Pere-lízis

Hernád ismét - három napban: első, második és harmadik nap...

Délegyháza délig

Délegyházi bellyzés a nyári kánikulában...

A szépséges Ipoly

Első találkozásom az Ipollyal...

Hosszú horgász hétvége Hernádon

Közösségi horgász esemény saját szemszögből...

Balaton Hal-A-Ton

Egy nyaralás emlékképei..

Hajnali balinozás a Dunán

Egy hétköznap hajnali rövid lengetés..

Balatoni Bahamák

Egy kis nagyvilági életérzés idehaza..

I. Zagyva Party - Műlegyes verseny

Trópusi dzsungel az ország közepén..

I. Sió Műlegyes Kupa

Az első versenyélmény..

2012. december 31.

Fagyos betli

Nem fogtam semmit, de legalább a naplemente szép volt.
Ugyanott, ugyanazokkal - és mégis semmi.  Ez is azt mutatja, hogy mennyire forgandó a horgász-szerencse.
BUÉK!

2012. december 28.

Téli apróhalas

Hosssszzzúúú, hooossszzúú ideje nem volt lehetősége a kezemnek halszagúnak lenni - már csak azért sem mert nálunk a Karácsonyi vacsorának nem része a halászlé. Négy vagy öt Karácsony tapasztalata, hogy nem bírja a gyomrom ezt az ételt - az okát nem tudom.

Mindenesetre én nem is ilyen halas élményre vágytam. Voltam ugyan a parton, de csak a befagyott víz nézett vissza.
Na de ma végre! Három órám volt horgászni, és a szép tavaszias idő miatt végre eséllyel indulhattam. A Sina-telepre mentem a Váli-vízhez.

A hevenyészett terv annyi volt, hogy a telepen leparkolok, majd onnan gyalog a torkolatig megyek, onnan pedig vissza.

A Dunán komoly árhullám van épp (két napja 440-en tetőzött, most 400 cm és 3C°), így az szépen visszaduzzasztotta a vizet egészen a Sina-telepi hídig és még azon is túl. Szóval a túra lerövidült - csak a 6-os út hídjáig és onnan vissza.
Igazából még ennyit se kellett volna menni, mert a halak a telepi hídnál forogtak, alsóbb részeknél semmit sem láttam belőlük.

Próbálkoztam kapásjelzős dead-driftes nimfázással, de alig-alig eredménnyel.. Egy pár csipkedést lehetett csak látni, de a nagyon várt eltűnős-kapásjelzős élmény elmaradt. Váltottam kapásjelző nélküli legyezésre és mindenféle légyre. Végül ismét a személyes favorit (vagy rám ragadt) módszer, a nedves-legyezés jött be. Megint Fiery Brown, viszonylag lassan bevontatva.

Csak pici halakat fogtam, de azok kimondottan agresszíven szedték le a legyet. Kicsi hal - nagy élmény. Részemről elfogadható párosítás. Főleg így a tél közepe felé, ugye. Alig akaródzott abbahagyni.


2012. december 21.

End of World

Ha ezt holnap bárki is olvassa, akkor az ironikus...


2012. december 14.

Natare necesse est

Navigare necesse est...

Magyarra általában "hajózni muszáj"-ként fordított latin mondás sokszor motoszkált az agyamban. Vízpartra szorult horgászként hatványozottan éreztem a hajózási kényszert. Próbálkoztam így, vagy úgy, meg másképp, hogy valahogy vízre szállhassak ismét. Az anyagi kötöttségek sorban levágták a lehetőségeket, míg pár hete fellobbant bennem a láz újra, és most a bellyk felé kezdtem érdeklődni.

Pali nagyon rendesen felajánlotta, hogy kipróbálhatom az ö belly-jét mielőtt még belevágok, hogy lássam kell-e ez nekem tényleg. Azonban a gépezet időközben már beindult.
Kaptam több eladói ajánlatot is, de az egyiket - számomra legjobbat - nem hagyhattam ki. A családom is rábólintott, így tegnap este büszke tulajdonosa lettem egy belly boat-nak, más néven float tube-nak, vagy magyarán hascsónaknak.
Valahogy egyik elnevezés sem tetszik. Még az úszó zöld izé is jobb...

Ha már hajózás és úszás. Az UZI (úszó zöld izé) nem hajó, ezért a szólás így módosult az én szószedetemben: úszni muszáj.

Szóval a jövő évi horgász terveimben ez az eszköz jelentős szerepet kap majd. Remélem beválik.

Kép: www.taimen.com-ról

2012. december 13.

McPhail caddis pupa - na mégegyszer

Ez is hajnal fél kettő felé készült, céges vacsora-, az azzal járó pár pohár jó bor-, és egy pohárka nagyon finom meggypálinka után. Ez okból is, többé-kevésbé elégedett vagyok vele.


2012. december 12.

Légykötés: McPhail Caddis pupa

A hideg téli idő beköszöntével egyre többet kötök legyeket. Gyakorlatilag naponta 1-3 darabot. Csak úgy telnek a kiürült dobozok.
Nagy része általánosan használt légy, mint Pheasant tail nimfa, Elk hair caddis, Hares ear, Vyca, ilyesmik.
Van naponta fél órám, és jól ki is tudom használni erre.

Hiányzott nagyon még egy tartalék bobbin, mert az első bobbinom hegyéről levált az üveggyöngy, és nem sikerült visszaragasztani sehogy se. Durvább cérnákhoz és drótokhoz jó így is, de a főként használt bobbin mellé jó lett volna egy másik. A neten találtam egy ötletadó videót a házi készítésű bobbinokról, így összedobtam egyet kb tíz perc alatt. Randa (nagyon, nagyon - és még ez sem fedi nagyon a valóságot), de eddig ugyanúgy teljesít mint a másik kettő. Szóval megtartom, de nem mutogatom.

Egyre nagyobb rajongója vagyok Davie McPhail-nek. Rengeteget tanulok a légykötős videóiból.
A héten az engem a leginkább foglalkoztató legye/filmje/légykötése ez volt:



Az eredeti hozzávalók:
Horog: #12-18 Tiemco 2457  |   Cérna: Uni 8/0 sárga  |  Test: Sárga Antron fonal  |  Hát: 1/8 bolharák hát, barna  |  Tor: Barna fókaszőr   |  Lábak: Barna fogoly toll  |  Szem: Fluo-sárga 0.30-as monofil   |  Szarvak: Vadkacsa szárnytoll

Habár a családom minden valószínűség szerint azt gondolja, hogy bőven elég légykötős anyagom van, a valóság az, hogy közel sincs elég..
A fentiekből hiányzott a horog, cérna, fonal, illetve a háthoz, torhoz, lábhoz, szemhez és szarvakhoz való anyag. :-D Azaz semmim sem volt az ajánlottnak megfelelő anyagokból.
Viszont helyettesítő anyagokban gondolkodhattam, és gondolkodtam is - a héten ezen járt a agyam tudat alatt.

Végül ezeket használtam a fentiek helyett:
Horog: #10/12/14-es scud horog  |  Cérna, test: Uni strech fehér (a sárga alapszínt fehérre változtattam, illetve tervben van, hogy filces színezéssel a sárgát is kipróbálom)  |  Hát, szarvak: fácánfarok toll  |  Tor: fekete gyapjú dubbing (próbálkoztam cipőfűzőből készített dubbinggal is, de azt elvetettem végül)  |  Lábak: barna tyúktoll  |  Szem: átlátszó 0.40-es monofil, sárga körömlakkal színezve

Minden nap kötöttem egyet, aztán újranéztem a videót, aztán alakítottam a dolgon, újrapróbáltam. Aztán újra és újra. Nekem nagyon érdekes visszanézni, még így pár nap távlatából is (plusz, hogy még vége sincs a folyamatnak), hogy mennyit változott a légy ezalatt.

