Pere-lízis

Hernád ismét - három napban: első, második és harmadik nap...

Délegyháza délig

Délegyházi bellyzés a nyári kánikulában...

A szépséges Ipoly

Első találkozásom az Ipollyal...

Hosszú horgász hétvége Hernádon

Közösségi horgász esemény saját szemszögből...

Balaton Hal-A-Ton

Egy nyaralás emlékképei..

Hajnali balinozás a Dunán

Egy hétköznap hajnali rövid lengetés..

Balatoni Bahamák

Egy kis nagyvilági életérzés idehaza..

I. Zagyva Party - Műlegyes verseny

Trópusi dzsungel az ország közepén..

I. Sió Műlegyes Kupa

Az első versenyélmény..

2010. május 24.

Mocsári törpék és mólós mennyország

Ma ismét szemes felé vettük az irányt - megnézni, hogy a dédi házikójában történt-e valami kár a sok eső és a viharok miatt. Hála Istennek semmi gond nem volt.
Gyorsan összerámoltam, és irány a mocsár. Még az első alkalommal kinéztem magamnak egy nyitottabb vízterületet, és nagy reményekkel vágtam bele a pecába.
A megközelítéssel is gondok voltak, mert teljesen körbejártam a területet, míg végül egy ígéretesnek tűnő vadcsapáson sikerült eljutnom a víz széléra. Etettem, bedobtam, vártam. A remények hamar szertefoszlottak, mert csak törpéket akasztgattam egymás után. Nem tudm, hogy más hogy van ezzel, de én undorodom a törpeharcsától. Olyan, mint egy százéves löttyedt f@sz.. - képletesen mondva - bööööeeeeeee..
Na ide se jövök többet felkiáltással irány haza, hogy egy kis időt eltöltsek a lánykámmal a játszón. Majd addig nyúzott - nagyon nem kellett erölködnie - míg elmentünk együtt pecázni a mólóra. Ismét a szokásos hely: nyugati kar, kanyarív.
Kislánykámnak a szereléke egy 0.3 grammos úszó és egy csonti a 20-as horogra. Végre megtört az átok - Bagaméri után szabadon - és az én kis vigyorgó csillagom egymás után akaszgatta a sneciket. Az öröme - és természetesen az enyém is - határtalan volt. Szinte eksztázisban rohangált fel-alá, hogy mindenkinek a tudomására hozza: Ő is a horgásztársadalom teljes jogú tagja! És kész!
Mondjuk a rohangálás azért is volt nagy szó, mert a zúzott köves móló + egy óvodás mezitláb + rohangálás nem igazán szokott összejönni... Neki mégiscsak sikerült. Távozz tőle lúdtalp!
Végül annyira lekötött a leányzó szerelékével való foglalatosság - persze én is élveztem a snecizést -, hogya hozzánk kilátogató feleségem akasztotta meg a pickerem végét rángató szebb kárászt.
Így zárult a nap este öt körül. Épp időben távoztunk, mert mire hazaértünk bringával, már egy jókora zápor első cseppjei kezdtek esni.

2010. május 23.

DTCS - Vasúti híd

Ma a DTCS felé vettem az irányt. Nagyjából céltalanul mentem, csak egyet akartam - nem beépített partokon pecázni. Így aztán a csatorna bal oldalán próbáltam haladni és végül a Vasúti hídnál parkoltam le. Innen gyalog folytattam az utam. Ide jutottam:
Dunaharaszti - DTCS, Vasúttól lefelé: N47.331849° E19.085556° | N47° 19.911' E19° 5.133' magasság: 99 m
Na jó, nem csak egy helyen dekkoltam, hanem mozogni is kellett, de nagyjából itt töltöttem el 3 órát.
Csak két botot vittem magammal. A Berkleyt drop-shot szerelékkel, és az 5-ös legyező botot. Az Auchanban vettünk tegnap egy horgász mellényt ezeöccá-ért, így minden plusz cuccot ebben vittem magammal. Igazán hasznos dologként vált be ez mellény.
Dobálgattam, dobálgattam, odébbáltam, dobálgattam - semmi. Legyezést is gyakoroltam, de a hátam mögött magasodó parton állandóan elakadtam.
Aztán a magaspart tetején - jó öt méterre a víz felett - sétálva megláttam egy jókora halat. Karhosszúságú volt, de a fajtáját nem tudtam belőni. Messze is volt és nem volt még ilyenhez szerencsém. Nem ponty, nem csuka. Talán balin, de hogy a DTCS-n van-e...
Tisztán, jól láthatóan úszkált a felszín alatt - én pedig követtem. Felébredt a vadásszenvedélyem. Fel alá úszkált egy adott területen, így én is ingáztam vele. Egyszer két hasonló, de kisebb társával együtt láttam, de azok hamar eltüntek.
Végül hiába ébredt bennem vágy arra, hogy elkapjam. Ez a hal bizony nem volt étvágyánál. A fel-alá úszkáláson kívül semmit sem csinált.
Aztán jött egy-kettő-sok telefon a lánykámtól, hogy nagyon hiányol. Így a hal fontosságát veszítette és mentem haza.

2010. május 8.

Legyezős cuccok

A tegnapi szerzeményem egy Balzer Titan Fly 6/7 alu műlegyes orsó - a Silstar 6/7-es bothoz, amit meg a horgászbizományiban vettem még egy hete.
Az ebay-en vettem hozzá 20 lb-s backing-et, egy WF7 FL zsinórt és egy 4 lb-s előkét (9ft 5X). A meglévő 2 és 4 lb-s fluorocarbon tippet is hasznos lesz ehhez. Most már csak elég okosnak és ügyesnek kell lenni ahhoz, hogy mindezt jól egybeszerkesszem.
Aztán vigyázzatok balatoni balinok. Legalább az egyikőtök ne röhögje magát halálra, amikor jövök...

2010. május 6.

FOKÁzás

Ennek a bejegyzésnek semmi köze a szép- (vagy inkább hasznos) emléku katonakoromhoz.
Munka után kimentem a FOKA öbölhöz legyezést és pergetést gyakorolni.
A legyezés szempontjából nehezített volt a pálya, a ferde part miatt. Olvastam-, illetve videókat is megnéztem már a spey castingról, amit pont ilyen célra találtak volna fel, de bizony énnekem ez még továbbra is felfedetlen titkok között maradt. Így aztán csak próbálkoztam érzés szerint.
A halmozgás sok jele látszott a vízfelszínen. Ezek egészen a szemerkélo eso eleredtéig jól olvashatóak voltak. Voltak balin csapta nagyobb csobogások is.
Sajnos a ferde part miatt ügyetlenül dobálgatott legyeim egyike sem hozott kapást, de még csak egy leszedést, megpiszkálást sem. Így aztán beköltöztem egy fa alá és egy bokor mögé, hogy kipróbáljam a korábban elokészített dropshot szerelékemet. Olyan, legyen-hátha alapon.

Az egyik szerelék egy 10g-os-, a másik egy 20g-os körteólomból-, többszörösen hajtott és sodort gumicérnából állt. A 16-os fozsinórra ment a worm horog, alá vagy fél méterre egy kapocs, erre meg a gumizott ólmok. Továbbra is a Berkley Gulp worm-ot használtam a horgon.
Sajnos a dropshot csalivezetésem inkább risztóan hatott, így azon próbáltam finomítani. Gyakorolgattam a partszéli sekélyesben, ahol jobban láttam a kukac mozgását. A kezdeti ideges mozgatásból így jutottam el az életszerubb változatig. Ennek ellenére ez a módszer sem hozott kapást. Váltottam megint.
Amúgy ezt élvezem a legjobban: egy oldaltáska cucc, két bot, sapka, napszemüveg - és mehetek pecázni mozgékonyan, ahova tetszik.
A Berkley Cherrywood-hoz az egyik legféltettebb wobbleremet tettem fel, egy Glas Fat Rap-et. Egybol el isakadtam a partszéli kövezésben. Végül - hála a mindenhatónak - visszaadta a víz a csalit, épen és egészségesen. Kapás ezen sem volt. Váltottam másik és harmadik woblerre, aztán kanálra is. Sehol semmi.
Közben láttam, hogy egyre jobban sötétedik az ég a hátam mögött, és tudtam, hogy menni kell. Na de még egy dobást, meg egy másikat, meg még egyet...
Végül mire összepakoltam és elindultam visszafelé, pont annyival voltam késésben, hogy a környéken egyetlen fedezékem se legyen a zápor legjavának érkeztekor. Eláztam, de alaposan. A tapadó vizes göncök ellenére jól esett a természet hatalmát látni és érezni.
Pihenteto pár órát tölthettem pec-ázással megint.

