2010. április 4.

Duna-Tisza csatorna és Ráckevei-Soroksári Dunaág

Délután kettőtől este hétig tudtam ma pecázni. Király volt.
A Duna-Tisza Csatornát néztem ki célpontnak Dunaharasztinál.

A csatorna elötti horgászboltba benéztem egy kis infóért és csontiért. A tanácsra hallgatva az RSD irányában követtem a csatornát a déli partján. Több helyi horgászt megkérdeztem és végül itt kötöttem ki: Dunaharaszti - DTCS-RSD, 'A spicc': N47° 21.317' E19° 4.358' magasság: 94 m Ez se DTCS, se RSD, hanem mindkettő egyszerre.

Az evezősök és motorcsónakosok forgalma ellenére egy gyönyörű hely. Sőt!! 

Életemben elöször találkoztam vidrával! Ez a ritka teremtmény háromszor is elúszott az orrom elött alig 5-10 méterre - persze lefényképezni nem tudtam. Mellette a szárcsák és kacsák hada is nagyszerű látvány volt.

Arról nem is beszélve, hogy a vízfelszínen megfigyelhető halmozgások is sokat ígértek.
A szerelék: egyetlen picker, 16-as főzsinór, átlátszó-tört gubancgátlócső, 20g-os kerek etetőkosár, benne piros epres etetőkaja. A horgokat/előkéket többször cserélgettem: a legjobban ez vált be: 20-as horog, 40cm-es 0.12-es előkén. A csali csonti volt.

A szemközti nádas tövébe dobáltam. Rögtön volt kapásom, még leülni sem tudtam. Sajnos a partszélen leakadt a tenyeres keszeg. Sebaj, már volt kapásom!!
A második kapásra egy kisebb keszeget tudtam akasztani, kiemelni majd elengedni:







Utána viszont már csak a hirtelen kapások jelentkeztek, amiket rendesen elszalasztottam. Előkét és horgot cseréltem többször is, de sajnos sikertelenül. Közben remekül szórakoztatott a környező állatvilág (vidra, szárcsák, sétálók kutyái) és szép táj, gyönyörű idő.



Végül a három méterre tőlem pancsoló küszök annyira 'felbosszantottak', hogy terveket kovácsoltam ellenük. Tettekre csak később került sor. Egy közjáték volt közben.

Vettem még februárban egy csontis szivacsot. Nem tudom mi a pontos neve - egy bő lyukbőségű szivacs, amibe belemásznak a kukacok és ezután felhasználható mint 'etetőkosár'. Gondoltam kipróbálom. Szépen bele is másztak, de kapást nem hozott a cucc. Kihúztam és szinte az összes csontit benne találtam. Úgy tűnik a hideg vízben nem tudtak mozdulni se. Majd melegebb vízben újra megpróbálom. Az eszközt mentéséért kitettem az egészet a napra, hogy melegedjenek és a fény elöl bújva lemásszanak a szivacsról. Utána a maradékot kihúzgálva a döglötteket bedobáltam a küszöknek, akik szinte vízfelszínről szeték le őket.



Gondoltam egyet: az előkére ráhúztam egy pufit és az egészet így, bármilyen súly nélkül a főzsinórra hurkoltam. A horogra egy szem csonti került, a technopufi meg kb 30 cm-re a horogtól. A kis tömeg miatt nem is tudtam bedobni, de szerencsére a szél és a 2.4-es picker segített. A szabadon sodródó 'úszót' hamar lerángatták a küszök.
Azt kell mondjam, hogy az egész délutánban ez volt a legizgalmasabb vadászat. Végül három darabot sikerült kifogni. Utólag gondolkodva egy primitív legyes horgászatot végeztem. Lehet, hogy bele kellene kóstolni a legyezésbe?



Csodás délutánom volt! Ide még máskor is eljövök.

0 hozzászólás: