Pere-lízis

Hernád ismét - három napban: első, második és harmadik nap...

Délegyháza délig

Délegyházi bellyzés a nyári kánikulában...

A szépséges Ipoly

Első találkozásom az Ipollyal...

Hosszú horgász hétvége Hernádon

Közösségi horgász esemény saját szemszögből...

Balaton Hal-A-Ton

Egy nyaralás emlékképei..

Hajnali balinozás a Dunán

Egy hétköznap hajnali rövid lengetés..

Balatoni Bahamák

Egy kis nagyvilági életérzés idehaza..

I. Zagyva Party - Műlegyes verseny

Trópusi dzsungel az ország közepén..

I. Sió Műlegyes Kupa

Az első versenyélmény..

2011. december 25.

Téli terep bejárás

A "Rokonlátogatás 1.0" után elengedett a család horgászni. Ma is.
Ugyan csak a szép időt emlegettem, de a metakommunikáció jól működik, így a lehetőség "felajánlódott".

Elindultam Batta felé ismét, hogy folytassam a nézelődést, jó/jobb helyek keresését. Azonban az egyik körforgalomban - egy hirtelen jött ötlettel - inkább a Váli vizet céloztam meg.

Ezt megelőzően, útközben még megálltam pár pillanatra a Bentánál is. Van benne víz rendesen. Nem dobáltam meg, és nem is látszott a felszínen semmilyen nyoma halaknak.

A Váli-víznél a legnagyobb probléma, hogy a kocsit gyakorlatilag csak az út mellett lehet leparkolni. Sajnos a közbiztonság nem jó a hírek szerint, így messzire most sem mertem menni. Pedig jó lenne egyszer a Dunáig végigjárni, megdobálgatni.

Nem erre számítottam, de a patakban bőségesen volt víz. Nekiálltam dobálni. Térdig beálltam a partszéli vízbe, onnan nyomtam. Semmi eredmény. Nulla. Nil.
Egy kósza domolykóban azért titkon reménykedtem.

2011. december 24.

Százgödörbatta

A rendrakás és az este előkészítése után elkéredzkedtem a családtól pár órára.
Sötétedésig utazással együtt kb. 3 órám volt. Ezt ki is használtam az eső ellenére végig.

A cél Százhalombatta volt. A helyi horgászboltban ajánlottak egy helyet, és mivel  ígéretesnek tűnt a szóbeli leírás, gondoltam megnézem.

Tíz évvel ezelőtt dolgoztam is a közvetlen környéken, de akkor még nem is gondoltam arra, hogy mit is rejthet a világ ott a gáton túl. Nem is érdekelt igazán.

A kocsit leparkoltam és felmálháztam. Most tarisznya helyett hátizsákkal jöttem, mert nem tudtam pontosan mi is vár. Hoztam az összes jobban használt botot és mindenféle motyót, minden lehetőségre készülve. A botokat újabban egy csőben hordom - házi gyártmány, nem túl szép, de akár négy bot is belefér - , ide is így hoztam párat.

Tegnap este még rendbe raktam a zsinórjaimat és kötöttem két legyet. Az egyik igencsak csukásra sikeredett, így drótelőkére került.

2011. december 22.

Vizi-szerkezetek horgászoknak

Már egy ideje foglalkoztat a csónakos (értelemszerűen részemről a kajakos) horgászat gyenge pontja: a kívánt dobóhelyzet megőrzése. A folyóvíz elsodor, a tavon az áramlatok és a szél tesz keresztbe, és pont a legjobbkor mindig azzal kell törődni, hogy visszaálljak/megmaradjak ott és úgy ahogy nekem a legjobb.

Megoldást nem találtam. Kell a két kéz a pecához és kell a két (de legalább egy) kéz a kajakozáshoz.
Nálam jelenleg a kajak közlekedési eszköz és punktum. Odamegyek, és vagy partról dobálok, vagy lehorgonyzom a csónakot 1-2-3 vagy több horgonnyal. Egyértelmű, hogy ez nem az igazi: zajos, időigényes, és legfőképpen elvész a kajak mozgékonysága.
Én pl minden esetben vigyorogva siklok hangtalanul a halak fölé a Balatonon. De és ez nagy DE, ott - vagy picit előtte - meg kellene tudnom állni úgy, hogy ne mozdítson szél vagy áramlat. Na ez még nem sikerült. Sziasztok halak - viszlát halak...

Egész jó megoldás lehetne a Hobie mirage hajtása, de sajna "kissé"drága.
A bass horgászok pedállal vezérelhető elektromotoros hajtással tartják magukat egy helyben. Na de egy elektromotoros kajak? Ne már... Persze GPS-el összekötött robotpilóta is kell még..

A MŰHOSZ (pre-CEEFF.com) fórumát böngészve fedeztem fel (többek között azt is, hogy a kajakos horgászat a legyesek között már 2008-ban - ha nem korábban -  felütötte a fejét) pár érdekességet: két olyan vízi alkalmatosságot találtam ott, amelyeket érdemesnek tartok megemlíteni.

2011. december 15.

PC jókívánságok ;-)

Kedves embertársaim, fogadjátok kötelezettség mentes, implicit és egyben explicit, környezettudatos, szociálisan érzékeny, stressztől és káros szenvedélyektől mentes, nemileg semleges legjobb kívánságaimat a téli napforduló idején esedékes ünnepekre, gyakoroljátok bármely személyes választásotoknak megfelelő vallási tradíciót, természetesen tiszteletben tartva mások meggyőződését amely alapján gyakorolják vallásukat, illetve nem gyakorolnak egyáltalán semmiféle vallást.


Továbbá kívánok a személyes - kiemelten a horgász - életben kiteljesedett, pénz- és adóügyileg sikeres, és egészségügyileg komplikáció mentes életet az általánosan elfogadott elnevezésű 2012-es naptári évre, tiszteletben tartva más kultúrák naptárait, amely kultúrák hozzájárultak a társadalmunk nagyszerűvé válásához - elhatárolódva attól, hogy a nagyszerűség kifejezés szükségszerűen vagy bármilyen módon más népek, kultúrák, közösségek fölé helyezné társadalmunkat -, tekintet nélkül a fajra, felekezetre, hovatartozásra, bőrszínre, egészségügyi állapotra, vallási-, szexuális- vagy az operációs rendszerre vonatkozó beállítottságra.
Záradék: A fenti kívánságok elfogadásával a következő feltételek is elfogadásra kerülnek. A kívánságokat a kibocsátó jogosult visszavonni vagy módosítani. A kívánságok fenti közlése nem jelent ígéretet, illetve a jókívánságok jogi úton nem behajthatóak, függetlenül attól, hogy azok a helyi törvényeknek és szokásoknak megfelelnek vagy sem. A kívánságok beteljesedéséért avagy be nem teljesedéséért-, illetve az azokból eredő érzelmi hatásokért a kibocsátó nem felel, függetlenül attól, hogy a kívánságokat fogadó milyen módon áll az ünnepi időszak szellemiségéhez. A fenti kívánságok szabadon átruházhatóak és sokszorosíthatóak. 

Forrása (Nem a szarkazmusomé...)

2011. december 10.

Pisztráng! Pisztráng!!

A CEEFF.com-on szervezett erdőkertesi pisztrángozásra elkértem magam a családtól még a hét elején, hogy aztán a hét folyamán alig várjam a mai napot.

Hétfőn és kedden elolvastam a nagykönyv vonatkozó fejezeteit (és ismét tanultam pár dolgot, mint például, hogy a nedves-legyezés a nimfázáshoz tartozik. Szerdán és csütörtökön azon gondolkodtam, hogy visszamondjam-e: részben betegség miatt, részben egy nyilvános betlitől tartva. De végül péntek este összekészítettem a botokat és a motyót.

Késtem egy órát, de így is csak negyedik voltam. Később szépen befutottak a többiek is, és megdupláztuk a létszámot. Csónakba kerültem párként.

Az első nagy meglepetés a hihetetlenül tiszta és mély víz volt, a másik pedig Feri bácsi a pénztáros mindenes (vagy mi a státusza - nem tudom), aki olyan igazi nagypapás kedvességgel szolgált ki minket. Örömteli látni ilyet is. Az egyetlen kivétel az eddigi horgász-pályafutásom alatt tapasztaltakkal szemben.

A hátsó sarkot vallattuk, de nem sok eredménnyel. Halat sem láttunk, legalábbis egy ideig. Aztán két mélyen cirkáló pisztrángot láttunk és céloztunk meg.


2011. december 7.

Kétkezes a ködben


A korábbi bejegyzésemben említettem a kétkezes botot, amivel nem igazán tudtam mit kezdeni.
A bot adatai: 14 láb hosszú (!), 4 részes., #7/8-as.

Na nem kell azt hinni, hogy rám szakadt egy lottóötös. Egyszerűen csak tettem egy alacsony összegű licitet az ebayen és egy szép őszi reggelen arra ébredtem, hogy nyertem.
Igaz utána ütöttem a fejem, hogy mi a fenéért kellett nekem licitálni, majd jön a vám, az áfa, a béfa ésatöbbi, meg majd jól ellopják és összetörik útközben. Ehhez képest hipp-hopp itt volt.

Utána jött az első próba egy WF8F zsinórral és egy 8-as süllyedő fejjel. A süllyedő fejről semmit sem tudok: grain, hossz, egyebek - ez is egy véletlen ebay-es nyeremény... Csak ez a kettő volt, tényleg.
Azt hittem a sors akarta így, de a kettő együtt nem akart muzsikálni. Teljesen alkalmatlan mindkettő. Fej nélkül is próbáltam. A fejet külön running line-al viszont még nem.