2010. május 2.

Balatonszemes du.

Délutánra kinézett egy másfélórás üres idő, így újra pecáztam. Viszont nem a Tetves-pataki mocsárhoz, hanem a szemesi mólóra mentem.
Volt egy adag bekevert etetőkajám, egy fél doboz gilisztám, plusz vettem hozzá egy doboz csontit még. Erről jut eszembe, hogy egy horgászbolt és csónakkölcsönző nyílt a móló nyugati szárának bejáratánál. Hátha valakinek hasznos ez az infó.
Picker-feeder párossal terveztem a pecát, de az eleján olyan erős hullámzás volt, hogy a picker a legerősebb spiccel is olyan bólogatásokat végzett, hogy abból semmit sem tudtam kiolvasni.
A pecát egy korrekt alapozó etetéssel kezdtem, aminek azonnal meg is lett az eredménye. Az első csalizott dobás öt perc alatt egy szép keszeget hozott a feederen. Azután még egy küszt, és a picker egy gébet. Utána némi szünet, de miután a kosárba egy csontis szendvicset pakoltam újra két keszeggel gyarapodott a szákom.
Hát igen. Ennyit a CnR-ről... Anyósom halat kért, így a kicsik visszamentek, de a nagyobbakat megtartottam. Az vesse rám az első követ, aki...
Na ez egy olyan peca volt, ahol magabiztosan otthon éreztem magam, tudtam mit-mikor kell tennem a fogásért és szép halakat sikerült fognom. A legyezés csak merő bénázás ehhez képest. Legalábbis jelenleg még...
De gyakorlok. Végül allrounder leszek... úgy 20 év múlva...

2010. május 1.

Balatonszemes de.

Reggel 9-re érkeztünk. Kislánykám azonnal elment a helyi majálisra, ahol több versenyen is részt vett ééééés... egy első, egy harmadik és egy hetedik helyezést is összeszedett.
Én viszont más pályákon jártam és kevesebb trófeával is tértem haza. Ismét a Tetves-patakot vettem célba, de most bringával mentem, hogy a patak felsőbb részét is meg tudjam nézni.
A patak - ameddig végigjártam - telis tele volt snecikkel. Legyezgettem, gyakorolgattam. Próbáltam mindenféle legyet egészen a 20-as méretig csökkentve, hogy legalább egyet ki tudjak szedni. Ők egyttműködést mutattak, mert szorgalmasan leszedegették a legyeimet a vízfelszínrőL, de ennek ellenére egyet sem fogtam ki közülük. Így aztán folyásiránnyal szemben haladtam és eljutottam egészen az M7-ig. Itt egy sehovase vezető hídon átmentem a túloldalra és ott le is ragadtam.
Mocsár | N46.789271° E17.746837° | N46° 47.356' E17° 44.810' |magasság: 104 m
Egy mocsár vagy öntésterület volt, ahova jutottam. Öt-tíz halat is láttam komótosan úszkálva egy nádöbölben. Sügért, naphalat felismertem, de volt másfajta hal is. Na meg egy komolyabb-, úgy 15-20 cm-es mocsári teknős is többször tiszteletét tette...
Próbáltam legyezve halat fogni, de csak a sneciket érdekelte és tíz perc alatt két legyet is beszakítottam a nádasban, így előkaptam a spiccbotot és gilisztával csalizva próbálkoztam. Az eredmény egy közepeske naphal. Végül az úszos szereléket is sikerült a nádba szakítanom.
Ebédre hazatekertem azzal a reménnyel, hogy hátha délután még lesz időm visszajönni.