Pere-lízis

Hernád ismét - három napban: első, második és harmadik nap...

Délegyháza délig

Délegyházi bellyzés a nyári kánikulában...

A szépséges Ipoly

Első találkozásom az Ipollyal...

Hosszú horgász hétvége Hernádon

Közösségi horgász esemény saját szemszögből...

Balaton Hal-A-Ton

Egy nyaralás emlékképei..

Hajnali balinozás a Dunán

Egy hétköznap hajnali rövid lengetés..

Balatoni Bahamák

Egy kis nagyvilági életérzés idehaza..

I. Zagyva Party - Műlegyes verseny

Trópusi dzsungel az ország közepén..

I. Sió Műlegyes Kupa

Az első versenyélmény..

2010. július 12.

Naphal buzera

A robotolásból elegünk lett, így fogtuk magunkat és lementünk egy napra Balatonszemesre.
Persze egy kis peca sem maradhatott ki, így a legyezős és könnyűpergetős cuccomat becsomagoltam. Semmi kedvem nem volt a kánikulában a móló kövén üldögélve-, mozdulatlanul a kapást lesve szénné aszalódni. Akkor már inkább maradjunk mozgásban...
Másrészről a nádasban sem akartam a milliárdnyi szúnyog martaléka lenni, ezért a móló elején kezdtem, hátha látszik valami... Itt, a tenyérnyi naphalak birodalmában aztán le is ragadtam. Jó négy órán keresztül csak ezeket a jövevényeket figyeltem és buzeráltam.
Még mielőtt azt mondaná valaki, hogy ez aztán az időpocséklás..! - én bizony egyáltalán nem éreztem annak. Sőt! Megfizethetetlen tapasztalat a halakat megfigyelni, ahogy mindenféle csalit bevetve kapásra próbálom ingerelni őket.
Megfigyeltem, ahogy a területüket védik, ahogy érdeklődnek a csalik iránt, ahogy a trükköket kifigyelik, ahogy a gyanú átfut rajtuk, ahogy tüntetőleg semmibe veszik a próbálkozásaimat, és ahogy a csaliváltásnál újra ugyanezek végigjátszhatóak... Hatalmas élmény és áldás, ami most megtörténhetett velem.
A mellettem fel és alá sétáló-, néha nyüzsgő tömegből szinte semmit nem észleltem, csak ezeket a kis teremtményeket és az ő kis világukat.
Bevetettem mini wobblereket, 0-ás körforgókat, különféle legyeket, és mini twistereket. Egyedül a kanalakat hagytam ki, pedig volt nálam az is.
A legjobban a száraz legyekkel és a mini twiszterekkel sikerült kapást elérnem, de akadás/megakasztás egyikből sem lett.
Kétszer láttam egy jókora balint is belül-, a kikötő felőli oldalon. Igaz csak egy-két másodpercre, de ez is egy élmény volt: ilyen cirkálók is léteznek, amelyek akár egy pillanat alatt átformálhatják a naphalak folyton rendeződő világát is.
Szóval a természet ismét megmutatta nekem az arcát. És ez az élmény csak az enyém lehetett. Köszönet érte.

2010. július 1.

Némi szünet

Habár itt a nyár és minden pecázásra csábít - egyéb (értsd: sokkal fontosabb családi) elfoglaltságaim miatt egy ideje prosodnak már a botok. Úgy tűnik még egy kis pornak rájuk kell kerülnie, és csak később lesz módom ismét a vízparton kalandozni.
Szóval adásszünet...
Elnézést érte.

2010. június 13.

Első legyes halam

Szombat délelőtt a szemesen a nyugati irányban található nádast céloztam meg. Ki szerettem volna már próbálni az angliából beszerzett légykészletet.

Amúgy ez a légykészlet nagyon olcsó volt: míg idehaza 300-500 Ft egy darab légy, addig onnan - ideszállítással együtt - 30-50 Ft-ért, tehát tizedannyiért lehet legyeket szerezni. Ez pedig azért lényeges, mert - mint minden más pecázási módszerben is - a vizek mindig szednek vámot. Pergetésnél wobblert, körforgót; fenekezésnél-úszózásnál csalit meg etetőanyagot, de akár teljes végszerelékeket is. Legyezésnél meg a tipettet és a legyeket. Összeségében nálam a legyezés a legolcsóbb módszer - ha ebből a szempontból nézzük. Illetve a könnyű felszerelés adta mobilitás is komoly előny. Ha feederezni megyek - hát.. egy kiskocsi nem ártana...

Szóval a nádas felé vettem az irányt. Könnyű felszerelésben cserkeltem a nádszálak között, hogy egy jó helyet találjak, merthogy a nádast szinte egyáltalán nem ismerem.
Végül egy nádöböl nyílt víz felöli nádfalába álltam be. Az öbölben pár szedést láttam, így a szemközti nádfal előtti árnyékos területet célozgattam - több-kevesebb sikerrel.

Rögtön az első és a második dobásra volt két ráfordulás, ami nagyon meglepett. Azt hiszem talán egy naphal lehetett a próbálkozó. Egy pici popper volt a zsinór végén, de ez nagynak tűnt a halhoz képest, ezért cseréltem másra.

A bogaras szaktudásom hagy némi kívánnivalót maga után, ezért a szofisztikált bogárválasztás nálam egy "na legyen ez" felkiáltással történik. Úgy tűnik most jól sikerült a választás, mert kb az ötödik dobásra egy ráfordulás közben egy tenyérnyi vörösszárnyú keszeg lekapta a legyet.

Ez a legszebb a legyezésben. Látni a halat kapás közben. Nagyon boldog voltam.
A halat elengedtem, de érdekes mód, alig akart elmenni. A vízben tartott nyitott tenyremben legalább öt másdpercig volt, mielőtt elúszott volna.

2010. június 7.

Keszegívás

Ma szemesen voltunk ismét - végre elállta az eső és a tavasz-, vagy inkább a nyár újraindult. Rengeteg májusi (!!) cserebogár van a fűben. Árvaszúnyog hadak mindenfelé. És ívnak a keszegek. Legalábbis a szemesi kövezésen végig csak ívó, fröcskölő halakat lehetett látni.

2010. május 24.