Persze a dolgot nem lehetett ennyiben hagyni. Nem volt egyszerű, de csak eljutottam ahhoz, aki az eredeti blank-ot ismeri. Stephen Godshall, a Speyworks tulajdonosa, az R.B. Meiser SGS Two Handed Lines (SGS = Stephen Godshall Specials) fejlesztője adott tanácsot a bothoz használandó zsinórral kapcsolatban.

"...Hello,  I build 1000 custom spey lines for fly fisherman from around the world a year.  My biggest client is Bob Meiser Custom Fly Rods one of the worlds top spey rod builders.  I recommend a scandi style shooting head for your rod,  37 to 40 ft @ 575 grains and a shooting line like my Zenith.  ...  There are some good factory made lines if you want to buy from a fly shop,  RIO,  Airflo,  Scientific Anglers.  Get a spey scandi head that fits those sizes and it will work.  Hope you enjoy your rod,  it is really terrific.  Steve..." (Fordítás bénán)

Ennek az utolsó résznek örültem meg a legjobban: "...it [the rod] is really terrific..." A bot tényleg fantasztikus... Úgy legyen, ámen.

2011. november 27.

Csőlégy - próbálkozás

A betelelés ennyi volt. Azt hittem semmi rögzíteni-valóm sem lesz, de most mégis/máris adódott valami.

Rá kellett jönnöm ugyanis, hogyha az elszenvedett betliket nem szégyellem a nyilvánosság előtt, akkor a légykötős botladozásaim sem szégyellendőek.
A bénázások - akárhogy is - egy folyamatban fontosak, és remélhetőleg tanulságos lesz, és a fejlődés íve nálam is látszik majd, ha visszaolvasom az ilyenfajta bejegyzéseim. Szóval azbesztpofa fel és hajrá.

Alább, bal oldalon látható két csőlégy, amit a netről rendeltem, hogy lássam már közelebbről hogyan is néz ki igazából egy ilyen.

A jobb oldalon pedig az első két próbálkozásom csőlégy illetve baitfish területen.
Ráadásul ilyen szemes-UV zselés fejet is most először próbáltam összedobni. Szóval ez egy ilyen lesz-ami-lesz próbálkozás volt.

(A tanárom a net volt. Mondanám, hogy áldassék érte, de a dög erősen addiktív, hogy rohadna le a httpje...)



2011. november 23.

Betelelés

A belső ösztön azt mondja Menni kell, a fejem inkább azt, hogy Menni kellene. Nagy különbség, ugye.
Itt a tél, úgyhogy én is csak szívom a fogam, hogy jaj de messze az a tavasz.
Másrészről meg, panaszra nincs ok, mert gyönyörű őszt kaptunk. Tavaly Szeptemberben már fűtésszezon volt..

Részemről különösen nincs panaszra ok, mert ebben az évben kajakozhattam, foghattam elég sok apró-, és pár nagyobb halat, sok gyönyörű helyet láttam, sok örömet találtam a vízparton és a horgászatban.

A kajakot eltettem télire. Meghagyom a nálam fiatalabbaknak ezt a jégtörős extrém sportot. Családos vagyok én kérem - nincs az a balin/csuka/jász amiért megérné belefulladni valami vízbe. Amúgy se, de most télen ennek nagyobb az esélye.

A téli napokra beszereztem egy régi vágású sífutó felszerelést (a lesiklás nem jött be nekem), mert hiába a csípőkopás, mozogni azért kell. Különben is azt mondta az orvos, hogy a mozgás a legjobb gyógyszer számomra, üldögélni tilos. Szóval remélem jut egy kis hó, és hozzá pár órácska, hogy kiránduljak egyet-kettőt-hármat-.. a környéken.

Elkezdtem eladogatni a már nem használt horgász cuccaimat. Ha valakit érdekel a Vaterán megnézheti őket. Valamennyi kedvezményt tudok majd adni, ha erre a bejegyzésre hivatkozik valaki. Fáj a szívem értük, és lehet, hogy egyik-másik mégis valahogy megmarad, de - amellett, hogy jó, hogy vannak lehetőségként - alig használom őket, és csak áll bennük a pénz.

A téli légykötés (terv, csak terv) mellett lehet, hogy még lemegyek a Dunára egyszer-kétszer. Pergetni. Gyakorolni a legyes dobásokat. Kiszellőztetni a fejem. Stb. Ha pecás a téma, akkor azért beszámolok, de úgy gondolom, hogy betelelem (*) a blogom. Természetesen vagyok olyan önző dög, hogy a társblogokra pár naponta ránézek, hátha...

A blogom legkésőbb tavasszal újranyitom - tisztuló repülés (**) analógia - ha Isten is úgy akarja / sors úgy hozza. (Nagyon PC vagyok, nem?)

Aki kimegy még a vízre, annak a legjobbakat kívánom. Szép időt, jó fogást, vagy fogás nélküli esetre csak egy szép délutánt.

Köszönöm, hogy eddig is követtétek a blogom.



* Betelelés: méhész szakkifejezés, a méhcsalád téli nyugalmi helyzetbe való elhelyezése. Persze még további tartalom is van mögötte, de itt ennyi elég.
** Tisztuló repülés: méhész szakkifejezés, leírás itt, a lényege: a méhek a tavaszi első repülése, amikor "megtisztulnak" a télen felgyülemlett tehertől... Remélhetőleg tavasszal újra sz4rhatok a világra egy kis pecaterápiát alkalmazva..

2011. november 15.

Ócsóér

Ajánlom a tisztelt kajakoshorgász-aspiránsok figyelmébe a Decathlon által szervezett Trocathlon használt sportszer bizományos eseményt.

A mostani még november 20-ig tart.

Nekem sikerült egy gyári és vadonat új (a gumi nem járt még vízparton) kajakszállító kocsira szert tenni valami töredék áron. (A mellékelt kép csak netes illusztráció, de ilyen nagyjából.)


A soroksári helyszínen meg kajakos evezőlapátot láttam (210-es) ötezer jó Magyar Forintért. Volt még egy Mitchell pergetőbot is, már nem emlékszem mennyiért.

Szóval érdemes körbenézni.

-----------

Hogy pecáról is essen szó. Voltam a Dunán többször is, családdal is, egyedül is.

A múlt pénteki 94cm-es vízállásnál végigfotóztam a medret/partot, ahol csak tudtam.

Dobáltam is, de a megfelelő mélységbe nem jutottam le még rézfejű... nem bagollyal...súlyozott sztrímerrel se. Na meg majd letört a fülem a hideg szélben.

Úgy néz ki záróra van a Dunán, de még nem adom fel. Meg kell ismernem a folyónak ezt az oldalát is.

2011. november 7.

Csak egy órácska

Vasárnap délután csak egy órácskára jutottam el a Dunához, még sötétedés előtt.

Pár apróság akadt, illetve az érezhetően jobb kapások mindegyikét rontottam. Ez van. Egyszer fent, egyszer lent.


Azért a múlt hetet nem felejtem! :-D

Csak, hogy a jó és rossz egyensúlya meglegyen:
Fajtánk - a Homo Natura Dominatur, vagy méginkább a Homo Dementia - pár tagja a Duna-partot használta off-road terepként.
Rövid útjuk során feltúrták a talajt, fel-alá furikáztak a jellemzően külföldi rendszámú terepjáróikkal a vízben és a kb 150m hosszú parton (ez ám a pálya), hogy aztán nagy uszadékfa-tördelés közepette, hosszú küzdelem árán kimentsék egymást a lágy talaj fogságából. Majd "jó mulatság, férfi munka volt" felkiáltással-, nagy motorbömbölés közben távoztak.

A nem lekicsinyítendő természet-károsításon túl, jó néhány jelenlevő horgásznak cseszték el a programját. Ezek a horgászok (feltételezzük a legjobbat) ugye fizettek azért, hogy ott lehessenek.

Jó-jó, az én szórakozásomnak is van értelmetlen része (minek kifogni, ha úgyis visszadobom?!), de azért ennyire nagy ívben tenni a környezetre és a környező emberekre...

2011. november 1.

Switch és swing

Délutánra elkértem magam a családtól, mert az idő gyönyörű (15° napos felhőtlen), a Duna vízállása és hőmérséklete (134 cm, apad, 10°) nagyszerű-, és talán idén utolsó lehetőséget kínált.

Az elmúlt néhány napban jól bevált kombót vittem: tarisznya teli minden szükségessel és szükségtelennel, Berkley Cherrywood UL pergető bot, és Decathlon 4-5#-ös legyesbot. Gumicsizma, több réteg zokni és ruha. Semmi flikk-flakk.

A halottak napjára tekintettel a kövezésen egymást érték a horgászok. Én a kövezéshez közel eső sekély vizet választottam. A víz sima volt, alig fodrozódott, így jól látszódott a halak mozgása és az elhelyezkedésük is.

A dobótechnikai tudástáramból nagyon hiányzott a jó roll-cast és méginkább az egykezes switch-cast képessége. Ma valahogy ráéreztem az ízére, és szinte csak ez ment. Persze, ahogy észrevettem, hogy mi is az amit csinálok, tudatosan kezdtem csak ezt nyomni. Érdekes módon, a közbeiktatott kósza roll-cast-jaim is sokkal jobbak lettek..

2011. október 28.

Szabadulni

Napközben jutott idő a pecára. Lementem a Dunára ismét.

Találkoztam a siket horgászokkal megint, de most kint a kövezés közepén. Beszélgettünk, mutatták, hogy merre mekkora rablások vannak. Amúgy tök néma víz volt, csak a szél borzolta. Gondoltam magamban, ez a nap is csak tornázás lesz, semmi érdemlegessel.

Nem így történt. Miközben beszélgettünk, az egyik botjuk kapásjelzője felkoppant a botra. A pecás a tapasztaltak türelmével várt a bevágásig, aztán hajrá. A kopott bot és orsó a kezében szépen tette a dolgát. Közben az öröm és az izgatottság csak jelekkel lett kimutatva - szokatlan némaság volt végig.

