Pere-lízis

Hernád ismét - három napban: első, második és harmadik nap...

Délegyháza délig

Délegyházi bellyzés a nyári kánikulában...

A szépséges Ipoly

Első találkozásom az Ipollyal...

Hosszú horgász hétvége Hernádon

Közösségi horgász esemény saját szemszögből...

Balaton Hal-A-Ton

Egy nyaralás emlékképei..

Hajnali balinozás a Dunán

Egy hétköznap hajnali rövid lengetés..

Balatoni Bahamák

Egy kis nagyvilági életérzés idehaza..

I. Zagyva Party - Műlegyes verseny

Trópusi dzsungel az ország közepén..

I. Sió Műlegyes Kupa

Az első versenyélmény..

2011. május 19.

Vizsganap, avagy mi a szösz?

Mindkét vizsganapomon kényelmetlen hátfájással küzdöttem, amin semmilyen kenceficével, masszírozással, stb nem tudtam javítani. Így hiába készültem a vizsganap utáni levezető pecára, az első nap hazafelé csak áthaladva néztem rá a Váli vízre. Ez lett volna ugyanis a célhely.
Azután másnap azt mondtam magamnak, hogy fáj-fáj, de azért nem kellene kihagyni, ha már arra járok. Így aztán öltöny/nyakkendő/fényescipő-ből váltottam az út szélén pecázós/oldaltáskás/gumicsizmás verzióra.
Most a 6-os út nyugati oldalán a bal-parton próbálkoztam. Rögtön a második dobásra kapás és szerencsésen partra vezérelt hal(acska). Szerencsés, mert szinte azonnal leakadt a szárazföldön. Fotó, aztán vissza.
Csórikám szétzavarta a többieket, de maradtam helyben, mert egyrészről felfelé és lefelé azért látszott a mozgásuk, másrészt meg nagyon szép hely volt, és nem utolsó sorban a hátam mögött sok tiszta helyet volt a lengetéshez.
Felfele próbálkoztam bőszen, mert több és nagyobb jel volt a felszínen. Sajna a hely technikai határaimon éppen kívül esett. Gázlóval meg lehetett volna próbálni...
Aztán lefelé mentem egy picit, úsztatva próbálkoztam. Még az első saját legyemet is kipróbáltam. (Jusztse teszem fel a képét, mert szegényke tényleg olyan amilyen.) Mindenesetre volt rá egy fordulás, amiből végül nem lett semmi. Ennek (a rámozdulásnak) azért örültem, mert a halak ezek szerint nem találták túl rossznak.
Aztán szemközt egy fatönk tövében észrevettem több szedést, így egy fehér száraz légyre váltottam és bepróbálkoztam az ott lakó halnál. Két ráfordulásig jutottam, egyikből sem lett megakasztás. A többi próbálkozásra már nem reagált.
Közben eleredt az eső és a füllesztő melegben veszett módon szállni kezdett a nyárfaszösz. Balatoni öreg pecástól hallottam a kifejezést: frányaszösz. Az.
Behúzódtam a híd alá az eső elől, aztán meggondoltam magam. Összeszedtem a szereléket, és épp beültem a kocsiba, máris hívtak, hogy már vár a család. Mentem.

2011. május 14.

Útközben

Hazafelé vezetve nem bírtam ki, és megálltam a Váli víznél. Közvetlen a híd alatti surranó után van egy szép-, jó méter-két méter mély medence. Többször találtam már itt lógató helyieket, akik mindig mondták, hogy van keszegféle.

Mivel itt már foglalt volt a hely most is, ezért a partról legyezve haladtam a Duna irányába. Sok szedés volt. Mit sok, rengeteg, köztük egy egy nagyobb fordulással. Sajnos ezek a jelek még nem kapcsolódnak össze nálam a megfelelő halmérettel, így fogalmam sincs miféle szörnyek vagy törpék tettek-vettek a felszín alatt.
Mindegy egyelőre annyi is elég, hogy élt a víz, voltak halak és a felszínen legyek.

A4/5-ös bot volt nálam, meg száraz legyek. Lali kérte, hogy írjam le a cuccom - hát most csak ezt említem.
A Decahlonban vettem. Vagyis a feleségem vette meg. A szokásos szett volt leárazva, még jobban, így az árát egyébként is megérte, de amúgy a kedvenc legyezős botom. Ez mondjuk azt is jelzi, hogy van még bőven lehetőségem fejlődni...

2011. május 8.

DUNA 2 - A túlpart

Tegnap egy jól sikerült családi grillezés (húú apa ez nagyon finom) után, úgy 5-6 felé elindultam a Dunához.
Kicsit szeles idő várt, borzas volt a felszín, de azért így is lehetett látni hajtásokat és hallani/látni néhány balinrablást.
Ismét felfelé indultam el, egy kissé messzebb akartam eljutni, mint múltkor. Útközben a nagy horgonyt is kipróbáltam ugyanott, ahol múltkor, és nagyszerűen bevált. Nem mondom, hogy "mintha odaszögeztek volna", de sokkal jobban megtartott.
Az alacsonyabb vízállás miatt nagyobb sodrás volt még a szélvízen is, így egy kicsit munkásabb volt előrehaladni. Egy szép kis öblöt találtam, dobálgattam, legyeztem, de egyre több ember volt itt, ezért aztán továbbálltam. Amúgy nagyon sok ember volt kint a parton: pecások, sétálók, kutyasétáltatók. Ez jellemzően így is maradt estig, sőt talán éjszakára is...
Fogtam magam és áteveztem a tököli túlpartra, a Csepel-szigetre. Ez már este, naplemente környékén volt, épp amikor kisimult és éledt a víz. Gyönyörű volt. Egyre több bogár volt a víz felett és a vízen. Sok szedést láttam és egyre több rablást. A parton kigyulladtak a tábortüzek - hatot számoltam meg a környezetemben. Halk gitárszó, aranyló víz - mi kell még?

2011. május 5.

Fish SUP

Amikor vettem a kajakomat, akkor a témában igyekeztem körbenézni. A leginkább szimpatikus a Stand Up Paddle (SUP) board-ok voltak. Óriási, 10-12 lábas (3-3,6 m) és 70-80 cm széles szörfdeszkák ezek, amelyeken állva kell evezni, egy jó hosszú kajakevezővel. Lehet velük szörfözni is, de simán alkalmasak túrázásra is.
A horgászat szemszögéből pedig azért tetszett, mert szinte a víz tetején-, a víztükör közepén állva a legjobb a pozíció a pecához. Csakhogy idehaza mégcsak forgalmazót sem találtam. (Ha tud valaki, szóljon...)
Csak, hogy ne maradjon ki ez se, a piaci igényeknek megfelelően már forgalmaznak horgász SUP deszkát. kb 1700 USD-ért...
Ja, és a Hobie is forgalmaz SUP-ot, csak pecázós változatot nem.

Csak pár kép - magamnak, nyálcsorgatás végett: