogni - zavaros volt az egész.

2012. április 20.

Mini zonker

A szombati piacon szóba elegyedtem a szűccsel. Minden célzatosság nélkül - a hidegről és fűtésről beszéltünk - a maradék szanyagokra terelődött a szó, miszerint ők eltüzelik azt is. Mondtam, ha ennyire semmi az értéke ezeknek az anyagoknak , akkor én is kérnék belőle, mert hogy műlégy, meg légykötés. Aztán ezekről beszélgettünk tovább.

Hetek teltek el, de meglepetésemre a szűcs emlékezett rám és hozott nekem egy szatyornyi anyagot. Egy fehér és egy fekete kucsma, illetve egy gallér - mind sérültek. Plusz még néhány nyesedék. Nekik ez semmi, nekem viszont évekre (?) elegendő anyag.

A piac amúgy jó kis célterület a gyűjtéshez. Egyszer az állatpiacon egy gyöngytyúkos gazdától kértem a ketrecben lehullott tollakból. Meg is kaptam, de az öreg hirtelen előkapott egy tyúkot és kihúzott nekem még pár tollat, miközben én csak ledöbbenve néztem.. Azóta se kértem tollat. (Inkább vettünk tyúkokat.)

Tegnap éjjel végre elővettem a légykötős cuccaim, nézegettem, rendezgettem őket és végül a kucsmákra forult a figyelmem. Vágtam pár apró és vékony zonker csíkot és találtam pár hozzávaló apróbb horgot is. Aztán hajrá.

Van a légykötésnek az a szintje, amikor az ember képes a már névvel nevezett legyeket teljesen azonos módon, sorozatokban reprodukálni, vagy az adott állatra lélegzetállítóan hasonlító műlegyetalkotást kötni. Ez az egyik vég.
Középtájt vannak azok, akik valamilyen oknál fogva "variáns" legyeket kötnek. Van akinél az ok időhiány, van mondjuk akit a kreativitása ragad el és azért.
És vagyok én a másik szélen, aki ha megveszne se tudna reprodukálni bonyolult legyeket és még a wooly buggert is csak variánsban tudja, és a sorozatai is az evolúció minden elméleti jegyét magán hordozzák... :-D
Csak ökörködök. De azért az igaz, hogy ha nekiülök kötni, akkor két egyformát nem tudok. Mindig elragad a hév és a kreatívkodás vagy mifene.

Szóval ezeket kötöttem tegnap.
Kicsit félve teszem fel őket, habár azzal a remélnnyel, hogy halat képes leszek fogni velük.

Vizesek, mert így is szerettem volna látni a formájukat.
Tudom, tudom: alul a cérna össze-vissza van. Sajnos ez a méret már a határaimon túl van. Egy asztali nagyító beszerzését fontolgatom. Addig is jó így ahogy van.

2012. április 16.

40+

Valahogy szar napunk volt. A máskor finom kaja ízetlen volt, a gyerekek nyúzottak voltak, zsibbadtan lézengtünk, tompán ingerített mindenkit minden.
A délutáni pecára azért elmentem. Hajnalira készültem (bekészítve minden, hogy ne keltsek fel senkit a zörgéssel), de már akkor volt valami a levegőben. Tunyán megtört az előző napi akarat és hamarosan keltek a gyerekek is.

Ebéd után indultam és ismét csak útközben vacilláltam merre is menjek. A Duna vízállása jónak volt mondható (280 cm / 10°), de abban azért nem bízhattam, hogy az érdi szakaszon a partról eredményes legyek. Gázolva meg magas volt a víz. Szóval akkor inkább legyen Batta. Megint.

Batta azért több lehetőséget kínál. Ott a Benta torkolat (jó Érden meg a Sulák), a Kácsás folyókái és öblei, meg ott a nagy kőgát és a sóderes szakasz (jó Érden van hasonló, de kisebb és kevésbé tagolt). Szóval akárhogy is van, de lassan és egyre inkább átszokom Battára.

Mégiscsak volt egy kis random "ahogy esik úgy puffan" esemény, lenéztem a Benta/Bara torkolathoz és a felette levő szakaszhoz. A torkolatban öt méterenként ültek a népek, így felfelé végigsétáltam egy rövid szakaszt. Próbáltam olvasni a vizet. Pár nagyobb fordulás láttam, de azonkívül rezzenéstelen volt a felszín.

Átpályáztam a Kácsásra. Jó, vagy inkább jobb az nekem..
A belső ág felül bezárult már. Alacsony volt a vízállás ahhoz, hogy átbukjon és friss vízzel lással el a felső keskeny részt. Így az be volt fedve szösszel és mozdulatlansága semmit sem ígért.

2012. április 8.

Helló Benyus

Most találtam! Gondoltam megosztom..
Pip az én (nem az enyém, de ilyen volt nekem is) ex-kajakomban...

2012. április 1.

Vasi patakok II.

Szombathelyen voltunk, és stílszerűen szombaton jutott számomra idő gyakorolni a horgászatot.

Persze előtte is volt egy kis peca-téma.
Csütörtökön tényleg teljesen véletlenül ráakadtunk a Pinkára. Nem is tudtam, hogy ez az, amíg egy helyi lakos útbaigazítás közben meg nem mondta.

Péntek este sétáltam egyet a Perint mellett. Vittem botot, orsót, és egy doboz legyet is, de az "önuralom" jegyében nem raktam össze, csak sétáltam, cél nélkül próbáltam a halakat megtalálni és megfigyelni. Halat találtam elég sokat, de mindegyik apró volt, ujjnyi csak.

Találtam egy kisze-babát is. Elsőként egy hullát láttam benne távolról, de aztán gyorsan kiderült mi is az.

Szombat délelőtt Lukácsházán, a Gyöngyös partján tett ki a család. Ahhoz képest, hogy a terület a legyezés nirvánája lenne, egyetlen útbaigazító táblát sem találtam, illetve a helyiek is üveges szemmel néztek vissza rám és érdeklődő kérdéseimre. Mindenesetre végül csak megtaláltam a kiinduló pontot.