Az eredmény egy jó három kilós csuka.
Miközben a horogszabadításban tevékenyen részt vettem - gyönyörködtem a szép állatban. Mekkora száj! Mekkora erő!
Sajnos nem kapta vissza a szabadságát. Ezt még most is nagyon sajnálom, de ez van. Nem az én halam, nem az én döntésem.

2011. október 25.

Csőlegyek

 Legyező horgászatról ismert, hogy régi horgászstílus. Viszont a hozzákapcsolódó csőlégy – angolul tube fly – fogalma már újabb keletűnek tűnik. Meglepő lehet, de a csőlegyeknek is elég hosszú története/történelme van.
 
A csőlegyek használatának kezdete az Észak-Amerikai területre, nagyjából az 1800-as évekre tehető. Lazac fogására már az őslakos indiánok használtak csőlegyeket. Ezekhez üreges madártoll-szárat vagy vékony csontokat használtak alapként.


Az első írásos feljegyzést a csőlegyekről csak az 1930-as években jelent meg – hogy hol? – Európában. Alexander Wanless nevű brit horgász írt egy könyvet, amely leírja a csőlegyeket. Sajnos az ötlet nem terjedt el … ekkor még.
Több, mint egy évtizeddel később, 1945 környékén, a Charles Playfair & Co. egyik légykötője újra feltalálta az ötletet. Winnie Morawski madártoll-szárra kötött csőlegyei egyre népszerűbbek lettek a legyező horgász közösség körében. Egy helyi orvos végül azt javasolta, a sebészcsövet használjanak tollszár helyett, és ezzel lehetővé vált a horog légytesten kívüli elhelyezése. Ezzel az újítással indult a gyors hódító útjára a csőlégy Európa-szerte. Körülbelül ugyanebben az időben ugyanez az esemény zajlott Észak-Amerikában is, és egyre több horgász állt elő saját fejlesztésű csőlegyeivel.

2011. október 24.

Csak úgy

Az elmúlt időben többnyire csak a Dunához jutottam el. Egy-két órára, nem többre.

Találkoztam nagy vízzel, Hummeres-sleppes küszvadásszal, siket horgászokkal. Sikerült vesére felfáznom, meg valami kezdetleges tüdőgyulladást is összeszednem.

Voltam közepes víznél, őszi némasággal, fröccsenő rablásokkal, hajtásokkal. Fogtam pár apróságot.

Terveztem kajakozást is, de időben nem jött össze, meg mostanában nehézségeket okoz pár óra a vízen. Ugyanúgy sántikálok utána, mintha gyalogoltam volna. Remélem elmúlik.

A gyerekkori Duna-szag emlékem és a mostani nem ugyanaz. Más lett, és közelebb is került hozzám az egész folyó.

Elméláztam a pergető cuccom használatba vételén is. Idén nagyon hanyagoltam. Nagyon szeretem a legyezést - nem véletlenül preferálom annyira - de eljött az ideje az én személyre szabott egyensúlyomba való visszaállásnak. Szóval következő alkalommal már pergetőt viszek. Tanulnom kell még azt is. Bőven. És nem leszek tőle kevesebb.

Sétáltam a martonvásári kastélytó körül is, és háborítatlan (nem horgászható, de Mohosz kezelésben álló) vizet figyelhettem meg. Látványos jeleket láttam a felszínen. Halat nem, mert annyira zavaros az egész.

Szeretem ezeket a csendes órákat. Örültem nagyon például tegnap este a teljesen kihalt partnak. Senki nem volt. Senki, csak én, meg a szép Duna.

2011. október 10.

Sulák patak - Duna torkolat

Csak pár kép. Van itt minden kérem. Szép.
Csak azért merem közszemlére tenni, mert eleve frekventált horgászhely - a mocskot nem fényképeztem.




2011. október 8.

Ugyanott ugyanolyan

Úgy alakult, hogy hozzájutottam egy kétkezes bothoz. Nagy. Nagyon nagy. Nem is tudok mit kezdeni vele egyelőre. Látom benne a lehetőséget, de nem akar megnyílni nekem. Ma délután másodjára próbálgattam, de jó ha 10m-re sikerült eljuttatni a legyet. A szél balra szemből fújt erősen, a sodrás is erős volt (balról-jobbra folyt), és az volt az érzésem végig, hogy a szemközti oldalon jobban menne, mintha rossz kézzel fogtam volna meg a botot.. Még ellenkező fogással is megpróbálkoztam..

Ezer jutyúb videót megnéztem + elolvastam a nagykönyv XII. fejezetét, és azt gondoltam felkészülten megyek ki a partra. A valóság más volt: az előre lendítéskor a zsinórt nem húzta maga után, és a kidobott zsinór nagyja legyestül, előkéstül egy tenyérnyi területre összpontosulva érkezett a vízre. A netes videókon olyan könnyedén és szépen dobnak a nagy spey botokkal, hogy ihaj. Lehet, hogy a zsinór összeállításán igazítanom kell még. A lövőfejem kimondottan hosszúnak találtam. Ááá, nem is értek (még) hozzá.

