Pere-lízis

Hernád ismét - három napban: első, második és harmadik nap...

Délegyháza délig

Délegyházi bellyzés a nyári kánikulában...

A szépséges Ipoly

Első találkozásom az Ipollyal...

Hosszú horgász hétvége Hernádon

Közösségi horgász esemény saját szemszögből...

Balaton Hal-A-Ton

Egy nyaralás emlékképei..

Hajnali balinozás a Dunán

Egy hétköznap hajnali rövid lengetés..

Balatoni Bahamák

Egy kis nagyvilági életérzés idehaza..

I. Zagyva Party - Műlegyes verseny

Trópusi dzsungel az ország közepén..

I. Sió Műlegyes Kupa

Az első versenyélmény..

2012. február 27.

Jeges legyezés

A hétvégén két alkalom is adódott pecára.
A szombati előre tervezett volt, ami átalakult apa-lánya pecává. De nem panaszkodom, sőt!
A vasárnapi csak épp beesett - volt egy órácskám, mert kb naplemente előtt értem ki.

Szombaton előre meg volt beszélve a családdal, hogy délután megyek lengetni. A kerti munkák közben azért leánykám megemlítette - olyan csajszis módon - hogy "hol is van a piros pecabotja", meg "rég volt már velem", meg "tartsunk már egy apás napot", végül kibökte, hogy ő bizony velem jön és kész...

Nem volt ellenemre, hogy jöjjön, így a korábbi úszós programoktól eltérően, most pergetésbe való bevezetésre gondoltam. Megkapta az 1.6-as UL botot, hozzá a legapróbb orsót, betettem még kettő wobblert (3 és 4g, az egyik mélyen járó, a másik felszín alatti).

Én is vittem a legyes botot, de "nothin' too ambitious" (http://youtu.be/IheODRwalEw) - inkább alibiként, hogy ne érezze magán a figyelő apai szemeket.

Lementünk a Battára a Kácsás-szigethez. Abban reménykedtem, hogy nyitva lesz a víz és lehet halfogás is, de az öböl be volt fagyva végig. Lesétáltunk a sziget alsó végéhez. A csúszós parton kitisztítottam egy talpalatnyi részt, hogy nehogy vízbe essen és már mehetett is a dobálás.

2012. február 18.

Lékelt velencei

A gyönyörű tavaszias idő ellenére Palival elmentünk a tervezett lékpecára. Látatlanban a jeget nem biztonságos kategóriába soroltuk, így a móló melletti lékelést és a mólóról való lékpecát választottuk.

Pali az új lékfúrójának láthatóan nagyon örül. Öt perc alatt 15 léket fúrt a kikötő teljes területén szétszórva. Kapcsolata a lékfúróval héja nász szerű - megint véres kézzel végezte.

Én a lékeket tisztogattam meg, és közben bőszen kukkoltam lefelé, hátha meglátom az éjszaka megálmodott százas halrajokat. Az álom álom maradt, cserébe méteres kristálytiszta víz fogadott.

Amúgy a jég elég vastag volt, kb 10-20 centi között. Viszont a tetején már megolvadt. Az egyik lék kicsit messzebb volt a móló peremétől, így ráléptem fél lábbal a jégre támaszként. Hiba volt. Bokáig besüllyedtem, és gyorsan kapkodtam kifelé a lábam. (Később viszont több korcsolyázót láttunk a távolabbi részeken.)

2012. február 16.

Semmi hír

Nem nagyon erőltettem meg magam az elmúlt hetekben - legalábbis horgász szemszögből nézve nem.

A felszerelésemet rendezgettem. Beszereztem egy zsinórtálcát: ez hasznos lesz majd pl. a Duna-parti sóderos v. sodrós részeken. Rendbe raktam a szákom: készítettem neki barkácsolt nyelet, és kapott mágneses akasztót + zsinórt. Beruháztam jobb minőségű tippetekbe is. Készülgetek a tavaszra. Még pár orsón kell cserélnem a backinget.

Pali meghívott egy közös lékpecára, de tekintve az erős szelet, meg a +fokokat és a ragyogó napsütést - jó eséllyel a terv saját kardjába/dugába/kútba dől. Ha nem lesz lékpeca, akkor lehet kinézek a FeHoVá-ra.

A légykötésre időm nem volt. Néhányszor elővettem a dobozom, meg az anyagokat, de csak nézegetés céljából, hátha megszáll az ihlet. Ihletféle jött, de azt az egyéb feladatok törölték.

Alig várom már a tavaszt. Szedésektől pettyezett víztükröt látok, ha becsukom a szemem. Hullámzó víz emléke szédíti az egyensúlyom. Csobbanásokat, cuppanásokat, nádzörgést hallok az emlékeimből. A megakasztott halak visszarántásait érzem a tenyeremben, és önkéntelenül mozdul a karom hozzá.