Mocsári törpék és mólós mennyország

Ma ismét szemes felé vettük az irányt - megnézni, hogy a dédi házikójában történt-e valami kár a sok eső és a viharok miatt. Hála Istennek semmi gond nem volt.
Gyorsan összerámoltam, és irány a mocsár. Még az első alkalommal kinéztem magamnak egy nyitottabb vízterületet, és nagy reményekkel vágtam bele a pecába.
A megközelítéssel is gondok voltak, mert teljesen körbejártam a területet, míg végül egy ígéretesnek tűnő vadcsapáson sikerült eljutnom a víz széléra. Etettem, bedobtam, vártam. A remények hamar szertefoszlottak, mert csak törpéket akasztgattam egymás után. Nem tudm, hogy más hogy van ezzel, de én undorodom a törpeharcsától. Olyan, mint egy százéves löttyedt f@sz.. - képletesen mondva - bööööeeeeeee..
Na ide se jövök többet felkiáltással irány haza, hogy egy kis időt eltöltsek a lánykámmal a játszón. Majd addig nyúzott - nagyon nem kellett erölködnie - míg elmentünk együtt pecázni a mólóra. Ismét a szokásos hely: nyugati kar, kanyarív.
Kislánykámnak a szereléke egy 0.3 grammos úszó és egy csonti a 20-as horogra. Végre megtört az átok - Bagaméri után szabadon - és az én kis vigyorgó csillagom egymás után akaszgatta a sneciket. Az öröme - és természetesen az enyém is - határtalan volt. Szinte eksztázisban rohangált fel-alá, hogy mindenkinek a tudomására hozza: Ő is a horgásztársadalom teljes jogú tagja! És kész!
Mondjuk a rohangálás azért is volt nagy szó, mert a zúzott köves móló + egy óvodás mezitláb + rohangálás nem igazán szokott összejönni... Neki mégiscsak sikerült. Távozz tőle lúdtalp!
Végül annyira lekötött a leányzó szerelékével való foglalatosság - persze én is élveztem a snecizést -, hogya hozzánk kilátogató feleségem akasztotta meg a pickerem végét rángató szebb kárászt.
Így zárult a nap este öt körül. Épp időben távoztunk, mert mire hazaértünk bringával, már egy jókora zápor első cseppjei kezdtek esni.

2010. május 23.

DTCS - Vasúti híd

Ma a DTCS felé vettem az irányt. Nagyjából céltalanul mentem, csak egyet akartam - nem beépített partokon pecázni. Így aztán a csatorna bal oldalán próbáltam haladni és végül a Vasúti hídnál parkoltam le. Innen gyalog folytattam az utam. Ide jutottam:
Dunaharaszti - DTCS, Vasúttól lefelé: N47.331849° E19.085556° | N47° 19.911' E19° 5.133' magasság: 99 m
Na jó, nem csak egy helyen dekkoltam, hanem mozogni is kellett, de nagyjából itt töltöttem el 3 órát.
Csak két botot vittem magammal. A Berkleyt drop-shot szerelékkel, és az 5-ös legyező botot. Az Auchanban vettünk tegnap egy horgász mellényt ezeöccá-ért, így minden plusz cuccot ebben vittem magammal. Igazán hasznos dologként vált be ez mellény.
Dobálgattam, dobálgattam, odébbáltam, dobálgattam - semmi. Legyezést is gyakoroltam, de a hátam mögött magasodó parton állandóan elakadtam.
Aztán a magaspart tetején - jó öt méterre a víz felett - sétálva megláttam egy jókora halat. Karhosszúságú volt, de a fajtáját nem tudtam belőni. Messze is volt és nem volt még ilyenhez szerencsém. Nem ponty, nem csuka. Talán balin, de hogy a DTCS-n van-e...
Tisztán, jól láthatóan úszkált a felszín alatt - én pedig követtem. Felébredt a vadásszenvedélyem. Fel alá úszkált egy adott területen, így én is ingáztam vele. Egyszer két hasonló, de kisebb társával együtt láttam, de azok hamar eltüntek.
Végül hiába ébredt bennem vágy arra, hogy elkapjam. Ez a hal bizony nem volt étvágyánál. A fel-alá úszkáláson kívül semmit sem csinált.
Aztán jött egy-kettő-sok telefon a lánykámtól, hogy nagyon hiányol. Így a hal fontosságát veszítette és mentem haza.

2010. május 8.

Legyezős cuccok

A tegnapi szerzeményem egy Balzer Titan Fly 6/7 alu műlegyes orsó - a Silstar 6/7-es bothoz, amit meg a horgászbizományiban vettem még egy hete.
Az ebay-en vettem hozzá 20 lb-s backing-et, egy WF7 FL zsinórt és egy 4 lb-s előkét (9ft 5X). A meglévő 2 és 4 lb-s fluorocarbon tippet is hasznos lesz ehhez. Most már csak elég okosnak és ügyesnek kell lenni ahhoz, hogy mindezt jól egybeszerkesszem.
Aztán vigyázzatok balatoni balinok. Legalább az egyikőtök ne röhögje magát halálra, amikor jövök...

2010. május 6.

FOKÁzás

Ennek a bejegyzésnek semmi köze a szép- (vagy inkább hasznos) emléku katonakoromhoz.
Munka után kimentem a FOKA öbölhöz legyezést és pergetést gyakorolni.
A legyezés szempontjából nehezített volt a pálya, a ferde part miatt. Olvastam-, illetve videókat is megnéztem már a spey castingról, amit pont ilyen célra találtak volna fel, de bizony énnekem ez még továbbra is felfedetlen titkok között maradt. Így aztán csak próbálkoztam érzés szerint.
A halmozgás sok jele látszott a vízfelszínen. Ezek egészen a szemerkélo eso eleredtéig jól olvashatóak voltak. Voltak balin csapta nagyobb csobogások is.
Sajnos a ferde part miatt ügyetlenül dobálgatott legyeim egyike sem hozott kapást, de még csak egy leszedést, megpiszkálást sem. Így aztán beköltöztem egy fa alá és egy bokor mögé, hogy kipróbáljam a korábban elokészített dropshot szerelékemet. Olyan, legyen-hátha alapon.

Az egyik szerelék egy 10g-os-, a másik egy 20g-os körteólomból-, többszörösen hajtott és sodort gumicérnából állt. A 16-os fozsinórra ment a worm horog, alá vagy fél méterre egy kapocs, erre meg a gumizott ólmok. Továbbra is a Berkley Gulp worm-ot használtam a horgon.
Sajnos a dropshot csalivezetésem inkább risztóan hatott, így azon próbáltam finomítani. Gyakorolgattam a partszéli sekélyesben, ahol jobban láttam a kukac mozgását. A kezdeti ideges mozgatásból így jutottam el az életszerubb változatig. Ennek ellenére ez a módszer sem hozott kapást. Váltottam megint.
Amúgy ezt élvezem a legjobban: egy oldaltáska cucc, két bot, sapka, napszemüveg - és mehetek pecázni mozgékonyan, ahova tetszik.
A Berkley Cherrywood-hoz az egyik legféltettebb wobbleremet tettem fel, egy Glas Fat Rap-et. Egybol el isakadtam a partszéli kövezésben. Végül - hála a mindenhatónak - visszaadta a víz a csalit, épen és egészségesen. Kapás ezen sem volt. Váltottam másik és harmadik woblerre, aztán kanálra is. Sehol semmi.
Közben láttam, hogy egyre jobban sötétedik az ég a hátam mögött, és tudtam, hogy menni kell. Na de még egy dobást, meg egy másikat, meg még egyet...
Végül mire összepakoltam és elindultam visszafelé, pont annyival voltam késésben, hogy a környéken egyetlen fedezékem se legyen a zápor legjavának érkeztekor. Eláztam, de alaposan. A tapadó vizes göncök ellenére jól esett a természet hatalmát látni és érezni.
Pihenteto pár órát tölthettem pec-ázással megint.

2010. május 2.

Balatonszemes du.

Délutánra kinézett egy másfélórás üres idő, így újra pecáztam. Viszont nem a Tetves-pataki mocsárhoz, hanem a szemesi mólóra mentem.
Volt egy adag bekevert etetőkajám, egy fél doboz gilisztám, plusz vettem hozzá egy doboz csontit még. Erről jut eszembe, hogy egy horgászbolt és csónakkölcsönző nyílt a móló nyugati szárának bejáratánál. Hátha valakinek hasznos ez az infó.
Picker-feeder párossal terveztem a pecát, de az eleján olyan erős hullámzás volt, hogy a picker a legerősebb spiccel is olyan bólogatásokat végzett, hogy abból semmit sem tudtam kiolvasni.
A pecát egy korrekt alapozó etetéssel kezdtem, aminek azonnal meg is lett az eredménye. Az első csalizott dobás öt perc alatt egy szép keszeget hozott a feederen. Azután még egy küszt, és a picker egy gébet. Utána némi szünet, de miután a kosárba egy csontis szendvicset pakoltam újra két keszeggel gyarapodott a szákom.
Hát igen. Ennyit a CnR-ről... Anyósom halat kért, így a kicsik visszamentek, de a nagyobbakat megtartottam. Az vesse rám az első követ, aki...
Na ez egy olyan peca volt, ahol magabiztosan otthon éreztem magam, tudtam mit-mikor kell tennem a fogásért és szép halakat sikerült fognom. A legyezés csak merő bénázás ehhez képest. Legalábbis jelenleg még...
De gyakorlok. Végül allrounder leszek... úgy 20 év múlva...

2010. május 1.

Balatonszemes de.

Reggel 9-re érkeztünk. Kislánykám azonnal elment a helyi majálisra, ahol több versenyen is részt vett ééééés... egy első, egy harmadik és egy hetedik helyezést is összeszedett.
Én viszont más pályákon jártam és kevesebb trófeával is tértem haza. Ismét a Tetves-patakot vettem célba, de most bringával mentem, hogy a patak felsőbb részét is meg tudjam nézni.
A patak - ameddig végigjártam - telis tele volt snecikkel. Legyezgettem, gyakorolgattam. Próbáltam mindenféle legyet egészen a 20-as méretig csökkentve, hogy legalább egyet ki tudjak szedni. Ők egyttműködést mutattak, mert szorgalmasan leszedegették a legyeimet a vízfelszínrőL, de ennek ellenére egyet sem fogtam ki közülük. Így aztán folyásiránnyal szemben haladtam és eljutottam egészen az M7-ig. Itt egy sehovase vezető hídon átmentem a túloldalra és ott le is ragadtam.
Mocsár | N46.789271° E17.746837° | N46° 47.356' E17° 44.810' |magasság: 104 m
Egy mocsár vagy öntésterület volt, ahova jutottam. Öt-tíz halat is láttam komótosan úszkálva egy nádöbölben. Sügért, naphalat felismertem, de volt másfajta hal is. Na meg egy komolyabb-, úgy 15-20 cm-es mocsári teknős is többször tiszteletét tette...
Próbáltam legyezve halat fogni, de csak a sneciket érdekelte és tíz perc alatt két legyet is beszakítottam a nádasban, így előkaptam a spiccbotot és gilisztával csalizva próbálkoztam. Az eredmény egy közepeske naphal. Végül az úszos szereléket is sikerült a nádba szakítanom.
Ebédre hazatekertem azzal a reménnyel, hogy hátha délután még lesz időm visszajönni.

2010. április 26.

Balatonszemes, Tetves-patak, Legyezés

Ma csak egy rövid műlegyezésre, illetve jobban mondva annak gyakorlására volt lehetőségem.
Sikerül összeszednem valami vírust, ami fizikailag eléggé legyengített. Szombat estére már tűrhető állapotúnak nyilvánítottam magam, így másnap reggel már a Balaton felé tartottunk.
A legyes cuccomat készítettem, és nem bántam meg. Az előkére kötöttem egy tippetet, de így jó ötven centivel hosszabb lett a kettő a bot hosszánál. Ezen még korrigálnom kell.
Szemestől nyugatra egy kis csatornát szúrtam ki már korábban, amikor Lellére mentünk át, így most ide tartottam. Itthon kiderült, hogy Tetves-pataknak hívják, ami meglehetősen ronda név egy ilyen szép kis pataknak. Szóval nem csatorna, hanem patak.
Tetves patak | N46.799740° E17.746227° | N46° 47.984' E17° 44.774' | magasság: 101 m
Pár filmben már láttam olyan képeket, amikor a halak a vízben hajladozó zöld növényszálak (River weed, mi ez magyarul?) között állnak a halak áramlással szemben. Na ez most ilyesmi volt nagyjából. De csak nagyjából - Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk... Halra nem lehetett panasz, rengeteg apróhal fickándozott, villogott a vízben. A víz is tökéletesen tiszta volt, egyedül a "zöld" helyett, inkább a barna volt a domináns. Sajnos nem értek ezekhez a vizinövényekhez, ezért lövésem sincs, hogy mifélék ... csak mások.
Nekiálltam legyezni. A szél meg fújni. A zsinórom meg gubancolódni. A legyem meg leakadni, meg mindenféle szirszart összeszedni. A hasam meg fájni... A hasfájás odáig fajult, hogy egy óra múlva hazavánszorogtam és csak fekvéssel/alvással tudtam helyreállni kissé. Hja, rossz volt a diagnózisom. Nem jött még rendbe a testem.
Mindenesetre ez alatt az egy óra alatt, némi gyakorlásban azért volt részem, meg a halak megfigyelésével is remekül szórakoztam. Mondjuk polarizált szemüveg nélkül semmit sem láttam volna belőlük.
Egy-két ráúszást, meg légypöckölgetést sikerült elérnem - ami azt jelentette, hogy nagyon-nagyon kezdő legyesként is sikerült kontaktust teremtenem a halakkal. Ez szerintem eredmény. Szóval elégedett vagyok.
Ezt a patakot még meglátogatom párszor, az biztos (ha Isten is úgy akarja, egészséges leszek és élek). Főleg, hogyha a halak már nagyobbacskák lesznek, akkor remek kikapcsolódást találhatok köztük.
A következő lépés a légysatu/bobin/kötőanyagok beszerzése, pár légy megkötésének magtanulása és azok kipróbálása.
Jól érzem magam a természetben. Nagyszerű nap volt.
Ja és a cserebogak is előjöttek már.

2010. április 19.

Szemesi örömhorgászat

Ezúton be kell valljam - még ha megsértem is ezzel bármelyik látogatóm -, hogy elhamarkodott volt a blog nevének választása [a legelső blog még más név alatt futott]. Én bizony úgy gondoltam, hogy a pickerezés és feederezés az én műfajom, és nem is érdekel más. Punktum. Ehhez képest idén már a pergetés és újabban a legyezés felé is megnyíltam. Alaposan.

Kaptam ugyanis egy legyező felszerelést ajándékba. (Mondtam - áldott egy asszony. Ez úton is köszönöm.) Szóval a halvadászó felszerelésem legújabb tagja: 8 és fél lábas, #4-5-ös bot, WF/5-ös legyező zsinórral, egy egyszerű grafit orsón, plusz 10 db légy. Volt már egy gázlóruhám is, amit a vaterán vettem. Ugyan a csizmánál ereszt egy kicsit, ezért volt olcsó vétel, de gondoltam megjavítom majd. Hát ennek meg is kell lennie hamarosan, mert ma épp annyi víz csordogált be, hogy ne akarjak túl sokat várni vele...

Na azért nem hanyagoltam se a pickert, se a feedert. Kislánykámmal ezzel ültünk le úgy 10 óra felé a szemesi szabad-strand területén. Ezt amúgy június 1-ig meg lehet tenni.

Viszonylag szeles idő volt, habár a hullámzás nem volt túl nagy. Két nappal ezelőtt viszont fehér tarajas hullámok voltak. Ezért a közepes spicctagot tettem fel. Etetőkaja piros epres, csontival dúsítva. Szerelék: Pickernél 14-es főzsinór és előke, 16-os horog, kettő-három csontival csalizva, 20g-os etetőkosárral. Feedernél 18-as főzsinór, 16-os előke, 12-es horog, 40g-os etetőkosár, gilisztacsokorral/csontival csalizva.

Fél órán belül volt egy küszünk a pickerre és egy - a mai valóságban normális méretűnek számító - tenyereske keszegünk a feederre. Kicsi lánykám nagyon örült mindkettőnek. Később elunta a várakozást, de azért a következő küsznél ugyanúgy örült.

Azután technikai szünet volt és már csak a pergetős és legyezős cuccokkal tértem vissza. Szép lassan bearaszoltam a nádas nyílt víz felöli részére), és ott kezdtem a legyezést gyakorolni. Nem titkolt okból mentem ide: egyrészről a tapasztaltabb horgász szemek elöl takarva gyakorolni és leküzdeni a gázlóruhás félelmeimet. Merthogy annyi rémtörténetet sikerült magamba szívnom a gázlóruhákkal kapcsolatban, hogy komoly fóbia alakult ki bennem. Charlie után szabadon: "Régóta meg van a gyógyszer ha valaki fél..." Ezt már rég megtanultam: a félelmet csak bátorsággal lehet legyőzni. Úgyhogy bátorkodtam. A fóbia meg félig megszűnt, de ez is egy lépés.

A legyezéssel kapcsolatban a youtube-t hívtam tanárként segítségül. Tegnap éjjel megismertem a roll és basic cast-okat, pár hibát (mint a wrist cast) és sok más érdekességet. Volt egy benyomásom az egész legyezős horgászatról, hogy az egész egyszerre kifinomult és egyszerre ősi vadászat. Á, nem is tudom megfogalmazni jól.

Végső soron a dobások - kezdőként - jól sikerültek (pl. legyet nem szakítottam be, pedig ezzel számoltam), de a horgászat ennyiben kimerült. Mi jön ezután? Hogy fogok halat? Csak látott halra lehet menni? Csak tiszta vízben - zavarosabb víz kizáró ok? Hányszor érdemes egy ígéretes helyet megdobni? Lézetik agyondobálás a legyezéssel? Hogyan kell mozgatni/bevontatni a legyet? Kell mozgatni? Látnom kell folyamatosan a legyemet? Mi van, ha elsüllyed? Hagyjam természetesen süllyedni? Hogyan látom a kapást?
Van még mit tanulnom. Még az alapokat sem tudom...

Azzal, hogy megállt a tudományom, átnyergeltem a pergetésre. UL pergetésre készültem. Berkley Cherrywood 5-20g, ehhez alkalmas apró wobblerek, körforgók.
Rögtön a második dobásra egy körforgót beszakítottam egy nádtorzsába. Így váltottam felúszó wobblerre. Egy jól kinéző védettebb öblöt néztem ki célként. Kb tizedik dobásra jött az első műcsalis halam - egy naphal.

Ahogy megláttam, hogy egy hal követi a wobblert - az idő lelassult. Elsőként azt hittem, hogy sügér, de egy pillanattal később már láttam, hogy nem az. Gyönyörű volt látni, ahogy követi, majd ráront. A kiemelésre már nem is emlékszem, csak arra, hogy ott van a kezemben az a szép hal. Életem első műcsalis hala. Nagyon szép élmény volt.

Utána még pár másik öblöt is meglátogattam, de nem volt semmi. Végül kanálra váltottam és a töbszöri elakadás- kiszabadítás során egyre jobban begázoltam egy nádöbölbe. Ott álltam a gázlóruhámban egy rakat kishal között, akik szétvillantak a kanál érkeztekor. Nagyon élveztem ezt is - hogy a természet része lehetek, annak végzetes zavarása nélkül.

Az összes hal ment vissza a vízbe a kifogás és fotózás után. Csodás napom volt!!


2010. április 18.

Kismaros - Morgó patak

Ovis kirándulás keretében jártunk itt. A patak és a környezet gyönyörű volt. A városi sivársághoz szokott szem alig telhet be egy ilyen látvánnyal. Ráadásul tavasz van!
Elvittem a kis Shimanó UL botomat, hogy hátha... Egy negyed óra csak akad. Persze akadt. És persze a gyerekek egyből jöttek, és jobbról-balról kavicsdobálással alapozták meg a pecázás idilli hangulatát. Sebaj.
Lánykám - jó vezető módjára és a vérségi kapcsolat legitim okán - a többi apróságot egy sorba parancsolta és közölte, hogy mindenki pecázhat egyet. Ja?! Oké. Legyen.
Egy popper volt a zsinór végén, így hagytam, hogy a gyerekek mindegyike leeressze a vízfolyással a csalit, majd visszatekerje. Némelyiknek - főleg a kistesóknak - még ez a könnyű botocska is nehéz volt, de nagyon élvezték. Mindegyik kétszer állt sorba, és repetáztak, repetáztak...
Idehaza láttam, hogy van pisztráng ebben a patakban és főleg legyezés alkalmazható itt. Gázlóruhában csodás lenne egyszer végigmenni a patakon.

2010. április 12.

DTCS-RSD unloaded

Ma ismét kimentem az előzőleg bevált helyre. Sajna esővel fogadott a DTCS. A víz felszínén alig látszott bármilyen hal jelenlétre utaló jel - kivéve egy gyönyörű látott halat pár centire a vízfelszíntől. Sajnos épp a motyót raktam össze, így se fényképezni-, se a halra rápróbálkozni nem volt esélyem. Jött és ment.
Utána full betli. Még csak egy mozdítás se. Végül az ismétlődően elálló-újrakezdő eső végképp hazazavart. Sebaj. Majd legközelebb.
A soroksári Tesco meletti csatornán próbálkozott már valaki? Van abban élet?
 

2010. április 4.

Duna-Tisza csatorna és Ráckevei-Soroksári Dunaág

Délután kettőtől este hétig tudtam ma pecázni. Király volt.
A Duna-Tisza Csatornát néztem ki célpontnak Dunaharasztinál.

A csatorna elötti horgászboltba benéztem egy kis infóért és csontiért. A tanácsra hallgatva az RSD irányában követtem a csatornát a déli partján. Több helyi horgászt megkérdeztem és végül itt kötöttem ki: Dunaharaszti - DTCS-RSD, 'A spicc': N47° 21.317' E19° 4.358' magasság: 94 m Ez se DTCS, se RSD, hanem mindkettő egyszerre.

Az evezősök és motorcsónakosok forgalma ellenére egy gyönyörű hely. Sőt!! 

Életemben elöször találkoztam vidrával! Ez a ritka teremtmény háromszor is elúszott az orrom elött alig 5-10 méterre - persze lefényképezni nem tudtam. Mellette a szárcsák és kacsák hada is nagyszerű látvány volt.

Arról nem is beszélve, hogy a vízfelszínen megfigyelhető halmozgások is sokat ígértek.
A szerelék: egyetlen picker, 16-as főzsinór, átlátszó-tört gubancgátlócső, 20g-os kerek etetőkosár, benne piros epres etetőkaja. A horgokat/előkéket többször cserélgettem: a legjobban ez vált be: 20-as horog, 40cm-es 0.12-es előkén. A csali csonti volt.

A szemközti nádas tövébe dobáltam. Rögtön volt kapásom, még leülni sem tudtam. Sajnos a partszélen leakadt a tenyeres keszeg. Sebaj, már volt kapásom!!
A második kapásra egy kisebb keszeget tudtam akasztani, kiemelni majd elengedni:







Utána viszont már csak a hirtelen kapások jelentkeztek, amiket rendesen elszalasztottam. Előkét és horgot cseréltem többször is, de sajnos sikertelenül. Közben remekül szórakoztatott a környező állatvilág (vidra, szárcsák, sétálók kutyái) és szép táj, gyönyörű idő.



Végül a három méterre tőlem pancsoló küszök annyira 'felbosszantottak', hogy terveket kovácsoltam ellenük. Tettekre csak később került sor. Egy közjáték volt közben.

Vettem még februárban egy csontis szivacsot. Nem tudom mi a pontos neve - egy bő lyukbőségű szivacs, amibe belemásznak a kukacok és ezután felhasználható mint 'etetőkosár'. Gondoltam kipróbálom. Szépen bele is másztak, de kapást nem hozott a cucc. Kihúztam és szinte az összes csontit benne találtam. Úgy tűnik a hideg vízben nem tudtak mozdulni se. Majd melegebb vízben újra megpróbálom. Az eszközt mentéséért kitettem az egészet a napra, hogy melegedjenek és a fény elöl bújva lemásszanak a szivacsról. Utána a maradékot kihúzgálva a döglötteket bedobáltam a küszöknek, akik szinte vízfelszínről szeték le őket.



Gondoltam egyet: az előkére ráhúztam egy pufit és az egészet így, bármilyen súly nélkül a főzsinórra hurkoltam. A horogra egy szem csonti került, a technopufi meg kb 30 cm-re a horogtól. A kis tömeg miatt nem is tudtam bedobni, de szerencsére a szél és a 2.4-es picker segített. A szabadon sodródó 'úszót' hamar lerángatták a küszök.
Azt kell mondjam, hogy az egész délutánban ez volt a legizgalmasabb vadászat. Végül három darabot sikerült kifogni. Utólag gondolkodva egy primitív legyes horgászatot végeztem. Lehet, hogy bele kellene kóstolni a legyezésbe?



Csodás délutánom volt! Ide még máskor is eljövök.

2010. március 31.

Drop Shot

A Sikeres sporthorgász áprilisi számában van egy cikk, ami felkeltette az érdeklődésemet: a drop shot technikáról szólt. Volt egy órám erre, így rövid metrózás és az Újpesti öböl-, és a technika kipróbálása mellett döntöttem.
Természetesen nincs speciálisan ilyen célú szerelékem, de majdnem mindenféle akadt hozzá a dobozban: hosszú szárú vékony worm horog, egy csomag berkley gulp worm. Dropshot végólmom nem volt, de akadt egy forgókapcsos 20g-os pálcaólmom, így azt használtam erre a célra. Kicsit túlméretes volt, de sebaj. 10g-osban jobb lett volna.
A szerelék úgy nézett ki, hogy alul egy füllel hurkoltam a főzsinórra az ólmot, fölötte mondjuk 70 cm-el volt a horog, arra a berkley worm középen megtűzve.
Előre szólok, hogy betli volt, de az ismerkedés is elég örömet adott. Már az első dobásnál elakadtam, és már majdnem égi jeleken kezdtem gondolkodni, de végül sikerült visszakapni a cuccom. Helyet váltottam, és itt már egész jól ment a dolog. A sekélyebb vízben próbálgattam kitalálni a cincálás minél élethűbb mozdulatait. Ezt még újra meg fogom próbálni, ha több időm lesz.
Az idő gyönyörű szép volt. A fák lassan virágba borulnak. A Duna 10°C-os, 3,3m magas.
Ha beválik ez a módszer, akkor beszerzek hozzá speckó horgot és ólmot is. Ez pl igen okos találmánynak tűnik:

2010. március 21.

Balatonszemes

Hála Istennek elég sűrű jutottam a héten peca-lehetőségekhez. Ma Szemesen voltunk, ebben a gyönyörű tavaszi időben: 18°C, sok napsütés, de viszonylag erős szél is.
Tervezett helyek:

A szél miatt a móló belső felét választottam volna, de az egyik helyi horgász felhívta a figyelmem, hogy új táblát helyeztek ki:

  Megmondom őszintén, hogy a táblát nem láttam (utólag kerestem meg), és nem is nagyon feltűnő. A többi horgászon is látszódott a zavarodottság, és ketten is odajöttek hozzám tanácsot kérni, hogy akkor most hol lehet horgászni...
A fenti képen is jól látszik, hogy egyetlen hajó sem volt a kikötőben, így a tiltás értelmét nem értem. Annál is inkább, mert a telepítésekkor épp ide, a kikötőbe is bőven jut(ott) hal.
Mindenesetre idehaza rákerestem a dologra és ezt találtam itt:
2010.03.17 11:50:58 - Több horgászt is megkérdeztem, akit el tudtam érni és egyöntetüen állítják, hogy tavaly nem volt kint [a tábla].
2010.03.17 12:31:40 - Most télen tették ki a jégremenni-egybeírva-táblával együtt.
2010.03.17 12:46:31 - Uraim! Az senkit ne zavarjon, hogy a kikötoben eddig is TILOS volt HORGÁSZNI! Az hogy a BAHART ezt nem tartatta be a kikötoorökkel, illetve a Vizirendorök nem foglalkoznak(tak) vele, attól még TILOS! Hosszas vitát lehetne errol folytatni pro és kontra érvekkel és valahol a ketto között van, lenne az igazság! A jogalkotók valamilyen okból kifolyólag a tiltás mellett döntöttek. (kb.30 éve TILOS)
Magán véleményem szerint a kiköto felé ÉN is tiltanám, a kiköto nyitvatartási ideje alatt, de a kiköto mólóról kifelé megengedném minden idoben! Az egy másik kérdés, hogy általában a kikötok mindkét oldalán kijelölt fürdohelyeket létesítettek. Ergo kijelölt fürdohelyen is TILOS a horgászás. (Ha jól emlékszem V. v. VI.01-tol-IX.15-ig) Akkor most "szerencsétlen" hol horgásszon?
2010.03.17 16:05:14 - "Horváth Gyula, a hajózási társaság vezérigazgatója szerint semmi rendkívüli nem történt, csak egy érvényben lévo, a zavartalan hajóforgalmat biztosító rendeletnek kívánnak eleget tenni. Ez nem jelent teljes tilalmat a kikötoi horgászatra, csupán a kétmólós kikötok öbleit érinti a korlátozás. Továbbra is szabad a horgászat a mólók nyílt víz feloli oldalán, illetve az egymólós kikötok mindkét oldalán." Ezt találtam. Ha ez így van, akkor a táblából a sötétség sugárzik, mint "jégremenni" táblából. Miért nem lehet normálisan, érthetoen kitáblázni.
Szóval ez van. Még egy szabály, még tovább kurtított lehetőségek...

A 3,60-as feedert és a 2,40-es pickert választottam erre a pecára. Szokásos tört gubancgátlócsöves, 20/30g etetőkosaras végszerelék, piros-epres etetőanyag, csonti és giliszta csaliként. A csontiból jutott az etetőanyagba is.
Csodás három órám volt: nyugalom, béke, szép idő, hattyúk, vadkacsák + egy szép hal(acska):

A Balaton vize 5 fokos és elég magas volt. Csak nehogy megint ívás után/közben engedjék le. A tisztaságára sem lehet panasz - olyan 70 cm mélységbe le lehetett látni a móló belső részén (a külső rész az erős szél miatt irreleváns).

2010. március 19.

Séta: FOKA öböl és Újpesti öböl

Ismét a FOKA öböl felé vettem az irányt, de most inkább csak a körbejárást terveztem, hogy hátha találok jobb hely(eke)t is. Azért a biztonság - és ép elmeállapotom megőrzése - kedvéért vittem magammal pecás cuccot is: Berkley Cherrywood Spin és a nagyobbik csalisdobozom, benne mindenfélével, ami időközben 'beszerződött valahogy'.



A wobblerjeim többsége apróság: 3-5-7 cm-esek, de a két nagyobb noname típus sem túl nagy. Javarészt nappali színeket gyűjtögettem. Vatera, horgászbörze, ebay, horgászkiállítás a forrásuk. A többsége igen jó vásár volt, mint pl középen az a Rapala, amit 300 Ft-ért vettem, de nekem is csak ma derült ki, hogy ez tényleg egy Rapala.
0, 1, 2, 3-as körforgóim vannak, meg pár kanalam. Na ez utóbbiakkal nem tudtam még mit kezdeni. Utána kell járnom, hogy hogyan is kell ezeket használni.
Vissza a témához: A FOKA öböl bejárása gyorsra sikeredett, mert öten is pecáztak a szép időnek köszönhetően - így hamar kiderült hol is érdemes majd nekem is próbálkozni.
Ezért aztán hamar a nagy Duna felé vettem az irányt, és átvágtam az építkezési területen (persze megkérdeztem előtte), kihagyva az öböl és a folyó közötti félsziget belsejét. Azt hiszem ez a Marina part vagy vmi ilyesmi ahol végül kikötöttem. Innen az Újpesti öböl felé sétáltam, közben több helyen megálltam, hogy a doboz teljes tartalmát kipróbálhassam. erre vártam már mióta...
Kiderült, hogy a hozzáértés legkisebb jele nélkül vásárolt csalik igen jól használhatóak és hasznosak (lesznek). Pl. A wobblerek kb azonos arányban süllyedő és lebegő típusúak.
Így utólag vettem észre az érdekes kontrasztot ezen a parton. A Dunapart vad, természetes - mi más lenne? -, míg tőle 5 méterre az épített környezet kifinomult, formált. Békésen elfért a kövezésen heverő vaddisznótetem, halcsontváz, a parti tábortűz nyomai - szemben a kikövezett, nyírt és öntözött gyeppel körülvett korzón sétáló párokkal, kismamákkal, kocogó lakókkal.
Végül annyira belefelejtkeztem a csalipróbálásba, hogy szednem kellett a lábaimat, hogy időben hazaérjek. Na azért egy tíz pecet szakítottam az Újpesti öböl (üres) yacht kikötős öblének a megvizslatására. Itt is volt pár horgász, szóval akár erre is lehet jönni, ha van idő.
Hála Istennek, gyönyörű tavaszi idő volt.

2010. március 11.

FOKA öböl

Napok óta tudtam, hogy munka után lesz pár szabad órám, így előre készültem, néztem az időjárás előrejelzést, meg a vízállást.
A FOKA öblöt (N47° 32.573' E19° 3.716' magasság: 99 m) szemeltem ki magamnak célként. Korábban - Ördögh Máté írásában - olvastam erről a helyről. Nagyjából kézre is esett, így csak az időjárás és a vízszint számított.
Az időjárással végül szerencsém volt, annak ellenére, hogy hózáport, hideget és szelet ígérgettek. Nem mondom, hogy megizzadtam, de három órát sikerült eltöltenem a Duna partján. A vízállás is rendben volt, napok óta apadt.
Az igazsághoz tartozik, hogy végül nem mentem be az öbölbe, mert zárt építési területnek néztem, de az öböl szája tökéletesen megfelelt számomra.
Pickerrel készültem: 16-os főzsinór, átlátszó tört-szárú kosártartó, 40 cm 12-es előke, 16-os vékony horog. Csonti + kevert (sötét és piros, édes) etetőanyag. Elhoztam azért a Berkley-t is, meg pár darab műcsalit is - csak úgy kipróbálás céljából. Ja, meg a halradart is betettem.
A radarral körbepásztáztam (szó szerint, mert az öböl szájánál a jókora körforgás vitte körbe-körbe a fejet) a terepet. Egyenletes 3-3.5m-es mélység volt és többször jelzett halat is a radar. Mint említettem, ebben még nem igazán bízom, mert az a jelzett hal akármilyen szemét is lehetett. Amúgy a víz hőmérséklete 5 C° volt.
A szél változó erősséggel fújdogált, és rázta a picker spiccét rendesen, így igazán oda kellett figyelni a jelzésekre. Végül a nagy fogást két géb jelentette. Sebaj. Egyre inkább a kikapcsolódást-, agy-regenerálást jelenti a peca. Majd később úgyis fogok, ha most nem is sikerült. Ma meg volt három kellemes órám.
Sötétedés előtt fél órával dobáltam párat a Berkley-vel, majd gyorsan elpakoltam és indultam haza.

2010. március 8.

Családi peca - RSD

Tegnap végre sikerült elszabadulni egy kis családi pecára.
Történt ugyanis, hogy még pénteken (2010.03.05) nyitásra elmentem a Horgászkiállításra (horgaszkiallitas.hu). Volt egy bő órám körbenézni és - mivel feleségem rámtukmált (!! - áldott egy asszony) némi pénzt - vásárolni valamit, ha látok jót.
Láttam is sok szépet meg jót. A prímet (és a terület nagyobbim részét) a boilie-s áruk vitték. Ez annyira nem érdekelt, így a "maradékra" tényleg jutott időm.
Három standnál vásároltam, ebből kettő azonos volt, csak külön-külön helyen. A carptrend.hu-nál vettem két tandem csalit, meg...  egy gyönyörű Berkley Cherrywood Spin botot. 2.10-es, két részes, 7-22 g dobósúlyú. Vettem még egy kölyök-botot is a lánykámnak, mert már tavaly óta nyúz, hogy neki is olyan tekerős bot kell (a spiccbot helyett).
Szombatra végre meg tudtam venni az üdülési csekkel a horgászjegyet, így végre ez az akadály is eltünt - mehettem szabadon pecázni. Mentünk is.
Szombat délután útba ejtettük az RSD Szigetszentmiklósnál elérhető két szakaszát. Ezeket:
Meglepett, hogy vagy 40 cm-el alacsonyabb volt a vízállás a nyárihoz képest, és erős volt a sodrás. Nem ismerem a környéket, de van ilyen, hogy ereszik a vizet?
Lánykámnak összeraktam egy szereléket: 0.14 zsinór, 0,3g úszó, ólom nuku, 0.12-es előke, 20-as horog. Erre ment egy szem csonti, aztán hajrá. Ment is az ostorozás, de pár dobás után belejött szépen, sikerült kb 3m messzire is eldobnia az úszót - ami szép teljesítmény.
Kipróbáltam a halradart is. Vegyes eredményekkel. A pénzét megérte, de halat ez sem fog helyettem. Igazából volt, van és lesz is haszna, mert ismeretlen terepet könnyebb felmérni, de ennyi. A haljelzés pontosságában - még - nem bízom.
Azután végre nekem is jutott egy kis idő pecázni. Kipróbáltam a Berkley-t, és egyből beleszerettem. Ez a nekem való pergető bot!! A megdobott távolságok szépek voltak, végig érezhető volt a csali veretése, nem túl nagy, nem túl kicsi - szóval nagy az öröm.
Kipróbáltam az összes cuccot a csalisdobozból és fogtam egy.... dadam .... kagylót. Na ez kellett, hogy a családom nevessen rajtam egy kicsit - cserébe azért, hogy órákig fagyoskodtak velem a parton.
Hamarosan megint megyek - ha jut idő...

2010. március 1.

Balatonszemes jégveszte

2010. február 8.

Kemény sport ez..

Tavaly akadtam erre a kajakos horgászat dologra a netet böngészgetve. Egyszer talán idahaza is meghonosodik. Sokkal közvetlenebb a kapcsolat a vízzel és a környezettel. Úgy tűnik az oceán túloldalán ennek nagy hagyományai lehetnek. Na de azért ez sem fenékig tejfel, főleg ha egy helyi lakos neked esik..
Az édesvizi kajakos horgászat durvább változata a sósvizi (tenger, óceán) kajakos horgászat. Nem egyszer sikerül megakasztani őrült nagy és vad halakat. A kajakos cápahorgászatot nem is említve...

Horgászbörze

Annak ellenére, hogy némi kritikával is lehet illetni az új szervezőket, nagyon jó kis esemény volt.
Kritika:
  • A honlapon nem volt feltüntetve a kezdés - zárás időpontja. Én is csak egy másik blogból tudtam megszerezni az információt.
  • A honlapon az sem volt feltüntetve, hogy lesz belépő, és az mennyi lesz.
  • A beléptetéskor minden egyes (!!) látogatónak kézzel (!!) állították ki a blokkot a belépődíjról. Csak egy javaslat. Ha már előre kiállítottak volna ~100 db. blokkot, akkor sokkal simább lett volna a beléptetés.
  • Nagyobb helyre lett volna igény!
A beléptetéskor kb. 100 ember állt sorban az utcán. Ráadásul olyan helyen, ahol diszkrét feliratok jelezték, hogy a tetőről hó szakadhat a fejünkre... Kb fél óra alatt sikerült elérnem, hogy jegyet vehessek. A tömeg odabent szinte elviselhetetlen volt. Egy nagyobb helység bérlése hasznosabb lett volna és még több asztal-helyet is el lehetett volna adni...
Mindezektől függetlenül nagyszerű vásárt csináltam. Kb másfél óra után már pánikszerűen menekültem (egyrészt a tömeg elől is, másrészt) a pénztárcámat féltve, mert annyi mindent tudtam volna még venni...
Végeredmény: Shimano Force Master UL Spin bot (1.65m, 2-8g), mini körforgók, Mini Fat Rap 3cm Perch, 2"-es mini twisterek + hozzá Jig fejek, még egy apró wobbler, plusz még pár apróság.
Hja. Befektettem egy UL pergető szerelésbe. Régóta motoszkált már az agyamban egy ilyen, de végül is most váratlanul alakult így. Rögtön a bejárat után botlottam bele ebbe a botba, és utána már csak a többi apróságot kellett hozzá venni. Na meg az 1500-ös Shimano Sonora orsóm is tökéletesen illik a bothoz...
Elégedett vagyok.
 

2010. január 26.

Tropicarium

Tegnap elmentünk a Tropicáriumba (web). Elsősorban a gyerek miatt mentünk, de én rögtön a bejárat után elakadtam. Itt volt ugyanis a magyar halfauna terme több belső és kettő külső medencével.
Az első dolog ami megállított rögvest a csapó sügér akváriuma/medencéje (?) volt - ami első halamként továbbra is a kedvencem. De volt itt tok, kecsege, sügér, ponty, egy óriási csuka, süllők, pisztrángok, stb.
A külső medencékben a külső hőmérsékletnek megfelelően vermeltek a halak, alig-alig mozdulva.
A családom közben tovább is ment körbenézni, mert volt látnivaló bőven, de én vagy egy órát csak ebben az első teremben töltöttem.
Na akkor képek:






2010. január 23.

Tavasz...?

Got it. Na végre megérkezett a halradar. Tenyérbemászóan jó kis kütyü. A szonár egy kicsit nagyobb, mint elképzeltem, de nagyon elégedett vagyok. Értelemszerűen még nem tudtam kipróbálni, de nem késik semmi. Hamarosan itt a tavasz...
A legközelebbi program, amire várok az a Horgászbörze. http://www.horgaszborze.fw.hu/
Még nem voltam ezen, de nagyon kiváncsi vagyok. Szeretem az ilyen rendezvényeket, mert általában kincseket lehet szerezni.
Tavaly egy nyár végi balatoni bolhapiacon sikerült vennem két harcifékes használt orsót, távdobó dobokkal. Azonnal lecsaptam rájuk - persze egy élvezetes alkudozás után: Éheznek a gyerekek, meg akarsz ölni?, ennyiért?, stb... - Ehhez kell a jó partner, akinek vidáman csillog a szeme és nem a pénzedet akarja elvenni, hanem "csak" egy jó eladó.
Végül még ugyanezen a vásáron elcseréltem mindkettő orsót egy szép feederbotra. Ez a csere kimondottan megérte, de a mai napig sajnálom azt a két orsót, pedig nagyok is voltak számomra, de mégis...

2010. január 15.

Halradar

Mint a legtöbb férfiember, én is kütyü-mániás vagyok. Kb. egy hét múlva érkezik a halradar, amit a neten vettem.
Használható álló és folyóvizen egyaránt. Alkalmas mély bányatavak feltérképezésére.
Részletes képet ad a mederviszonyokról és a területen tartózkodó halak illetve tereptárgyak, akadók helyéről és nagyságáról. Kirajzolja a medervonalat és a fenék összetételét: laza iszapos, kemény, növényzettel fedett, stb.) Megkülönbözteti a kis és nagyméretű halakat illetve megjelöli azok postos mélységét. Partról használható, az uszó jeladót kell a vízre juttatni horgászbot vagy etetohajó/rc hajó segítségével.
27 ezer forintért egyértelműen megérte.
 

2010. január 11.

2010 első pecája

Kimentem a Hárosi-öbölhöz (N47° 24.065' E19° 1.215' magasság: 97 m - WEB), de csak a vizet néztem meg, és láttam, hogy vékony hártyajég fedi. Szóval kihagytam, inkább irány Százhalombatta, Benta/Bara-patak (WEB1 - WEB2).

Sohasem voltam itt, csak úgy az orrom után mentem, de végül - egész minimális próbálkozás után a torkolatnál (N47° 19.140' E18° 55.940' magasság: 98 m) kötöttem ki. Egy helyi horgász eligazított, hogy a Barátság utca 74-ben (??? nem emlékszem) lehet napijegyet venni. 2000 Ft volt, ami közepes ár, de mivel voltak már jó néhányan kint, gondoltam valószínű megéri majd az árát.

11 óra környékén két pickerrel kezdtem. A 2.4-es boton 16-os-, a 2.7-es boton 18-as zsinórral. Mindkét boton a végszerelék szedett-vedett volt - csak ami tavalyról akadt. Duplahurkos-erőgumis, tört gubanc-gátló csöves, drótkosaras, cseppkosaras, gubancgátlócsőves etetőkosaras - mikor mi volt kéznél a dobozban. Súlyra 20 vagy 30g-os etetők. Horog 14-es, 16-os, előkehossz 10-40 cm.

Volt némi sötétebb epres etetőkajám, azt kevertem be helyben.
Csalinak gilisztát, pufi rizst és sárga technopufit használtam.

Három helyen próbálkoztam. Elsőnek a patak középső részén (N47° 19.220' E18° 55.050' magasság: 99 m) dobáltam. Amikor odaérkeztem, egy hangosabb csobbanással állt odébb egy hal. Itt kb másfél órát voltam, de két végszerelék beszakítása után továbbálltam. Baromi akadós, nagy kövek vannak benne.

Gondoltam az erőművi kifolyónál (N47° 19.500' E18° 54.888' magasság: 100 m) csak melegebb a víz, meg sóderosnak mondták az alját - hátha nagyobb lesz a siker. Itt is eltöltöttem másfél órát, de a járókelők egyike mondta, hogy a strand mögötti részen hegyekbe fogják a pontyokat.
Egyetlen géb kifogása után továbbálltam, de nem találtam az utat a starnd mögé. Nagy sár volt, így parkolót kerestem - ez határozta meg hova megyek. Nagyjából a csónakázó-tó mögötti részhez jutottam (N47° 19.245' E18° 55.670' magasság: 98 m).

Itt négyig voltam, de itt sem fogtam semmit. Helyette inkább beszakítottam két szereléket ezen a részen is.
Mondták, hogy nagyon alacson a vízállás, és ez látszott is, mert kb egy méterrel alacsonyabban volt a kimosott részeknél.

Egy hét múlva várom, hogy megérkezzen a halradarom - ez igazán hasznos lett volna itt is.
Az idő kellemes volt január ellenére: 3 - 5 fok, vastag köddel, de később feltámadt a szél és néhol már majdnem-napsütés is volt.

Összességében jó kis peca volt a betli ellenére, de csak a harmadik helyen volt némi természet-közeli élményben részem, a többi helyen mindent beárnyékolt az ipari környezet. Szóval nem igazán tudtam agyilag kikapcsolódni.