Pere-lízis

Hernád ismét - három napban: első, második és harmadik nap...

Délegyháza délig

Délegyházi bellyzés a nyári kánikulában...

A szépséges Ipoly

Első találkozásom az Ipollyal...

Hosszú horgász hétvége Hernádon

Közösségi horgász esemény saját szemszögből...

Balaton Hal-A-Ton

Egy nyaralás emlékképei..

Hajnali balinozás a Dunán

Egy hétköznap hajnali rövid lengetés..

Balatoni Bahamák

Egy kis nagyvilági életérzés idehaza..

I. Zagyva Party - Műlegyes verseny

Trópusi dzsungel az ország közepén..

I. Sió Műlegyes Kupa

Az első versenyélmény..

2010. április 26.

Balatonszemes, Tetves-patak, Legyezés

Ma csak egy rövid műlegyezésre, illetve jobban mondva annak gyakorlására volt lehetőségem.
Sikerül összeszednem valami vírust, ami fizikailag eléggé legyengített. Szombat estére már tűrhető állapotúnak nyilvánítottam magam, így másnap reggel már a Balaton felé tartottunk.
A legyes cuccomat készítettem, és nem bántam meg. Az előkére kötöttem egy tippetet, de így jó ötven centivel hosszabb lett a kettő a bot hosszánál. Ezen még korrigálnom kell.
Szemestől nyugatra egy kis csatornát szúrtam ki már korábban, amikor Lellére mentünk át, így most ide tartottam. Itthon kiderült, hogy Tetves-pataknak hívják, ami meglehetősen ronda név egy ilyen szép kis pataknak. Szóval nem csatorna, hanem patak.
Tetves patak | N46.799740° E17.746227° | N46° 47.984' E17° 44.774' | magasság: 101 m
Pár filmben már láttam olyan képeket, amikor a halak a vízben hajladozó zöld növényszálak (River weed, mi ez magyarul?) között állnak a halak áramlással szemben. Na ez most ilyesmi volt nagyjából. De csak nagyjából - Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk... Halra nem lehetett panasz, rengeteg apróhal fickándozott, villogott a vízben. A víz is tökéletesen tiszta volt, egyedül a "zöld" helyett, inkább a barna volt a domináns. Sajnos nem értek ezekhez a vizinövényekhez, ezért lövésem sincs, hogy mifélék ... csak mások.
Nekiálltam legyezni. A szél meg fújni. A zsinórom meg gubancolódni. A legyem meg leakadni, meg mindenféle szirszart összeszedni. A hasam meg fájni... A hasfájás odáig fajult, hogy egy óra múlva hazavánszorogtam és csak fekvéssel/alvással tudtam helyreállni kissé. Hja, rossz volt a diagnózisom. Nem jött még rendbe a testem.
Mindenesetre ez alatt az egy óra alatt, némi gyakorlásban azért volt részem, meg a halak megfigyelésével is remekül szórakoztam. Mondjuk polarizált szemüveg nélkül semmit sem láttam volna belőlük.
Egy-két ráúszást, meg légypöckölgetést sikerült elérnem - ami azt jelentette, hogy nagyon-nagyon kezdő legyesként is sikerült kontaktust teremtenem a halakkal. Ez szerintem eredmény. Szóval elégedett vagyok.
Ezt a patakot még meglátogatom párszor, az biztos (ha Isten is úgy akarja, egészséges leszek és élek). Főleg, hogyha a halak már nagyobbacskák lesznek, akkor remek kikapcsolódást találhatok köztük.
A következő lépés a légysatu/bobin/kötőanyagok beszerzése, pár légy megkötésének magtanulása és azok kipróbálása.
Jól érzem magam a természetben. Nagyszerű nap volt.
Ja és a cserebogak is előjöttek már.

2010. április 19.

Szemesi örömhorgászat

Ezúton be kell valljam - még ha megsértem is ezzel bármelyik látogatóm -, hogy elhamarkodott volt a blog nevének választása [a legelső blog még más név alatt futott]. Én bizony úgy gondoltam, hogy a pickerezés és feederezés az én műfajom, és nem is érdekel más. Punktum. Ehhez képest idén már a pergetés és újabban a legyezés felé is megnyíltam. Alaposan.

Kaptam ugyanis egy legyező felszerelést ajándékba. (Mondtam - áldott egy asszony. Ez úton is köszönöm.) Szóval a halvadászó felszerelésem legújabb tagja: 8 és fél lábas, #4-5-ös bot, WF/5-ös legyező zsinórral, egy egyszerű grafit orsón, plusz 10 db légy. Volt már egy gázlóruhám is, amit a vaterán vettem. Ugyan a csizmánál ereszt egy kicsit, ezért volt olcsó vétel, de gondoltam megjavítom majd. Hát ennek meg is kell lennie hamarosan, mert ma épp annyi víz csordogált be, hogy ne akarjak túl sokat várni vele...

Na azért nem hanyagoltam se a pickert, se a feedert. Kislánykámmal ezzel ültünk le úgy 10 óra felé a szemesi szabad-strand területén. Ezt amúgy június 1-ig meg lehet tenni.

Viszonylag szeles idő volt, habár a hullámzás nem volt túl nagy. Két nappal ezelőtt viszont fehér tarajas hullámok voltak. Ezért a közepes spicctagot tettem fel. Etetőkaja piros epres, csontival dúsítva. Szerelék: Pickernél 14-es főzsinór és előke, 16-os horog, kettő-három csontival csalizva, 20g-os etetőkosárral. Feedernél 18-as főzsinór, 16-os előke, 12-es horog, 40g-os etetőkosár, gilisztacsokorral/csontival csalizva.

Fél órán belül volt egy küszünk a pickerre és egy - a mai valóságban normális méretűnek számító - tenyereske keszegünk a feederre. Kicsi lánykám nagyon örült mindkettőnek. Később elunta a várakozást, de azért a következő küsznél ugyanúgy örült.

Azután technikai szünet volt és már csak a pergetős és legyezős cuccokkal tértem vissza. Szép lassan bearaszoltam a nádas nyílt víz felöli részére), és ott kezdtem a legyezést gyakorolni. Nem titkolt okból mentem ide: egyrészről a tapasztaltabb horgász szemek elöl takarva gyakorolni és leküzdeni a gázlóruhás félelmeimet. Merthogy annyi rémtörténetet sikerült magamba szívnom a gázlóruhákkal kapcsolatban, hogy komoly fóbia alakult ki bennem. Charlie után szabadon: "Régóta meg van a gyógyszer ha valaki fél..." Ezt már rég megtanultam: a félelmet csak bátorsággal lehet legyőzni. Úgyhogy bátorkodtam. A fóbia meg félig megszűnt, de ez is egy lépés.

A legyezéssel kapcsolatban a youtube-t hívtam tanárként segítségül. Tegnap éjjel megismertem a roll és basic cast-okat, pár hibát (mint a wrist cast) és sok más érdekességet. Volt egy benyomásom az egész legyezős horgászatról, hogy az egész egyszerre kifinomult és egyszerre ősi vadászat. Á, nem is tudom megfogalmazni jól.

Végső soron a dobások - kezdőként - jól sikerültek (pl. legyet nem szakítottam be, pedig ezzel számoltam), de a horgászat ennyiben kimerült. Mi jön ezután? Hogy fogok halat? Csak látott halra lehet menni? Csak tiszta vízben - zavarosabb víz kizáró ok? Hányszor érdemes egy ígéretes helyet megdobni? Lézetik agyondobálás a legyezéssel? Hogyan kell mozgatni/bevontatni a legyet? Kell mozgatni? Látnom kell folyamatosan a legyemet? Mi van, ha elsüllyed? Hagyjam természetesen süllyedni? Hogyan látom a kapást?
Van még mit tanulnom. Még az alapokat sem tudom...

Azzal, hogy megállt a tudományom, átnyergeltem a pergetésre. UL pergetésre készültem. Berkley Cherrywood 5-20g, ehhez alkalmas apró wobblerek, körforgók.
Rögtön a második dobásra egy körforgót beszakítottam egy nádtorzsába. Így váltottam felúszó wobblerre. Egy jól kinéző védettebb öblöt néztem ki célként. Kb tizedik dobásra jött az első műcsalis halam - egy naphal.

Ahogy megláttam, hogy egy hal követi a wobblert - az idő lelassult. Elsőként azt hittem, hogy sügér, de egy pillanattal később már láttam, hogy nem az. Gyönyörű volt látni, ahogy követi, majd ráront. A kiemelésre már nem is emlékszem, csak arra, hogy ott van a kezemben az a szép hal. Életem első műcsalis hala. Nagyon szép élmény volt.

Utána még pár másik öblöt is meglátogattam, de nem volt semmi. Végül kanálra váltottam és a töbszöri elakadás- kiszabadítás során egyre jobban begázoltam egy nádöbölbe. Ott álltam a gázlóruhámban egy rakat kishal között, akik szétvillantak a kanál érkeztekor. Nagyon élveztem ezt is - hogy a természet része lehetek, annak végzetes zavarása nélkül.

Az összes hal ment vissza a vízbe a kifogás és fotózás után. Csodás napom volt!!


2010. április 18.

Kismaros - Morgó patak

Ovis kirándulás keretében jártunk itt. A patak és a környezet gyönyörű volt. A városi sivársághoz szokott szem alig telhet be egy ilyen látvánnyal. Ráadásul tavasz van!
Elvittem a kis Shimanó UL botomat, hogy hátha... Egy negyed óra csak akad. Persze akadt. És persze a gyerekek egyből jöttek, és jobbról-balról kavicsdobálással alapozták meg a pecázás idilli hangulatát. Sebaj.
Lánykám - jó vezető módjára és a vérségi kapcsolat legitim okán - a többi apróságot egy sorba parancsolta és közölte, hogy mindenki pecázhat egyet. Ja?! Oké. Legyen.
Egy popper volt a zsinór végén, így hagytam, hogy a gyerekek mindegyike leeressze a vízfolyással a csalit, majd visszatekerje. Némelyiknek - főleg a kistesóknak - még ez a könnyű botocska is nehéz volt, de nagyon élvezték. Mindegyik kétszer állt sorba, és repetáztak, repetáztak...
Idehaza láttam, hogy van pisztráng ebben a patakban és főleg legyezés alkalmazható itt. Gázlóruhában csodás lenne egyszer végigmenni a patakon.

2010. április 12.

DTCS-RSD unloaded

Ma ismét kimentem az előzőleg bevált helyre. Sajna esővel fogadott a DTCS. A víz felszínén alig látszott bármilyen hal jelenlétre utaló jel - kivéve egy gyönyörű látott halat pár centire a vízfelszíntől. Sajnos épp a motyót raktam össze, így se fényképezni-, se a halra rápróbálkozni nem volt esélyem. Jött és ment.
Utána full betli. Még csak egy mozdítás se. Végül az ismétlődően elálló-újrakezdő eső végképp hazazavart. Sebaj. Majd legközelebb.
A soroksári Tesco meletti csatornán próbálkozott már valaki? Van abban élet?
 

2010. április 4.

Duna-Tisza csatorna és Ráckevei-Soroksári Dunaág

Délután kettőtől este hétig tudtam ma pecázni. Király volt.
A Duna-Tisza Csatornát néztem ki célpontnak Dunaharasztinál.

A csatorna elötti horgászboltba benéztem egy kis infóért és csontiért. A tanácsra hallgatva az RSD irányában követtem a csatornát a déli partján. Több helyi horgászt megkérdeztem és végül itt kötöttem ki: Dunaharaszti - DTCS-RSD, 'A spicc': N47° 21.317' E19° 4.358' magasság: 94 m Ez se DTCS, se RSD, hanem mindkettő egyszerre.

Az evezősök és motorcsónakosok forgalma ellenére egy gyönyörű hely. Sőt!! 

Életemben elöször találkoztam vidrával! Ez a ritka teremtmény háromszor is elúszott az orrom elött alig 5-10 méterre - persze lefényképezni nem tudtam. Mellette a szárcsák és kacsák hada is nagyszerű látvány volt.

Arról nem is beszélve, hogy a vízfelszínen megfigyelhető halmozgások is sokat ígértek.
A szerelék: egyetlen picker, 16-as főzsinór, átlátszó-tört gubancgátlócső, 20g-os kerek etetőkosár, benne piros epres etetőkaja. A horgokat/előkéket többször cserélgettem: a legjobban ez vált be: 20-as horog, 40cm-es 0.12-es előkén. A csali csonti volt.

A szemközti nádas tövébe dobáltam. Rögtön volt kapásom, még leülni sem tudtam. Sajnos a partszélen leakadt a tenyeres keszeg. Sebaj, már volt kapásom!!
A második kapásra egy kisebb keszeget tudtam akasztani, kiemelni majd elengedni:







Utána viszont már csak a hirtelen kapások jelentkeztek, amiket rendesen elszalasztottam. Előkét és horgot cseréltem többször is, de sajnos sikertelenül. Közben remekül szórakoztatott a környező állatvilág (vidra, szárcsák, sétálók kutyái) és szép táj, gyönyörű idő.



Végül a három méterre tőlem pancsoló küszök annyira 'felbosszantottak', hogy terveket kovácsoltam ellenük. Tettekre csak később került sor. Egy közjáték volt közben.

Vettem még februárban egy csontis szivacsot. Nem tudom mi a pontos neve - egy bő lyukbőségű szivacs, amibe belemásznak a kukacok és ezután felhasználható mint 'etetőkosár'. Gondoltam kipróbálom. Szépen bele is másztak, de kapást nem hozott a cucc. Kihúztam és szinte az összes csontit benne találtam. Úgy tűnik a hideg vízben nem tudtak mozdulni se. Majd melegebb vízben újra megpróbálom. Az eszközt mentéséért kitettem az egészet a napra, hogy melegedjenek és a fény elöl bújva lemásszanak a szivacsról. Utána a maradékot kihúzgálva a döglötteket bedobáltam a küszöknek, akik szinte vízfelszínről szeték le őket.



Gondoltam egyet: az előkére ráhúztam egy pufit és az egészet így, bármilyen súly nélkül a főzsinórra hurkoltam. A horogra egy szem csonti került, a technopufi meg kb 30 cm-re a horogtól. A kis tömeg miatt nem is tudtam bedobni, de szerencsére a szél és a 2.4-es picker segített. A szabadon sodródó 'úszót' hamar lerángatták a küszök.
Azt kell mondjam, hogy az egész délutánban ez volt a legizgalmasabb vadászat. Végül három darabot sikerült kifogni. Utólag gondolkodva egy primitív legyes horgászatot végeztem. Lehet, hogy bele kellene kóstolni a legyezésbe?



Csodás délutánom volt! Ide még máskor is eljövök.