Végül megfájdult a csuklóm és átváltottam egykezesre.  Ezzel dobni már sokkal szebben tudtam. Szinte megkönnyebbülés volt.

Aztán a nyugalmas gyakorláshoz választott partszakaszt feladtam és elmentem a múltkori részre, ahol szinte ugyanott és szinte ugyanolyan rövid idő alatt fogtam egy szinte ugyanakkora - remélem nem tévedek - jászt. Tán ugyanazt. Ugyancsak Montana-val. Aztán ugyanúgy semmi több. Pedig mindent bevetettem a múltkori alkalom tapasztalatán okulva, de semmi. Még egy maradt, hogy gyengébb botra kell váltani a finomabb prezentációért. Na majd legközelebb..

A szél és a víz hideg volt, de a neoprénben vidáman álltam mindkettőt.

2011. október 2.

Dunai délutáni domi

Kimentem a vízre, mert elegem volt. Úgy semmiből és mindenből.
Dobtam párat utcai ruhában és hipp-hopp beugrott ez a hal.


Nem egy óriás, de eddig a legnagyobb dunai fogásom és a legnagyobb domolykóm első jászom (kösz Benyus).
Montanara jött. Ez tényleg egy nagyszerű légy.

A visszaengedés nem volt egyszerű. Cipő felsőrészig iszapba süllyedve tudtam csak visszaengedni. Aztán átöltöztem és beálltam a vízbe.
Még négy órán keresztül álltam a rablások gyűrűjében. Kidobáltam magamból a fele ingerültségemet. Kapás volt bőven, de a halak meg - amilyenek - végül elérhető távolságon kívülre mentek, így más már nem akadt. Rám sötétedett és hazajöttem.

Szeretek pecázni.

Blogajánló

2011. szeptember 25.

Apja lánya

Az elnapolt találkozó ellenére a Balatonon találtam magam. Persze okkal, mert dolgunk volt, de azért pár óra szabadság jutott..

Ma a nagyobbik lánykám is elkisért.
Első nekiindulásra csak a kapuig jutottunk, merthogy a kiskocsi megadta magát és az egyik szára eltörött. Volt ám nagy öröm, ugye..

Mindegy, az ember valahogy feltalálja magát, így a kéznél levő molnárkocsiból készült alkalmi kajakszállító. Randa megoldás, de kellemes meglepetés volt... az úton, de nem a vízen.

A vízállás, ha lehet, még alacsonyabb volt. Evezgettünk, kerestük a halakat. A lehűlő vízben nem igazán láttunk semmit, az egyetlen keszeg-szedésen kívül. A nádasban a leánykám önálló kajakos-legyező-horgász életre kelt:

2011. szeptember 20.

Első Kajakos Horgász Találkozó - elnapolva


Egy kicsit el kellett napolni. Talán októberben megtartható lesz..

2011. szeptember 19.

Apasztás

Szomszéd adott egy doboz csontit, kislányom meg nyúzott, hogy jönne velem. Mentünk.
Persze azért hozott magával egy könyvet is és meg plüss kutyát is. Mielőtt kimentünk volna a szemesi mólóra, a helyi pecaboltban vettem egy egyszerű zsebpeca-nádbot kombót neki (szezon végi áron), mert csak legyes bottal készültem és a legyezés még nem megy neki. Eljön az ideje annak is.
Fél óra alatt fogott kész szép snecit - kiemelt fontosságú, hogy önállóan! Aztán elfogyott a kedve és hazavittem. Kis ügyes lány amúgy.

Aztán gázlóra váltottam, de - majdnem - minek.. Az egyik szokásos nádi bejárón indultam el, de nem víz, hanem, térdig süllyedős iszap volt a nád teljes hosszában. Majd a falon túl fél méterre a sekély víz. Ez tényleg nagyon alacsony.

Végiglátogattam a szokásos nádöblöket, de egy pár snecicsapaton kívül semmi mozgás nem volt. Egyre erősödött a szél és a hullámzás, így végül már csak becsületből mentem végig. Na meg persze az érzésért, a pihenésért is. Az egyik szélesebb lejáróban akadt egy kicsi vöröske. Illetve egy nagyobb haverja kétszer lekövette a legyet, de ennyi. Találtam még egy méteres döglött - valószínű - busát is.

Sajna a többszöri javítgatás ellenére beázott a mellesem, egészen tökig. Találnom kell valami jó megoldást, mert kezd hideg lenni a víz. Valami olcsóbb neopren szörfruhára gondoltam, mert az a gázlós-, vízbenállós peca mellett kajakozni is jó lehet. Utóbbinál pl. egy őszi vízbeborulás semmi problémát nem jelentene.

A kajakom készen vár a hétvégi találkozóhoz. Semmi extrát nem készítettem, csak ahogy van (as is). Egy neopren ruha nem is lenne rossz addigra. Na majd szétnézek az apróhirdetések között.

A 7-es botnál lecseréltem a zsinórt 8-asra. Megadtam a módját és a netről újítottam egy márkásabb zsinórt. A bot tényleg nem igazán 7-es, hanem inkább 8-as, mert sokkal szebben muzsikált az egész. A szél ellenére sikerült egész jól célozgatnom és a tervezett nádlyukakat eltalálnom. Persze volt eszem és széllel haladtam.

Az idő szép volt: 27 fok - őszi nyár. A Balaton 72 cm volt és 20 fokos.

2011. szeptember 11.

Nordic ..izé.. cserking

Hanalban készen várt a hátizsák, benne a két bot, orsók, gázló, és a többi szükséges - csak a legszükségesebb - dolog. Észrevettem a sarokban a régi nordic walking botjaimat. (Semmi divatozás nincs mögötte, a csípőprobléma okán próbálkoztam a terhelést csökkenteni velük.) Rég használtam már őket, de most úgyis hosszabb sétát terveztem, így ők is bekerültek a pakkba. Így lett a mai napi kiruccanásom nordic cserking vagy valami ilyesmi...

A Duna volt mára rendelve. A múltkori pecán bánkódtam, hogy nem volt nálam a gázló, így most ezzel is készültem. A héten emelkedett vagy 40 centit a vízszint, de megint apadt, habár így is elég alacsony a vízállás ahhoz, hogy a máskor nem látszó kövek meg a meder jól látszódjon.

A parkolóból jó tempóban, és jól kimelegedve, átmozgatva érkeztem az Érd-Batta közötti partszakaszra. Pirkadt, de néptelen part fogadott, amin meglepődtem. Legalább egy-két horgásszal számoltam.. Lehet, hogy a telihold miatt? Vagy a helyi szakik tudnak valamit? Nem tudom. Végül később azért már jöttek mentek. Többen hasonló - gázlós, vízbe beállós módon horgásztak.

2011. szeptember 6.

Little boat

2011. szeptember 4.

Duna hajnalban

Ezúton szeretném megköszönni a családomnak - feleségemnek és két gyönyörű leánykámnak - hogy lehetővé teszik a horgászatot számomra. Nélkülük - például egy ilyen reggel - nem lenne lehetséges.

Reggel ötkor ébredtem - csak úgy magamtól. Fél hatkor már a pirkadati Dunaparton voltam. A sátrazók között (parton vagy tíz bot, szerencsére egyik sem bedobva) elindultam Batta felé.

2011. augusztus 21.

Balatonszemes - nyár vége

Odafelé úgy kezdődött, hogy valaki az autópályán felejtette kedvenc ásóját, persze a belső sávban. Az ásó megtalálása okozta pár órás késés szinte eltörpült amellett, hogy a párom a kicsivel két napot töltött kórházban középfül-gyulladás okán. E kettő negatív eseményt nem tekintve príma kis nyaralásunk volt. Pihenésnek, kipihenésnek nyoma se volt azért.

Ja, az ásó tulajdonosa átveheti nálam az új ásóját (a régi megfáradt kissé a 130-as találkozástól)... úgy cirka 40-50 eFt ellenében.

Legyeztem. Csak. Két bottal is, de végül a 7-es bot volt a kényelmesebb. Nagyobb távokra tudtam vele dobni. Kiváló kis sügeres helyet leltem a nádasban, ahol - gondolom - a csapat összes tagját kiszedegettem sorban. Utána jöttek a vöröskék szépen.

Asszem rájöttem miért csapó a sügér. Nekem legalábbis a szedéseinek/rablásainak a hangja olyan, mint egy pici csapkodás a vizen.

Egy este és egy hajnal jutott. Kajakból.
Volt még egy gyalogos próbálkozásom: kajakot otthon hagytam, mert esőre állt. Bíztam az idő  javulásában, de bizony leszegett fejjel és grafitbottal szaladva vert hazáig a zápor.

A nyerő legyek: Shiner streamer #8, Wooly Bugger barna #10.
A Shiner mindent vitt. A kedvencemmé vált.

Képek és videók alább:

2011. augusztus 16.

Vasi patakok

Perint - jéghideg
Sok-sok kívánatos patakot-folyót láttam az elmúlt napokban: Rába, Zala, Sió, Rinya, Pinka, Perint, Gyöngyös, és ki tudja még mennyi. Többnyire áthaladós csak. Főleg a Perint és egy picit a Gyöngyös sikeredett kipróbálásra horgász szemszögből.
Egyelőre csak pár kép, aztán a bejegyzés majd később frissül.

