2011. augusztus 16.

Vasi patakok

Perint - jéghideg
Sok-sok kívánatos patakot-folyót láttam az elmúlt napokban: Rába, Zala, Sió, Rinya, Pinka, Perint, Gyöngyös, és ki tudja még mennyi. Többnyire áthaladós csak. Főleg a Perint és egy picit a Gyöngyös sikeredett kipróbálásra horgász szemszögből.
Egyelőre csak pár kép, aztán a bejegyzés majd később frissül.

-------------------------------

Történt, hogy a párom nyert a vaterán egy nyaralást kimondottan olcsón, így különösebb célzatosság nélkül Szombathely felé vettük az irányt.
A távolság miatt sohasem gondoltam vágyakozva erre a vidékre. Ilyen erővel akár az alaszkai vizekre is vágyhattam volna. Na de most!
Gyorsan átnéztem a lehetőségeket a "patak" és "horgászat" kulcsszavakra. Aztán vissza a valóságba: családi nyaralás lesz ez, nem pedig egy legyezős körút. Így megint a "lesz-ami-lesz" megoldást választottam.
Perint

Az odaút gyönyörű volt. Főleg úgy Szemesen túl ugye. Az ismeretlen táj, meg minden. Persze minden pataknál természetesen nem állhattunk meg fényképezgetés erejéig, így ezek az áthaladós pillanatok a saját memóriámba kerültek bele: jobbra néz - balra néz - két fényképet eltesz. Annyi ilyen helyen mentünk át, hogy a végén már rutinnal működött - még kanyarodó úton is sikerült sávon belül maradni közben.

Megvolt a keszthelyi Festetics kastély, és a sümegi vár - mint pihenők a hosszú út alatt, tekintettel a két kiskorúra.. Voltam én itt gyermekként - fiatalként, de újra felfedezni és felnőtt szemmel egész más. Például a sümegi vár utáni síkság, amit a vár uralt egész mást jelentett most, mint akkor.



Gyöngyös - kakaó, árad (asszem),
másnap már tisztább volt
Megvolt a Zala, a Rába, több névtelen - táblával-névvel nem jelzett - patak. Aztán végül csak megérkeztünk Szombathelyre.
Az általam ismert világból Vas megye a patakok országává avanzsált. Minden negyedórányi út újabb és újabb vizekkel csábított horgászni. A családi nyaralás végül 14-re, vasárnapra engedett meg egy kis szabadságot arra, hogy a csábításból élmény is legyen.

A Perintet választottam, mert a Gyöngyös áradt és zavaros képét mutatta. Persze rápróbáltam erre is, de két rámozduláson kívül semmi sem volt. A patakos pecát nagyon is meg kell tanulni. Egyértelműen más, mint az állóvíz. Mindkettőnél jókor jó helyen jó csalival kell jelen lenni, de a patak nem annyira megbocsátó a hibákkal, technikai hiányosságokkal szemben - persze ez csak az én szubjektív véleményem.

Apró örömök ismét...egyelőre
A Perint egy kis csörgedező pataknak tűnt, így a neopren csizma helyett gumicsizmával indultam. Majd a 20 méter után vettem észre, hogy a víz csizmaszár alatt 2 cm-el van. Nem áztam be, de nagyon meglepett, hogy ez a kis víz milyen mély tud lenni. Aztán persze találkoztam benne mélyebb részekkel is, de a patakos-gázlós ismereteim hiányát mutatja a meglepődésem. Szinte csak parti cserkelés volt eddig...
A halakra gyorsan ráleltem. Ujjnyi és arasznyi domolykók élénken és nagyon érzékenyen mozogtak a vízben. Alig sikerült mozdulnom anélkül, hogy ne láttam volna a reakciót a halakon.

Végül egy apró halacska csak akadt, hogy ne legyek haltalan.

Voltunk Sárváron (Gyöngyös), Kőszegen (Lukácsházán át!), és odaát a sógoroknál (Pinka). Csupa szép hely. Csupa gyönyörű patak. Horgász és nem horgász szemmel is gyönyörű a táj.

Itt a gyár mellett - Volt ilyen is

Sümegi vár
Gyöngyös - első bepróba

Nem tudom mennyire látszik, de a
vízszint lazán az út felett van egy méterrel

Talán szőnyeggyár volt

Viszont ez is hozzá tartozott

Sárvár - Gyöngyös
Perint - kristálytiszta

Sárvár - Gyöngyös - Régi malom



Keszthely - Festetics kastély
Gyöngyös + én












1 hozzászólás:

Már a felsorolásra is bizsergek. Várom a folytatást, a nagy örömöket.