Első próba:

Lábak a hát tetejére bekötve, ráadásul tévesen a tor után. Szarvak sehol.

Második:

Ugyanaz, mint előbb, de a szenek már jobbak, viszont a tor.. ehh

Harmadik:

Lábak nagyjából a helyükön. Vannak szarvak is, de a tor után bekötve. Tor és fej nem válik külön.

Negyedik:

Ez ma hajnalban (1 és 2 óra között) készült - jó kókadt is vagyok most.
Na szóval alakulgat. Van még mit finomítani, de már ennek is örülök.

A fotókon a vízjeles logó McFly ajándéka. Ezúton köszönöm neki.

2012. december 7.

Agymenés: Statisztika és egyenleg

Hétvégére levajaztam volna egy kis pecát, de azt úgy tűnik elfújja majd a fagyos szél.
Lassan közeleg az év vége és mint ilyenkor jellemző - bennem is előjött az egyenlegkészítés gondolata. Jól van, tudom: még fél hónap van az év végéig.
Álljon itt egy kifordított egyenlegvonás - agymenéssel megspékelve.

Van ahol a blog statisztika az isteni mérőeszköz és deklaráltan az elsődleges cél az ilyen-olyan nézettség elérése. Természetesen én is figyelem, már csak azért is, hogy visszajelzést kapjak, hogy mikor engedek szabadon az internet ragadósan kitörölhetetlen emlékezetébe egetverő hülyeséget és mikor nyújtok valami hasznosat mások számára. Azonban arra kellett rájönnöm, hogy a statisztika alapján a kettő között nem lehet igazi különbséget tenni. A blog statisztika csal, megcsal, becsap. Aki erre alapoz, az önmagát is becsapja. Nem is kicsit. Nagyon.

Újabban azt figyelem, hogy ha bejegyzek valamit, akkor az első pár órában egy tucat ember olvassa, viszonylag jól körülhatárolható (nagyobbrészt horgászblogos) körből. Aztán másnapra ez nagyjából megduplázódik. Egy hét, két hét múlva visszanézve meglepő dolog látszik: az, hogy a tendencia töretlen.
Na de minek olvasná valaki minden nap újra és újra ugyanazt, amit már elolvasott?! Egyszer rendben. Kétszer - jól van, biztos elsőre csak sietve átfutották. Háromszor - ne már. Négyszer, többször - ????

Kicsit jobban megnézve a statisztikákat látszódik, hogy az idő haladtával az olvasói kör változik meg: a horgászblogos kör helyét átveszi a google kereső és annak robotjai, illetve a spamrobotok hada.
Már az első hét eltelte után a harmada a látogatóknak nem valódi "olvasó". Nem lehet reális a kínai, ukrán, orosz, egyesült-államokbeli, kanadai, stb rákeresések tömege.

Elnagyolt számolgatás után azt kell mondjam, hogy a blogom jelenlegi ~27 ezres nézettsége a releváns nézettséget tekintve nem lehet több, mint 5-10 ezer látogatás. Nagy számnak tűnik ez így is, de nem az, mert napi cca 5-10 látogatást jelent. (Inkább lefelé kerekítve, mert még ez is soknak tűnik.)

Mindezt csak azért írom, hogy megfelelő önértékeléshez hasznos önvizsgálatot tartani, pl. hogy az ember helyére tudja magát tenni a virtuális tér e félreeső szegletének egyik elrejtett bugyrába.
Mindenesetre az biztos, hogy a nézettség hajszolásban - már akinek ez a cél - nem a legmegfelelőbb eszköz egy horgászati témájú blog. A marketing régi szabálya, hogy szöveg helyett a képek-, és halak helyett a nő-gyerek-kutya téma jól el tud adni mindent. Nem lehet túl vidám annak akinek se kép, se kutya hal, se asszony, se gyerek..

Na, hogy egy nagy kerülő után elérjek a témához is - egy ennyi az évértékelőm röviden:
A horgász-terveim közül jó párat sikerült megvalósítani, jó párat meg nem. Volt sok betlis napom, és volt, hogy az Élet szép halakkal ajándékozott meg. Az éves egyenleg mindenképpen pozitív - aprólékos elemezgetések nélkül is. A hétköznapokat sokszor jellemző elfáradás, lefáradás és bosszankodás mellett kivételes pillanatokat kaptam ismét a horgászat során: Pihentem, felfrissültem, örültem. Ennyi elég is.
Most jön a neheze: jó és reális horgász célokat faragni 2013-ra.

Na, Áldás, Békesség, meg Bort, Búzát!

2012. november 30.

Naphal, Feketesügér, Pisztrángsügér és rokonságuk

Az alábbiakat a netről szedtem össze, mert érdekelt a téma. Aztán gondoltam, hogy hátha másoknak is érdekes így összerakva.

Az érdeklődés/indíttatás a horgászatokból jött. Idén fogtam több naphalat léggyel és remek célhalnak bizonyult nekem. Volt, hogy a nem túl nagy - a tenyerembe férő - kis harcos a hatos botot is meghajlítgatta rendesen. Aztán mondták (még nem tapasztaltam, de az előbbiből jól el tudom képzelni, hogy a feketesügér/pisztrángsügér is hasonló harcos sporthal.

Ja és a disclaimer, mivel nem vagyok szakember: a forrás a netről van, a tévedés jogát fenntartom, az információ felhasználásából származó felelősség a felhasználóé.

Na szóval a díszes társaság:
A díszsügérfélék (Centrarchidae) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályához, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjéhez tartozó család.

A díszsügérfélék családja édesvízi sugarasúszójú halakból áll, 8 nem és 32 faj tartozik ide.

A család névadója a Centrarchus, melybe csak egy faj tartozik, a Centrarchus macropterus (lásd alább Flier néven).

A család összes faja észak-amerikai bennszülött halfaj. A családba tartozó fajokat, a hasúszóikon található három tüskéről lehet felismerni. A hátúszókon általában 10 - 12, de 5 - 13 tüske is lehet. A fecskendőrési kopoltyú nyílása kicsi és rejtett. A legtöbb faj hossza 20 - 30 centiméter között van, de a méretbeli szórás 8 centiméter és 1 méter közötti.
A legtöbb faj hímje farkával gödröt váj a mederben, hogy a nőstény ide rakja ikráit. Ezután a hím őrzi az ikrákat.

A díszsügérfélék kedveltek a sporthorgászok körében, emiatt egyes fajokat más kontinensek édesvízeibe is betelepítették.

Akkor a fajok felsorolása. (Nagyobb részük csak említve, mert úgy sincsenek idahaza.)

- Naphal - Pumpkinseed sunfish - Lepomis gibbosus
Őshazája Észak-Amerika keleti fele, Kanadától egészen Floridáig. Magyarországra inváziós fajként az akvaristák közvetítésével jutott el, melyet a köznyelv elnevezett még cifrakárásznak, napkárásznak, japánkárásznak és amerikai naphalnak is. A naphal nevet valószínűleg azért kapta, mert nagyon szereti a napfényes, világos- partközeli részeket és színezete ehhez mérten mesebeli színpompával párosul. Akvaristák kedvelik, mert szép küllemű, szívós és nem utolsó sorban könnyen tartható hal. Más fajok ikráit és ivadékait pusztítja, ezzel kárt tud okozni a halgazdaságokban.
A kifejlett hal testhossza 17-18 centiméter. A naphal színpompája a kifejlett állatokon szembetűnő, hiszen színezete kortól, nemtől, évszaktól és élőhelytől függően változhat. A felnőtt állatok háta olajbarna, az oldalak csillogását az egymást váltó narancsvörös, kék és zöld foltok okozzák és a hasa sárga színű. Fején a szem alatt csillogó kékeszöld csíkok találhatóak. Kopoltyúfedőjének bőrfüggelékén egy élénk narancsvörös és egy nagyobb fekete foltot visel. Az úszók sárgás színűek, a hátúszó lágy részén és a farokúszó feketén foltozott.
Nagyobb állománya ott alakul ki, ahol sekély a víz és van benne hínárnövényzet, de az még nem burjánzott el teljesen. A mélyebb holtágakban csak a parti részeken ritkábban, míg a fiatalabb kavicsbánya tavakban, akár nagyobb állománya is kialakulhat. Nagyobb folyókban a márnaszint és a dévérzóna hala, de ott nem gyakori. Kisebb folyókban a domolykó- és sügérzónában előfordulhat, de a hegyi patakokban már nincs jelen. Tápláléka igen változatos, planktonrákokon kívül nagymennyiségű szúnyoglárvát és más halak ikráját és lárváját fogyasztja. Táplálékát a 20-30 centiméteres mélységű vizekben keresgéli és kisebb hányadban, de akár a saját fajok ivadékát is megeszi.
Magyarországon a természetes ellenségei közül a csuka és az európai angolna jelent rá igazi veszélyt, hiszen ezek étlapjára már könnyedén felkerülhet.
A naphal ivarérettségét 2-3 éves korára éri el. Ívási ideje május második fele és június, amikor a víz hőmérséklete már megközelíti a 20 ° C-ot. A hím ilyenkor feltűnő színeket ölt. A sekély, homokos vagy köves aljzatú ívóterületet a hím választja ki és itt kezdi meg a „fészkek” építését. Ezek valójában egyszerű gödrök, melyek átmérője körülbelül a hím testhosszának kétszerese. A hím a már kész fészekhez engedi oda a nőstényt, ahol az több részletben rakja le, legfeljebb ötezer szemű és egy milliméter átmérőjű ikráit. A nász befejeztével a hím elüldözi a nőstényt és igyekszik minden más ellenséget is távol tartani. Az úszóinak állandó mozgásával biztosítja az ikra fejlődéséhez szükséges oxigéndús vizet. Az ikraszemek a gödörben lévő apróbb kavicsokra, gyökér- és vízinövény darabokra tapadnak. Kikelésükhöz 2-5 napra van szükség a víz hőmérsékletétől függően. A kikelő lárvák 1-2 napig a fészekben maradnak. A hím igyekszik megakadályozni az elúszásukat és akár a szájába véve is visszahordja az elkujtorgó lárváit. A lárvák gyorsan fejlődnek és kezdetben plankton táplálékon élnek.
A horgászata egész egyszerű, hiszen a partmentén él így a horgász akár szabad szemmel is láthatja a leendő zsákmányt. A csalinál arra kell ügyelni, hogy kicsi a hal szája ezért nagyméretű csalira nem tud rákapni. Kapása agresszív és védekezése maximum 15 centiméteres méretéhez képest jónak mondható. Kizárólagosan csak naphalra nem szokás horgászni.


- Fekete sügér - Smallmouth Bass - Micropterus dolomieu

A fekete sügér nagy gazdasági értékkel bíró hal, mely észak-amerikai élőhelyén kívül a világ számos pontjára elkerült és a horgászok kedvence lett.
A fekete sügér az Amerikai Egyesült Államok és Kanada tiszta és hideg vizű nagyobb folyóiban és tavaiban őshonos. Európa több országában megtalálható és telepített horgászvízekben, így Magyarországon is előfordulhat.
A hal testhossza 8-40 centiméter, legfeljebb ~70 centiméter. Növekedése Magyarországon nem mondható gyorsnak, súlya legfeljebb két kilogrammot érhet el, míg eredeti élőhelyén 5,410 kilogrammos is lehet. A fekete sügér teste orsó alakú, oldalról erősen lapított, az öregebb példányok háta valamivel magasabb. Nagy feje a teljes hossz több mint egynegyedét teszi ki. Felső állkapcsa a szem alá ér. 72-78 fésűs pikkelye van az oldalvonal mentén. Hátúszóját egy bevágás csaknem kettéosztja (10 tüskés és 13-15 lágy sugarú), az elülső rész alacsonyabb, mint a hátulsó. A farok alatti úszója 3 tüskés és 10-12 lágy sugarú. A hasúszókat bőr köti össze. Farokúszója kissé kimetszett. Háta olajzöld; oldalai világosabbak, sárgászöldek, sötét, felhő alakú foltokkal és rövid keresztsávokkal. Hasa fehéres. Fején sötét pontok és rézsútos csíkok vannak. Az idősebb példányok sötétek, egyszínűek. Színük a szürkészöldtől a feketésig terjed. 31-32 csigolyája van.
Rablóhal, tápláléka gerinctelen állatok és kis halak. Élőhelye a nem túl mély, jól felmelegedő tavak és a lassú folyóvizek. Revírjéhez hű, helyhez kötött halfaj, gyökerek és kövek közé rejtőzve les zsákmányára. A 10-30 °C-fok közötti hőmérsékletű vízben él. A nála nagyobb halak és teknősök táplálékául szolgálhat. A nagyobb fekete sügér példányok felfalhatják a kisebb fajtársakat. Legfeljebb 26 évig él.
Ivarérettségét hároméves korára éri el. Május-júniusban ívik. A hím a kavicsos mederben sekély gödröt kapar, a ragadós, körülbelül 1 milliméter átmérőjű ikrák (1200-1600 nősténykilogrammonként) a fészek aljára tapadnak. A kelési idő 8-10 nap (16-18 Celsius-fok vízhőmérsékletnél). A pár őrzi és gondozza az ikrákat és az ivadékot.

- Pisztrángsügér - Largemouth Bass - Micropterus salmoides
Magyarországon gazdasági jelentősége nincs, bár kitűnő sporthal. A horgászok körében több köznyelvi elnevezése is használt, mint például az amerikai pisztrángsügér, a nagyszájú sügér és a fekete sügér. A fekete sügér (Micropterus dolomieu) elnevezéssel célszerű vigyázni, mert külön halfajt takar.
A pisztrángsügér élőhelye Észak-Amerika tavai és folyói. 1883-tól Európába is betelepítették. 1909-ben hozták be Magyarországra, a Balatonba a somogysárdi tógazdaságból került. Nagyobb állománya csak néhány bányatóban és folyóvízben, például a Kiskunság csatornáiban alakult ki.
A pisztrángsügérnek két alfaja van, melyek Észak-Amerikában őshonosak: Micropterus salmoides salmoides az úgynevezett északi, mely a magyarországi állomány alapját adta A másik a Micropterus salmoides floridanus, amely a délebbre élő alfaja.
Könnyen összetéveszthető a fekete sügérrel (Micropterus dolomieu), de ennek a halnak a színezete sötétebb és testén sötét sávok láthatók.
A hal teste nyújtott, oldalról erősen lapított, az öregebb példányok háta valamivel magasabb, feje nagy (a teljes hossz több mint egynegyede). Felső állkapcsa a szemek mögé nyúlik. 65-70 fésűs pikkely van az oldalvonal mentén. Hátúszója egy mély bevágással osztott, az elülső rész (9-10 tüskés sugár) alacsonyabb, mint a hátulsó (1 tüskés és 12-13 lágy sugár); farok alatti úszója 3 tüskés és 10-11 lágy sugarú. A hasúszókat bőr nem köti össze; farokúszója gyengén kimetszett. Háta sötét, olajzöld; oldala világosabb, ezüstösen csillogó, egy szabálytalanul futó sötét hosszanti sávval, e fölött (ritkán alatta is) egyesével elhelyezkedő sötét foltok vannak; hasa fehér, vörhenyes ezüstfényű. Feje rézsútos, sötét csíkkal. Testhossza 40-60 centiméter, legfeljebb ~1 méter. Súlya eredeti élőhelyén legfeljebb 10,1 kilogramm. A magyarországi horgászrekordot egy 2001-ben fogott, 3,7 kilogrammos példány tartja.
Tavakban és a lassú folyóvizekben a nyugodt, mély öblöket, holtágakat keresi, ahol a belógó gyökerek, alámerült faágak vagy kövek között rejtőzködik. Tipikus élőhelye a sekély, könnyen felmelegedő dús növényzettel rendelkező részek. Az alacsony oxigéntartalmú vízben és a 30 Celsius-fokot meghaladó hőmérsékletű vízben is jól érzi magát. Táplálékát gerinctelen állatok, békalárvák, békák és apró halak alkotják. Néha egymást is felfalják. A pisztrángsügér, a gémek, jégmadarak és egyéb vízimadarak kedvenc táplálékát alkotja. Legfeljebb 23 évig él.f
Ivarérettségét 3 éves korára éri el. Március-július között ívik. A hím revírjében teknőszerű, akár egy méter hosszú gödröt készít a fenéken, az ikrákat és később az ivadékot mindkét szülő őrzi és gondozza.

- ? - Bluegill Sunfish - Lepomis macrochirus (magyar elnevezést nem találtam)


- ? - Green Sunfish - Lepomis cyanellus (magyar elnevezést nem találtam)


- ? - Longear Sunfish - Lepomis megalotis (magyar elnevezést nem találtam)


- ? - Redear - Lepomis microlophus (magyar elnevezést nem találtam)


- ? - Orangespotted Sunfish - Lepomis humilis - (magyar elnevezést nem találtam) (szabad felhasználású képet sem)


- ? - Warmouth - Lepomis gulosus - (magyar elnevezést nem találtam)


- ? - Rock Bass - Ambloplites rupestris - (magyar elnevezést nem találtam)


- Hosszúfülű naphal - Redbreast - Lepomis auritus (kösz Brucis)


- ? - Banded Sunfish - Enneacanthus obesus - (magyar elnevezést nem találtam)


- ? - Bluespotted Sunfish - Enneacanthus gloriosus - (magyar elnevezést nem találtam)


- ? - Dollar Sunfish - Lepomis marginatus - (magyar elnevezést nem találtam)


- ? - Flier - Centrarchus macropterus - (magyar elnevezést nem találtam)


- ? - Redspotted Sunfish - Lepomis miniatus - (magyar elnevezést nem találtam)


- ? - Shadow Bass - Ambloplites ariommus - (magyar elnevezést nem találtam)


- ? - Roanoke Bass - Ambloplites cavifrons - (magyar elnevezést nem találtam)


- ? - Mud Sunfish - Acantharchus pomotis - (magyar elnevezést nem találtam)


- ? - Blackbanded Sunfish - Enneacanthus chaetodon - (magyar elnevezést nem találtam)


- ? - White Crappie - Pomoxis annularis - (magyar elnevezést nem találtam)


- Amerikai epersügér - Black Crappie - Pomoxis nigromaculatus (Köszi Brucis)


- ? - Ozark Bass - Ambloplites constellatus - (magyar elnevezést nem találtam) (szabad felhasználású képet sem találtam)


- ? - Spotted Bass - Micropterus punctulatus - (magyar elnevezést nem találtam)


- ? - Guadalupe Bass - Micropterus treculii - (magyar elnevezést nem találtam) (szabadon felhasználható képet sem)


- ? - Shoal Bass - Micropterus cataractae - (magyar elnevezést nem találtam)


- ? - Redeye Bass - Micropterus coosae - (magyar elnevezést nem találtam)


- ? - Suwannee Bass - Micropterus notius - (magyar elnevezést nem találtam) (szabadon felhasználható képet sem)