-------------------------------

Történt, hogy a párom nyert a vaterán egy nyaralást kimondottan olcsón, így különösebb célzatosság nélkül Szombathely felé vettük az irányt.
A távolság miatt sohasem gondoltam vágyakozva erre a vidékre. Ilyen erővel akár az alaszkai vizekre is vágyhattam volna. Na de most!
Gyorsan átnéztem a lehetőségeket a "patak" és "horgászat" kulcsszavakra. Aztán vissza a valóságba: családi nyaralás lesz ez, nem pedig egy legyezős körút. Így megint a "lesz-ami-lesz" megoldást választottam.
Perint

Az odaút gyönyörű volt. Főleg úgy Szemesen túl ugye. Az ismeretlen táj, meg minden. Persze minden pataknál természetesen nem állhattunk meg fényképezgetés erejéig, így ezek az áthaladós pillanatok a saját memóriámba kerültek bele: jobbra néz - balra néz - két fényképet eltesz. Annyi ilyen helyen mentünk át, hogy a végén már rutinnal működött - még kanyarodó úton is sikerült sávon belül maradni közben.

Megvolt a keszthelyi Festetics kastély, és a sümegi vár - mint pihenők a hosszú út alatt, tekintettel a két kiskorúra.. Voltam én itt gyermekként - fiatalként, de újra felfedezni és felnőtt szemmel egész más. Például a sümegi vár utáni síkság, amit a vár uralt egész mást jelentett most, mint akkor.

2011. augusztus 8.

Sulák-patak

Sűrű hétvégém volt, így esett, hogy végül vasárnap este jutott idő egy kis lengetésre.
Még a főútra kanyarodáskor sem tudtam, hogy merre is menjek. Pali által említett kis patakot gondoltam meglátogatni, de végül győzött az autó benzin utáni igénye és másfelé kanyarodtam.

Tankolás közben jutott eszembe az Ófalusi piac melletti kis vízfolyás, amit mindig csak úgy átutazóban láttam.
Itthon derült ki a neve: Sulák patak. Igazából a piac melletti ág még a Bara árok, és nem sokkal később áll össze az Éedliget felől érkező Sulák patakkal, hogy az alig pár km-es maradék közös szakasz után a Dunába fussanak bele.

Itt a piac közelében néztem rá a vízre elsőként, de a békákon kívül semmilyen mozgás sem volt benne. Viszont a víz tiszta volt, és volt rajta egy két zúgó is. Gumicsizmában óvatoskodva megpróbáltam a medret is, de már a szélén is bokáig ért az iszap - legalábbis ott, ahol én próbálkoztam. Köves, sóderes aljat sehol sem láttam.

Addig addig követtem a folyást, míg a Minaret közelében kötöttem ki, ahol egy uszadék-kiemelő + gáti áteresztő zárja a kispatakos részt. A gát túloldala már inkább a Dunához tartozik, pedig ott is folyik még vagy pár száz métert.

2011. augusztus 2.

Zsebkenu

Adhoc folding canoe
 
Mit is mondhatnék? Szeretem ha a design funkcionális (jó-jó: többé-kevésbé), nem csak mindig azok a formák, az ívek, meg a színek...

Utoljára a Hobie Mirage nagy- és egyszerű ötlete tetszett ugyanennyire (gyorsan meg is próbáltam a lekoppintani Solidworksben, hogy mi is lehet belül). Ez itt nem ugyanekkora durranás, de pl. a központi tartó mechanizmusa nagyon ott van.

A csomag összehajtva: 70 x 23 x 13 cm. Tömeg: 4 kg.
Kinyitva 3,6 m-es normál méretű kenut kapunk.
Öt perc alatt menetkész.

Cons: biztos sérülékeny(ebb), kérdés, hogy a teleszkópos rudak és az egész kenu hogy reagál egy hosszirányú erőre (ütközés), a siklási képességeiről csak a legrosszabbat tudom elképzelni. Stb.


2011. július 24.

Sina ügy

Az újabban szokásossá váló - vasárnap délelőtti pecám célja ma a Váli víz volt - pontosabban Sinatelep.

Cserkelős peca ismét, mert épp kajaktalan vagyok. A hamarosan eljövő családi szabadság előkészületeként már a Balatonnál vár rám a kajak.

Persze nem tudtam megállni, hogy meg ne álljak a Bentánál. Ismét le kellett hűtenem egy kézmozdulattal a helyi ügyeletes rosszlány könnyű pénzes reményeit. Viszont csodák csodájára, a patakpart gondozott állapotban várt. Szépen le volt kaszálva végig, amíg láttam. A víz viszonylag magas volt, de nem annyira, mint gondoltam. Itt negyedórát dobálgattam, aztán irány tovább Sinatelep felé.

Sinatelepről szinte semmi infó nincs a neten. Olyasmi jött le, hogy Ercsi mostoha-testvér települése. Van egy kastély is, de pl. a célként kinézett híd utáni településrész utcáit a Google Maps sem jelzi.
A híd alatt/után egy jókora kiöblösödés látható a Google maps-en. Ezt céloztam meg, plusz felfelé és talán lefelé is egy kis sétát a part mentén. A kiszélesedés valószínű a Pali által említett bombatölcsér.